Tanmese évezredek homályából

A fejedelem, hogy hatalmát demonstrálja megrendel Indiából egy hím elefántot. A megbízás úgy szól a beszerzőknek, hogy a leghatalmasabb elefántot szerezzék be, ami jól kifejezi a hatalom erejét. El is mennek a meghatalmazottak Indiába, jól körülnéznek és meg is találják a Leghatalmasabb Hímet. Nem olcsó. A fejedelmi kincstár sem korlátlan, így megveszik, ám a gondozóját már kispórolják az üzletből. Hazaérkeznek. A fejedelmi tanács tanácstalan, hogy akkor most hova is legyen a hatalmi jelkép, így abban maradnak hogy az legyen szabad. Azaz ő döntse el hol kíván tartózkodni. A hím elefánt él is a lehetőséggel és körbe bolyongja a fejedelmi fővárost, majd végül úgy dönt hogy a nagy piac illik hozzá, kaja is van meg nem unalmas.Mindig történik valami. Működésbe is lép. Hol ezt, hol azt a zöldség sort rendezi át, ám a változatosság kedvéért más árus utcákat is meglátogat. Aztán mikor rájön a hímgörcs, semmit nem kímél. Mindent lerombol dühében, amit csak ér. Először csak bámul a nép, mert ugye egyszerre a legnagyobb elefánt sem lehet ott mindenhol, hol itt, hol ott keletkezik hatalmas kár. Egy idő után a kereskedők köreiben elfogy a türelem és nagygyűlést szerveznek, ahol kifejtik, hogy ez már tűrhetetlen, amit a Fejedelmi Szimbólum művel. Gerjed a népharag. Hogy mit is képzel az a Fejedelem? A kereskedők gerjesztik a hangulatot és a dolgok odáig jutnak, hogy alakuljon képviselet, delegáció, akik a nép nevében a Piacról jól elmennek a Palotába és közlik a fejedelemmel, hogy ez így nagyon nem lesz jó, mert ... Meg is alakítanak egy népes küldöttséget, mely megválasztja a vezetőjét és a népes Méltóság Menet a Piacról meg is indul. Ahogy közelednek a Palota felé a menet egyre ritkul. Eltűnnek a kísérók, majd a menet utolsó sorai sorra foszlanak. Mire a Palota Kerthez ér a menet és a vezető visszatekint, már csak 12 követője van a választmányból. A palota ajtajánál ahogy visszapillant méltóságos meneteléséből, már csak három követőt lát. Aztán amikor a trónteremhez ér és visszapillant, már senki nem áll mögötte, ám nincs mit tennie mert az ajtónállók már penderítik is befelé a trónterembe. A teremben szemben a bejárattal ül hatalmas és aranyos trónján a fejedelem. Jobbján a papság, balján a nemesség, karéjban pedig a testőrség. A fejedelem protokollnak megfelelően először szól és nyájasan fordul a népi vezetőhöz: Üdvözlünk kedves Juszuf alattvalónk. Már tudunk rólad. Bemutatjuk kíséretünket - és a körül levőkre mutat - egyben sajnáljuk, hogy neked ugyanerre nincs módod. Ám kicsire nem adunk, így nagy érdeklődéssel várjuk, hogy közöld velünk, tolmácsold a népakaratot a Fejedelmi Szimbólum dolgában, mert úgy értesültem az általa okozott károk kapcsán az indulatok már az egeket verik. Mi is lenne akkor a javaslat? A népvezér erősen meg van szeppenve. Hirtelen nem is tudja mit mondjon, majd feltalálja magát: Ó dicső fejedelem, mindegyik fejedelmek legnagyobbika, amit jól prezentál a Hatalmas, Fejedelmi Szimbólum, a legnagyobb szabad elefánt. Csak azért bátorkodtam színed elé járulni Ó Isten után Leghatalmasabb, népünk akaratát kifejezni, mert mi a Piacról úgy gondolnánk, ez a hatalmas hím elefánt nem tud magával mit kezdeni, így sürgősen kéne már neki egy nőstény.

És hogy ez egy igaz mese, lásd: Egy hím_elefánt 300.000_dolláros kárt okozott a nőstény miatt.

Devizaadós / devizahiteles érdekvédelem, bírósági ügyek, kérdések az OBH elnök asszonyához Dr. Handó Tündéhez

Előzmények dióhéjban

A devizaadósok jog –és vagyonvédelme, valamint a fogyasztóvédelem területére nézve az erővel és a joggal való visszaéléssel szembeni küzdelmünk

- a médiában

- az utcán

- a parlamentben

- a bíróságokon

bontakozott ki, az elmúlt három-öt  évben. Egyéni jogvédők, fogyasztóvédők, média személyiségek és szakemberek, bejegyzett és törvényes egyesületek, alkalmi és az Interneten jelen lévő formációk léptek a színre egyben kezdték meg tevékenységüket.

2004 és 2009 közötti időszakban kialakult egy társadalmi réteg, melynek megélhetését, létét fenyegetik egyfelől a bankrendszer, másfelől a magyar állam, az államhatalom az úgynevezett deviza-nyilvántartású –és elszámolású kölcsönszerződésekből eredően.

A 2001. évet megelőzően Magyarországon a hivatalos fizetőeszköz a forint volt, miáltal a kölcsönöket és hiteleket forintban folyósították a pénzintézetek. A 2001. évi jelzáloghitel rendszer bevezetésével a közelgő EU csatlakozás (2004) előkészítése folyamatában, az úgynevezett jogharmonizáció során liberalizálták a deviza kereskedelmet, így a törvényhozás lehetővé tette a devizában történő kölcsön és hitelfolyósítást. Ennek jogosságát és szükségességét napjainkra többek között az is igazolja, hogy mintegy 500 ezer magyar állampolgár devizában jut jövedelméhez. Ezek az EU csatlakozás előtti folyamatok az úgynevezett jogharmonizáció keretében a poszt szocialista országokban is lezajlottak. Megjelentek tehát az EU-n belül is a devizahitelek, magyarul amikor a magyar állampolgár devizában veszi fel a kölcsönt (hitelt) és devizában is törleszti.

Álljunk meg egy pillanatra. Vegyük újra.

2001-2004. évek között a forintkölcsönök mellett az EU csatlakozás szerves részeként megjelentek a devizakölcsönök. Így kettő kölcsönfajta nyert engedélyezést, legitimációt, úgymint

- forintkölcsön, amely esetében forintban vesszük fel a kölcsönösszeget és forintban is törlesztjük,

- devizakölcsön, amely esetében devizában vesszük fel a kölcsönösszeget és devizában törlesztjük.

És ekkor jött (nem a Tenkes kapitánya) a nevető harmadik, amit a bankok devizaalapú kölcsönnek titulálnak (összemosva ezt a törvényes devizakölcsönökkel)  mi devizaadósok pedig deviza-nyilvántartású –és elszámolású kölcsönnek nevesítünk, azaz különböztetünk meg az előző két kölcsöntípustól. Ebből a körülményből fakadóan devizaadós az – definíciószerűen – aki ez utóbbi „harmadik tipusú találkozás” szenvedő alanya lett, tehát deviza nyilvántartású és elszámolású kölcsönszerződést kötött.

A banki adatszolgáltatás alapján – mert ezt csak ők tudhatják pontosan – a médiában mintegy 720 ezer ilyen kölcsönszerződésről beszélnek. A pártpolitikában ezt a számot durván kettővel vagy hárommal szorozva 1,5 – 2,1 millió közvetlenül érintett emberről, devizahitelesről beszélnek.

A közbeszédbe bekerült a „pórul járt devizahitelesek”, „pórul járt devizaadósok” fogalmai, a politikai pártok némelyike a választási küzdelemben a devizahitelesek és a devizaadósok megmentőjeként adta elő magát. Van is mitől menteni ezeket a családokat, embereket amelyek és akik  élethelyzetében drasztikus változások álltak elő a nevezett időszakban (2004-2010) hiszen a havi törlesztő részleteket a bankok egyoldalú „szerződésmódosításokkal” átlagban a kétszeresére, háromszorosára emelték, tehát kétszer, háromszor akkor havi törlesztő részletek követeléséig jutottak el, úgy hogy a tisztességes befizetések mellett pedig a nyilvántartott tartozás is emelkedett. Nevezzük nemes egyszerűséggel ezt a helyzetet bátran világcsodájának. Ilyen a világon nincs. (Vagy mégis?) Tudni érdemes azt, hogy például az ingatlanfedezetű kölcsönöknél az átlag 10 milliós kölcsön összegnél a havi törlesztő részletek átlag havi 70 ezer forintról 140 ezer forintra emelkedtek akkor, amikor a hazai átlagos havi nettó jövedelem 145 ezer forint. Ami azt jelenti, hogy egy átlagos két gyermekes család, két családfenntartója egyikének teljes jövedelmét viszi a havi törlesztés és a másik kereső jövedelme kell fedezze a rezsit és a megélhetést. Csodálkozik-e valaki ezek után, hogy a fiatalok nem vállalnak gyereket?

Ez az anyagi –és pszichés túlterhelés, erőszak (!) a devizaadós családokat különféle élethelyzetbe hozta. A DÉSZ felmérései szerint beszélhetünk

(1)   Fizető és hitelképes devizaadósokról (átlag feletti jövedelműek)

(2)   Bebuktatott devizaadósokról (átlagos jövedelműek)

(3)   Bebukott devizaadósokról (munkanélküliek, közmunkások, átlag alatti jövedelműek)

Erre a jelenségre sem a magyar jogrendszer, sem a magyar politikai rendszer és egyre inkább úgy tűnik, maga az EU jogrendszere sem volt felkészülve. Az EU-ban sem fordult még elő olyan kölcsöntípus, mely kölcsönügylet kapcsán egyre növekvő havi törlesztések mellett egyre növekvő tartozás áll elő. Akkora, ami meghaladja a fedezet értékét. Ez egy matematikai és gazdasági nonszensz. Olyan, mintha azt állítanánk, hogy 2*2=6. (A legújabb információk szerint viszont ilyen jelenségek mind Ausztráliában, mind Dél-Amerikában viszont már a nemzetközi bankrendszer működése következtében előfordultak és tömegeket tettek nincstelenné. Erre utalt egy parlamenti bizottság meghallgatásán – jegyzőkönyvbe rögzítve és a City Bank tapasztalataira hivatkozva  - Járai Zsigmond ex jegybanki elnök)

Az EU jogrend szerint ilyen helyzetet, azaz a kölcsönügylet kapcsán megjelenő jogokat és kötelezettségeket a szerződő felek egymás közt rendezik a törvényi keretek között.  Azaz a változásokat a szerződő felek egyeztetik és együttes akarattal – ahogy a szerződést megkötötték – módosítják, ha jogviszonyt fel kívánják tartani. Ha pedig vita támad köztük, úgy bírósághoz fordulnak, mely a felek érdekeire egyaránt tekintve dönt, a szerződés módosításáról, avagy megszüntetéséről, például az eredeti állapot visszaállításáról.

A devizaadósok szerződésmódosításra irányuló kezdeményezéseit a bankok sorra félresöpörték, majd szerződéseket bontottak – fizetés elmaradás okán - és végrehajtásba adták a fedezeteket. Mindez elérte azt a mértéket, hogy mintegy 170 ezer család kilakoltatással fenyegetettségéről beszélhetünk. Mindez visszaidézi a „daliás” fasiszta és kommunista időket, mikor stigmatizált magyar állampolgárokat KILAKOLTATTAK, vagoníroztak, kitelepítettek, állampolgárságukat megváltoztatták és áttelepítették őket.

Mára a devizahiteles / devizaadós probléma súlyos társadalmi probléma Magyarországon. Többen többféleképen értelmezik, nyilatkoznak róla, a helyzet pedig egyre romlik.

Mind a bankok, mind a törvényhozások és kormányzatok a problémák észlelése során különféle lépéseket és intézkedéseket tettek, amelyek úgymond „kezelték” a problémát. Melyekkel a közvélemény előtt a médiában „el is számoltak” ám valami különös ok miatt ez a probléma az helyett hogy csillapodna, inkább dagad. Érdemben a problémához először a II. Orbán kormány nyúlt azzal, hogy kvázi megakadályozta az ilyen „harmadik típusú” találkozások szaporodását. Olyan jogi környezetet teremtett, hogy 2010-től ilyen típusú kontraktusok megkötésére ne is legyen lehetőség. Az a vértelen etikai kódex a bankokra, amely a tigrisnek azt ajánlja legeljen, ameddig a – bankrendszert elöl hátul kiszolgáló - szoclib kormányzatok jutottak, csak rossz példaként említhető meg.

Ezen kormányzatok 2002-2010 közötti regnálásának „köszönhető” hogy a gólem ekkorára növekedett. Mert bizony a mindenkori magyar állam jogfolytonossága fennáll, miszerint a szoclib kormányzatok és az általuk befolyásolt törvényhozásoknak felróható károkért a rájuk következő kormányzatoknak, úgymint II. Orbán kormány, III. Orbán kormány és az ő kétharmados törvényhozásaiknak kellett és kell helytállnia.

A III. Orbán kormány első érdemi lépésére készül, a kilakoltatási moratórium határozatlan időre történő meghosszabbítására – azaz az emberek utcára tételének megakadályozására – jelen időszakban. Azért határozatlan idejű az intézkedés, mert nem konkrét dátumhoz, hanem egy lényegileg meghatározatlan körülmény bekövetkezéséhez köti a tervezett moratórium feloldását. Azonnal le is kell szögezzük, hogy ez a lépes a devizaadósok érdekeinek érvényesítése és védelmének  irányába mutató intézkedés. Hajrá Magyarország!

A II. Orbán kormány minden eddigi lépése, úgymint (1) Fix áron rögzítés, (2) Végtörlesztés, (3) Árfolyamgát, (4) Ócsa, (5) Nemzeti Eszközkezelő parciális, tüneti és nem egy esetben erősen kifogásolgató intézkedés volt.  Mindegyik lépés a devizaadósokkal az uzsora lenyeletésére irányult és a bankrendszer túlhatalmát mutatta. Előttünk állt és áll az erővel való visszaélés és a kettős mérce.  A végtörlesztés – sajnálatos módon - cinikus, a lényegileg a FIDESZ klientúra és a politikai elit – valamint a pénzesek - kedvezményes kimentésére irányult az úgynevezett bankcsapdából. Ócsa egy Patyomkin falú lett, míg az Eszközkezelő, ami a bebukott hitelesek  kimentésére valós segítséget adhatna, igen vékonyka, messze alatta van a szükségesnek. Bizony közmunka jövedelemből nem lehet adósságot törleszteni. Munkahely –és egészség, munkaképesség vesztéstől pedig nem csak a devizaadósok, hanem a forintadósok is egyaránt szenvednek. A Nemzeti Eszközkezelő szükséges – ám nem elégséges - intézmény, melynek megerősítése kívánatos. Egyik gátja a bebukott – önhibájukon kívül – hitelesek utcára kerülésének és földönfutóvá tételének.

Maguk a devizaadósok a „Segíts magadon Isten is megsegít” elv mentén már öt évvel ezelőtt megkezdték igazuk keresését a bíróságokon. AZÓTA EGY PER SEM ZÁRULT MEGNYUGATATÓAN. Ez a magyar – avagy EU – jogrendszer szegénységi bizonyítványa. Mi több összesen kettő per jutott ki az EU Bíróságra öt év alatt! Ez a magyar jogrendszer tehetetlenségének bizonyítéka a devizaadós probléma felszámolására nézve.

Ember nincs ebben az országban (Kivétel az OBH elnöke) aki hitelesen tudná, egyáltalán hány és mire irányuló devizaadós per van folyamatban, ahol a devizaadósok a bankokkal folytatott vitáikat rendezni igyekeznek, avagy élet-halál harcot vívnak. Bizony az sem mindegy, hogy a devizaadós a kölcsönszerződését támadja a tisztességes elszámolás kikényszerítése érdekében, avagy az ellene indított végrehajtással szemben – a földönfutóvá válás megelőzése érdekében - védekezik a bíróság előtt, ha még védekezésre képes.

Mindaz az információ, ami tudható – nyilvánosan - ezekről a perekről egy civil kezdeményezés a www.hitelsikerek.hu oldalról ismerhető meg, mert azok az ellenmondásos és felületes, pongyola híradások, amelyek a médiában a perekről megjelennek, minden egyébre (félelem keltés, a perekről való elfordulás stb.) alkalmasak csak a hiteles tájékoztatásra nem. Jelenleg jó ha kettő -háromszáz devizaadós perről lehet tudomásunk akkor, amikor a média például az OBH-ra illetve becslésekre  hivatkozva 1500 – 2500 - 5000 db pert is bemond.

Kérdések Dr. Handó Tündének az OBH elnökének

A fentiek okán nagy tisztelettel itt a nyilvánosság előtt fordulunk az illetékeshez, az ORSZÁGOS BÍRÓSÁGI HIVATAL elnök asszonyához, Dr. Handó Tündéhez - aki tudhatja ezeket a rejtelmeket (az adatokat és információkat) – tétesse közzé, milyen típusú (!) és számosságú (!) devizaadós perek vannak folyamatban a bíróságokon? Úgymint, egyéni, illetve pertársasági, közérdekű?  Ezek mire és milyen arányban irányulnak, a kölcsönszerződések módosítására, illetve megszüntetésére, valamint a végrehajtások megszüntetésére és felfüggesztésére?  Hány devizaadós kereset került benyújtásra és ebből mennyi nyert befogadást illetve került elutasításra? A pártpolitikai sárdobálások az OBH elnök asszonyát sem kímélték és kímélik. Csak remélhetjük – az igazukért bíróságok előtt küzdő devizaadós tagjaink nevében – hogy az elnök asszony meghallja kérdéseinket, nem támadásnak hanem jogos – és közérdekű - kérésnek ítéli meg, egyben eleget tesz annak.

/A szerző, a Devizaadósok Szövetsége alapító elnöke www.devizaados.hu /

Anyák Napja 2014