A mai nap a tánc és illemtan jegyében zajlott. Felhívták a figyelmemet egy az ingatlanközvetítőket sározó írásra egy neves gazdasági lapban. Hirtelen felindulásból készítettem is egy recenziót. Majd megindult az ügy bonyolítása. Megfigyeltem újabban, ha az embereknek egy-egy vita során nincsenek érveik, mert nem akarják elismerni, hogy öszödiesre sikerült valami, annak a személyét támadják, aki volt bátor rámutatni a dologra. Ezt nevezhetnénk a szar másikra kenése effektusnak. De sokan vannak ilyenek. Sőt! Mostanában szinte csak ilyennel találkozom. Körbevesznek a botcsinálta tánc és illemtan tanárok, akik a neveltetésemmel foglalkoznak és nem a teendőkkel. Bizony. A legjobb védekezés a támadás elvet gyakorolják. Ma újra átvettük egy újságíróval, hogy a "hogy" előtt mindig vesszőt kell tenni. Olyan, hogy recenzió nincs is, mert azt másként kell mondani. Csapnivalóan központozok, egyben "érdemdús mérnöknek" aposztrofáltak. Önkéntes nyelv és stílus tanárom ezzel együtt ÜdvÜzlettel köszönt el a köztünk keletkező vita egyetlen pontját sem érintve, ám hajlott az írásának korlátozott helyesbítésére. Szó esett továbbá ingatlanszakmai körökben "Tilkfélékről" no nem pozitív összefüggésben. El is döntöttem nem megyek a holnapi úgynevezett Ingatlan Parlamentre vattának. Talán kellene már bejegyzést tennem az Ingatlan Állatkertembe is. :) Időszerű megnyitni az Ingatlan Cirkusz képregényt is. :) A napnak azért voltak pozitív elemei is. No nem az hogy majdnem odaégett a hús, mert a Skypen belelendültem egy szakmai konzultcióba, hanem az, hogy két okos szakemberrel - akiket nagyra becsülök - megoszthattuk gondolatainkat az előttünk álló teendők dolgában. Dolgom végezetlenül - egy határidős munka - fáradtan tértem nyugovóra.
Képriport
Dalban Cseh Bereményi: Kék páviánok
Képriport
Dalban Cseh Bereményi: Kék páviánok