Ingyenebéd Budapest 2012 október

Közjogi küzdelem, devizaadós jogvédelem

A devizaadós élethelyzeten keresztül én is eljutottam oda, hogy felismertem, ezek a hazárdőr torkos-borzok, akik a világunkat győztesekre és vesztesekre osztják, pénzpórázra vettek minket. Mint a kutyákat. Itt csóváljuk a farkunkat a Pénzdiktatúra osztó kezeinél.  És itt rúgnak belénk akkor, amikor az nekik tetszik.

Amit a médiában összeesküvés elméleteknek címkéznek fel, azok nagy részének valós alapjai vannak. Éppen azért kevernek az úgynevezett háttérhatalomról szóló híradások mellé, valótlan híreket, úgymint rasszizmus, pedofília, stb. hogy homokot szórva a szemünkbe, ne lássuk a valós folyamatokat. ( „Vakulj magyar, ne láss tót!”)

A kimentek a tankok, bejöttek a bankok maliciózus megállapítás színigaz. A szovjet birodalom a fegyverek erejével kormányzott és építette fel a maga klientúráját, ahogy az Euro-Atlanti Pénzhatalom a pénzzel, alapjaiban a bankrendszeren keresztül érvényesíti hatalmát. Lám, a Magyar Nemzeti Banknak nevezett intézmény - mint tudjuk - se nem magyar, se nem nemzeti, hanem az Európai Központ Bank egy lerakata, élén a „kormányzóval”  (Nem magyarul kormányzónak nevezik az MNB elnökét.) Ugyanez érvényes a PSZÁF-re is.

És jaj, mi devizaadósok, ebbe szaladtunk bele. A gyilkos karmokba. Ezek a hazárdőr torkos-borzok és csatlósaik, beszorítottak minket egy olyan csapdába, melynek jellemzője az, hogy a „törvényes” tartozásokon keresztül túszaik vagyunk, és a törlesztő részletek, valamint a tartozás követelés fokozatos emelésével folyamatosan vonják el tőlünk erőforrásainkat, sok esetben már olyan mértékben, hogy az a megélhetés rovására megy, hogy öngyilkosok leszünk a napi kilátástalanságok miatt. Jönnek ránk, nap mint nap a hazárdőr torkos borzok és a „törvény” által „feljogosított” végrehajtók, hogy kiforgassanak minket javainkból, az ő anyagi érdekeik és a spekulánsok vagyongyarapodása érdekében. Ebben az országban már rég nem osztogatnak (címet, rangot, földet), hanem fosztogatnak!

A hazárdőr torkos-borzok hazai ügynökei úgynevezett lobby tevékenységet gyakorolva mind a jogszabály alkotás, mind a politika, mind pedig a tömegtájékoztatás, a média kulcsterületein, sőt a tudomány területén is jelen vannak és összehangoltan szorongatnak. préselnek, adóztatnak minket. A választott képviselőink pedig, kollaborálnak velük. Csak így lehetséges az, hogy tömegeink nem képesek szabadulni a devizahitel csapdából. Pestiesen szólva „ki van ez csinálva”.

Ember nincs, aki józanésszel el tudná magyarázni, milyen kölcsön is az, aminél a havi törlesztő részletek emelkedése mellett a tartozás követelését is növeli. Tudjuk persze hogy ez milyen kölcsön. Uzsora kölcsön. Amiért egy magánszemélyt simán vinnének, uzsora bűncselekmény miatt, azt bizony az idegen bankok hazai kirendeltségei vígan és dalolva elkövethetik. De miért is? Mert a kollaboráns törvényhozás mindezt „szabályossá” tette.

Első fokon tehát a józanész, az emberiesség nevében vádolom az 1989-et követő mindenkori országgyűlési képviselőinket és kormányzataink tagjait név szerint. Remélem lesznek azok, akik összeállítják a listát! Mindet, kivétel nélkül.

Vádolom az úgynevezett komprádor értelmiséget azzal, hogy az anyagi haszonszerzés, hatalomra jutás és hatalmon maradása érdekében, elárulták, eladták testvéreiket és javainkat.

A pártpolitika intézmény rendszere arra jó, hogy szembeállítsa egy-egy ország népességét a politikában, hogy azok elfoglalják egymást, majd a színházként működő politikai versengés látszata mögött, a pénzpórázzal irányítsák a társadalmak adóztatását, a források kivonását, oda csak azt hagyva, ami a közvetlen megélhetéshez esetleg elegendő, bár ahogy látszik már itt is nálunk, eggyel mélyebbre nyúltak. 175 ezer családot fenyeget kilakoltatás, vagyonelkobzás. Az erőforrások kivonásában arcátlanul elmennek a falig, akár a társadalmi robbanást megelőző, a polgárháború veszélyét is magában hordó helyzetig, A társadalom egyes rétegeinek a szembeállításával ellensúlyozzák a jogos elégedetlenséget, szélsőségesnek bélyegezve a jog, vagyon és pénzüktől megfosztottakat, akik hangot mernek adni elviselhetetlen helyzetükről.  Lásd csak a devizaadósok és a forintadósok szembe állítását!

Mindezek ellen semmi más nem véd meg minket, mint az önszerveződés és az ellenállás, mely szoros kapcsolatban kell legyen a civil szervezetekkel, a helyi pénzzel és a helyi piacokkal azaz az autonómia törekvésekkel.  Teljességgel abszurd – és tűrhetetlen - az, hogy azt is megszabják, mit együnk, mit igyunk a szemetükből, és mire gondoljunk.  Ha tehetnék még a levegőt is előfizetéssé tennék számunkra.  Mert a víz, gáz, csatorna dolgában, már csövön vagyunk.