Németh Istvánné Balogh Éva temetése

Képriport

Gyászjelentés

Meghalt Mamikánk

Elment közvetlen családunkból szüleink nemzedékéből az utolsó is. Németh Istvánné Balogh Éva. Élt 84 évet.

A rokonágomból még anyám testvére Erzsi nénénk, Gyurka bátyám felesége Bözsi nénje és Berti bátyám felesége, Muci nénje él. Ők a hetvenes nyolcvanas nemzedék, mi a Párommal meg ugye az ötvenesek nemzedéke.

Mamikának megállt a szíve. Nem akart kórházba menni, otthon aludt el. Bizony mi már nem is tudjuk, hogy viszonyuljunk a halálhoz. Kivesztek a közösségi hagyományaink. Régen ugye otthon felravatalozták a halottat, gyertyát égettek, virrasztottak és siratóasszonyok siratták. Mi csak tétován tiblábolva jöttünk mentünk a halott mellett, körül. Az orvos megállapította a halált, kiadta a halotti igazolást majd jöttek a halottszállítók. Úgy tűnt csak nézői, nem résztvevői voltunk vagyunk az eseményeknek. Bizony szinte minden intézményesült már. Mobiltelefonokon ment a kommunikáció, autóval szedtük fel a Budapesten élő unokáit és még a halál napján az otthonában voltunk. Láthatóan nem volt eszközünk a fájdalom kieresztésére. Nem volt szertartásunk. Csendes egymásranézések,ölelések könnyezések jelelték a helyzetet. Végig gondoltuk a halálával kapcsolatos teendőket. A temetés megrendelését és megszervezését. Az anyagi kihatásokat. Pedig igazán falkába verődve, egymáshoz bújva vonítanunk kellett volna. Hogy kiadjuk lelkünk fájdalmait és félelmeit és hogy mindenki megtudja, elment közülünk valaki nagyon fontos.

Maminál utoljára.