Áthangolva

Ma van a Jobbik részem 57. születésnapja

Márta dalcsokor. Az önzés virágai.

Dalcsokrom, életem párjának, jobbik részemnek 57. születésnapjára

A városon átsuhan 

A szerző-dalnoknak feltűnik Végzete Asszonya Debrecenbe költözködésének első napján. Ám ez a felismerés csak kicsit később tudatosul, azaz válik dallá.

Bíborszínű szép virágok 

A szerző-dalnok elköszön egyéb női jelöltektől, mert tisztességes és hűséges szeretne lenni a Végzet Asszonyához.

Oly szokatlan nékem 

A szerző-dalnok szexuális felfűtöttségében égető hiányát érzi párjának a vágyak redőzte álmok lepedőjén.

Ezer szállal láncolsz 

A szerző-dalnok rádöbben rabságára, hogy behálózták, ezer szállal.

majd 38 év múltán

Otthon és itthon 

A szerző-dalnok készül a halálra, ám meggondolja magát, mert itthon a család.

Hajnalban Mártámnak 

A szerző-dalnok – míg ág már alig reccsen - elmereng egy hajnalon, a teremtés csodáján és ódát zeng párjához.

Az emberiség tengerének cseppje az EMBER. Az emberi társadalom tengerének cseppje a CSALÁD, egy férfi és egy nő, szerelme, szövetsége, életközössége. Végzetesen egymásra vagyunk utalva, mi férfiak és nők. 

A Végzet Asszonya, az én végzetem, jobbik részem Németh Márta. Így köszöntöm dalcsokrommal – a neki írt dalaimmal – 57. születésnapján. 

Továbbra is időszerű - és napjainkban is aktuális - viszont még egy neki írt dal, így "esmétlés onnat hogy": 

Nézd fenn az égen

Nézd fenn az égen, hogy tűz a Nap.

Mégsem láthatod, az igaz utakat.

Felettünk felhőt, kerget a Szél,

Hideget ont és mi, nem állunk elé.

Nézd fenn az égen, a sápadt Hold virít,

Láthatod a Sárga Rózsa szirmait,

De itt nem találod, mert kavarog a Fény

A Fagy foga oly kemény, kemény.

Mondd Kedvesem, miért élsz? Erőt adj nekem,

Hogy a Sárga Rózsa szirmait a Kertbe szétvigyem,

Hol sok ember vár s kókadt minden virág,

Várják az Urat, tán majd ad csodát.

A mai Köszöntő-Műsorhoz tartozom még ennek a le -és feljátszásával. 
Lám a lokálpatrióta liberalizmus dala.  (Szemben a nemzetközi liberalizmussal, sőt a konzervatív liberalizmussal, ami fából vaskarika) A szeretet hatalmának dala. (A nemzeti érzés, ami nem azonos a hatalom szeretetével, sem az urak, sem a proletárok hatalmával. Mert mi is a nemzet? Amit egy-egy férfi és nő nemzett! Egy meg egy, egy újabb egyed. Hány családod van?)

Bekaptuk, majd megettük a répát, amit elültettünk.

Háborúban állunk!

Ezt kommunikálja,  mondja nekünk a kétharmados miniszterelnök! Ellenségünk az államadósság - fejenként két millió ugye - és annak növekedése, továbbá a munkanélküliség - mintegy egy millió munkahely hiánya - és az ebből eredő kilátástalanság. Van tehát ellenségképünk. Van mi ellen felsorakoznunk.

Kik vagyunk? 

Barátaim, mi - a magyarok - államilag eladósodott devizaadósok vagyunk. Rosszakaróink pedig azok, akik ide juttattak minket.  Azok, akik - helyettünk és nevünkben - felvették a fejenként kétmilliós államadósságot. Azok akik - helyettünk és nevünkben - felvették a devizahiteleket. Azok, akik elvesztették munkahelyeiket és egészségüket. Ezek ugye mi vagyunk? 

Jótevőink

Mert ugye, akik eladósítottak, tehát "adták" a magyar államnak a hiteleket, akik nekünk devizahiteleseknek "adták" a devizahitelt - egyben kisbetűvel ugyan de felhívták a kockázatra a figyelmünket - ők nem lehetnek az ellenségeink? Ők a jótevőink.

Bazdmeg! Te is devizaadós vagy!

Ám úgy tűnik, hogy mint egy idióta eb, csak a hurkot látjuk nem a sintért. Jó példa erre a "devizaadós". Azaz mi. Úgy teszünk, mintha csak a lakáshitelesek lennének a devizaadósok, akiket a kilakoltatás réme fenyeget az otthonainkból, holott kik tehették meg közülünk, hogy új autót készpénzért vásároltak és  nem lízingelik? Egyáltalán!  Minket nem fenyeget a hazánkból való kilakoltatás réme? 

A Háborúról Dr. Bogár László közgazdász. 

A hazaszeretetről

"Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: 'Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.' A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem.

A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.

Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi mértékben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza végzet, személyesen is. Nem fontos, 'szereted'-e, vagy sem. Egyek vagytok.

De úgy látom és tapasztalom, hogy te - szóval ünnepélyesen, írásban és a dobogókon - inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást.

A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van.

De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha - férfiasan, kidüllesztett mellel - megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús.

 Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret.

Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered."

/Márai Sándor/

Nézem magam az RTL-en és elgondolkodom ...

Hogy kerülhettem én ebbe az újra-romanizált világba, a kékek és zöldek, a homousionok és homoiusionok vetélkedésébe. Kikkel is vagyok én körül véve?
Ami kimaradt: A riportban, ahol elővezettem az Utolsó Munkásőrt (és tényleg, de röhej hogy engem le sem szereltek, ami persze megint csak nem a véletlen műve) rámutattam a munkásőrség és a magyar gárda stigmatizálására. Hogy ugyanazok stigmatizálták mindkettő önkéntes és magyar rendvédelmi szervezetet. A Pénzhatalomnak nem kellenek a népi kötődésű önkéntesek, hiszen jól tudják, nem tudják őket a pénzpórázon tartani. Ezért sem tarthat a magyar ember fegyvert. Ám ezen nincs mit csodálkozni, olyan viszonyok között itt Európában, amikor a németeknél mai napig is ott állomásozik az USA több mint százezer katonája és tilos a német népnek a népszavazás. Szóval ez a "demokrácia" is egy (rejtezkedő) diktatúra, gyarmatbirodalom.  

Bíró Zoltán: Bauerék és a magyarok

Amikor egy régi eredetű és egyre inkább elfajuló jelenséget nevezek így: Bauerék és a magyarok, akkor nem az ávós Bauer apára és nem a család történetére utalok. Emlegették ezt már elégszer, elegen. Kétségtelen azonban, hogy a cím szerkezete már önmagában is szembenállást, de legalábbis erős különbségtételt jelez két fél között, mégpedig a magyarság és egy kisebbségi csoportosulás között. Ám arról sincs szó, hogy a „Bauerék” összefoglaló név alatt a hazai zsidóság egészére célozgatnék, hiszen tudom jól, hogy voltak is, élnek is köztünk jó magyarként zsidó származású, zsidó vallású emberek, akik méltán utasítanának el ilyen sértő általánosítást. Csupán arról van szó, hogy Bauer Tamás internetes elmélkedése a „hősök napja” és Trianon kapcsán nemcsak őt személy szerint jellemzi, hanem egy olyan csoportot, amely befészkelte magát a magyar életbe, és ebből a jól kibélelt fészekből rikoltozza mélységes lenézését és utálatát minden értékkel, érzelemmel szemben, ami magyar, ami a miénk.

Bő száz éve fészkelődnek itt úgy, hogy egyre tágabb teret nyissanak maguknak: ők akarják diktálni, milyennek lássuk magunkat, történelmünket, elődeinket, mit higgyünk, mit ne, mit tekintsünk jónak, mit szépnek. Bauerék szerint a magyarság hősei nem hősök, a magyar tragédiák nem tragédiák, a magyar fájdalom pedig nem fontos, provinciális, egyenesen nevetséges. Ami bajunk van, azt egyébként is csak magunknak köszönhetjük. Ezzel szemben ők nem követtek el bűnöket soha, az ő tragédiájukat mindig kizárólag mások okozták, nekik egyetemes értékű igazságaik és ügyeik vannak, ezért csak az ő történelmük, az ő tragé­diáik, az ő fájdalmaik fontosak. Ha mi hazát, nemzetet és jogot védünk, az ostoba, kirekesztő nacionalizmus, ha ők akár Izraelben, akár a diaszpórában támadnak, terjeszkednek mások rovására, az bölcs előrelátás és jogos önvédelem. Ha a magyarság mint államalapító nemzet – általában erőszak nélkül – asszimilált idegen ajkú népcsoportokat, az bűn. Ha Izrael állam fegyverrel űzi el a palesztin lakosságot, hogy elfoglalja a területeit, az nekik istentől való joguk.

Ez a Bauerék logikája. Bauer Tamás az interneten „különvéleményét” hangoztatva tagadja a nemzeti összetartozást úgy is, mint tényt, s úgy is, mint a magyarság természetes igényét. Érvei a tökéletes érzéketlenségét mutatják annak a népnek a sorsa iránt, amelynek a megcsonkított országában él. Úgy tesz, mint aki a legcsekélyebb mértékben sincs tisztában sem a tria­noni döntések körülményeivel, sem annak igazságtalanságát és ostobaságát elítélő olasz, francia, angol stb. véleményekkel, de ezek feltehetően nem is érdeklik. Bűnként tálalja, hogy a két világháború között határrevíziós törekvéseink voltak egy gyalázatos döntéssel szemben. Ezzel együtt persze azt is, hogy a németek oldalán beléptünk a háborúba, mintha fogalma sem lenne arról, milyen kényszerhelyzetben volt akkor az ország, éppen Trianon következményeképpen. Egészen odáig megy, hogy a mai kormányzat, élén Orbán Viktorral és vele együtt Tarlós István főpolgármesterrel, ma is lélekben a tengelyhatalmakhoz csatlakozik. „Szembefordulnak az antifasiszta koalícióval” – mondja, mert valóban: mi más lehetne a magyar, mint fasiszta. Ismerjük ezt már Rákosi Mátyás óta. Az sem zavarja, hogy nem létezik sem antifasiszta koalíció, sem tengelyhatalmak nincsenek ma a világban, hanem egészen másfajta hatalmak vannak, felszerelve világbíró bankokkal, atomfegyverekkel, nagyhatású médiumokkal, és azok veszélyeztetik ma a világ békéjét leginkább, akik szeretnek mindenkit lefasisztázni és leantiszemitázni, aki nem közéjük való. Nyilván a kollektív szürkeállomány szólal meg Bauer soraiban, és ez a sajátosan barázdált szürkeállomány hajlamos elhitetni minden tulajdonosával, hogy mindenki más hülye, de legalábbis mindenkiből hülyét lehet csinálni. Azokat különösen ide sorolja, akiknek van kötelességérze­tük a hazájuk iránt és vannak megkötő érzelmeik a magyarság tagjaiként. Azokat, akik akkor is a magyar nemzethez tartozónak tekintik magukat, ha erőszakkal kialakított államhatá­rok választják el őket nemzettársaiktól.

Végezetül Bauer Tamás azt állítja: „a magyar jobboldal semmit sem tanult az elmúlt száz évből”. Ennek persze érdemes lenne alaposabban utánanézni. Ám érdemes lenne annak is, vajon Bauerék – akik minden rendszerben, Rákosi-féle diktatúrában és plurális demokráciában is folyton ugyanazt rikoltozzák a fészekből rendszer-kompatibilis változatban – tanultak-e valamit a saját történetükből, pél­dául 1919-ből vagy az ötvenes évekből és 1956-ból. A szerző gondolatmenete alapján azt látjuk, a legfontosabbat nem tanulták meg: hogy a magyarság érdekeihez és érzelmeihez nekik kellene alkalmazkodni akkor is, ha lélekben más égtájon élnek. Persze csak addig, amíg ezt a fészket el nem hagyják melegebb égtájakra szállva.

Magyar Hírlap



Megjegyzés: Igen, ők azok akik lekommunistázták a kilencvenes években munkásőröket és lefasisztázták a kétezres években a gárdistákat. Ők azok akik élő pajzsként használják és gerjesztik ellenünk a cigányságot és megbújnak a magyar zsidóságban, élő pajzsként állítva szembe velünk - a torz eszmék síkján, értsd jobboldal baloldal - zsidó származású barátainkat.  Ők azok, akik lerasszistáznak minket. Ők azok a magyarul (is) beszélők, akik Németországban németek, Franciaországban franciák és Belgiumban a belgák. Ők a nemzetköziek. Akik az EU-ban és a világ minden táján a rossz hírünket keltik, a "baloldaliaknak" fasisztaként, a "jobboldaliaknak" kommunistaként aposztrofálva minket. Ők azok, akik sosem kerülnek a "transzportba", mert ők olvassák a listát és mindig és mindenhol, minden körülmények között az élre törnek. Az ő nagynénjük él Moszkvában és nagybátyjuk New Yorkban.  Ne "zsidózzunk" hát barátaim, hanem nevezzük néven mételyeinket: Bauerék. 

Az utolsó munkásőr (ismétlés)

RTL KLUB 2011-06-14 Kedd 23:20

A múlt század 1989-90 éveiben a volt Munkásőrség illetve a munkásőrök ellen intenzív lejáratókampányt folytattak ugyanazok, akik rá húsz évre a Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda, azaz a gárdisták ellen. Agy mosottaknak ellentmondásosnak tűnik a párhuzam, pedig ugyanarról volt és van szó. A globális pénzdiktatúra és a hálózatuk szorgos ügynökei - nevezzük őket egyszerűen csak Baueréknak - a "nemzetköziek" mindent elkövetnek annak érdekében, hogy önkéntes nemzeti szervezetek ne működjenek, főleg ha azok katonai, nemzetvédelmi -és rendvédelmi elhivatottságot éreznek, így ócska göbbelsi szisztémával vagy lekommunistázzák vagy lefasiztázzák azokat. Lám, a tömegkommunikációs eszközökkel a munkásőröket lekommunistázták, a gárdistákat lefasisztázták. Csírájában fojtottál el a Magyar Nemzeti Gárda megszervezését, mind 1989-ben, mind pedig 2009-ben. 

Az RTL Klub XXI. század műsora a Munkásőrség megszüntetése 20. évfordulóját követően (a titkosítások egy része feloldása után) az azóta felnőtt "parazita" nemzedékeknek a még élő tanúk illetve a téma kutatói megszólaltatásával rámutatott a jobb sorsra érdemes önkéntes szervezet egyes tagjai sorsán keresztül is a jelenségre és az eseményekre. A Munkásőrségre - a hatalom megszerzése érdekében jellemtelenül - kígyót békát ordító rendszerváltó pártok közül mind az SZDSZ, MDF, FKgP elnyerte a néptől méltó jutalmát. A nép kirakta őket a parlamentből, mint macskát szarni. Az akkori - 1989 - ifjú törökök, ma janicsárként ( EU helytartőként IMF ügynökként) a devizaadóssá tett tömegek kilakoltatásához asszisztáló fülkeforradalmárok még várhatják az elszámoltatást.  Isten nem ver bottal. Bizonyosan eljön annak is az ideje, amikor nem csak az Teremtő és az IMF, hanem a Nép előtt is el kell számolni a Nemzeti Vagyonnal, a nép Jogaival, Vagyonával és Pénzével. Mert ez, ami most van, hogy minden megszülető magyar gyermekre, leendő állampolgárra - az élők mellett - azonnal kettő millió forint - adóként behajtandó - tartozás esik, azaz gyermekeink, unokáink adósrabszolgának születnek, sokáig már nem tartható. 

Sabari Zengő

 

Asztalon

A forrás: Németh Imre pincéje

A termőhely. Káptalantóti, Sabar hegy.

A táj. Badacsonyi térség. 

A Palimadár figura legényanyja: Sajdik Ferenc

Palimadarunk figurája talán 1998-ban született megrendelésemre méltányos összegért. :)

Brutális kávédóm