A szív ritmusa

Szívdobogás

Kattanj ide!

Minta mókus

Pártok - cselszövések - a magyarság nemzettestén

A magyar népet Kárpát-medencecei évezrede során folyamatosan és sorozatosan érték a külső hatalmak behatásai, melyeknek célja rendre az adóztatás, a népességének és a területeknek (természeti kincsek) hatalmuk alá vonása volt. A középkorban természetesen mindezek a törekvések, vagy vallásos (hittérítés) vagy fegyveres "köntösben" jelentkeztek.

Ma sem más a helyzet. A kor "szokásának" megfelelően a mindenkori hatalom "legitimálása" érdekében pártokat szerveznek és működtetnek a tömegmédia eszközével. 

Hogy melyik pártnál hol a "fészek" (anyuka) azt a pártok nemzetközi kapcsolatai jól mutatják, például az EU Parlamentben is.(Ahogy a bankoknál is ugye, az anyabankok.)

A pártok nálunk mesterséges képződmények, olyanok a nemzet testén, mint az ótvar az emberi bőrön. A pártosulás mozgató oka, a "divida et impera" azaz oszd meg és uralkodj, ősi birodalmi elv. Mi a rómaiaktól ismerjük, ám nem volt még birodalom, amely ne alkalmazta volna a történelem folyamán.

Megfigyelhető az ideológia "túlterjeszkedése" azzal is, hogy természetes társadalmi alapegységeket, családokat, családtagokat, a rokonságot, barátságokat,  barátokat, közösségeket osztanak meg. Ebből a működésből származóan rendkívül kártékonyak is lehetnek. 

E láthatatlan és gonosz erők - hálózatok - hatásaként Magyarországon is (ahogy a volt szocialista blokk országaiban) hatalmas népírtás következett be az elmúlt húsz évben. Mindezt angol kutatások a napnál világosan kimutatták.   Az egzisztencia és hitevesztett férfiak tömegei pusztultak el és pusztulnak el idő előtt, a stressz okozta szív és érrendszeri betegségekben. Nem véletlen, hogy ezek a betegségek állnak az élen Magyarországon statisztikákban is.
A szó (ideológiák, média, jogrend) és a pénz (bankrendszer) a kor igazi fegyverei, nem a maroklőfegyverek és a 8 cm-nél nagyobb tőr, avagy penge. Ezzel együtt a magyarság lefegyverzésében Buzgó Mócsingék a törvénykezéssel  elérték azt, hogy ma már bárkit vegzálhatnak - a rendőrség -  azért - ahogy a hírek is mutatják - mert betette  vadásztőrét az autójába. Na és bárkit baltával és láncfűrésszel elrendezhetnek, az újságok majd megírják, hogy láncfűrésszel és baltával lett "öngyilkos". Egy napon fogja magát egy belső építész, majd baltával láncfűrésszel  sikerrel támad önmagára. Hungaricum. Ilyen még amerikai filmekben sem látható. Becsületvesztett huszárok, szamurájok is csak irul-pirulhatnak, hogy szegényes fantázuájuk csak a kardba dőlés és a harakiri technikákat ismerik.  Média Abszurdisztán!!!
A dologban az az iszonyat, hogy az egyén nem egy-egy emberrel áll szemben, hanem magával a hálózattal, melynek tagjai szintúgy emberek, csak olyan szabályok alapján végzik dolgukat, melynek kimenete az egyénre, avagy az emberek egy-egy csoportjára akár halálos kimenetelű is lehet. 

2010.04.11

Senkinek sem kell
Senkinek sem kell
Senkinek sem kell
A melóm

Senkinek sem kell
Senkinek sem kell
Senkinek sem kell
A melód

Ilyen a világ (mondják)
Ilyen a világ (mondják)
Hülye vagy, ha elhiszed

Magamfajtára,
Magadfajtára
Rájár a rúd úgy hiszed

Az lesz itt a jó,
Az lesz majd a jó,
Ha sorsom
Kezembe veszem


Az lesz itt a jó,
Az lesz majd a jó,
Ha sorsod
Kezedbe veszed

Nem azért élünk, hogy dolgozzunk,
Ám azért dolgozunk, hogy megéljünk!
Győzzön hát a Jó, a Jobb és a Jobbik!

Mandala

„A mandala: formálódás, átalakulás, az örök értelem örök hordozója. Ez pedig a Mély-én, a személyiség teljessége, amely, ha minden jól megy, harmonikus, ámde nem tûr el semmiféle önáltatást. A mandala a centrum. Ez a kifejezõdése minden útnak. Út a középponthoz, az egyénné váláshoz. Az ember szempontjából így hangzik a döntõ kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklõdésemet semmiségekre és csekély jelentõségû dolgokra, hogyha tudom, hogy a lényeg a határtalan. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tudatosság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Mondjuk a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erõsebben ragaszkodik az ember vélt tulajdonságaihoz, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végsõ soron csak a lényeg révén számít valakinek az ember, és ha nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatában is az a döntõ, vajon kifejezõdik-e benne a határtalan vagy sem.” (Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok)

Ezekkel a gondolatokkal kezdődik ifjú barátom Dr. Szakács Ferenc Kettéhasadt lélek ( Jegyzetek a Bibliából) c. könyve.

Továbbiak

A vesztes

Örömmel tájékoztatlak Benneteket, hogy a dráma - Czifrák András: A vesztes - felolvasására 2010. március 25-én, csütörtökön 9.30 órától kerül sor a Magyar nyelv Múzeumában, Széphalomban. Az Encsi Váczi Miháy Gimnázium diákjai mellett közreműködik  szerző és Kováts Marcell népzenész.

Öt nemzedék

A fotón özv. Kun Bertalanné, Szilágyi Júlianna arcképe látható. Apám készíthette  múlt század hatvanas éveiben Almamelléken. Baktalórántházán született 1892-ben. Hét gyermeket szült, akikből öt maradt életben. Baktalórántházán, Ófejértón,  Magyarbólyon, Berzencén, Almamelléken, Somogyhárságyon és Bírjánban lakott. Pécsett halt meg és ott lett eltemetve. Négy elemit végzett. Törekvő parasztasszony volt. Szeretett olvasni. Jellemére nézve saját gyermekeiben hibát nem látott, annál inkább az "idegenekben".  Nulla éves koromtól kezdve 14 éves koromig a szobatársam volt. Fogalmazhatnám úgy is, ő rázott ki a szarból. Feltétel nélkül szeretett. 

Nagy nehezen az Interenten számbavettem a leszármazottait, rokonaim egy részét.
Bizony, 1937. Decemberében amikor a Szabolcs-Szatmár megyei Vajáról a Baranya megyei Magyarbólyba indultak a telepesek, azzal búcsúztatta őket a helyi református lelkész, hogy szaporítsák be a Dunántúlt igaz munkaszerető magyar emberekkel. Ez volt hát a küldetése. Így szakadt ő is ki Baktáról az ővéi közül, ahova - erre én vagyok a tanú - örök életében visszavágyott. Így került ő idegenként idegenbe, ahogy anyám megfogalmazta ezt nekem. Mert a bakti lány idegen vajiak közé keveredve idegen magyarbólyiak közé jutott. (Kedvenc nótája: "Daru madár fenn az égen, hazafelé száldogál ...") Férje nagyapám mindkét háborút megjárta, és 1943-ban hunyt el.  Nagyanyám az özvegyi titulust méltósággal hordta. Most nagyapa koromra jutottam el én is ahhoz, hogy az ő sorsában is gondolkodni tudjak.  

Ma áttekintettem - mint legóvottabb - unokája, hova is jutott leszármatottjaiban. (Bennem bizonyosan él. A feltétel nélküli szeretet ő mutatta be nekem.)

Szilágyi Júlianna leszármazottjai.

Utódai mintegy 19 helyen laknak az országban 5 gyerektől és 16 unokától származóan. Már az ötödik nemzedék, az ükunokák is megjelentek. Ebből a szétszóratottsából fakadóan - én a családi jegyző - egyenlőre nem tudom minden leszármazottja nevét, sőt van hallomásom olyan leszármazottakról is, akiket "nem jegyez" a családi hivatalos emlékezet.  Ez egy látlelet! A magyarság látlelete. Álljon tanúlságul mindnyájunk előtt!