Magyarnak lenni

Szól a country....

Gyerekszáj: Mi a lélek?

Meghalt Bandi bácsi, ez a téma a családban. A teste sírba kerül de a lelke köztünk él.
Ádi: Papi miért szomorkodsz?
Papi: Meghalt a barátom. A Bandi bácsi. 
Megy a Kantrijó zenéje a háttérben, Bandi énekel.
Papi: Ne szomorkodj. Itt énekel a Bandi bácsi.
Ádi: Apa, mi a lélek?
Apa: Te hogy gondolod?
Ádi: A lélek az, amivel szeretni tudunk. 

Czifrák András Baráti Kör alakulás

Mindannyiunkat lesújtott Bandi halála.

Szöllősi Tibunak, mint Bandi régi barátjának javasoltam hozzuk létre a Czifrák András Baráti Kört. Mely - ahogy Bandi azt szokásunkká tette - egy évben legalább egy alkalommal jöjjön össze, ugyanazért és ugyanabban a szellemben.

A sajtónap Mogyoróskán ugyan ismereteim szerint elmarad.

Hogy megy tovább a Kantrijó?

Mi lesz a "mi újság"-al?

Ezek mind nyitott kérdések.


Akiknek tudjuk a baráti körből mobilját és íméljét:

Szöllősi Tibor Tibu
Tilk László Géza Öcsi
Szathmáry László Úttörő
Kátai István Stula
Rábold Elek Lexi
Kormos Emmi
Csordás László Csori

Az elérhetőségeket zárt körben biztosítjuk.

Kérjük mindazon barátainkat, akik a baráti kör tagjai szeretnének lenni, mobiljukat és íméljeiket a tilk@t-online.hu címre küldjék meg. 
A dal letöltése itt!

Czifrák András Baráti Kör

"Testem por lesz, lent a földben, egy napon, ha elmegyek" Tegnap volt a Napja.
"Ám a lelkem Jóbarátok, mindig itt lesz köztetek"  Úgy legyen, minden év júliusa második Szombatján és Vasárnapján, mindaddig míg már csak ketten élnek közülünk. 

Czifrák András: A kör megbonthatatlan
/Will The Circle Be Unbroken  A. P. Carter- A. Cifrák /

Némán álltam ablakomban,
Hideg esős reggelen,
Napra várva azt kívántam,
Barátaim, hogy jöjjetek

Tudd a kör megbonthatatlan,
És a körben mind egyek vagyunk,
Hosszú láncban egy-egy láncszem,
Úgy mi mind összetartozunk.

Szétszóródva itt a földön,
Megyünk mind vélt célok felé,
Bánatod van, oszd meg vélünk,
Csak így lehet örömünk tiéd.

Testem por lesz, lent a földben,
Egy napon ha elmegyek,
Ám a lelkem Jóbarátok,
Mindig itt lesz köztetek

Tudd a kör megbonthatatlan,

És a körben mind egyek vagyunk,

Hosszú láncban egy-egy láncszem,

Úgy mi mind összetartozunk. 

A dal letöltése itt!

Meghalt Czifrák András a barátom, a barátunk

"Mindennek, ami keletkezik, meg is kell szűnnie." /Buddha/
Július 6-án este a miskolci megyei kórházban meghalt a Bandi. Barátunk, nemzeti kincs. Hasnyálmirigy gyulladás végzett vele. Mikor kórházba került másodjára, az orvosok - sem mi - nem tudtunk segíteni. rajta.

Egész éjjel nem tudtam aludni - bár a halálhíre még nem ért el - és virrasztottam. Imádkoztam.

Uram, Teremtőm!

Nem hallottad, nem hallgattad meg kérésemet. Értem én. Odáig nem hallik. Nem hagytad itt köztünk, javunkra, örömünkre. 

Tibuval sírva megbeszéltük, ha édesanyád hagyja, hozzájárul - mert Uram ő az örökös - a szellemi hagyatékod, melynek egy része közös ( Pátria együttes dolgai) nem szabad hogy veszendővé váljon.

Bandi temetéséről még nem tudunk semmit. Néhányan arra emlékezünk, mintha - halála esetén - a Hejcei porta kertjébe szerette volna helyeztetni porait.

Nem írsz, nem verselsz és nem énekelsz már nekünk élőben Bandi. Csak a hang és képrögzítők őrzik csodálatos dalaid. Kis versesköteted megvan és a Vesztes c. drámádat - amit élőben itt nálam felolvasásodban könnyezve hallgattunk - lázasan keresem a dolgaim között. Megvan. Nem dedikáltattam, honnan tudtam volna, hogy te mégy el előbb? Sándorunknak viszont átadtam közvetlenül most - alig egy hete -  miután felvették a Szent István Lovagrendbe. A te Vesztes c. drámád egy példányát most kapta meg és ez alkalomból. 

Uram

Drága Bandi Barátom! Úgy tudom ott fekszel a BAZ megyei Kórház Intenzív Osztályán gépen. Én meg itt virrasztok a hírre, és nem érhetlek el.  Imádkozom, én aki nem így volt "szocializálva". Aki nem hitt - ma sem hisz - a hamis papoknak. (Akit nagyanyja este a dunnában titkon tanított imádkozni.) Mert amíg több vallás papja van, az mind hamis. Mert a Teremtő, az Isten az egy. És az Élet is egy. ( A vallások papjai is ezt mondják, csak ugye minden szentnek maga felé húz a keze.) 

Bandi!

Imádkozom érted, és remélem - hiszem - ha kijössz együtt röhögünk ezen, őszbe csavarodó gyerekségemen.  Csak gyere ki. Ne hozzanak, ne hagyd magad, ahogy azt sosem tetted. 

Nem tudom, mit tehetnék érted, Ég és Föld között.
Így csak imádkozom a Teremtőhöz.  Remélem ő is úgy gondolja, ahogy én, hogy sok dolgunk van még együtt. Itt e Földön, e Hazában. A francba is adtad a drámádnak azt a címet, hogy Vesztes. Hiszen mi vagyunk a győztesek. Mi magyarok. Hol vannak a Kazárok, a Bizánciak, a Mongol-tatárok? A Törökök, a Habsburgok, a Szovjetek, az Euroatlantiak? Na jó az utóbbiak még itt vannak. :( De mi is újra és újra  itt vagyunk! És hol lesznek ezek is? )

Jó én is rozoga vagyok, de vagy 11 éve már megjártam az Intenzívet. És lám? Itt vagyok, ahogy Mijanink is, akinek kálváriája betöltene egy könyvet. 

Bandi!

Ne hagyj itt minket és Uram Teremtőm, ne szólítsd magadhoz őt, hisz te válogathatsz, ám én kevés - ritka - barátaim közül már hogy is veszíthetném el  éppen Bandit? 

Uram, emlékszel?

Utoljára akkor óckodtam - cigánykodtam - veled, mikor talán 1965-ben Almamalléken - egy újmódi kormányú kölcsönbringán - a lányok előtt tekertem elengedett kormánnyal és egy követ küldtél elém. A kő keresztbe fordította a kormányt és én azt - az úton elterülve - a hónom alá vettem. A kormányszarv  bedöfött a hónaljamba, soha nem ismert fájdalmat okozva. Tudtam, nem sírhatok, mert apám megver, hogy kárt okoztam magamban és a javakban. Akkor ott, az ötvenes évek nagy textil terítőjével letakart asztal alá bújtam és - hatalmas addig még nem ismert - kínomban téged hívtalak, ha elállítod fájdalmam elhiszem, hogy vagy. Félve hívtalak, mert pajtásaimmal berúgtuk a templomtérről a templom ablakát a labdával és szégyen kísérte utunkat mikor érte mentünk. Ám a fájdalom elállt. Nekem ez nem volt elég. Még egyszer kértelek - már Somogyhárságyon 1968-ban -  hogy a kamaszkor pattanásait vedd le az arcomról, amit mindenki lát. Ha már elengedhetetlen, akkor a hátamra és a fenekemre vidd át, amit én sem látok. Elismerem Uram. Ezt is megtetted. Én mégsem hittem igaz szívvel benned.

Uram ígérem!

Ha Bandi barátomat - felépülve - itt hagyod köztünk - mert hidd el nekünk itt és most fontosabb, mint neked - igaz szívvel hiszek benned!

Térden a fővárosi lakóingatlanpiac

ANONYMUS GESTA HUNGARORUM

Kányádi Sándor: Nyergestető

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar se tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető:
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár s a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
Mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.

Honnan fúj a pénz?

Katana

A szőrös-mancsú (Nem a Négy Mancs, hanem az Ezer Mancs) globálnyik-banker ország-nepperek valódi szándékairól rántom le most a leplet!

Évtizedek óta idegel a globál-bankerek óhéber rizsája, hogy "egészségtelen" a hazai lakás-tulajdonosi szerkezet, mert ez a fékje a munkaerő mobilitásnak kis hazánkban. Ez uszadék usa-duma. Magyarország durván 500 kilométer hosszában. Ha nincs munkahely, kavarhatsz ezen belül, akkor sem lesz. Ha meg 500 kilométeren túl mész, ott nem úgy beszélnek, ahogy te és mocskos idegen földönfutó vagy. Nem úgy az USA-ban. Ott ezer kilométereket is utazhatsz és ugyanazt a nyelvet beszélik. Keverik ezek az ország-nepperek a szezont a fazonnal. Mi meg hallghatunk, mint a sült hal. 

Mert miről beszélünk? Arról hogy a szőrős globálnyik-bankerek az otthonaink tulajdonjogából is ki akarnak forgatni minket. ( A nem lakás célját szolgáló ingatlanvagyont már lenyúlták. Övék a tulajdonjog!) Ezt - az otthonok tulajdonjogából való kiforgatást .- már meg is kezdték a devizaadóssá tétellel, azzal hogy a lakáshitelezést a szerencsejáték mocsarába rángatták. És a mainstram médiájuk meg is magyarázza. Sok baromarcó palimadár, meg még helyesel is, hogy igen ők voltak a hülyék mert belenyúltak, beleléptek. De ennyien Jómadárkáim??? Nem érzitek, hogy holnap más trükkel ti jöttök? Például a közműtartozásokkal? 

A még szomorúbb pedig az, hogy a történet hajadzik az 1240-es helyzetre a mai Dél-Orosz pusztákon (akkor Desti Kipcsak) , mikor Kötöny bátyánk, kun fejedelem kardszámlálást tartván mintegy 25 ezer kardot (japánul kanatát!) számlált, a hírek meg arról jöttek, hogy Batu nagykán mintegy 500 ezer katanával erre tart. És így is lett. Akkor mi magyarok mintegy 1,5 millió főről 600 ezer lélekre fogyatkoztunk, és bizony jól jött IV. Bélának az a 25 ezer kun katana, amely kikerülte a korabeli mainstreamot és a Duna-deltában húzta meg magát a mongol-tatár invázió idején.  

Hatalmas itt a szar. Itt nem az egyes emberrel, hanem a nemzetekkel packáznak és ickáznak. Hova menekülhetnénk?