Igen. Palimadár vagyok, akit palira vettek és madárnak néztek. Devizaadós.
Uram, add meg a nyugalmat, hogy beletörődhessek a megváltoztathatatlanba! Uram add meg az erőt, hogy megváltoztathassam, ami szükséges és elégséges! Egyben Uram add meg a bölcsességet, hogy az iménti két dolog között különbséget tehessek. Mert nékünk Szentatyám nagy erőt ád, hogy nem tudjuk pontosan mit is akarunk, ezáltal a szándékok bizonytalanságából a cselekvés bámulatos szabadsága fakad.
Nincs új a nap alatt, mert lásd csak a mankurt fogalmát: A mankurt a türk mondák engedelmes rabszolgája, aki a szörnyű kínzás hatására elfelejtette a nevét, szüleit, kultúráját, nyelvét és csak a legalapvetőbb létfunkciókra képes.
A monda és a szó Csingiz Ajtmatov kirgiz író „Évszázadnál hosszabb ez a nap” (И дольше века длится день, 1980) című regényéből vált világszerte ismertté. A volt Szovjetunió török kultúrájú tagköztársaságaiban (Üzbegisztán, Tatársztán, Kazahsztán) gyakran használják azokra a honfitársaikra, akik elhanyagolják saját nyelvüket és kultúrájukat, például eloroszosodnak.
A regényben leírt kirgiz legenda szerint volt egy ősi törzs, amely nagyon kegyetlenül bánt az elfogott ellenséggel. Közülük azok voltak szerencsések, akiket eladtak rabszolgának. A többiekből azonban mankurtot csináltak.
Ez úgy történt, hogy megkötözték a kezüket, kopaszra borotválták őket, a fejükre nyers tevebőrt húztak, és napokra kizavarták őket a sztyeppére. A tűző nap hamar kiszárította a tevebőrt, ami abroncsként feszült a fejükre, kiszorítva onnan minden emléket, még annak az emlékét is, hogy emberi lények voltak. Aki öt nap múlva még életben volt, azt feltáplálták és rabszolgamunkára fogták. Csak táplálékra szorultak, és mindent megtettek, amit rájuk bíztak. Mankurtnak lenni örök, reménytelen rabszolgaságot jelent. Még a tevebőrsisaktól sem tudtak megszabadulni szörnyű fájdalom nélkül, mert azon keresztül nőtt a hajuk a legenda szerint.
Eötvös József szavai örök érvényűek. És lám. Újra és újra ismétlődnek a dolgok. Egyik kedvenc íróm Mika Waltari talán több regényében is (?) szerepeltette a "hiábavalóság" fogalmát. Azokra a jelenségekre, melyek lényegében kivédhetetlenek, mert újra- és újra születnek. Lám a génkutatások is alátámasztják ezt a vélelmet, hiszen eszmét, nyelvet lehet cserélni, ám géneket ugye nem. Ami tehát "meg van írva" az be is következhet, na és ami bekövetkezhet, az be is következik. Ez utóbbi sejtésre alapulnak Murphy törvényei is azt hiszem.
Hiába vannak hát a történelmi tapasztalatok, hiába a tanítás, a dolgok kényszerűen bekövetkezhetnek: "Nem kell a kútba szarni, elegendő a kávájára, a szél úgyis belesodorja". "Ahol lószar van, ott veréb is van." "Kutyából nem lesz szalonna." Szólnak a népi bölcseletek.
Az ember hajlamos a bűnbak keresésre.
Sőt, legutóbb az mr1-en egy vallási vezető szájából egyenesen azt a felismerést hallgathattam, hogy kifejezett igény van rá. Ez köti össze a közösséget. A közös ellenség, így ha nem lenne akkor meg is kreálják. Vajon ez kultúra függő? Azt hiszem nem. Mélyen bele van az ilyen kódolva az emberi génekbe, legfeljebb rafináltabb kultúrák nagyobb gyakorlatot szereztek az ilyen ügyekben, a dolog elkendőzésére jogi maszatolással.
Konfliktus kezelés
Gyermekkoromból visszasejlik apám és anyám konfliktuskezelő stratégiája. "Szép öregasszony és jó gyerek nem létezik." jelezte Emmi néni, a népi bölcseletek tára. Mai fejemmel visszagondolva és összehasonlítva már három nemzedék viszonyát a világhoz látnom kell, már gyerek koromban sem voltam egy sima pali. Akaratom ellenére - ám élénk aktivitásomból - jelentős károkat okoztam, okozhattam szüleimnek. Nem kevés konfliktushelyzetre emlékezem, amelyek a véletlen - és valami különös késztetés - művei
- apám szemének kályhaezüsttel történő meglöttyintése, nagyon nézte hogy nyitom a papírfedőt ...
- nagyanyám szeneslapáttal való fejbehúzása, mert nem engedte a cserépkályhát etetni,
- a kakas fejbelövése, majd szánalomból szabályos kivégzése nyaktekeréssel,
- macska brúgatás, vonalzó helyett
- pajtaablak mind a négy cellájának szisztematikus kilövése,
- szobaablak kővel való megrepesztése, a csúfolódó cimborák feje helyett,
- befőtt-dunsztoló nagy fazék zománcának meglövése, leválasztása kétforintosnyi nagyságban
- utcai villanykörte kilövése, eltalálom-e okán, és el ...
- konyhabútor - asztal és szék - illetéktelen díszítő faragása, az el nem ismert művészeti törekvések
- falrajzok falfirkák, pregafitizés, a kor megelőzése
- istráng átszabása derékszíj érdekében, mert mi is az az istráng?
- na és a - különféle - testi épségem veszélyeztetése, sebzés, kéztörés, fejbeverés, zúzódások, horzsolások, fulladozások és így tovább ...
Bizonyosan hosszabb a lista - azaz több is van a rovásomon - és ha csak ezekre az eseményekre gondolok vissza, bizony állásfoglalásra késztettem szüleim.
Apám konfliktuskezelő technikája a pofon volt. Nagyon tudott pofozni. Tenyérrel és fonákkal egyaránt. Még a családon is túl terjeszkedett, ám érvényesülését korlátozta a korabeli hatalom, anyámmal - aki az iskola igazgatója volt - fegyelmit adatott neki, mert híre ment annak, hogy túl gyakran alkalmazza ezt a nevelési technikát az iskolában. No e korlátozás családon belülre nem volt érvényes, így anyám is tűrte azt, amikor az iskola pinpongütőjét Koke barátom véletlen eltörte, ezért én szavatoltam 10 db kemény pofon fogadásával apámtól. Sosem felejtem. Így éreztem magam, ahogy itt a jobb oldali képen a Mongol.
A pofon
Nem mondom hogy szerettem a pofont. Oly annyira nem, hogy fogadalmat is tettem magamnak, hogy én nem fogom pofozni a fiaimat sem. (Lányt ugye köreinkben nem is volt szokás. Lovász Marinak sem pofont adtam, mikor hatodikban rám támadt, ahogy a bátyjaitól látta, hanem szabályos jobb egyenessel indítottam el az orra vérét és állítottam meg támadását.) Ezt a fogadalmat mindeddig be is tartottam. Mondjuk könnyű volt, mert igazán nem is volt rá szükség.
Jobb a pofon mint a szorongásban tartás!
A pofon mégis jobb volt, mint amit anyám művelt velem, a lelki zsarolás. A kettő, az öt, a tíz pofon után tudhattam, ezzel vége. Megvolt a büntetés, letudtam az ügyet és tiszta lappal készülhetek az újabb véletlen elkövetésre, hiszen már akkor tudtam a tapasztalataimból, hogy olyan nincs, hogy én ne kapjak pofont. A kérdés csak az, mikor és hányat. A pofonról annyit, hogy egy pofon nem pofon. A pofon minimum kettő. Egy pofon a hirtelen felindulás jele. Tíz felett pedig már megszámlálhatatlan, tehát alapos verés. A pofont többnyire adják és aki kapja, az kényszerből kell elviselje. Kósza pofon pedig csak a regényekben létezik. Rejtő Jenő különös érdeklődést tanúsított e nevelési műfaj iránt regényeiben. Fel is hívta a figyelmet arra, hogy nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani.
Szóval nem szerettem a pofont, viszont ha már választanom kellett apám pofonjai, avagy anyám lelki zsarolása között, amikor azt adta elő hogy érzelmileg neheztel, azaz nem szeret, úgy száz esetből a százszor választottam volna a pofont, mint a szorongással, bizonytalansággal eltöltött időt és várakozást a megbocsájtásra. A feloldozásra. Ma már a lelki zsarolást, egyenesen lelki terrornak nevezném. Bár ez messze vezet anyám vonatkozásában, mert szerintem csak apámat terrorizálta lelkileg, vagy mégsem?
Aljas a jog.
A fenteikkel igazoltam, milyen aljas is a jog. Milyen aljas is az a társadalom, amely évekre elhúz pereket. Milyen aljas is az a társadalom, mely szívbeteggé teszi a jó embereit. Milyen aljasak is az úgynevezett utólagos vizsgálatok, elszámoltatások. Milyen aljas is a jogszolgáltatásunk.
Valóban:Csúnya a zsarnokság, de a fortélyos elnyomás még undokabb.
Aktualitás: Lám a vörös iszap nyomozásban a nyomozók megtalálták a diszpécsert, mint kötelesség mulasztót, akkor amikor a média - országban világban - hangosan ordította a hírt. És ebből is hír van? Milyen emberek az ilyenek? Ezek az undorító és aljas jogászkodók? Akik jog szerint járnak el, csak a természetes igazságérzet repeszti meg az agyi ereket? Mi ennek a társadalmi üzenete?
Jó néven venném a testi fenyítés, pofon, a botozás, a kaloda és a pellengér visszahozását, elsőként - kísérletileg - a politika és a jogszolgáltatás hibáinak, mulasztásainak kompenzálására, kárpótlására, majd esetleg a "cigány-bűnözés" visszaszorítására. Cigány ért a pofonból, még ha a tulajdonviszonyokkal esetleg nincs is tisztában és a jogi kötelezettségek teljesítése nem vált a vérévé, akkor is. Petőfi Sándori magasságokba, úgymint egyből a királyok akasztásával kezdjük - bár ez is meggondolandó - nem kívánkozom, ám nagyon szívesen hallanék olvasnék híreket a bíró, ügyész, rendőr, nyomozó és ügyvédverésekről. Miért csak a tanárokat szabad? Meg a Szász Károlyt? Igény lenne rá, akár álhírek formájában is. Mondogatta is nekem apám, hogy tudod-e fiam miért keres mindig többet az orvos, mint a tanár? Azért fiam - és ezt jól jegyezd meg - mert a hülyeség nem fáj. Talán ezért pofozott a jó öreg, amíg hagyták?
Keveseknek adatik, hogy még életében megkapja valakitől a "nekrológját". Vajon mi motiválhat bárkit is az ilyenre? Nem a napokban kaptam, ám miután - valószínű hormonhiány okán - kezdek kíváncsi lenni a mások által rólam kialakított képre így közreadom itt az első "nekrológomat", szerző megjelölése nélkül, mert ugye, amit másokról írunk szubjektíven, az inkább rólunk szolgál információval, azaz mi hogy látunk valamit, avagy valakit. (Nyilván ahányan vagyunk annyiféleképen.) Azt hiszem ezek után elballagok a Katonai Levéltárba és huszonévek után bekukkantok a személyi anyagomba. Még nem világítottam át magam. :) Lehet itt az ideje. És jöjjön egy sajátos írásmű:
"Nekrológ Egy ember
Mély fájdalommal közöljük, hogy TLG nagymester, az ingatlaninformatika hazai kifejlesztője életének aktív időszakában távozott ebből az irigykedő, veszekedő – egyszóval teljesen a magyar átlagnak megfelelően működő- ingatlanos társadalomból. Hogyan ismertem meg? Egy szép nyári napon Balatonbogláron, egy üveg Whiskyvel kezében bukkant fel. Jó sokat beszélgettünk, igazán már nem is emlékszem, hogy miről, csak némi foszlányok maradtak meg késő esti elhajlásunk után. Több ilyen elhajlásra emlékszem. Az ilyen találkozók között viszonyunk néha egészen elmérgesedett, volt, hogy testi épsége forgott veszélyben. Van egy olyan betegség, a Tourett – szindróma, amely akaratlanul olyan szavakat ad a tulajdonosa szájába, amiket nem akar kimondani, de muszáj. Az én Géza barátom is ilyen volt. Tudta, hogy nem szabad, de kimondta, leírta. Ezzel nagyon sok ellenséget szerzett magának. Volt mégis valami ebben a komplexusoktól gyötört, meghasonlásoktól kínzott emberben, ami szeretetreméltó. Amit nem is lehet pontosan meghatározni, csak érezni. Kínlódó, hely-és, identitáskereső, elbaszott életét helyretenni akaró, de megalázkodni nem tudó figura, olyan mint a mesében a szabni vagy vágni kérdés. A humánum. Sokszor éreztem vergődni, de a mindentudók mosolyával tagadta kétségeit. Nagyon sok bölcsességet, aranymondást kaptam tőle, de ezeket a bölcsességeket a saját életében nem tudta alkalmazni. Élete mindig a dac és az ellenkezés volt. Egy új út kialakítása, ami - ha kitaposta,- már nem is érdekelte tovább igazán. Lehetett volna akár miniszter, pártvezér, szektaalapító, de a kötöttségeket nem bírta, ezért mindig magányos harcos volt. Erre ment rá az egészsége, de a kés alatt is vitatkozott az orvossal. Útkeresései nagy energiákat emésztettek föl. Leépülése 202..-ben kezdődött, ezután iszonyú harcot folytatott az életért, de a jótékony halál megrövidítette szenvedéseit, egy 21 éves szőke prostituált karjai között szenderült jobblétre."
Miért adtuk elő első gitárral kisért dalainkat angolul a hetvenes években? Miért ordítanak, rockolnak a fiaink angolul manapság? Miért írja a barátom ma is angolul a dalszövegeit? Erre a kérdésre már 1979-ben Bereményi és Cseh szerzőkettős megadta a pszichológiai választ:
Bizonyára meglepi az Olvasót - ahogy engem is a felismerés - hogy a kollektív tudattalan nem más, mint maga a tágabb értelemben vett szubkultúra. A közelmúltban elhúnyt lengyel pápának többek között az volt a dillemája, hogy a katolikus egyházban falhalmozódott hatalmas tudás, ismeret ( azaz kultúra) anyagból, mi az amit a rákövetkező nemzedékeknek feltétlen tanítani kellene. Véleményem szerint szűkebb értelemben egyetemes emberi kultúráról nem beszélhetünk, hanem csak szubkultúrákról, amelyek az emberi kommunikációs csatornákhoz, a beszélt és írott nyelvekhez kötődnek. A legszélesebb értelmű kultúrát pedig, az élő kultúrának nevezhetjük, amire szintén van fogalmunk, mert ezt fedi az Örrökkönvaló, a Teremtő, azaz magyarul az isten fogalma.
A kollektív tudattalan életünk számtalan területén jelentkezik és hatja át létünket. Egy lenyomata például a történetírás, a történelem ami lényegében nem más mint az elődök írásos üzenete az utódok számára. Ám ugyanilyen kézzel fogható, azonosítható üzenet például a népdalkincs is, avagy a tárgyi kultúra, az épített környezet is.
Nehezebb a helyzet a genetikai üzenetek azonosításával, ám itt is jó úton járunk a genetikai kuatásokkal. gyre több jelenség mozgatóját ismerjük fel.
Az én szűkebb szakterületemről a kollektív tudattalan egy jól megragadható jelensége például a lakóingatlanpiaci ár -és forgalmi viszonyok dolga. Ezt a jelenséget úgynevezett lakóingatlan értéktérképen tudom ábrázolni, illetve nyomon követni.
A dolog számomra ezért is izgalmas, mert ugyen ki gondolná elsőre, hogy az ingatlanpiaci árszínvonalnak szoros köze van a szubkultúrához, azaz a kollektív tudattalanhoz.
Mellesleg ebből a szemszögből ebbe a jelenségcsoportba sorolhatjuk a helyi és nagypolitikát, ahogy a pénzügyi rendszereken belül például az úgynevezett infláció is.
A könnyebb megértéshez - áttekintéshez - a jövőkutatás szállította a modellt, ugyanis a mai ismereteink szintjén - rendszerszemlélettel - vannak stabil és vannak labilis rendszerek. A stabil rendszerek nagy tehetetlenséggel rendelkező rendszerek, ilyen például a nemzeti nyelv, a génállomány, a populáció, és vannak a labilis rendszerek, ilyen például a politika, a gazdaság.
Különösen fontos tehát, ha valamely jelenségre, avagy jelenségcsoportra tekintünk, hogy az rendszerszemlélettel nézve stabil, avagy labilis.
Így aztán a kollektív tudatunknak is vannak stabil és labilis elemei, és nyilván itt is a két szélsőség között folyamatos az átmenet. A magyar történelemre - azaz a magyar populáció szubkultúrájára nézve - nézve az uralkodó személyét illetően volt stabilnak tekinthető időszak, amikor tudva való volt, hogy az uralkodónak Árpád vérőből kell származni. Z volt az árpádházi királyok korszaka. Ma ugye ember nincs aki megmondaná, hogy húsz év múlva ki lesz a magyar köztársasági elnök, avagy miniszterelnök. A politika tehát egyre instabilabb, ami nyilván európai nyomás hatása, azaz róma hatása, az "Oszt meg és uralkodj" megnyilvánulása.
Ennek létét sokan ma is tagadják. A fogalmat a pszichológiai kutatások hozták. Pedig milyen kézenfekvő a dolog, hiszen mind a szívműködésünk, mind például a légzésünk automatikus. A légzés ugye tudatosan befolyásolható, ám a szívműködés már kevésbé. hogy az emésztésünk sem. Ezen egyszerű közvetlenül tapasztalható dolgokból is érzékelhető, hogy emberi szervezetünkben sokféle folyamat zajlik amelyek nincsenek közvetlen agyi kontroll alatt. Ezek egyike többek között az érzelmeink sora. Amit nem szeretünk, ami nem szimpatikus azt lényegében csak magyarázni tudjuk, megérteni kevésbé. Így vagyunk a szimpátiával és a szeretettel is. Hiába igyekezünk bemagyarázni magunknak valamiről, hogy az szép, avagy jó, ha nem úgy érezzük. Itt kell megemlítsük a nők hetedik érzését. Ők ugyanis bátrabban hagyatkoznak érzéseikre döntéseik meghozatalánál. Ők általában jobban motiváltak az érzelmeik által. Érzelmeink pedig, egyéni tudattalanunkban ülnek. Na és nem a véletlenek halmaza. Általában az szimpatikus számunkra, amit feljövőink pozitívnak, kedvezőnek tartottak. És innen ered az előítéletek folyama is. Itt jeleníthető meg az idegenség fogalma. Az emberi szervezet ugyanis felismer a tudatunktól függetlenül is dolgokat. Ezek minden bizonnyal génjeinkbe vannak kódolva. Azaz feljövőink tapasztalatai belénk vannak kódolva. Ezért is nem szimpatikus általában egy másik emberi rassz tagjának arca, magatartása, megjelenése különösen olyan embercsoportok esetében, akiknek az életében változások szintje alacsonyabb volt mint másoké. Egy-egy magyar faluban is ismert - főleg ha az dominánsan sváb lakta - a „gyüttment” fogalma. A dominánsan germán gyökerű népcsoportok közösségei nehezen tolerálják az idegenséget, a másságot. Ez geo-földrajzi okokra vezethető vissza. 20 ezer évvel ezelőtt Európa mintegy 20 ezer völgyre oszlott. Egy-egy völgyben egy-egy törzs vívta élet, halálharcát a dombon, avagy a hegyen túli más törzsekkel a táplálékért. És ettől lett ilyen Európa. Változatos. A demokrácia, azaz a többesélyes játszma európai találmány, ami benne ül a génekben. Van előnye és van hátránya, ahogy a diktatúra és demokrácia eszközöknek is.Így vagyunk ezzel mi egyedek is. Van hogy nem engedünk mert diktálnunk kell, és van hogy konszenzust alakítunk, és olyan is van hogy bölcsen fejet hajtunk.
