Négy Mancs

Támadás a magyar libamáj export ellen. Idegen - családok megélhetését tudatosan tönkretevő - ügynökök Magyarországon! Visszaélve az EU ostoba és merev jogrendjével idegen termelők és forgalmazók érdekeit védő ügynökök működnek hazánkban. Jó példa erre a a Négy Mancs néven elhíresült társaság működése. Az állatok védelme jogcímén magyar családok, emberek megélhetését veszélyeztetik. Ez a jogrenddel való visszaélés klasszikus példája. Ki védi meg a magyar családokat ezek ellen? Mit lehet tenni az ilyen behatolások ellen? Ki állítja meg ezeket? Ki gyakorol nyomást ezekre a "jogvédőkre" akik képesek az áruház láncokat ilyen módon befolyásolni? Ki védi meg az embereket az állatvédő "állatok"ellen? Nem a Magyar Gárdát kell cseszegetni, hanem az ilyeneket.

A magyarság őstörténetéről

Kiszely István antropológus a látóterembe a nyolcvanas években került a Föld Népei c. általa szerkesztett könyvsorozaton keresztül. (Európa, Ázsia, Afrika népeit dolgozza fel, mutatja be.) A rendszerváltást követően a kilencvenes évek elején Petőfi Sándor csontjait vélték megtalálni Barguzinban az akkor kazánkirályként elhíresült (Morvai Ferenc) vállakozóval. Akkor a hivatalos sajtótól kapott hideget és meleget. Magam is kértem tőle egy találkozást ekkor, ami a Rádió Pagodájában le is zajlott. Akkortájt szapulta a média. Én a magam részéről biztosítottam, hogy vagyunk páran, akik nagyra becsüljük a munkásságát. Szívós eltökéltséggel kutatja ugyanis a magyarság történetét, és bátran rámutat a történelemtanítás és a közfelfogást befolyásoló idegen erők cézatos hazugságaira. Jelen bejegyzésemben, egy az Erdélyi Naplóban megjelent szerkesztett előadására hívom fel Blogom Olvasóinak figyelmét.

Kivonat:

A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk
Nagyon szeretem, hogy itt vagyunk a református kollégium épületében. Nagyon szeretem a református kollégiumok könyvtárát. Török időkben a török például nem jutott fel Észak-Magyarországra. A német választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus monarchia hozzányúl az új valláshoz, akkor vége a monarchiának. Osztrák volt három és félmillió, a németek pedig tizenöt-tizennyolcmilliónyian. A sárospataki könyvtárban ugyanúgy megmaradt minden. Négyszázhatvan éves tankönyveket olvasok. Hál` Istennek nem katalogizálták. Nagyon vigyáznak rá, hogy ne katalogizálják, mert akkor a Széchenyi Könyvtár kiemeli, elviszi és csak kutatási engedéllyel kérhető ki. Elolvasom a négyszázhatvan éves tankönyveket és a következő áll benne: a magyarság három hullámban jött be a Kárpát-medencébe. 361-ben, mint hunok, 568-ban, mint avarok és 895. május 10-én, mint Árpád népe. Akikhez 1235-ben hozzáköltöznek a jászok, 1243-ban és `46-ban a kis és nagykunok. A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk. Ebből ki szokták emelni Árpád népének a vonulását és a vonulási területét. Ez a magyar őstörténet. A hunoktól a kunokig ez a népesség belső Ázsiából hozta magával kultúráját, nyelvét. Bejött.
Ezzel szemben mit tart Európa és mit tanítanak nekünk a Monarchia gondolatában? Attila pusztítva száguldott Európa, Ázsia és Afrika között és embervért ivott gyermekkorában és kutya szülei voltak meg szarvai. Mi a valóság? A hunokat 361-ben a római császár hívja be a Kárpát-medencébe, Meotisz vidékéről, hogy kordában tartsák a Duna–Tisza közén lévő szarmatákat és a Tiszántúlon lévő gepidákat. Attila 395-ben Tápiószentmártonban született. Meghalt 453-ban. A maradék hun elmegy Csiglemezőre, a Mezőségre és benépesíti Erdélyt. Ők a székelyek. Ezt jól tudjuk.
Lásd: http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/lap.php?id_lapszam=322#c8971

Dalban: Dinnyés J. - Ratkó J. : Tánc