A Főnök és a Házi Manó

Eredetileg úgy volt, hogy megyünk simire. Én mint "önkéntes próba" nagypapailag alávetem fejem a Főnök szeretet gyakorlatainak. A terv az volt, hogy gyakoroljuk, simogatja a fejem. Aki hülyeségnek gondolná olvasson szakirodalmat. A gyermeknek tanítani kell a szeretet kifejezését, ami a simogatás is, és azt is hogy esetleg a mondulatok fájdalmat is okozhatnak. Esetünkben mivel a mozdulatok azért még nem kifinomultak, így benne van a kalapban az is hogy a fejemre húz, esetleg belém mar. A Főnök persze egyenlőre bennem nagy kárt nem okozhat. A magammal szembeni legnagyobb kártékonyság jogát, amúgy is fenntartom. Fél évszázada minimum. Talán a pillanatot oda helyezném - ennek felismerésben - mikor Szilágyi Júlcsa nagyanyámat a szenes lapáttal fejbe húztam, mert ellenállt akaratomnak, hogy én etessem a cserépkályhát a brikettel. Így mondták az a tosásnyi szénsürtményt, amit a szenes kannában tároltunk. A kanna egy fenekelt cső volt lábbal és füllel. Az volt a dolga, hogy magába foglalja a brikettet. Na én fejbehúztam nagyanyámat a szeneslapáttal. Nem akarta hogy a tűzzel jáccak. Mit mondjak, felfogtam hogy szorulok. Azóta se húztam szeneslapáttal fejbe senkit, ám a tűzzel játszok. :)

Képriport.

Téblábolás

Meginterjúvoltam a legitim ingatlanszakmai egyesületek elnökeit. Többen már válaszoltak is a kérdésekre. Néhányan még csak ígérik. Érdekesek a reakciók. Kezdve a "nem te mondod meg mely szervezet a legitim" csökönyös ellenállástól, amire a válasz persze az, hogy nyilvánvaló hogy nem én, hanem a törvény, én a törvény érvényesítésére törekedem. Jobb lenne, ha ő is követné és nem az én kompetenciámmal foglalkozna ez ügyben, mert ott is üreset markol az ilyen, hiszen éppen a média egyik alaprendeltetése is a törvénytelenségek feltárása. Folytatva, a törvényes viszonyok évényesítésére irányuló törekvés lefikázásáig, a "hülye volt a kérdés"-ig. Ezt meg olyan mondja, aki a pont írásjegyen kívül a saját webes fórumán, az összes bejegyzésemet kimoderálja akár névvel, akár névnélkül iródott. Milyen az ilyen? Jönnek jobbról, jönnek balról, jönnek lentről, jönnek fentről de bárhová nézek, senki sem jön szemből. /HOBO: Üvöltő vadállat/

Ma hallottam egy amerikai elnöki mondást: "Vezess, kövess vagy állj félre az útból!" Ehhez a helyzethez illik. Záli - aki ront, javít de nem henyél és mindig megmonnya - a mi helyzetünket itt Abszurdisztánban Senkifalván így aposztrofálta: "Csak a legtöbb ember vezetni gyenge, követni meg irigy, ezért van annyi lábatlankodó."
Képriport
Dalban Ghymes Seregek közt

Csülökre

Csülökre magyar! Eljött ennek is az ideje. Oly gondos voltam, hogy nemrég a havi bevésárláskor rányúltam egy füstölt csülökre, azzal a hátsó szándékkal, hogy kuktában megfőzöm. Na, ma így is tettem. Perzse meghallgattam még az Én Édes Pici Páromat is aki két iskola között betért és részleteiben elmondta hogy csináljam, hiába tiltakoztam. Újra átvettük. Így jár az, aki tanárnőhöz megy férjül. Most már persze kóválygok az álmosságtól, mert a vér azt hiszem a fejemből a gyomromba szállt. Mert bizony meg is kell emészteni, nem elég megvenni, megfőzni és megenni. Továbbit nem részletezem. Gergő nagyfiamat má csábítottam rá. Jut is marad is.
Képriport
Dalban nem tudom, má annyira bamba lettem.

Cápasült

Ma végre ettem cápát. Nem ő engem, bár erre nem is volt esélye egynek sem, mert én arra járok, amerre még a cápa se jár. Egyszer voltam 1979-ben a Balti tenger mellett, akkor sem láttam a tengert, mert akkora nagy volt a köd. Szóval lőttem a TESCO-ban másfél cápaszeletet - az olaszok foghatták - valahonnan a farka magasságából származtatva és ma meg is sütöttem. Vajas fokhagymás pácban és fóliában. Megettem. Kicsit kesernyés íze volt, valószínű a pirult fokhagymától. A hús állaga a nyúl körül járt. Asszem nem indulok a közeljövőben cápafogászatra. Nekem nem ér az annyit. A csuka - igaz kisebb ragadozó, ám mégis - jobban ízlik nekem. A harcspörköltről meg már ne is szóljak.
Képriport
Dalban Nagy Ho Ho

Nyúlpaprikás Berg Lizi módra

Berg Lizi - Tilk Jánosné - nagyanyám anno kedvemre gyakran elkészítette ezt az ételt, miután - mióta csak eszem tudom - nagyapám mindig tartott nyulat így kéz alatt volt ez a dolog. Biztos ezért is szeretem nagyon ezt az ételt, most jópárszor csillapította éhségem. Azt szereti a gyerek, amit szokott. Én bizony úgy megszoktam, hogy most már mikor a családból már senki nem tart nyulat, mégis el-el készítem. No nem hetente. Az én istenem áldja feljövőinket. És ilyenkor is nagy-nagy szeretettel gondolok rájuk.

Képriport

Itt tiblábolunk

A szülők síelése kapcsán a Főnökre a Szupernagyik vigyáztak pár napot. Főként Zám szupermamika, ám nekünk is jutott a pásztorkodásból. Szó szerint itt tiblábolt, járt a Főnök közüttünk. Talán cseppet még fredaszteres a mozgása, főleg a küszöböknél van egy kis bizonytalanság, amelyek rendeltetését értem én ám ha házat építenék csak a bejáratnál lenne ilyen. Sikerült az itteni könyvét is szétolvasnunk. A kutyus és a cica tetszik a legjobban belőle, amikor ugatnak meg nyávognak a nagyszülők. A tévét is nézzük már és a pingvinek szintén igen érdekesek, meg minden szőrös és nagyszemű állat. Szintetizátorozás és gitározás a zenei műveltségünk alapeleme. Csak kicsit tépjük még a húrokat, mert tudunk szépen pengetni és élvezni a különféle húrok hangjait. Rocksztárok ülében ülünk, mintegy óriások vállára készülvén.

Képriport.

Dalban Tilk, L. G. : Bús földemen