Az idős kor derüje nagyszülőknek

A flörtölő nagyi
Egy asszony egy kisbabával elmegy az orvosi rendelőbe.
Az orvos megvizsgálja a babát, megméri a súlyát, és megállapítja, hogy
egy kicsit soványka.
Megkérdezi a nőtől:
- Anyatejet vagy tápszert eszik a baba?
- Anyatejet.
- Akkor legyen szíves derékig levetkőzni - kéri az orvos.
Megtapintja, megnyomkodja a nő mellét és megállapítja:
- Érthető, hogy nem lakik jól a kisbaba, hisz önnek nincs is teje.
- Nem csoda, mert én a nagymama vagyok. De azért örülök, hogy eljöttem.

Önbizalom
Egy 70 éves öregasszony elhatározza, hogy férjhez megy. A helyi
újságba felad egy hírdetést:
"Férj kerestetik: Korombeli legyen, ne verjen, ne szaladgáljon
körülöttem, és jó legyen az ágyban."
Másnap csengetnek nála. Kimegy ajtót nyitni és az ajtóban egy öreg
faszi van tolószékben, karok és lábak nélkül.
- Ugye nem gondolja, hogy komolyan veszem, hát magának nincs is lába!
- Így nem tudok maga körül szaladgálni.
- De magának kezei sincsenek!
- Így nem tudom megverni sem.
-.....és jó az ágyban?
A férfi hátradől a tolószékében, és mosolyogva mondja:
- Megnyomtam a csengőt, nem?

Vadon termő
Egy férfi napozik a tengerparton. Este nézi magát a tükörben és látja,
hogy mindenhol szépen lebarnult, csak a farka maradt fehér. Másnap
kimegy a tengerpartra és beássa magát a homokba, csak a farkát hagyja
kinn a napon, hogy az is barna legyen. Arra sétál két idős hölgy,
megállnak a dákó előtt és nézik hosszasan. Az egyikmegpiszkálja a
napernyőjével, majd bánatosan mondja a barátnőjének:
- Látod drágám, ez a dolog engem 20 évesen nagyon izgatott, 30 évesen
megőrültem érte, 40 évesen könyörögtem érte, 50 évesen a lelkemet
odaadtam volna érte, 60 évesen imádkoztam érte, itt vagyok 70 évesen,
a kurva életbe, vadon terem, és én nem tudok lehajolni érte!

Temetésre készült
90 éves öregember haldoklik az ágyban, az emeleti hálószobában .
Egyszer csak érzi, hogy az egész életében kedvenc almásrétes illata
jön fel a konyhából. Nagy nehezen kikel az ágyból. Utolsó erejét
összeszedve lebotorkál a lépcsőn. A konyhába érve ott látja az
asztalon kedvenc rétesét. Már nyúlna az első darabért, amikor a
felesége a kezére csap a főzőkanállal és azt mondja:
- Azt ne bántsd, az a temetésre lesz!

Edd egyedül
Öreg bácsi beleharap az almába, mire ott marad a felső fogsora.
Beleharap még egyszer, mire ott marad az alsó is. Eldobja az almát:
- Nesze vazzeg, edd egyedül!

Alzheimer a ludas
- A nagyapa megkérdezi az unokáját:
- Kisfiam, hogy hívják azt a németet, aki eldugja a dolgaimat?
- Alzheimer, nagyapa, Alzheimer!

Isteni hűtő
A kilencvenéves Szabó bácsi ellenőrző vizsgálatra megy az orvoshoz.
A doki megvizsgálja, és így szól:
- Szabó bácsi, úgy látom nagyszerű egészségnek örvend. Lelkileg is
minden rendben? Jár e még templomba? És milyen a viszonya Istennel?
- Jól vagyok, köszönöm. Istennel pedig nagyszerű kapcsolatom van .
Képzelje doktor úr, minden éjjel amikor kimegyek a fürdőszobába, az Úr
még fel is kapcsolja nekem a lámpát, és amikor visszamegyek az
ágyamba, akkor meg leoltja.
Meghökken ezen az orvos, és délután felkeresi az öreg feleségét:
- Azért jöttem, hogy elmondjam, Szabó bácsi fizikailag teljesen
egészséges, de amikor beszélgettünk, valami furcsát mondott Istenről.
Igaz az, hogy éjjel amikor kimegy a WC-re, felgyullad a fény, aztán
meg elalszik?
A néni felsóhajt:
- Jaj, Istenem? már megint a hűtőszekrénybe pisilt!

Kell még egy szó

Újra megbokrosodunk?

HVG Interjú /részlet/: Bokros Lajos: „Kóros, káros, koravén kétpártrendszer”
Mióta és miért nem szocialista – egyebek között erre is válaszolt a HVG-nek Bokros Lajos, az MDF EP-lista-vezetője. A csütörtökön megjelenő lapszámban ezen kívül további cikkeket is találnak olvasóink a kormányváltásról.
HVG: Lapzártakor úgy fest, nem esélyes miniszterelnöknek. De lenne-e pénzügyminiszter egy olyan kormányfő mellett, akit az Országgyűlés többsége támogat, és többé-kevésbé elfogadja az ön elképzeléseit? A pozíció fontos, vagy a program?
B. L.: A program. De nincs „többé-kevésbé program”. Az a program van, amit én írtam január 23-án az Élet és Irodalomban. A szerkezeti reformok egybefüggő, radikális, kérlelhetetlen megvalósításának programja. Ezt idáig az MDF-en kívül senki nem fogadta el, sőt a kevésbé radikális reformszövetségi programot is „dermesztőnek” találták. Innen kezdve nem látom igazán az esélyét, hogy a saját programomat megvalósíthassam. Akkor pedig nincs értelme semmilyen pozíciónak. A lényeg az, hogy azoknak a szocialistáknak és szabaddemokratáknak az elképzelései, akiknek adott esetben meg kell nyomniuk a szavazógombot az akármilyen kormányfő által képviselt nézetekhez, egybeesik-e azzal, amit én írtam. Lendvai Ildikó nyilván azért zárta ki az első percben az én nevemet a lehetséges miniszterelnökök közül, mert nem értenek egyet az elképzeléseimmel.
HVG: 1990-ben még azt mondta: „szocialista voltam, szocialista vagyok, szocialista leszek”. Mikor és miért szakított korábbi világnézetével?
B. L.: A Világbank munkatársaként módom volt szinte mindegyik volt szocialista ország reformtörekvéseiben tanácsadóként részt venni. Láttam, hogy az igazán hatékony, sikeres, kapitalista, de egyúttal szociális érzékenységet is mutató programokat egyes országokban magukat szocialistának nevező pártok hajtottak végre (például Csehországban), másutt magukat kereszténydemokratának nevező pártok (például Szlovákiában). Közép- és Kelet-Európában tehát semmit sem jelent az, hogy bal- vagy jobboldal, se az, hogy szocialista vagy kereszténydemokrata. Az átmeneti korszakban kétféle politika van: ésszerű és ésszerűtlen.

Ami pedig az MSZP-t illeti; amikor 1998–2002 között a Fidesz szitokszót csinált a nevemből, a szocialisták egyszer sem álltak ki mellettem azzal, hogy a Fidesz valójában az általam végrehajtott 1995-ös stabilizációból élt. Medgyessy és Gyurcsány pedig szükségesnek találta, hogy rendszeresen és nyilvánosan elhatárolódjon nemcsak az 1995–96-os tevékenységemtől, hanem a későbbi írásaimtól is. Azt mondogatták, hogy „hát még úgy gazdaságilag egyet is értenénk Bokrossal, de hát ő egy szívtelen, szociális érzékenységet nélkülöző alak”, meg hogy az én programom „élő embereken való kísérletezés” volna. Ezek után miféle sorsközösséget vállaljak velük?
HVG: Egy friss nyilatkozatában úgy fogalmazott: „a politika nem szerelemre megy, hanem érdekekre”. Az értékeknek ön szerint van-e szerepük a politikában? Az MDF vállalt értékei között szerepel például a korszerű konzervativizmus és az európai keresztény kultúra...
B. L.: Természetesen van szerepük az értékeknek a pártpolitikában, és a kérdés az, hogy ez összeegyeztethető-e az ország érdekeivel. Az ország érdeke pedig most egyfelől gazdasági fölemelkedést kíván, amihez ésszerű, reformokkal alátámasztott program kell, másfelől az, hogy megtörjük ezt a kóros, káros, koravén kétpártrendszert, amelynek két nagy pártja szinte megszólalásig hasonlít egymásra szocializációjában, a piachoz való hozzáállásában, a külföldi tőkével való kétes viszonyában.

Fontos, hogy a kis pártok megerősödjenek, közülük pedig az egyik elfogadta az én programomat, amely azok pártján áll, akik képesek és hajlandóak több munkát végezni, és ez után becsületesen adót fizetni. Ez alapvetően a középosztályt jelenti, és mindenkit, aki törekszik rá, hogy belépjen a középosztályba.
HVG: És mi van azokkal, akik törekednének rá, hogy bejussanak a középosztályba, de nem képesek erre? Továbbiak ...

Kommentár: A csomagjáról elhíresült Bokros ritka rosszarcú ember és csak a szegény agyamosott magyar nép nem látja, hogy a globális pénzhatalom ügynöke. (Elfelejtette a madarat tolláról - ebet gazdájáról - népi bölcsességét.) Szögezzük le. A globális pénzhatalom nem hülye. Sőt! Minden eszköze megvan ahhoz, hogy a kiemelkedő képességű embereket a pénz hatalmánál fogva kilóra megvegye, illetve annak ellenkezése esetén marginalizálja, agyonhallgassa. Aki nincs jelen a tömegkommunikációban - akinek nem ismétlik a nevét a misén - az kifittyen a köztudatból, az emlékezetből, azaz lényegében nem létezik. Az nem választható, így a halatomnak még a közelébe se kerülhet. Láthatóan most megy a "kóstolgatás" a médiában, hogy miként reagálnak a főkolomposok a pénzhatalom által is elfogadható régi új figurák hatalomba tolására, Bokrosra, Surányira. (Ebet gazdájáról!)

Ki tolja le a békát a magyarok torkán? Ez itt a kérdés!

Az eladósítás már oly sikeres, hogy a nép egyszerű gyermeke a viskója eladása előtt áll, a napi megélhetési gondjai fedezésére. Bizony ha a lakóingatlanok tulajdoni szerkezetét is sikerül fordítottjára alakítani, azaz nem 90 %-ban lakunk saját otthonokban, hanem más által tulajdonolt bérházakban lakunk, akkor már meg is szakadt a gyökér az anyafölddel, egyben terelhetővé válik a "nyáj" a pusztán. Nem házasodunk hanem összebútorozunk. Nem esküszünk, hanem összeiratkozunk. Aztán ha a termőföldek is a pénzhatalom tulajdonába - azaz karmaiba - kerülnek, úgy mér kész is a mű. Meg is szünt a haza. A magyarság - újabb honfoglalásig - földönfutóvá válik. Kialakul újra a Kárpát-medencei zsellérsor. Kész lesz a zsellérsors, azaz egy szűk hatalmi - birodalmi - elit és a népre szabott pénzpórázon tartott erőszakszervezetek - bankok, adóhivatal, rendőrség - elnyomása alatt vegetáló állampolgár, és ekkor már ezen a zselérsoron valóban mindenki "magyar" lesz, bőrszínre, fajra, nemre, nemi identitásra való tekintet nélkül. A buzi arab, a csaló zsidó, a tolvaj cigány mind, mind büszke "magyar" lehet. És aki ezt kétségbe vonja, az rasszista, fasiszta, helyesebben terrorista.

Bizony volt ilyen a magyar történelemben. Ez az 1700-as évek kísértete. Ezt követően jöhetnek aztán majd - menetrend szerint - a "rabszolga" betelepítések, és mi szedhetjük újra a sátorfát. Gyere Bodri ... mert haza csak ott van, ahol jog is van, ahol én vagyok a gazda és te őrzöd a házat ... és a nyájat ...

Virágéknál

Hollárijí

Gyászjelentés

Nekrológ: Németh Istvánné, Balogh Éva (1925-2009)

Egy áldozatos, teljes, szép élet zárult le 2009. március 20-án délután, amikor Németh Istvánné, Éva néni örökre lehunyta szemeit.

Sokak hű, megbízható barátja, többeknek kedves kollegája, még többeknek kedvelt és szeretett tanára volt, családjának, rokonságának mélyen szeretett Mamikája, aki féltő gondossággal, figyelemmel vigyázta övéi sorsát.
1925-ben született Nyíregyházán, a Geduly Henrik Leánygimnáziumban tanult, ahol kitűnt remek képességével, olvasottságával, nagy szorgalmával A természettudományok iránti érdeklődése az orvosi pálya felé irányította volna, de súlyos járásproblémája beláttatta vele, hogy fizikailag talán a tanári pálya lesz számára alkalmasabb. Így választotta a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia-földrajz szakát. Ezt a kényszer és körülmények szülte döntést józan belátással és bölcs beletörődéssel vette tudomásul, és teljes erőbedobással végezte tanulmányait, kiváló eredménnyel. Már akkor is a biológia állt hozzá közelebb. Hosszu tanári pályáján, amely 1980-ig tartott, előbb a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban, majd 1952-től a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban óriási lelkesedéssel, odaadással, a tárgy iránti alázattal oktatta a fiatalokat e tudományág szépségeire. Nem volt előtte nehéz, megoldhatatlan témakör, rendkívüli körültekintéssel, szívós kitartással, amely emberi, tanári empátiával, szeretettel párosult, terelgette tanítványait a biológia tudományának tanulmányozásában. Nagy tehetsége volt ahhoz, hogy megszerettesse tanítványaival e korántsem könnyű tantárgyat. Mindezt az is bizonyítja, hogy a sok évtizedes érettségi találkozókon a már ősz, régi tanítványok,- a „fiúk”, ahogy ő nevezte őket -, ma már híres biológusok, elismert orvosok, mindig kinyilvánították hálájukat Éva néni egykori munkálkodásáért.
Ez a gazdag, tanári pálya párosult életében családi boldogsággal, amikor 1953-ban férjhez ment kollegájához, Németh Istvánhoz, és házasságukból két leánygyermek született, s az idők során unokák és egy tündéri dédunoka is bearanyozták életét.
Az utóbbi időkben már igen visszavonultan élt, de a régi kossuthos idők felidézése mindig mosolyt csalt szemébe, és családja, barátai szeretete jelentett számára nagy örömöt. Sokat megélt, elfáradt szíve családja körében szűnt meg dobogni.
Emléke sokak szívében megmarad, nyugodjon békében!

/MK/

Civilek a civilekért

Meghalt Mamikánk

Elment közvetlen családunkból szüleink nemzedékéből az utolsó is. Németh Istvánné Balogh Éva. Élt 84 évet.

A rokonágomból még anyám testvére Erzsi nénénk, Gyurka bátyám felesége Bözsi nénje és Berti bátyám felesége, Muci nénje él. Ők a hetvenes nyolcvanas nemzedék, mi a Párommal meg ugye az ötvenesek nemzedéke.

Mamikának megállt a szíve. Nem akart kórházba menni, otthon aludt el. Bizony mi már nem is tudjuk, hogy viszonyuljunk a halálhoz. Kivesztek a közösségi hagyományaink. Régen ugye otthon felravatalozták a halottat, gyertyát égettek, virrasztottak és siratóasszonyok siratták. Mi csak tétován tiblábolva jöttünk mentünk a halott mellett, körül. Az orvos megállapította a halált, kiadta a halotti igazolást majd jöttek a halottszállítók. Úgy tűnt csak nézői, nem résztvevői voltunk vagyunk az eseményeknek. Bizony szinte minden intézményesült már. Mobiltelefonokon ment a kommunikáció, autóval szedtük fel a Budapesten élő unokáit és még a halál napján az otthonában voltunk. Láthatóan nem volt eszközünk a fájdalom kieresztésére. Nem volt szertartásunk. Csendes egymásranézések,ölelések könnyezések jelelték a helyzetet. Végig gondoltuk a halálával kapcsolatos teendőket. A temetés megrendelését és megszervezését. Az anyagi kihatásokat. Pedig igazán falkába verődve, egymáshoz bújva vonítanunk kellett volna. Hogy kiadjuk lelkünk fájdalmait és félelmeit és hogy mindenki megtudja, elment közülünk valaki nagyon fontos.

Maminál utoljára.