Uzsonna

Kedvenc lapom

Norbi a bolondok királya

Pokol Béla: Jegyzetek a transzatlanti uralmi rend kiépüléséről - VITAANYAG! 2008. január 8. 22:10:24

A politikai akaratképzési formák főbb kategóriai az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején alakultak ki, és ma pártok, érdekegyesületek és a mozgalmak jelentik a bevett fogalmakat erre.

Az átfogó társadalmi változások és a gazdasági-politikai szerveződések új viszonyai azonban azt jelzik, hogy ma már bővíteni kell e kategóriák körét. E tanulmányban az ezt célzó előzetes elemzések találhatók és az új politikai akaratképzési szintnek alapul fekvő tőkéscsoport szerveződések változásainak feltérképezése.

Jelezni kell persze, hogy ez nagyrészt még munkaanyag, és csak egy sor további rendszeres monografikus feldolgozás elemzése után lehet e kérdéskört teljesebben körbejárni. E munkaanyag jelleget jelzi a címben a "jegyzetek" szó bevétele.

I. A globális politika szerveződései

A pártok, az érdekegyesületek és a politikai mozgalmak mellett mint újonnan létrejött, külön politikai akaratképzési formaként kell említeni a globális politikai szerveződéseket. Az 1970-es évek végére létrejövő globális gazdasági szerveződések és a pénztőke országhatárok közé szorított mozgásának felszabadulása új helyzetet teremtett a nyugati civilizációs kör társadalmaiban, és a korábbi évtizedekre jellemző keynesi kapitalizmus helyett a neoliberális-monetáris kapitalista társadalomszerveződés vált meghatározóvá (Gill 2001; van der Pijl 1984, 2001; a pénztőke 20. század elején játszott szerepéhez lásd Hilferding 1959). A szovjet blokk szétesése után az itteni országok, köztük Magyarország is, már ebbe az átalakult nyugati civilizációs körbe csatolódtak be. Az átalakult kapitalista szerveződés egyik legfontosabb eltérése a korábbitól abban áll, hogy az egyes államok társadalomszervező és ellenőrző szerepe visszahúzódott, és helyét egy sor helyen a piaci szervezés vette át. A piaci szerveződés erői pedig döntően globális szinten, az államok határait átszelve alakították ki működési mechanizmusaikat, és nemzetközi szervezetek illetve erre irányuló nemzetközi szerződések révén kiszabadították magukat az egyes államok ellenőrzése alól. Ez a változás egyrészt megnövelte azoknak a szerveződéseknek a szerepét, melyek már korábban is léteztek a globális tőkés csoportok együttműködési formáiként, másrészt újak jöttek létre. Nézzük meg közelebbről ezeket a szerveződéseket, és azt, hogy miért nem lehet besorolni ezeket egyszerűen az egyes országok politikai rendszereiben megtalálható formák (pártok, érdekegyesületek, mozgalmak) keretei közé.

A legfontosabb globális politikai szerveződéseket a davosi Világgazdasági Fórum, a New York központú Trilaterális Bizottság, a Bilderberg Csoport, a párizsi Nemzetközi Kereskedelmi Kamara, és a Vállalkozók Európai Kerekasztala jelenti, de az ezek által szervezett több ezer milliárd dolláros pénztőke és velük összefonódó transznacionális vállalatbirodalmak mellett olyan kisebb "oldalágak" is ide tartoznak, mint a Soros-Alapítványok globális hálózata és az e körül kiépült sok-sok országot átfonó intézethálózatok, mint pl. a Nyílt Társadalom Intézet-hálózat. Ezeket a szerveződéseket nem lehet pártoknak tekinteni, nem lehet mozgalmaknak vagy érdekegyesületeknek sem, noha egyes részeik szervezéseként ideiglenesen felhasználhatják e formákat is. Szerveződésük átfogó egésze azonban más logika alapján működik, és más összetevőik vannak, mint az előbb említett formáknak.

Alapvető jellemzőjük, hogy a nagy pénztőke felett rendelkezők szűk csoportjai szervezik, és az, hogy több országban együttesen építik ki forrásaikat és egyes részeiket. Vagyis míg a politikai akaratképzés többi formája a demokratikus elven, a meggyőzésen, és az így nyert tagságon, illetve szavazóbázison nyugszik, és így nyeri el erejét, addig ez a szerveződési forma közvetlenül a pénztőkések és az általuk ellenőrzött vállalkozói tőke erején, és ezen keresztül lép be a társadalom feletti ellenőrzésért folyó politikai küzdelmekbe. Ebben az esetben tehát a politikai alrendszer elkülönülése csak részleges, és e szerveződési formánál az erőt nem a szavazatszerzés logikája adja, hanem a pénztőke maga, és ennek révén - a tömegmédiumok és a szellemi szektorok részleges uralása nyomán - szerzik meg a közvélemény támogatását, amennyiben egyáltalán szükséges ez a piaci ellenőrzésen túl. 

Kissé sematikusan felrajzolva e szerveződések működését, azt lehet mondani, hogy a pénztőkés csoportok egyes tagjai, mintegy munkamegosztásként, a pénztőke és az ezzel összefonódott vállalkozási tőke operatív működtetése helyett e tőkéscsoportok társadalomszervező feladataira szakosodnak, és a globális működtetéshez szükséges folyamatos egyeztető-tanácskozó tevékenységet látják el (Apeldoorn 2001). 

Az óriási tőkeerő lehetővé teszi, hogy a társadalomszervezéshez szükséges szakosított társadalomtudományi intézeteket (közgazdasági, politológiai szociológiai, alkotmányjogi stb.) működtessenek, alapítványaik köré szervezett ösztöndíjhálózatokat építsenek ki, és ezzel az egyetemi-tudományos szektor kutatói és professzori gárdájának egy részét bekapcsolják tevékenységük segítésébe. Mindezek mellett a tömegmédiumok nagy részének pénzügyi ellenőrzésük alá vonásával egy átfogó közvélemény-formáló gépezetet tudnak teremteni. Ezen az úton bizonyos fokig a demokratikus elven szervezett pártokat is az ellenőrzésük alá tudják vonni, mert tömegmédiumaik és véleményformáló segédcsapataik révén "szalonképtelenné" tudják tenni azt a pártot, illetve a pártoknak azokat a vezetőit, akik komolyabb módon veszélyeztetnék kormányra jutva a monetáris-neoliberális mechanizmusokon keresztüli hegemóniájukat. 

A neo-gramsciánus terminológiában ez a szerveződés a globális pénzoligarchia és az egyes országokban levő "organikus értelmiségi" csoportjainak együttesét jelenti, és a hétköznapi szóhasználatban a balliberális értelmiségi köröket értik e pénzoligarchia "organikus értelmiségi" csoportjai alatt.

E globális politikai szerveződések a monetáris-neoliberális kapitalizmus létrejöttének végső szakaszában, az 1980-90-es években elérték, hogy néhány nagy nemzetközi szervezet: a Világbank, a Valutaalap és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) olyan szabályozókat alakítsanak ki, melyek a globális pénzoligarchia működési feltételeit tükrözik, és az ezekkel szembeforduló államok formális szankciók kiszabása alá kerülnek. E mellett a transznacionális vállalatok termelésben és az élet többi területén játszott egyre növekvő szerepe hegemón pozíciót biztosít a globális pénzoligarchia csoportjainak. Ezentúl az, hogy egy-egy országból akadálytalan kivonulási lehetőségük van - és ez a termelés és az általuk szervezett szektorok jelentős működési zavaraihoz vezetne -, lebénítja a velük szembeni ellenállást (McMichael 1995; Ross 1995; Hellyer 1998) De a legtöbb európai és amerikai országban a tömegmédiumok és a véleményformálás eszközeinek e pénztőkés csoportok kezében összpontosulása amúgy is nehezíti a globális pénzoligarchia elleni fellépés megszervezését. E szerveződés csúcsán állnak az említett globális politikai szerveződések, a Bilderberg Csoport, a Trilaterális Bizottság, a Világgazdasági Fórum, és oldalágaik, mint a Soros-Alapítvány-ok és intézeteik hálózatai (lásd Peters 2000; Robinson/Harris 2000, magyar nyelven Drabik 2001, korábban Mills 1972). Az a párt vagy pártvezér, amely komolyabb mértékben veszélyeztetné hatalmi elképzeléseiket, a tömegmédiumok és az e körül szervezett szellemi körök (egyetemi emberek, írók, színészek, jogászok, humoristák stb.) segítségével mint szélsőséges, rasszista, populista stb. kerül ábrázolásra, és a közvéleményben így hiteltelenné téve esélytelenné válik a parlamenti vagy más választásokon. Az eddigi tapasztalatok szerint ez rendszerint az adott politikai párt vagy annak megtámadott része marginalizálódásához vezet, és nem lesz esélye nagyobb parlamenti párttá váláshoz

A differenciálódott politikai logika és a demokratikus politikai formák - pártok, érdekegyesületek és mozgalmak - mellett tehát ezekre a politikai szerveződésekre is figyelni kell a politológiai elemzésekben. Ennek egyik előkérdése, hogy milyen főbb csoportok, összefonódások és ellentétek vannak az európai-amerikai tőkés szerveződéseken belül, és miként alakultak ezek az elmúlt évszázadban. A tanulmány további részében ehhez most Kees van der Pijl elemzését foglaljuk össze (lásd Pijl 1984), és egy további tanulmányban ezt majd Henry Coston nagy művének elemzéseivel a nemzetközi bankárcsaládok elmúlt háromszáz éves fejlődéséről, illetve Caroll Quigley-nek az angol-amerikai banktőkés csoportok politikai tevékenységéről szóló elemzésével szeretnénk ütköztetni (lásd Coston 1989; Quigley 1966).

II. Kees van der Pijl és a transzatlanti uralkodó csoportok
(...)
Teljes írás: http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/5510
Forrás: http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/5510

Giethoorn

Mijanink örömére.

Hatottainkért

Milyen a magyar?

A kérdésre a válasz, hogy semmi esetre sem sem kétpólúsú, tehát jobb illetve baloldali. Hiszen három a magyar igazság. Az igazságot pedig úgy tűnik Wass Albet volt bátor megfogalmazni: Wass Albert találó szavai a háromféle magyarról
Háromféle ember van ebben az országban, háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.

Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.
(Wass Albert)

Parlamenti patkó

Kommentár: Magyarországon semmi sem az, mint aminek látszik. A fenti parlamenti patkóban jól láthatóan a fidesztől jobbra senki nem ül. Annál inkább egymás mellett ül az LMP és a Jobbik.
A "címkézés" tehát a politikai arculat besorolás - feltehetően - "EU eredetű". Onnan fúj a passzát. Az ideológiában - úgy látszik - kell hogy legyen jobb és baloldal. És attól jobbra, valamint balra. Mert hogy ilyetén "lineárisan identifikálják" magukat a pártok. Ez a struktúra tehát mesterséges. Eredete a francia parlamenthez köthető.
Amikor tehát valami erőszakos baromarcú azt szegezi nekünk, hogy te most jobboldali, avagy baloldali vagy? Úgy a helyes válasz: Honnan nézve?
Mert ugye ha a baromarcú például jobboldalinak identifikálja magát és nem értünk egyet, úgy mi csak szélsőjobbosok avagy balosok lehetünk.
Ám ha a baromarcú baloldalinak identifikálja magát és nem értünk egyet, úgy szélső baloldaliak, avagy jobboldaliak lehetünk.
Viszont ha mi identifikáljuk magunkat és például nem szeretjük a szélsőségeket, úgy minden bizonnyal állnak tőlünk jobbra is és balra is.
Ha és amennyiben magunktól se jobbra, se balra nem látunk senkit, akkor? Mi van akkor? Avagy ha mindenki jobbra állt, vagy balra állt?
Most például itt Magyarországon igen sokan álltak jobbra. Pedig nem is olyan rég még igen sokan álltak balra. Ebből az következtethető, hogy helyezkedik a nép. :) És gyakran összekeveri a jobbját meg a balját.
Van is erre egy gyerekmondóka: "Bal jobb, bal jobb, mennek a majmok"
Felrémlik egy régi szólás: A politika, úri huncutság.

Balra át?

Most megnézzük mit is írnak a jobboldal és baloldal dolgában a Wikipédiában:

A baloldal a politikai eszmék azon csoportja, melyeknek jellemzője, hogy nagy súlyt fektetnek a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására és az általános (szociális) jogokra, a személyes (magán-) érdekek ellenében. A baloldali irányzatok általában támogatják a nagyobb állami szerepvállalást, az egyenlőségre törekvést és a bevándorlást, kulturális sokszínűséget.^[1] A baloldal meghatározása történelmileg és országonként is változó.

Az elnevezés a nagy francia forradalomra vezethető vissza, ahol a Nemzeti Konventben az elnöktől balra foglaltak helyet a monarchiát (és a status quo-t) ellenző és a radikális változásokat támogató képviselők, vagyis az ancien régime elvetői.

Tartalomjegyzék  [elrejtés] 1 Története 2 Mérsékelt formái 3 Szélsőséges formái 4 Források

Története [szerkesztés]

Az ipari forradalom kiszélesedésével a baloldali politika elsősorban a munkások életkörülményeivel és jogaival kezdett el foglalkozni, illetőleg általánosságban véve az összes szegényebb társadalmi réteg problémáinak megoldását tűzte ki céljául. Ahogy a szabadságjogok elterjedtek, a baloldal „békés” része (tehát a liberálisok, szocialisták és szociáldemokraták) a bőrszíntől és származástól független egyenjogúságra helyezte a hangsúlyt. Napjainkban a baloldal egy része a liberálisokkal összefonódva támogatja a szabad piacot és a globalizációt, radikálisabb csoportjaik azonban ragaszkodva eredeti elveikhez ragaszkodva továbbra is a pénzuralom megszüntetésében látják a szegény rétegek felemelésének módját.

Mérsékelt formái [szerkesztés]

A politikában a baloldal általában a társadalmi változások szorgalmazója a társadalomkritikai szemlélet alapján. A mérsékelt baloldal uralkodó irányzata Nyugat-Európában a szociáldemokrácia, amely aparlamentáris demokrácia alkotmányos keretei között működik.

Szélsőséges formái [szerkesztés]

A baloldalnak több radikális irányzata van, így például a kommunizmus és az anarchizmus. A hatalomra jutott forradalmárok eszmei háttere általában zavarossá, ellentmondásossá vált, hiszen a radikális baloldali szemlélet egyik alapvető gondolata a mindenkori társadalmi renddel szembeni kritikai szemlélet.

A kommunizmus vezető és sokáig legsikeresebb irányzata sokáig a szovjet típusú, Sztálin nevéhez köthető, marxizmus-leninizmusnak nevezett nézetrendszer és gyakorlat volt, amelynek tézisei szerint azosztályharc során a dolgozó osztályok, a munkások és parasztok osztálya szükségszerű győzedelmet arat a tőkés polgári, illetve a feudális arisztokrata osztályok felett. A nemzet csupán egy „vadhajtása” atörténelemnek, jelentősége a szabadságjogokkal megszűnik, és az emberek végül mind egyenlőek lesznek.

Jobbra át?

Most megnézzük, hogy mit is írnak a jobboldal és a baloldal dolgában a Wikipédiában:
A jobboldal azon politikai eszmék, ideológiák csoportja melyek a politikai spektrum jobb oldalán helyezkednek el. A jobboldal meghatározása történelmileg és országonként is változó.

A jobboldal elnevezés eredetileg a nagy francia forradalomra vezethető vissza, ahol a Nemzeti Konventben az elnöktől jobbra foglaltak helyet a monarchiát és a nemesi előjogokat (a status quo-t) támogató és a radikális változásokat elutasító képviselők, vagyis az ancien régime hívei.^[1][2][3]

A 20. században jobboldali jelzővel illették a szabadpiac és a laissez-faire kapitalizmus híveit is.^[4]

Történelme [szerkesztés]

A legelterjedtebb fölfogás szerint a jobboldal-baloldal fogalmi ellentétpár a 18. századi francia parlamenti ülésrendből ered: jobboldalon foglaltak helyet a hagyományos rend, a királyság képviselői, vagyis az első és a második rend, baloldalon a forradalom hívei, a polgárság, vagyis a harmadik rend.

Tágabb értelemben a jobboldaliság, a világot abszolútumnak, az embert pedig ehhez képest relatívumnak tekintő világszemlélet politikai vetülete, míg a baloldaliság az embert abszolútumnak, a világegyetem többi elemét pedig relatívumnak tekintő világnézet, politikai vetülete.^[forrás?] A jobboldaliság és a baloldaliság, mint szellemi-világnézeti meghatározottság, illetve a belőle következő viszonyulás az emberi élet különböző szegmenseihez tehát jóval régebb óta létezik, mint e jelenségek megnevezése.^[forrás?] A jobboldali ember történelemszemlélete ciklikus, a történelmet fölívelő és leágazó szakaszok váltakozásának fogja föl, a baloldali történelemszemlélete lineáris, azt folytonos haladásnak, egy történelmi időszakot az előzőhöz és az előzőekhez képest jobb és jobb társadalmi berendezkedés kifejlődésének tartja.^[forrás?]

A 20. század során a jobboldal leginkább a gazdaságpolitika terén állt szemben a baloldallal (a kapitalizmus és a kommunizmus szembenállása). Napjainkban a jobboldalt a tradíciók megőrzésével, a hasznosnak vélt újítások beengedésével asszociálhatjuk. Fontos a szerepe a nemzeti politika (de nem feltétlenül a nacionalista politika) terén.

Megjegyzendő, hogy a jobboldali nemzettudat általánosan nem egyenlő a más nemzetek lenézését jelentő sovinizmussal vagy vulgárnacionalizmussal. A jobboldal mérsékeltebb formáiban nemzettudat a hazaszeretetként és a hagyományok iránti tiszteletként nyilvánul meg.

Az Új Jobboldal a 60-as években megjelent egyfajta újraértelmezése a jobboldaliságnak. Az Új Jobboldal a tradiciókból merítve alkotott új eszmei vonulatot.

Jellemzők [szerkesztés]

Ahogy a jobboldaliság és baloldaliság fogalma is változhat térben és időben, így a mérsékeltség fogalmáról is eltérőek lehetnek a vélemények.

Mérsékelt formája

A jobboldalt általában a fennálló politikai, társadalmi, erkölcsi rendhez való ragaszkodás és csak a lassú, szerves változások támogatása jellemzi. A hagyomány és a tekintély tiszteletéből indul ki, szemléletét a történeti vagy vallási alapon nyugvó társadalomfelfogás jellemzi. Sokszor hivatkozik érzelmekre, nem racionális vélekedésekre, gyakran nacionalista. A kultú rában a hagyományokat követi, a gazdaság területén az állam minimális szerepvállalását hirdeti. A szabadpiacra, a szabad versenyre és az egyén öngondoskodására épít; elfogadja a nagyobb társadalmi különbségeket.^[5]

A politikában a jobboldal jelenti azt a szegmensét a politikai spektrumnak, amelyet gyakran társítanak a konzervativizmus számos irányának valamelyikéhez, a vallásos jobboldalhoz, az ellenforradalmisághoz, a klasszikus liberalizmushoz, vagy egész egyszerűen a baloldali politika ellentétének tekintik.

Szélsőséges formái

Bővebben: Szélsőjobboldal

A jobboldali eszme szélsőséges, antidemokratikus, totalitárius formái többek között a német nemzetiszocializmus, az olasz fasizmus és a Szálasi Ferenc által kialakított magyar hungarizmus (ugyanakkor erőteljesen szociális, sőt szocialista jelleget öltött, amely a baloldalra vallana). Különösen vitatott a szélsőséges, soviniszta irányzatok (például: fasiszta, nemzetiszocialista és neonáci) elnevezése. A vélt vagy valós „fasiszta” vagy „nemzetiszocialista” nézetekkel szimpatizáló személyeket általában egyszerűen szélsőjobboldalnak nevezi a média. Ezt a nézetet sok jobboldali párt ellenzi, mivel a „szélsőséges” elnevezést lényegében mindenkire használni szokták a napi politikában, és objektív tartalmát szinte teljesen elveszítette.

Nemzeti radikalizmus

Bővebben: Magyar radikális jobboldal

Gyűjtőfogalom, mely a magyarországi parlamenti jobbközép pártoktól jobbra elhelyezkedő, ám a neonáci irányzatoktól önmagukat elhatároló szervezeteket, illetve ezek honi és határon túli szimpatizánsait jelöli.

Ki lesz jobboldali és ki baloldali beállítottságú?

Felirat hozzáadása

Feltételezhető, hogy a gének határozzák meg, ki lesz jobboldali és ki baloldali beállítottságú - derül ki a Kaliforniai és a Harvard Egyetem közös kutatásából, amelynek eredményét a Journal of Politics című brit politika-elméleti folyóirat ismertette.

A közlemény a DRD4-nek elnevezett gént említi, és azt állítja, hogy ez jobban befolyásolja a liberális gondolkodásmód kialakulását, mint a családi vagy társadalmi hatás. 

Az agyban található, idegtranszmissziós jellegű gén működése fogékonnyá tehet valakit politikailag radikális eszmék befogadására is, de inkább csak arra, hogy tradíciók átvétele helyett a dolgok megkérdőjelezésének a híve legyen. 

A DRD4 hatása fiatal korban kezd mutatkozni, amikor az ismeretszerzés igénye fokozottan aktív. Ekkor fordulnak szembe egyes fiatalok a szüleik által vallott, egysíkúbb politikai gondolkodással. Az újdonság-keresés azután kihathat arra, hogy másféle életstílusra törekedjenek, és ugyanakkor nyíltabbak legyenek liberális eszmék befogadására. 

A vizsgálatot két ezer amerikai bevonásával végezték el az egyetemi kutatók. Állításuk szerint a liberális gondolkodásmód kifejlődésének nincs köze nemhez, származáshoz vagy kultúrához, kizárólag genetikai determináltság kérdése. A tételt máris számosan vitatják.

Forrás: A gének határozzák meg, ki lesz baloldali

2010.10.29 13:12

http://www.inforadio.hu/hir/tudositoink/hir-389731

Köszönöm Uram

Köszönöm Uram,
hogy nem arisztokratának küldtél,
Mert azt a sok kötöttséget,
a szerelem nélküli házasságot
én nem bírtam volna.
Köszönöm Uram,
hogy nem plutokratának küldtél,
Mert azt a sok ügyeskedést
és ravaszságot a haszonért,
én nem bírtam volna.
Köszönöm Uram,
hogy nem hagytál parasztnak
ám parasztunokaként a fényes szelek
nemzedéke kölyke lehettem.
Így kellő távolságra lehetek,
mind a jobb mind a baloldaltól.

Majd mind ott voltunk

Zenés képriport a Nemzetgazdasági Minisztérium "Ima terméből", az Új Széchenyi Terv Otthonteremtés és Lakásprogram konzultációjáról, a szakmai és civil szervezetek részvételével.

Tanto és bonzáj

Az álszent japán egyszerűség. Különös, de erős vonzalom alakult ki bennem a japán illetve a kínai tárgykultúra iránt. Bizony azok a kultúrelemek, kultúrahordozók melyek évszázadokat, avagy évezredeket élnek meg minden bizonnyal mélyebb értékeket hordoznak, mint a "fogyassz-fogyassz" világunk kényszertermékei. Mindezt a népdalok és a médiában látható subidubik viszonyához hasonlíthatnám. 

1984 Karácsony Nyíregyháza Szent István út

Lapcsánka torta

Egy kedves Internetes ismerősömtől hallottam, a cseh bamborák (bamburák) ételről, mely - ahogy az interneten lecsekkoltam - lényegében a szlovák tócsni. Áradozott az hogy sajátos pörköltfeltéttel ( kicsire vágott hús) mennyei. Na mondok akkor ezt kipróbáljuk, de lapcsánkával. ( Mert a lapcsánka is ugyanaz lényegében, mint a tócsni, bamburák, csak egy palacsinta sütőben egy lapcsénka készül. Tehát nagyobb méret. Másrészt ahogy én csinálom nem tocsog az olajban. A tésztájába teszek olajat és teflonserpenyőben sütöm.) Majd ugyan miért ne csavarnánk meg cseppet, hogy egy kis serpenyős padlizsánnal is megbolondítjuk. Pontosabban megrétegeljük. És lám. A Rakott lapcsánka torta.  

Öt lapcsánkát készítünk. Az elsőt hagyománytiszteletből azonnal megesszük. Ahogy gyerek korunkban. Még úgy forrón. Magában.

Majd egy lapcsánka, egy réteg padlizsánkrém, megint egy lapcsánka pörköltréteg, megint egy lapcsánka padlizsánréteg, megint egy lapcsánka pörköltréteg. Tálalásnál újraforrósítás sütőben vagy mikróban a tetején reszelt sajt. Ha az összetevőket jól csináltuk, nem lehet elrontani. Szemtelenül finom.

Al Capone

Egy tál lencse

Mára 900 ezerre nőtt a a bajba jutott devizahitelesek száma. A magyar lakóingatlan-állomány mintegy 3,9 millió. Ennek döntő része lakáshitel.  Ez durván azt jelenti hogy minden negyedik, ötödik család bajban van. Ez durva!

Mára jól látható a folyamat:

1. Jelzálog-hitelrendszer bevezetése, a lakások elbirtoklásának jogi keretei, adósság fejében erőszakkal elvétele. (Ezt azért az "átkosban" nem lehetett megtenni.)

2. Alacsony kamatú devizahitel kialakítása. Ez volt a csali. A vásárolj, vásárolj mert ott van fedezetnek a házad. 

3. Válság előidézése, hogy növekedhessen a munka-nélküliség, energiaárak, a rezsi költségek felcsavarása.  ne lehessen törleszteni a hiteleket. 

4. A lakóingatlanok offshore cégekkel való felvásároltatása.
Vajon a véletlen műve lenne mindez?
Ez az elzselléresítés, a néptömegek függő és kiszolgáltatott helyzetbe hozása. Bizony itt Európában, akinek nincs lakása, otthona, avagy nem tudja fenntartani, az földönfutóvá válik. (A tízezres nagyságrendű hajléktalan tömeg mögött ilyen jelenségek húzódnak.) Bizony itt a Macó Ágnes volt képviselő által - anno - próféciált bérrabszolgaság.

Érdekes lenne megnézni kik adták a devizahiteleket és kik vásárolják fel offshore cégeken keresztül a jelzáloghitel fedezetét képező lakóingatlan-állományt. Kik törnek itt a lakástulajdonok megszerzésére, a háziúr pozíciókra?

Tragédia, hogy a magyar lakosság - a nép -  az utóbbi száz évben a lakóingatlan tulajdona mellett vagyont nem gyűjthetett. 1945 előtt az arisztokrácia és a plutokrácia forgatta ki a javakból a családokat, majd jött az államosítás, 1989 után pedig megindult az üzleti ingatlanok elbirtoklása és mára már láthatóan a lakóingatlanok elbirtoklása. Gyalázatos munka. 

Pontosan ez történt az 1700-as években is, amikor kitört a Rákóczi féle szabadságharc. Európában egyedülállóan viszont a jászkunok kivásárolták a vagyoni alapjaikat. Ez volt a redemptió.

Ecce homohungaricus: Ilkei visszaemlékezése a taxisblokádról

Van az úgy, hogy a - szociálisan érzékeny - ember keresi a maga igazát és a másét találja. Ahogy olvasom a 20 évvel ezelőttről szóló visszaemlékezéseket, egyre nagyobb a zavar a fejemben. Különösen Ilkei Csaba írásai kapcsán. Itt van mindjárt Dr. Kiszely István munkássága. Én - folyamatosan - megvettem a Kiszely szerkesztette Föld Népei sorozatot. A magyarság őstörténetével kapcsolatos könyveit. Mindezek alapján az a benyomásom alakult ki a teljesítménye alapján, hogy "nemzeti kincs" ez az ember,  az általam ismert - a nagy nyilvánosság előtti - munkássága alapján. Erre megjelenik Ilkei a Kiszely besúgó múltjáról szóló írásával. Vajon meddig megy, mehet ez a szarkeverés? Szinte minden ember életében van itt a Kárpát-medencében szürke, avagy sötét folt. Vagy azért mert a szovjet diktatúrát "szolgálta", vagy azért mert a jelenlegi pénzdiktatúrát "szolgálja". Tény, széllel szemben pisálni nem lehet, ahogy azt eleink ránk hagyományozták. Ilyen alapon mindenki gennyláda, mert nem áll fegyveresen ellen az idegen hódítóknak?

Nagyon utálom már ezt az "ügynök múlt" besározósdit. Hatalmas hibának látom a dossziék titkosításának gyakorlatát. Egyszer talán végre szembe kellene nézni a múltunkkal és az ocsúnak el kéne válni a búzától. Az igazságot kéne szolgáltatnunk már egymásnak, nem a gyalázatot. 

Azzal a filozófiával titkosítottak, hogy nem akarják, hogy az emberek egymásnak essenek? No ez a tétel nem áll. A volt NDK-ban - ahol szigorúbb volt a szovjet póráz - nem így tettek, mégsem lett polgárháború. Így a mai napig stigmatizálni lehet hazánkban az embereket a médiában, a "nem zörög a haraszt" aljas trükkel.   Mire jó a mostani "mocskolódás". Ha valaki törvénytelenségre, bűncselekményre bukkan, hát tegyen bejelentést, feljelentést. Mire jó az ilyen Ilkei írás ?: Szőcs Géza magyar kultúráért felelős államtitkár németségére hivatkozva kérte az NSZK-ban németesítését Hazafiatlan lenne a kettős állampolgárság? Ilkeinek erre az írására csípőből a következő rigmust teszem a margójára: Apám német anyám magyar, gebedjen meg akit zavar! 

Mire jó a Dokumentumok: Rózsa-Flores Eduardo Kádárért szervezett tüntetést 1989 nyarán; Ligacsovhoz, a KGB-hez és a Securitatehez készült c. írás? 

Megnézegettem Ilkei írásait a kuruc.info lapon és az a benyomásom támadt a teljesítményre, hogy ez egy "galacsinhajtás". Szerzőnk valamilyen okból - valami által motiváltan - közismert emberek múltjára tapad és onnan gyűjt galacsinokat. Hangsúlyozom, ez első benyomás. Mert egyébiránt, amit a taxis blokád kapcsán felfest a múltból az nagyon elgondolkodtató:

"Vesztegzár a Fehér Házban: az MDF-frakció két napja a taxisblokád idején - a rendszerváltás titkai eredeti fényképekkel (Ilkei Csaba írása)

Az 1990. október 25-28. közötti három és fél napos úgynevezett taxisblokádnak - helyesebben: a rendszerváltásban csalódottak népi elégedetlenségének - két utolsó döntő napján: 27- és 28-án, szombaton és vasárnap folyamatosan üléseztek az MDF parlamenti képviselőcsoportjának azon tagjai, akik a közlekedési nehézségek ellenére feljutottak a fővárosba. A 165 képviselőből 110-en. Az országot átmenetileg megbénító drámai napokban valóságos főhadiszállássá alakult át a "Fehér Ház", az Országgyűlési Képviselők Irodaháza. Az MDF nagy létszámú képviselőcsoportjának befogadására egyetlen tanácskozó terem volt alkalmas: az első emeleti, amelyben korábban Kádár János elnökletével az MSZMP egykori Központi Bizottsága tartotta üléseit. A rossz emlékek miatt azonban megváltoztatták az elnökség helyét, és megfordították a széksorok irányát." 

Továbbiak

Megjegyzés: Az igazságosztó és "elnyomott" Ilkei kitüntetései:

Díjak, kitüntetések:
A Minisztertanács „Kiváló Munkáért” kitüntetése (1982) 
A Munkaérdemrend bronz fokozata (1965)
Az MTV „Kiváló Dolgozó”-ja (1976)
Az MTV  Elnökségének  tíz nívódija (1969-1990)
A Magyar Rádió elnökének nívódíja (1978) 
CivilParlament Civil Diplomája (1998) 

De ugye nem volt stigmatizált, mármint  III/III. ügynök, párttitkár és munkásőr az úgynevezett rendszerváltás  (gengszterváltás, metamorfózis) idején kialakított aljas és mocskos terminológia szerint. 

56 csepp vér

Rakott lapcsánka

Tálalás előtti felforrósításkor még reszelt sajt kerül a tetjére.

Messze van a kedvesem

Szebb napot, szebb jövőt!

Aktuális: A Nemzetgazdasági Minisztérium az Energiastratégiáért és Otthonteremtésért felelős államtitkár - Bencsik János - 2010.10.28-án Budapesten a Gellért Hotelbe az Otthonteremtés és Lakásprogram szakmai konzultációjára hívta meg a szakmai és civil szervezetek képviselőit és vezetőit.
Én is kaptam meghívót. :)  Még ha tévedésből is, ám így is jólesik. Tervezem hogy jelen leszek. Mint a Magyar Ingatlanmédia Szövetség ügyvezető elnöke.  Villámgyorsan kellene is néhány névjegy. 

Az Új Széchenyi Terv – Talpraállás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja letölthető a www.ngm.gov.hu internetes oldalról. Ember legyen, aki ezt a közel kétszáz oldalas dokumentumot elolvassa és meg is érti. De hát ... ember tervez ...

HEJ JUNEI

2011. június 19. 20:00 - 22:00 

2011. június 19. 20:00 - 22:00
Fesztivál Színház

A Subscribe 11 éve a hazai rock-metal élet meghatározó együttese. Külföldi turnéik és a hazai nagy, nemzetközi fesztiválok az országhatáron túl is ismertté tették őket, s ma már nem múlhat el itthon rockzenei fesztivál nélkülük. A közönségsiker mellett a szakma is komoly elismeréssel illette őket: 2008-ban megkapták a modern rock kategóriában a Fonogram-díjat. Zenéjük igazi különlegesség: a hardcore metalba a jazztől kezdve a népzenén át a funky és a reggae is jelentősen vegyül.
A Subscribe most nem akármilyen feladatra vállalkozott: a zenekar a Művészetek Palotája színpadán bebizonyítja, hogy tagjai, akik között többen is a Kőbányai Zeneiskolában végeztek, nem csak a kiabáláshoz és zajongáshoz értenek. Megmutatják, hogy a finom muzsikálás ugyanúgy repertoárjuk része, mint a korábbi koncertjeiken már megszokott intenzív, energikus előadásmód. Erre az estére minden dalukat átalakítják, s a színházi színpad adottságaira hangszerelik. Némely torz, elektromos gitárra írt szerzemények átváltoznak intim akusztikus dalokká, mások áthajlanak popba, néhány kiegészül salsa, jazz, funk, hip-hop, sőt trip-hop elemekkel. A hét fős zenekar erre az estére ráadásul további session-fúvósokkal és -vonósokkal is kiegészül. Az Áthangolva című koncert a Subscribe első nagy metamorfózisa lesz…

Rendező: Művészetek Palotája

Erre a koncertre jegyét a Művészetek Palotája saját jegypénztáraiban üdülési csekk, Accor Ticket Culture utalvány, Sodexho Pass Kultúra- és Ajándékutalvány, valamint Művészetek Palotája ajándékutalvány beváltásával is megvásárolhatja.

Jegyárak: 1800, 3300, 4200 Ft