Új tavasz

Nagyon laza már az a szélső ...

Hiába, újra itt a tavasz

Előnyszerzés vagy korrupció?

A korrupció az, amiből te kimaradsz kiskomám, szólta el magát valaha a nemzet röhögtetője, Hofi Géza. Ám nézzük a Wikipédiát: A korrupció (a latin corruptĭo, romlás, rontás szóból) vagy megvesztegetés olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttására való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. Attól függően, hogy milyen pozícióban van az előnyhöz juttató, beszélhetünk például politikai, közigazgatási, rendőri, katonai vagy gazdasági korrupcióról. Egyöntetűen elfogadott definíciója nincsen, mint ahogy a korruptnak tekintett tevékenység határai is kultúráról kultúrára és korszakról korszakra változnak. Egyes definíciós kísérletek a közérdek vagy a társadalmi feladat fogalmán alapulnak, mások a piaci folyamatok elnyomásán.[1]

Korszakok? Nem véletlen, hogy a téma újra felbukkan a közbeszédben, most Lengyel László politikai publicista dobta be a gumicsontot - nyilván a választások kapcsán - a köztudatba újra. Visszatekintve az elmúlt húsz évre korszakokat alkotott a korrupciós jelenségekre nézve. Nehogy már valaki lányos ábrándjaiban a FIDESZ-t tisztakezűnek lássa? Ez a hátsó szándék Lackó? Dögöljön meg a szomszéd tehene is mi? 

Előnyszerzés: A korrupció - szvsz - a Jog, a Vagyon, és a Pénz, megszerzésére, azaz a megélhetés alapjainak a megszerzésére irányul. Az előnyszerzésnek menetrendje is, sőt fokozatai vannak, mégpedig: Ajándék, Lepénzelés, Fenyegetés, Harc. ( Az ajándék a korrupció előszobája. A lepénzelés maga a korrupció. A fenyegetés-zsarolás az, amikor már a korrupció sem segít. A harc meg ugye lehet önvédelmi vagy megelőző, ám a győztes nézőpontjából mindig igazságos. Ez abból a tételből fakad, hogy mindig annak van igaza, aki győz, teljesen mindegy ki és miért kezdte. :) )

A korrupció magyarul megvesztegetés: Bizony így nézve, míg ember volt, van és lesz a földön ez az előnyszerzési eszköz volt, van és lesz. Ami változhat, az ennek a jelenségkörnek a megítélése, a tiltása, tűrése, támogatása. Poénkodhatnánk is azzal, hogy a korrupció az a valami, amit az ember nyilvánosan elitél, ám titkon alig várja hogy egy-egy jelentősebb összeggel őt azért mégis csak ... és az biztonsággal történjen. Mert ugye, mindenki tartja a markát? "Szemérmetes kódisnak üres a tarisnyája?"

Nem kéne túlbonyolítani: Talán nem kéne bonyolítani itt túlzottan az ügyeket, hiszen a megvesztegetés egyértelműen mocskos és társadalmilag káros dolog, így mint minden ilyet, igenis üldözni és büntetni kell, mert nincs tekintettel a közjóra. Egyesek meg nem engedett eszközökkel jártak jobban.

Aki és ami közjó ellenes, azt üldözni és büntetni kell: Nem kell itt szépelegni, bájologni meg moralizálni. Kockázatot vállalt a figura, megcsípték, megbüntették. Ez a fazon kockázatvállalós és odakozmálhat, ez meg nem. Ilyen egyszerű valójában ez a dolog, akár a választások tükrében is. Javítani a helzeten pedig úgy lehet, ha példát statuálunk, ami úgy tűnik - most végre - megindult kis hazánkban. A tolvajlást például meg kell büntetni és nem a megélhetés alapjának megmegnevezni. A közjó fogalmánál pedig a nemzeti érdekeket sem kéne talán feladni, így a hungarofóbokkal sem kéne talán ennyire kesztyűs kézzel bánni. Nem a parlamentben kell hazaárulózni, hanem a kártékonyságot szépen bíróság elé idézni és sújtson rájuk a törvény ereje.

A választás egyben példa statuálás: Nem is olyan rossz ez a domokrácia arra nézve, hogy legalább négy évente megvan a lehetősége a példa statuálásra. A tolvajokat, a közjó elleneseket legalább a politikában meg lehet büntetni állampolgárilag, azaz nem adni nekik kopogtató cédulát és nem szavazni rájuk.

Nagy örömömre úgy látszik a népnek felnyílt a szeme és a magát szabad demokratáknak nevező és pártént is megjelenő ügynökség elnyeri végre méltó jutalmát az elmúlt húsz évben a közjó ellen tanúsított tetteiért. Most már csak fel kell tárni azt, mikor és mennyi pénz tapadt az üvegzsebükbe zsebpiszok formájában. (Van ugye A kávé és B kávé. Így hát aki Tilos az Á-t mond, mondjon B(kávé)-t is. Túl túl túl, Nokia dobozostúl.)

A példa statuáló tiszta kéz és a független bíróság: Páldát statuálni viszont csak "tisztakezűek" azaz fiatalok (!!!) tudnak, akiknek a markolászásban, a gatyatépésekben és az elkenésekben még nem mocskolódott be a keze. A mérlegelés - tehát az ítéletek kiszabása - pedig a független bíróság dolga.

Hol a baj? Na már most ott van a nagy baj, ahol a tiszta kéz nem érvényesülhet - mert mondjuk lefasisztázzák, lerasszistázzák. leszélsőgégesezik - és ahol a bíróság sem független. Ez pedig Magyarország. Vagy talán? Az Interneten 32 %-on áll a Jobbik!

Korrumperek: A tömegkommunikációról, a médiáról pedig szót se ejtsünk. Ott ugye eleve a megvesztegetés és a megvezetés az alap. A médiákoknak a mainstreamban pontosan azért fizetnek, hogy jogosulatlan előnyhöz jussanak! Akik fizetnek ugye. Nem? A mainstream média pedig, maga a korrupció örökös melegágya, ahol a hátsó szándék folyamatosan fennáll. Mert mi is a reklám? És a jogszolgáltatás?

Drámafelolvasás

Széphalom és a vonatkozások képekben

Rovásírás

        
 

Kilenc évesen - 1963-ban - játszva tanultam meg először - öntevékenyen - a székely-magyar rovásírás jelkészletét. Édesanyám magyar-történelem szakos tanár lévén, lehetővé tette nekem a jelkészlet, azaz mai fogalmainkkal az eredeti magyar ÁBC-hez való hozzáférést. 

Titkosírást akartam ugyanis magamnak, valószínű Verne Gyula regényei kapcsán. Egyszerűen kis fogalmazásokat írtam és lestem a betűket. Ilyeneket, mint: Laci kiment a legelőre, hogy találkozzon barátjával Ferivel és ott játszanak. A legelő végén ment a vonat. Az ablakokból pajtások integettek. A fiúk sóskát ettek és lapulevéllel törölték ki a feneküket a bokorban. A legelőn sok színes lepke és virág is volt. Kár hogy  lósóskát nem lehet megenni, nem olyan jó, mint a rendes sóska, viszont sokkal nagyobb és több van belőle. 

Így tanultam meg. Jellemző, hogy ugyanebben az időben az orosz ÁBC jelkészletét is ugyanígy megtanúltam, hiszen apám orosz-testnevelés szakos tanár volt. Érdekes, míg anyám örült mikor bemutattam a tudományt, megdícsért, apám  eltiltott - pofozás fenyegetettsége mellett és nagyon tudott pofozni - az ilyenirányú tevékenységtől, mondván mit is fogok én akkor csinálni két évvel később az orosz órán, ha én "előre tanulok". Lám a rovásírást azóta én is elfelejtettem, ahogy mi magyarok valamennyien. Talán még Pécsett a gimiben, illetve a koleszban az első évben Méhes Zsolt cimborámmal - személyi titkárommal :) - még nevet is kreáltunk egymás cinkosaként magunknak rovásírással, mert ő is ismerte a jelkészletet.  

Bizony így felejtettük el mindazt, amire maga az írásunk is szolgált, a magyar gondolkodást. Így lett - írásunk - napjainkra "titkosírás" és érvényesült az ősi kun átok, ki őseit feledi, áruló. Így lettünk "hamis tanúkká" saját igaz pörünkben. Döbbenetes ez is ugye, ahogy a magyar sors. Bizony része annak, mint tengernek a csepp. 

Bizonyára az sem véletlen, hogy éppen ma jutott eszembe bejegyezni naplómba ezt, mikor Bandi barátunk Vesztes c. drámája nyilvános felolvasára indulunk Tibu barátommal Széphalomra, a Magyar Nyelv Múzeumába. Kíváncsi leszek az ottani rovásírásos emlékek dolgára is. Ha már e rendezvény kapcsán oda is eljutok. 

Kapcsolódó linkek:
Rovásírás fordító

A rovásírásról!

A Pálos Rendről!

Pauláner sör

A nagy dolgok

Nagy dolog a Tudomány. Felismerünk valami törvényszerűséget - megértük - miáltal a dolgot, az eseményt reprodukálni tudjuk általa. Még nagyon dolog a Művészet, mert létrehozzuk a dolgot, ami egyben esemény is, ám  fingunk nincs hozzá, hogy hogy csináltuk. Viszont a legnagyobb dolog az Ember, mert reprodukálni tudjuk magunkat is ám halványlila segédgőzünk nics miért és hogyan, csak kutatjuk a lét értelmét.

Bonyodalom

Minden bonyodalom alapja az, hogy nem mást nézünk és ugyanazt látjuk, hanem egyet nézünk és mégis mást látunk.

Ige: Tudod hogy nincs bocsánat ...

József Attila: TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

1937. július-augusztus

Végre

szólj hozzá: "Szétverték az SZDSZ-t"

Bizony bizony. Nem az eszméval van többnyire a gond, a jószándékkal, hanem azokkal, akik annak nevében kifosztják, megnyomorítják, eladják testvéreiket.

Bálint, Károly és Máté a rasszizmus ellen

A rassz szó a francia race kifejezés magyarosított alakja, amely emberfajtát jelent. Az emberi rasszokat a 19. század közepétől az Európán kívüli népek gyarmati leigázását morálisan elfogadható, "természetes" folyamatként normalizálni törekvő nyugat-európai gondolkodásmód külön fajoknak állította be.[2] E rasszista ideológia a 20. század elejére Európa-szerte, illetve az oda érkező európai bevándorlók által uralt „fehér-telepes” társadalmakban uralkodó nézetté vált. Mára a nyugat-európai eszmeiség is rákényszerült annak a - világ társadalmainak nagy része által soha meg nem kérdőjelezett - ténynek az elfogadására, hogy minden ember egyetlen fajhoz (Homo sapiens) tartozik. A korábbi szóhasználat nyomán a rasszizmust fajelméletnek, faji megkülönböztetésnek is nevezik. Rasszok vagy emberfajták helyett emberi „fajokról” beszélni ugyanakkor ma már nemcsak régies, hanem pontatlan és a világ társadalmi viszonyait, s különösen a rasszizmustól sújtott csoportok pszichológiai egyensúlyát és fiziológiai jólétét súlyosan károsító[3] szóhasználat. Az emberiség valamennyi csoportja, külső megjelenéstől függetlenül a ma Afrikaként ismert földrészről származik.[4]

A rasszizmus az egyéneket tudományosan nem igazolható módon „tiszta” rasszokba sorolja be. Ehhez a testi jegyek kihangsúlyozása mellett az utóbbi korszakban egyre inkább kulturális szempontokat, gyakran pedig egyes feltételezett közös tulajdonságokat vesz alapul, amelyeket egy-egy rasszra általánosan jellemzőnek tart.[5] A rasszista gondolkodásmód szerint a rasszok közötti hierarchia igazolja az egyének és csoportok diszkriminációját, megkülönböztetését. A 20. század legelején előtérbe került antiszemitizmus, illetve ennek német nagybirodalmi változata, a nemzeti szocializmus a 'rasszokra' vonatkozó nézetei és politikai elképzelései tekintetében annyiban különbözött a nyugat-európai gyarmatosítók Európán kívül tanúsított nézeteitől és elveitől, hogy Európán belül élő emberekre is alkalmazta ezeket.[6]

Továbbiak

Szakmai önéletrajzom

Frissítettem. Letölthető!

1919.03.21 Tanácsköztársaság

A tanácsköztársaság Magyarország államformája volt 1919. március 21-étől 1919. augusztus 1-jéig. (Ezzel párhuzamosan a Magyar Népköztársaság elnevezés is használatban volt.)

1919. március 21-én az antant-hatalmak által küldött ultimátum hatására – amely a román közigazgatás kiterjesztését írta elő a Tisza vonaláig – lemondott az addigi polgári demokratikus koalíciós kormány, a gyengülő szociáldemokraták pedig bevonták az addigra a munkások körében megerősödött Kommunisták Magyarországi Pártját a hatalomba: a két párt egyesült és kikiáltották a Tanácsköztársaságot, létrejött a proletárdiktatúra.

Orosz mintára munkástanács-igazgatást vezettek be az üzemekben, köztulajdonba vették a lakóházakat, szállodákat, oktatási intézményeket, üzleteket, végül pedig a földbirtokok szocializálásáról jelent meg rendelet. Mindez új problémák tömegét hozta felszínre a mindennapi élet és a termelés, elsősorban a frissen létrehozott magyar Vörös Hadsereg ellátása tekintetében.

A Tanácsköztársaság folyamatos külső nyomás alatt állt, egységét csak erős hadsereggel tudta fenntartani. A Vörös Hadsereget a tisztikar is támogatta, és a sokat tapasztalt Stromfeld Aurél irányította. Az északi hadjárat sikerei után Clemenceau francia miniszterelnök politikai nyomására Kun Béla a Vörös Hadsereget visszarendelte az elfoglalt területekről, ez demoralizálta a katonákat, akik közül sokan haza indultak. Stromfeld Aurél is lemondott posztjáról. A védtelenül maradt ország, a több irányból szorongató túlerővel szemben végül július 31-én összeomlott. Magyarország egész területét megszállták a világháborút megnyerő antant-országok csapatai.

 Bővebben: Magyarországi Tanácsköztársaság

Az antant és Magyarország [szerkesztés]

Magyarországon nem volt jó kicsengése az antant kifejezésnek. Nem csak azért, mert a háború veszteseként tűrnünk kellett a győztesek békediktátumát, köztük az ország területének kétharmadától megfosztótrianoni békeszerződést, de azért is, mert az 1920-as évek elején megalakult a kisantant, melynek tagjai (a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Románia, Csehszlovákia) aktívan beleszóltak az ország életébe.

Kisantant

Először Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszlávia) kötött szövetséget Magyarország ellen (1920. augusztus 14.), ehhez 1921-ben csatlakozott Románia is (április 23.: cseh-román, majd június 7.: jugoszláv-román szerződés). Ezt a három szövetséget először egy magyar újságíró nevezte gúnyosan apró antantnak, amit azonban az érintettek felvállaltak: innen ered a kisantant elnevezés. A hármas szövetség felett előbb Róma, később Párizs bábáskodott, s a franciák fel is használták a kisantantot saját régióbeli érdekeik érvényesítésére.

Noha IV. Károly 1921. október 20-i második visszatérése és a trón megszerzésére irányuló kísérlete Horthy határozott ellenállásába ütközött, az október 23-i budaörsi csata pedig végül a királyhoz hű csapatok csúfos vereségével ért véget, a kisantant országai abbeli félelmükben, hogy a Habsburgok uralma visszatérhet, jegyzékek sokaságával tiltakoztak, s ultimátumot intéztek Magyarországhoz, miszerint ha IV. Károly trónhoz jut, azonnal mindhárom oldalról támadást indítanak az ország ellen.

A monarchia felbomlását követően az addig elfojtott indulatok is felszínre törtek, s hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kisantant szövetségének nem a térség védelme, hanem az utódállamok magyarellenes érdekeinek kifejezésre juttatása volt a céljuk. A kisantant 1933-ra blokádot alkotott annak érdekében hogy Magyarországot gazdaságilag és politikailag egyaránt elszigetelje, sőt 1934-ben a magyar-jugoszláv határon háborús felvonulás kezdődött mivel az év október 9-én Marseille-ben I.Sándor Jugoszláv királyt és Barhou francia külügyminisztert megölték,és,mint kiderült a merénylethez magyaroknak is köze volt. A magyarországi Jankapusztán is képeztek ki terroristákat.^[1] A háborút csak a mérsékelt délszláv politikusok tudták elsimítani. 1938-ra végül sikerült elérni, hogy a kisantant országai elismerjék Magyarország fegyverkezéshez való jogát (bledi értekezlet 1938. augusztus 23.). Azonban ez sem mentette meg a kisantantot a felbomlástól – az 1938-as müncheni egyezmény, mely végül Csehszlovákia felbomlásá

hoz vezetett, egyúttal a kisantant végét is jelentette.