tanto

Maga a név két részből áll: tan (rövid) és to (kard). A tanto, vagyis a kés, az egyik legősibb szúró-vágó fegyver, ha nem éppen a legősibb. Már a kőkorban is több változata létezett a pattintott "késeknek", attól függően, hogy mire használták. Ma sincs ez másként. Létezik dobókés, túlélőkés, filézőkés, konhykés, és még nagyon sokáig lehetne sorolni a különböző fajtáit. Értő kezekben a legveszélyesebb közelharcfegyver, de avatatlan kezekben is nagyon veszélyes. Veszélyessége sokszor túlszárnyalja a lőfegyverekét, közelharcban egyértelműen. Könnyen rejthető, könnyen beszerezhető, könnyen elkészíthető. Nagyon gyorsan használható, 5 méteren belül bármelyik kézi lőfegyver ellen nagy eséllyel biztosítja a győzelmet, de csak akkor, ha sikerül váratlanul támadni vele. A kések mérete, fajtája nagyon sokrétű, ebből kifolyólag használatuk is nagyon változatos. A tanto hatótávolsága dobással növelhető. A hagyományos vágáson és szúráson kívül ásásra, jeladásra, csavarozásra, mászásra, csapda készítésére, stb. is alkalmas, vagyis nagyon sokoldalú. 

Számos változata létezik és számos különféle anyagból gyártják: acélból, titánból, sugárhajtómű csapágygolyójának ötvözetéből, de újabban már műanyagból is készítenek tartós élű késeket, amelyek minősége vetekszik a fém késekével. A mérete a 2-3 cm-től a 40 cm-ig (gurkha kukhri) terjed. Tömegük akár pár gramm, de akár 2-3 kilogramm is lehet. Az alakja és kialakítása nagyon változatos. Lehet háromszög alakú, erősen ívelt, gyengén ívelt, hullámalakú, fogazott, ferdén "lecsapott" végű egyenes pengéjű (hagyományos japán tanto), egyélű, kétélű, rugós, pillangó, satöbbi. 

Annyira "hozzánőtt" az emberhez, hogy mind a mai napig nagy "kultusza" van. Általában elmondható, hogy az emberek szeretik a szép és jó minőségű késeket. Megbecsülését jelzi, hogy szép számmal vannak késgyűjtők is.  / Forrás /