A deviza-elszámolású hitelezési
technikát az égvilágon semmi más nem indokolta, mint az úgynevezett banki
verseny. A 2001. évi jelzáloghitel rendszer bevezetése után a bankok elképesztő
mennyiségű hitelkonstrukcióval álltak elő (most ezzel, most azzal kombinálva) cifrázták
mint cigány a pergőt. Oly annyira, hogy külön webes kalkulátorokat kellett
fejleszteni csak az összehasonlításhoz és gyakorlatilag a THM (Teljes Hiteldíj
Mutató) bevezetésére is ezért volt szükség.
Magát - az amúgy lényeges
gazdasági funkciót a hitelezést - lényegében szerencsejátékká silányították, tették
a szerencselovagok, a hazárdőrök. Ez a
jelenség az emberi szervezet analógiájával, rákos daganatként fogható fel a
társadalmunkra nézve. Nálunk ez a rákos daganat ráadásul még virulensebb, mint
a környezetünkben.. A daganat növekedik és a szervezet többi sejtjének,
összetevőjének és magának a szervezetnek a pusztulását idézheti elő.
Eluralkodtak a hazárdőrök, a
sipisták (hamis kártyások) egyben
tömegével jelentek meg a pénzügyi tanácsadók, hiteltanácsadók, hitelközvetítők.
A közbeszédben a mainstream média meghonosította a „győztesek és vesztesek”
kategóriáit, mintha az emberi élet egy szerencsejáték lenne csupán. Lehetővé tették a kizsákmányolásnak az „eladósítással”
történő tömegessé tételét. Mi sem mutatja ezt a folyamatot ékesebben, mint
annak a mintegy 175 ezer magyar családnak az élethelyzete, akiket ilyen módon
ELADÓSÍTOTTAK, majd a havi törlesztő részletek kétszerezésével, háromszorosával,
az adóság követelés (tartozás) fokozatos növelésével ELLEHETETLENÍTETTEK.
A jelen helyzetben - változtatás
nélkül – NINCS VAGY NEM LÁTSZIK KIÚT.
Kik is ők? Az eladósítók?
A NEMZETKÖZI MÉDIA ÉS BANKRENDSZER.
A magyar törvényhozás és a magyar állam (kormányzat és pártpolitikától függetlenül)
nem csak hogy tűrte, hanem kifejezetten kollaborált ezekkel a körökkel és az
általuk generált folyamattal, az ELADÓSÍTÁS folyamatával. Eladósították
-
a magyar államot
-
az önkormányzatokat
majd 2004 – 2008 között már a
lakosság – tömegeink - kerültek a célkeresztbe.
Lényegében ezt egy kvázi tulajdonváltási
folyamatnak is tekinthetjük. Melynek a további érdekeltjei a végrehajtók és a
spekulánsok.
Jó tudni!
A devizaadósok élethelyzetei
különbözők. Eddigi tapasztalataink szerint az alábbi kategóriákat alkothatjuk
meg:
Gazdaságilag megnyomorúltak:
A leginkább veszélyeztetettek azok az ingatlanfedezetű kölcsönszerződéssel
rendelkező családok, akik a hitelfelvételi kondícióikat bármilyen ok miatt
elveszítették, úgymint az adóstárs halála, az adóstárs egészségromlása, az
adóstárs munkahelyvesztése, a válás, a család felbomlása. Ilyenkor garantáltan bebukik a hitel, hiszen
még az eredeti törlesztő részletek megfizetésére sincs lehetősége a
devizaadósnak. Ezek tekinthetők a klasszikus „bebukott hiteleknek” amelyeket a
bankrendszer 2004 magasságában 1 % alattinak prognosztizálta a nemzetközi
tapasztalatok alapján. Az ő otthonaik kényszer-értékesítése szinte garantált.
Gazdaságilag megnyomorítottak:
A következő veszélyeztetett kategóriának
nevesíthető a devizaadós családok azon része, akik az alacsonyabb jövedelmi
kategóriába tartoznak. Miután az ő havi jövedelmük nem növekedett,
növekedhetett abban az ütemben, mint ahogy a kölcsönszerződések havi törlesztő
részleteit emelte a bankrendszer, törvényszerűen eljutottak, eljutnak arra a
pontra, amikor már a tartalékaikat is felélik és fizetési késedelembe
esnek.
Gazdaságilag nyomorgatottak:
Ebbe a veszélyeztetett kategóriába sorolhatók azok a családok, akiknek az
anyagi kondíciói, jövedelmi viszonyai megengedik azt, hogy a havi törlesztő
részleteiket fizessék, ám tartalékaik
nem teszik lehetővé azt, hogy kivásároljál magukat. Az ő esetükben akár
egészségromlás, akár válás, akár munkahely elvesztés közvetlenül azzal jár,
hogy egy kategóriával lejjebb zuhannak és az otthonaik kényszer értékesítésre kerüljenek. Ami
lényegében egy kvázi vagyonelkobzás.
Ide sorolgatók a gépjármű
fedezettel rendelkezők is, különösen annak a fényében, hogy a bankok megint
csak a válságra hivatkozva, megkezdték a pótfedezetek követelését. A
végrehajtási törvény és annak gyakorlata – adósvédelem hiányában – ugyanis
lehetővé teszi azt, hogy akár egy telefon, közműtartozást rávihessenek a
gépjárműre majd a lakásra is. A közműhátralékosok és a devizaadósok lényegében
– az adósvédelem hiányában – egy karanténba kerülhetnek és kerülnek is.
Az fenti okfejtés alapján a
devizaadósok veszélyeztetettségi kategóriáit osztályba is sorolhatjuk:
I.
fokú veszélyeztetettség: Megnyomorúltak
II.
fokú veszélyeztetettség: Megnyomorítottak
III.
fokú veszélyeztetettség: Nyomorgatottak
Az eladósítás napjaink egyik legsúlyosabb
társadalmi problémája. A magyar állam, az önkormányzatok és a lakosság
eladósítása véleményünk szerint az első számú közellenség. Ahogy nincs
világképlet, világbéke magával az eladósítással is különféle módon kell
felvenni – illetve folytatni – a küzdelmet. Más egy állam, más egy önkormányzat
és megint más a lakosság és annak különféle csoportjainak a mozgástere az érdek
érvényesítésre.
