A kollektív tudattalanról

Bizonyára meglepi az Olvasót - ahogy engem is a felismerés - hogy a kollektív tudattalan nem más, mint maga a tágabb értelemben vett szubkultúra. A közelmúltban elhúnyt lengyel pápának többek között az volt a dillemája, hogy a katolikus egyházban falhalmozódott hatalmas tudás, ismeret ( azaz kultúra) anyagból, mi az amit a rákövetkező nemzedékeknek feltétlen tanítani kellene.
Véleményem szerint szűkebb értelemben egyetemes emberi kultúráról nem beszélhetünk, hanem csak szubkultúrákról, amelyek az emberi kommunikációs csatornákhoz, a beszélt és írott nyelvekhez kötődnek. A legszélesebb értelmű kultúrát pedig, az élő kultúrának nevezhetjük, amire szintén van fogalmunk, mert ezt fedi az Örrökkönvaló, a Teremtő, azaz magyarul az isten fogalma.

A kollektív tudattalan életünk számtalan területén jelentkezik és hatja át létünket. Egy lenyomata például a történetírás, a történelem ami lényegében nem más mint az elődök írásos üzenete az utódok számára. Ám ugyanilyen kézzel fogható, azonosítható üzenet például a népdalkincs is, avagy a tárgyi kultúra, az épített környezet is.

Nehezebb a helyzet a genetikai üzenetek azonosításával, ám itt is jó úton járunk a genetikai kuatásokkal. gyre több jelenség mozgatóját ismerjük fel.

Az én szűkebb szakterületemről a kollektív tudattalan egy jól megragadható jelensége például a lakóingatlanpiaci ár -és forgalmi viszonyok dolga. Ezt a jelenséget úgynevezett lakóingatlan értéktérképen tudom ábrázolni, illetve nyomon követni.

A dolog számomra ezért is izgalmas, mert ugyen ki gondolná elsőre, hogy az ingatlanpiaci árszínvonalnak szoros köze van a szubkultúrához, azaz a kollektív tudattalanhoz.

Mellesleg ebből a szemszögből ebbe a jelenségcsoportba sorolhatjuk a helyi és nagypolitikát, ahogy a pénzügyi rendszereken belül például az úgynevezett infláció is.

A könnyebb megértéshez - áttekintéshez - a jövőkutatás szállította a modellt, ugyanis a mai ismereteink szintjén - rendszerszemlélettel - vannak stabil és vannak labilis rendszerek. A stabil rendszerek nagy tehetetlenséggel rendelkező rendszerek, ilyen például a nemzeti nyelv, a génállomány, a populáció, és vannak a labilis rendszerek, ilyen például a politika, a gazdaság.

Különösen fontos tehát, ha valamely jelenségre, avagy jelenségcsoportra tekintünk, hogy az rendszerszemlélettel nézve stabil, avagy labilis.

Így aztán a kollektív tudatunknak is vannak stabil és labilis elemei, és nyilván itt is a két szélsőség között folyamatos az átmenet. A magyar történelemre - azaz a magyar populáció szubkultúrájára nézve - nézve az uralkodó személyét illetően volt stabilnak tekinthető időszak, amikor tudva való volt, hogy az uralkodónak Árpád vérőből kell származni. Z volt az árpádházi királyok korszaka. Ma ugye ember nincs aki megmondaná, hogy húsz év múlva ki lesz a magyar köztársasági elnök, avagy miniszterelnök. A politika tehát egyre instabilabb, ami nyilván európai nyomás hatása, azaz róma hatása, az "Oszt meg és uralkodj" megnyilvánulása.

Az egyéni tudattalanról

Ennek létét sokan ma is tagadják. A fogalmat a pszichológiai kutatások hozták. Pedig milyen kézenfekvő a dolog, hiszen mind a szívműködésünk, mind például a légzésünk automatikus. A légzés ugye tudatosan befolyásolható, ám a szívműködés már kevésbé. hogy az emésztésünk sem. Ezen egyszerű közvetlenül tapasztalható dolgokból is érzékelhető, hogy emberi szervezetünkben sokféle folyamat zajlik amelyek nincsenek közvetlen agyi kontroll alatt. Ezek egyike többek között az érzelmeink sora. Amit nem szeretünk, ami nem szimpatikus azt lényegében csak magyarázni tudjuk, megérteni kevésbé. Így vagyunk a szimpátiával és a szeretettel is. Hiába igyekezünk bemagyarázni magunknak valamiről, hogy az szép, avagy jó, ha nem úgy érezzük. Itt kell megemlítsük a nők hetedik érzését. Ők ugyanis bátrabban hagyatkoznak érzéseikre döntéseik meghozatalánál. Ők általában jobban motiváltak az érzelmeik által. Érzelmeink pedig, egyéni tudattalanunkban ülnek. Na és nem a véletlenek halmaza. Általában az szimpatikus számunkra, amit feljövőink pozitívnak, kedvezőnek tartottak. És innen ered az előítéletek folyama is. Itt jeleníthető meg az idegenség fogalma. Az emberi szervezet ugyanis felismer a tudatunktól függetlenül is dolgokat. Ezek minden bizonnyal génjeinkbe vannak kódolva. Azaz feljövőink tapasztalatai belénk vannak kódolva. Ezért is nem szimpatikus általában egy másik emberi rassz tagjának arca, magatartása, megjelenése különösen olyan embercsoportok esetében, akiknek az életében változások szintje alacsonyabb volt mint másoké. Egy-egy magyar faluban is ismert - főleg ha az dominánsan sváb lakta - a „gyüttment” fogalma. A dominánsan germán gyökerű népcsoportok közösségei nehezen tolerálják az idegenséget, a másságot. Ez geo-földrajzi okokra vezethető vissza. 20 ezer évvel ezelőtt Európa mintegy 20 ezer völgyre oszlott. Egy-egy völgyben egy-egy törzs vívta élet, halálharcát a dombon, avagy a hegyen túli más törzsekkel a táplálékért. És ettől lett ilyen Európa. Változatos. A demokrácia, azaz a többesélyes játszma európai találmány, ami benne ül a génekben. Van előnye és van hátránya, ahogy a diktatúra és demokrácia eszközöknek is.Így vagyunk ezzel mi egyedek is. Van hogy nem engedünk mert diktálnunk kell, és van hogy konszenzust alakítunk, és olyan is van hogy bölcsen fejet hajtunk.