Két horgász beszélget. Hát tudod, mindig szorulok a házassági évfordulómon az asszonytól. Elfelejtem és azt sem tudom hányadik. No ilyenkor aztán jön a kedvezmény elvonás. Így az egyik. Mire a másik: Hagyjad csak. Emlékezel amikor azt a nagy harcsát fogtuk? Már hogyne. Így az egyik. Negyven éve suhanc korunkban szeptember 9-én hajnali 3 óra 44 perckor. Másik: Na látod. És mit gondolsz a harcsa emlékezik erre?
Bizony ezt már a Teremtő így rendezte. A férfi nőt, a nő meg gyerekeket és családot szeretne. Aztán lesz ahogy lesz. Nálunk például két fiú és most már egy fiú és egy lány unoka.
Öreg kutya ne tanuljon új kunsztokat. A 37. házassági évfordulónkra is ugyanazt nyújtom, amit eddig. Szerelmes dalaimat. Többet ér egy ismert rossz, mint az ismeretlen jó. :) Lehet ez a házasságban élés titka?
Bizony ezt már a Teremtő így rendezte. A férfi nőt, a nő meg gyerekeket és családot szeretne. Aztán lesz ahogy lesz. Nálunk például két fiú és most már egy fiú és egy lány unoka.
Öreg kutya ne tanuljon új kunsztokat. A 37. házassági évfordulónkra is ugyanazt nyújtom, amit eddig. Szerelmes dalaimat. Többet ér egy ismert rossz, mint az ismeretlen jó. :) Lehet ez a házasságban élés titka?
Márta dalcsokor.
majd 38 év múltán
Továbbra is időszerű - és napjainkban is aktuális - viszont még egy neki írt dal, így "esmétlés onnat hogy":
A szerző-dalnoknak feltűnik Végzete Asszonya Debrecenbe költözködésének első napján. Ám ez a felismerés csak kicsit később tudatosul, azaz válik dallá.
A szerző-dalnok elköszön egyéb női jelöltektől, mert tisztességes és hűséges szeretne lenni a Végzet Asszonyához.
A szerző-dalnok szexuális felfűtöttségében égető hiányát érzi párjának a vágyak redőzte álmok lepedőjén.
A szerző-dalnok rádöbben rabságára, hogy behálózták, ezer szállal.
majd 38 év múltán
A szerző-dalnok készül a halálra, ám meggondolja magát, mert itthon a család.
A szerző-dalnok – míg ág már alig reccsen - elmereng egy hajnalon, a teremtés csodáján és ódát zeng párjához.
Az emberiség tengerének cseppje az EMBER. Az emberi társadalom tengerének cseppje a CSALÁD, egy férfi és egy nő, szerelme, szövetsége, életközössége. Végzetesen egymásra vagyunk utalva, mi férfiak és nők. A Végzet Asszonya, az én végzetem, jobbik részem Németh Márta. Így köszöntöm lassan hagyománnyá érőn dalcsokrommal – a neki írt dalaimmal – 57. 58. születésnapján, na meg most az 59.-en is. :)
Továbbra is időszerű - és napjainkban is aktuális - viszont még egy neki írt dal, így "esmétlés onnat hogy":
Nézd fenn az égen
Nézd fenn az égen, hogy tűz a Nap.
Mégsem láthatod, az igaz utakat.
Felettünk felhőt, kerget a Szél,
Hideget ont és mi, nem állunk elé.
Nézd fenn az égen, a sápadt Hold virít,
Láthatod a Sárga Rózsa szirmait,
De itt nem találod, mert kavarog a Fény
A Fagy foga oly kemény, kemény.
Mondd Kedvesem, miért élsz? Erőt adj nekem,
Hogy a Sárga Rózsa szirmait a Kertbe szétvigyem,
Hol sok ember vár s kókadt minden virág,
Várják az Urat, tán majd ad csodát.
Bizony-bizony Kedvesem - no ByAlex - fenti dal még aktuálisabb, és mint látod újra csizmát húztam és felkötöttem a pisztolytáskát. Nem is tudom rendjén való-e az ilyen, egy Öreg Kovboj esetében? Nem hittem volna, hogy újra ellenállni kelljen.
Bizony-bizony Kedvesem - no ByAlex - fenti dal még aktuálisabb, és mint látod újra csizmát húztam és felkötöttem a pisztolytáskát. Nem is tudom rendjén való-e az ilyen, egy Öreg Kovboj esetében? Nem hittem volna, hogy újra ellenállni kelljen.
