2011. szeptember 24., szombat
2011. szeptember 23., péntek
Ez vagy valami, vagy megy valahova
Bizony, ez a devizaelszámolású kölcsönszerződés egy világcsodája, vagy valami, vagy megy valahova. És ami körülötte kialakult? A legkínosabb ugye, hogy mi akik ilyet kötöttünk csak bámulunk, hogy emelkednek a havi törlesztő részletek, amelyeket fizetünk ( vagy már nem tudjuk) és közben szépen hízik a tartozásunk is. Erre mondják pestiesen, hogy ilyen nincs és mégis van. És ami még körülötte van? Hát ezt egy természeti katasztrófának állítják be, mintha nem lehetne azt a mocskos szerződést forintosítani és visszaállítani az eredeti, törleszthető formára. Mindenki alkuldozik a fejünk felett a mi bőrünkre. A francba is! Ezzel sok szélhámossal akik körül vesznek itt minket és szedik el a pénzünket!
Rájöttem. Ez nem más mint az EU jogrendszer egy csődje. Ez egy olyan jogrendszer, amiben előfordulhat az, hogy az EU polgárok kölcsönszerződést vesznek fel, melynek aztán a törlesztő részletei az eredeti feltételektől eltérően egyszer csak durván elkezdenek emelkedni, ráadásul úgy hogy a kölcsönigénylőnek még nő a tartozása. Ez pedig tart mindaddig, amíg az adós már képtelen a havi törlesztést is, mire végrehajtásra adják ki a fedezetet, majd mikor azt is elvették még a fedezettel azonos behajtható adósságot vernek rá.
Emberek! Itt embereket rabolnak ki! Embereket lakoltatnak ki! Embereket hajszolnak a betegségekbe, az öngyilkosságba. Embereket hajtanak bele a fekete gazdaságba, embereket hajtanak ki az országból.
Közben a tömegkommunikációban megy a politikai halandzsa.
Emberek! Milyen országban élünk?
2011. szeptember 22., csütörtök
2011. szeptember 20., kedd
Ez így esett
Nehezen tápászkodom fel két lábra, mert a default krónikus bal vállfájdalmam mellé, a jobb váll és a jobb csukló fájdalma is társul. Bizony nem lehetett egyszerű régen sem a két lábra állás bizonyos körülmények között. Erős nyüszítéssel sántikálok, a férfi zokogás még nem vesz rajtam erőt. Kisebb a fájdalom. Tudok menni, Ádikámhoz. A síró kis versenyzőmet magamhoz ölelem és szugerálom, elmúlik a fájás, elmúlik a fájás. Kérdem van-e újabb sebe, mert az imént mikor fociztunk, akkor odatette magát a betonra, fenékkel a labdán, kézzel tompítva, ám vérző seb az nem volt. Ügyes esés volt. Mutatja nincs. Ém mutatom, hogy egyszerre a papi két nagy véres horzsolást a jobb térden, a jobb kézen meg három kisebbet egy akcióból begyűjtött. Ádi sírós hangon közli: Papi. Nekem elég volt már ennyi seb. Egyetértünk és felsántikálunk Mamihoz és Zsófihoz a lakásba.
Aranyalma999: Fehér ló
aranyalma999 - eleink misztikus világát - a legendákat kelti életre a művészettörténet eszköztárával. Eleink képes beszédei, üzenetei szólalnak meg összeállításaiban.
Fészekrakó: Feljelentés
Újra itt a Fészekrakó Program, de már feljelentés formájában. Többek között ez is egyike a Gyurcsány éra - a Nyolc Év - hatalmas osztogatásainak állami kezeségvállalás mellett. Már 2005-ben többen megállapítottuk hogy a kedvezményes ingatlanfedezetű hitelek 97 %-a olyan területeire ment az országnak, ahol nem - vagy csak alig-alig - volt ingatlanforgalom. A "piaci fedezet" tehát annyit ért már akkor, mint fűbe simuló kutyagumin a hajnali friss harmat. Budapestre és a Központi régióra ahol működő ingatlanpiac volt - akkori statisztikák szerint - a hitelkihelyezések 3 %-a esett. Ekkor írta beszámolóit Pali Madár ingatlanszagértő immaginárius unokaöccsének spéci linknaplójában. Íme Dr. Lehmann György a feljelentéseiről elhíresült devizaadós-mentők egyike nyilvánosságra hozott feljelentése, ami az interneten kering:
Legfőbb Ügyész Úrnak
Legfőbb Ügyész Úrnak
B u d a p e s t
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!
Hazánkon kívüli országokban a bankok köztudottan közel sem éltek vissza az egyoldalú szerződésmódosítási jogukkal olyan mértékben a devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatosan, mint ahogy hazánkban tették.
Ennek okait kutatva, az ide mellékelt, „Hitelintézeti adatok a fészekrakó program elemeiről” elnevezésű kimutatásnak alábbi, 2005. május-júniusi adataiból ismertetek:
Fiatalok állami kezességes kölcsönei
(4/2005. (I.12.) Korm. rendelet)
Érdeklődők száma (Db) / Befogadott kölcsön kérelmek száma (db) / Befogadott kölcsön kérelmek összege (millió forint) / Megkötött szerz. száma (db) /Megkötött szerz. összege (millió forint)
Erste Bank Hungary 58500 56 95,0 495 2930,0
FHB Jelzálogbank 9606 390 855,0 126 226,0
Keresk. és Hitelb. 1600 263 1670,0 102 667,0
OTP Keresk. Bank 15000 2841 14037,0 2472 12244,0
Raiffeisen Bank 1800 137 769,0 29 187,0
---------------------------------
A fenti adatok közül az ERSTE Bank Hungary Rt. adatainál látható az, hogy 2005. május- júniusi adatok szerint úgy kötöttek meg 495 db. szerződést 2 milliárd 930 millió Ft. összegben állami kezességvállalással, hogy közben mindösszesen 56 kérelmet fogadtak be a kölcsönszerződés megkötéséhez.
A május-júniusi adatokra tekintettel elvileg az is elképzelhető, hogy az előző hónapokban előkészített szerződések mennyisége okozta azt, hogy alig 11 %-a a befogadott kérelmek száma a megkötött szerződések számához képest, de mivel néhány hónapos jogszabálynak alkalmazása utáni állapotot vizsgálok, ez az elképzelés helytelen.
A helyes következtetés pedig előttem kétséget kizáróan az, hogy a megkötött szerződések több mint 80 %-a, több mint 400 db. szerződés állami kezességvállalással nem a befogadott kölcsönkérelmek alapján köttetett, hanem más módon.
---------------------------------
A többi 4 banknak adatait vizsgálva az is feltűnik, hogy az OTP kivételével valamennyinél jelentősen kevesebb szerződést kötöttek, mint amennyi kölcsönkérelmet befogadtak, százalékos mértékben kifejezve 32 %, 38 %, 21 %-a a megkötött szerződések száma a befogadott kölcsönkérelmek számának.
Kivéve az OTP-t, ahol ez az arány 87 %-ra adódik.
Amennyiben a többi bank adataiból kiindulva akár 40 %-ra is adódik ez az arány ténylegesen az OTP-nél is, akkor megállapítható az, hogy csak ugy jöhetett létre ez a 87 %-os arány, hogy az OTP-nél 1335 db. olyan szerződést is kötöttek állami kezességvállalással, melyek nem a befogadott kölcsönkérelmek alapján jöttek létre.
Ugyanebben az időszakban – 2005. évben – a devizaalapú kölcsönszerződések kamatszámításánál meghatározó svájci bank alapkamata 1 %-os érték alá csökkent, és mivel 1 %-os kamatszint változás a törlesztőrészletek változására 7-10 %-os árfolyamváltozással egyenértékű, a bankok a devizaalapú kölcsönszerződések kamatát a svájci frank kamatának csökkenése ellenére jelentősen emelték indokolatlanul.
Ettől kezdve pedig egyértelműen azért, mert semmiféle következménye nem lett a bankokat ellenőrző szervezeteknél az adósokat károsító jogtalan és törvénytelen kamatemelésnek, a devizalapu kölcsönt nyújtó bankok folyamatosan és immár minden tekintetben jogtalanul és törvénysértően jártak el a törlesztőrészletek egyoldalú meghatározása során. Olyan mértékben, hogy az Állampolgári Jogok Biztosa OBH 2958/2006. számú jelentésében 2007. augusztus 21-én az OTP tevékenységével kapcsolatosan már kénytelen volt az alábbi megállapításokat is tenni:
„Az üzletszabályzat előzőekben idézett rendelkezése lényegét tekintve az ügyfél számára ellenőrizhetetlen és nyomon követhetetlen felhatalmazást ad a hitelező banknak a szerződés módosítására, mivel a bankon kívül senki nem tudja ellenőrizni, hogy a lakossági hitelek kockázati tényezői miként alakulnak, illetve a bank forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költségei miként változnak. A szerződésmódosítással kapcsolatban közokiratba foglalt hitelszerződések is pusztán arra vonatkozó rendelkezést tartalmaznak, hogy a bank megváltoztathatja a kamat és a kezelési költség mértékét, és ezt a hatályba lépés előtt 15 nappal köteles hirdetményben közzétenni. A bank az ügyfeleknek küldött, a kezelési költség megváltoztatásáról szóló levelében még utalásszerűen sem jelölte meg az egyébként jelentős összegű költségnövelés okát.
Ez a bank részéről egyoldalú, az ügyfelek számára átláthatatlan és egyúttal jelentősen hátrányos szerződésmódosítási eljárás alkalmas annak megállapítására, hogy a bank szerződéses gyakorlata a jogszabályi rendelkezéseket tartalmilag kijátszva tisztességtelenül befolyásolja a bank ügyfeleinek szerződéskötési szándékát, és ezáltal a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelménye sérelmét okozza. A tisztességtelenség két fogalmi elemet feltételez: a jóhiszeműség sérelmét és a felek jogaiban, illetve kötelezettségeiben bekövetkező jelentős egyensúlytalanságot. A vizsgált esetekben mindkettő megállapítható.
A felek helyzetében a jelentős egyensúlytalanság egyértelműen következik a bank által alkalmazott általános szerződési feltételek keretében „diktált” rendelkezésekből.
Sérült a jóhiszeműség és vele a tisztesség, valamint az együttműködési kötelezettség elve azzal, hogy a bank nemhogy valós és okszerű tájékoztatást nem adott az ügyfeleknek a költségnövelés okairól, hanem ezen okokról semmilyen tájékoztatást sem adott. A jóhiszeműség és tisztesség elve általános, valamennyi magánjogi jogviszonyra kiterjedő, objektív tartalmú zsinórmérték. A jóhiszeműség és tisztesség elve a személyek – a szóban forgó ügyekben mind a bank, mind az ügyfelek –magatartására etikai mércét állapít meg, és általános elvként az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsítását kívánja meg. Az együttműködési kötelezettség körébe tartozik – a kialakult bírói gyakorlat szerint – a jogszabályban direkt módon elő nem írt közlési és tájékoztatási kötelezettség is. Álláspontom szerint egy hitelezési tevékenységet üzletszerűen folytató pénzügyi intézménytől elvárható, hogy amennyiben az általa kötött szerződésekben kiköti az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét, akkor – amennyiben ilyen szerződésmódosításra sor kerül – a jóhiszeműség és tisztesség, valamint az együttműködési kötelezettség általános elvének megfelelően adjon érdemi és okszerű indokolást a szerződésmódosítás okairól.
Mindemellett fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy a bank által a panaszosoknak adott tájékoztatásokból sem derült ki az általam kívánatosnak tartott valós indok és az okszerűség. A bank vezérigazgató-helyettese levelében arról tájékoztatta az országgyűlési biztos helyettesét, hogy „Annak érdekében, hogy az ügyfelek részére minél kedvezőbb kondícióval nyújtott hiteleket kínálhasson, a Bank sok esetben a rendeletben rögzített feltételeknél jóval kedvezőbben kínálta termékeit. …
A kezelési költség maximum-összegének bevezetésére annak idején azért került sor, hogy az ügyfelek kedvezőbb feltételekkel juthassanak hitelhez, mivel az OTP még a kormányrendelet által előírt, maximálisan engedélyezett és már eleve kedvezményesen megállapított hiteldíj-mértéken túl is kedvezményt kívánt adni az ügyfelek részére.” A banknak tehát kifejezett üzletpolitikai döntése – mondhatjuk úgy is, hogy akciós ajánlata – volt a kezelési költség maximum-összegének bevezetése. A bank a költség-maximum későbbi eltörlésének okaként új szolgáltatások bevezetését, a lakáshitelek számlavezetésének központosítását, automata szoft behajtás bevezetését, beszedési tevékenységének korszerűsítését jelölte meg, amelyek a bank szerint javították a szolgáltatás színvonalát, de egyben pótlólagos költséget is jelentett. Álláspontom szerint azonban mindezek nincsenek közvetlen összefüggésben az üzletszabályzat korábban idézett 5.2 pontjában meghatározott okokkal, így a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, a lakossági hitelek kockázati tényezőinek alakulásával, és/vagy a Hitelezők forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költségének változásával.
Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a bank által hivatkozott indokok, így a számlavezetés központosítása, a beszedési tevékenység korszerűsítése, stb. egyrészt nem ad hoc döntések, hanem a bank számára előre láthatóak voltak, másrészt nyilvánvalóan saját belső döntéstől függtek. A Ptk. alapelvi szinten rögzíti, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Ha a bank saját magának költségeket okoz, az nem jelentheti automatikusan azt, hogy ezen többletköltségeket szinte automatikusan – az egyoldalú szerződésmódosítás tévesen felfogott jogával élve – az ügyfelekre átterhelheti. A Ptk. tiltja – szintén alapelvi szinten – a joggal való visszaélést. A Ptk. joggal való visszaélésnek tekinti a jog gyakorlását, ha az a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne. Álláspontom szerint a bank illetéktelen előnyöket szerzett a panaszosokkal szemben azzal, hogy akként módosította egyoldalúan a szerződéseket, hogy saját üzletszabályzatának rendelkezéseit sem vette figyelembe, mivel az abban meghatározott szerződésmódosítási okoktól eltérő indokokra hivatkozva törölte el a költségmaximumot, ráadásul ezen indokait az ügyfelekkel nem is közölte.
Vizsgálatom során nem sikerült olyan érdemi és valós okokat feltárni, amelyek alapján a bank megváltoztathatta volna a kezelési költség maximumra vonatkozó szerződési feltételeket. Azzal, hogy a bank ennek ellenére eltörölte a kezelési költség maximumát a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelményének, valamint a szerződési szabadság elvének sérelmét okozta.
Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a bank által alkalmazott szerződési feltételek elvileg lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a bank például a lakossági hitelek kockázati tényezőinek kedvezőtlen alakulására, vagy hitelszámla-vezetési költségeinek megnövekedésére hivatkozva az éves hiteldíjat a kezdeti mértékhez képest – formálisan ugyan jogszerűen – irreális magasra emelje. E banki gyakorlat pedig alkalmas arra, hogy az állami kamattámogatásban részesülő lakáshiteleket felvevő ügyfelek elveszítsék a kamattámogatásból fakadó előnyöket.”
Majd ennek a 2007. évben Állampolgári Jogok Biztosa által leírt állapotnak folytatása után jutottunk el oda a mostani időszakra, hogy a bankoknak károkozással járó tevékenysége az adósok számára ezermilliárd nagyságú károkozáshoz vezetett.
Annak is eredményeként, hogy mindazok a szervezetek, melyeknek törvényben meghatározott feladatuk lett volna ellenőrizni és akadályozni ezt a károkozási tevékenységet csupán formálisan végezték el feladatukat, ténylegesen pedig a törvényi lehetőségeik alkalmazásának mellőzésével segítették a bankokat törvénytelen eljárásukban.
--------------------------------
Visszatérve az ERSTE Bank és OTP Kereskedelmi Bank olyan szerződéseire, melyeket a befogadott kölcsönkérelmektől függetlenül a „Fiatalok állami kezességes kölcsönei” nevű 4/2005. (I.12.) Korm. rend. Alapján kötöttek meg, e jogszabály többek között a következőket is tartalmazza:
Az állami kezesség feltételei
1. § (1) Az állam a mindenkori éves költségvetési törvényben, valamint e rendeletben foglalt feltételek teljesülése esetén készfizető kezességet vállal a központi költségvetés terhére a lakáscélú ingatlan építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt kölcsön összegének a hitel fedezetéül szolgáló, a hitelcél szerinti lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének 60%-át meghaladó részére, legfeljebb e hitelbiztosítéki érték 100%-áig (a továbbiakban: garantált hitelrész). Az állami kezességvállalás mértéke a garantált hitelrész és az erre felszámított kamat és kezelési költség 100%-a.
(2) Az állami kezességvállalással biztosított hitelt házastársak, élettársak, valamint gyermeket nevelő egyedülálló személyek vehetik igénybe, ha:
a) a hitelkérelem benyújtásakor a házastársak vagy az élettársak egyike sem töltötte be a 35. életévét, illetve a gyermeket nevelő egyedülálló személy nem töltötte be a 35. életévét,
b) megfelelnek a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-ának (2)-(4) bekezdésében, valamint 12. §-a (1) bekezdésének b) és e) pontjában meghatározott feltételeknek,
c) a házastársak vagy az élettársak legalább egyike, illetve a gyermeket nevelő egyedülálló személy az R. 1. §-a (4) bekezdésének 7. pontjában meghatározott támogatott személy,
A kezesség érvényesítése
7. § (1) Az adós nem teljesítése esetén a hitelintézet a hitel felmondását megelőzően belső szabályai szerint felszólítja az adóst a tartozás rendezésére.
(2) Amennyiben az állami kezességvállalással érintett hitelszerződés felmondásra kerül, vagy a véglejáratkor a kölcsönt az adós még nem fizette teljesen vissza, a hitelintézet a hitelszerződés lejáratát, illetve - amennyiben az korábbi - annak felmondását követő 180 naptári napon belül érvényesítheti az állami kezességvállalásból eredő jogait az állami adóhatóságnál. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A hitelintézet az állami kezesség beváltását az adóhatóságnál kezdeményezheti a melléklet szerinti igénylőlap felhasználásával a 10032000-01907003 APEH Állami kezesség beváltás folyósítási számla ellenében.
(3) Deviza alapú hitelek esetében az állami kezességvállalással érintett követelés forint ellenértékét a devizában meghatározott követelésnek a kezességvállalás érvényesítésének napján érvényes, a hitelintézet által alkalmazott deviza-eladási árfolyam alapján kell meghatározni.
(4) Az állami kezesség beváltásánál az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szerint jár el. A beváltás iránti kérelmet elutasítja, ha a hitelintézet eljárása a kölcsönnyújtásnál nem felelt meg e rendeletben meghatározott feltételeknek.
(5) A beváltott kezesség - figyelemmel a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. §-ának (4) bekezdésére - a hitelfelvevő állammal szembeni kötelezettségévé válik.
(6) Az érvényesített kezességekről az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a Magyar Államkincstárt félévente tájékoztatja.
A kivastagított szövegrész alapján megállapítható az, hogy ez a törvény a devizaalapú hitelekre testre szabott olyan lehetőség volt az adósok számára, hogy a kölcsön visszafizetésének biztosítását szolgáló minden egyéb biztosíték nélkül ugy vehettek fel kölcsönt, hogy az esetben, amennyiben a kölcsön bedőlt, vagy egyszerűen nem volt kedve az adósnak fizetni „a kölcsönt az adós még nem fizette teljesen vissza” szóhasználattal, akkor az adóhatóságtól a bank a követelését egyszerűen beszedte.
Tehát egy ilyen fajta szerződéssel kapcsolatosan állapítható meg az, hogy az ERSTE Bank összesen 56 befogadott kölcsönkérelem mellett 2005. május-júniusi hónapokban 2 milliárd 930 millió forint összegben 495 kölcsönszerződést kötött meg, míg az OTP Bank a fentiekben írt adatok alapján valószínűsíthetően legalább 1335. db. szerződést kötött befogadott kölcsönkérelem nélkül.
Majd a devizaalapú kölcsönszerződéseknél ezt követően néhány hónappal az adósok számára a bankoknál elszabadult a pokol. Előbb kamatemelés formájában, majd minden más lehetőségre is kiterjedően. És tart a mai napig.
-------------------------------
Egyik valószínű választ megkaptuk fenti tényállás alapján arra, hogy miért kizárólag Magyarországon merték mindazt a törvénytelenséget megtenni a bankok a szerződésmegkötéstől kezdődően a törlesztőrészletnek meghatározásáig és egyéb vonatkozásban is (pl: végrehajtás körülményei).
Azért, mert meggyőződésem szerint egyetlen európai országban nem született olyan kormányrendelet azt követően, hogy már az állami támogatású lakáskölcsönök finanszírozása is elnehezült, hogy az állami pénzből, az adóbevételből biztosítsanak fedezetet olyan banki szerződésekhez is, melyeket tömegével nem befogadott kölcsönkérelem alapján juttattak meghatározott személyeknek.
Csak Magyarországon volt ez lehetséges.
Zsarolható állapotba kerültek szerintem azoknak az állami szervezeteknek hivatalnokai melyeknek feladatuk lett volna a banki tisztességtelen magatartást akadályozni. A bankok által kellett arra számítaniuk, hogy feladatuk ellátása esetén az a több ezer, egyenlőre előttem ismeretlen adós számára kellemetlenséget okozhatnak bankok akkor, ha „A fiatalok állami kezességes kölcsönei” című kölcsönszerződés körülményeit feltárják.
Vagy egy közönséges háláról van mindösszesen szó azáltal, hogy mivel a bankok a befogadott kölcsönkérelmek nélkül is hajlandóak voltak adóforintok által biztosított kölcsönszerződést kötni akár devizalapu kölcsönszerződések által is néhány ezer emberrel, ezért hálából a bankok ellenőrzésével megbízott szervezetek pedig nem szóltak bele a bankoknak adósokkal szembeni magatartásába.
Szerintem csak így volt lehetséges a jelenlegi állapotot elérni hazánkban.
------------------------------
Tekintettel arra, hogy a bankok magatartását a csalás törvényi tényállásába illesztve korábban már csalás alapos gyanúja miatt feljelentéssel éltem,
fentiekre tekintettel ismeretlen személyek ellen a csalás bűncselekményének bűnsegédként (pszichikai bűnsegéd) történő elkövetésének alapos gyanúja miatt ismét
f e l j e l e n t é s s e l
élek és kérem T. Legfőbb Ügyész Urat, hogy a nyomozást, a büntető eljárás lefolytatását rendelje el.
Siófokon 2011. szeptember 19. napján.
Tisztelettel:
Dr. Léhmann György Siófok Szűcs u. 1. sz. a. lakos feljelentő
2011. szeptember 19., hétfő
Reszakralizáció: Csíksomlyó szerepe a magyar-magyar kapcsolatokban
Széchenyi István szállóigévé lett mondata: „Nyelvében él a nemzet”. Napjainkban a következőképpen mondhatnánk ezt: nyelvében (1), szimbólumaiban (2), hagyományőrzésében (3) és kapcsolataiban (4) él a nemzet. Az utóbbi, ritkán emlegetett faktort szeretném a továbbiakban kifejteni. Ebben kristályosodik ki Csíksomlyó szerepe: a magyar-magyar kapcsolatban, vagyis az „itthon” és „otthon” dialektikájában.
A kapcsolat nem más, mint motiváló erők interakciója. Idézném Marcus Aurelius manapság is aktuális gondolatát: „Amire az ember gondol, az meghatározza a gondolkodásmódját, mert a képzetek mintegy átitatják a lelket... Minden egyes lény arra tör, aminek a kedvéért megalkották. Amire pedig tör, abban a célja. Ahol a célja, ott a haszna és a java. Az értelmes lény java a közösség. Mert hogy mi közösségre születtünk, az régen bebizonyított tétel”.
Miért fontos évezredekkel visszamenni a történelemben, mielőtt Csíksomlyó jelenlegi helyzetét és fontosságát értelmeznénk?
Nem állunk a helyzet magaslatán.
Mondhatnánk úgy is, hogy a közelmúlt évtizedei komoly létroncsolást végeztek társadalmunkban. A létroncsolás az elmúlt húsz esztendőben nem állt le, hanem egészen más ideológia máza alatt folytatódott. Fogalmazhatnám úgy is erdélyi magyarként, hogy a kommunizmus támadása értékeink ellen még nem ért véget.
Bevezetőként a 2011-es magyar alaptörvény preambulumát idézem: „...Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra. Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot. Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között...”
A MÚLT – JELEN – JÖVŐ idősáv olyan fontos része az életünknek, melyre fokozottan kell odafigyelnünk. Az „IDŐ” nagy kincs, de nem az amerikai értelemben („Time is money”). A múlt ismerete (folyamatok elemzése és megértése), a jelen aktív megélése (fontos döntések megtétele) valamint a jövő megálmodása és tervezése adja meg keresztény életünk pozitív tartalmát. Ha van például egy autónk, amellyel a sötétben vagy ködben gyorsan száguldunk, szükséges, hogy felkapcsoljuk a reflektorokat, mert ellenkező esetben nem tudjuk előre észrevenni a kanyarokat vagy az esetleges egyéb akadályokat az úttesten. Így van ez a jövővel is: ha nem sikerül kellő döntéseket hozni a jelenben, akkor az előttünk levő „akadályokat” nem vesszük észre időben és sem egyéni, sem társadalmi szinten nem tudjuk kezelni azokat.
Az elmúlt évtizedeket ideológiák harca, vagy inkább ideológiák kereszteződése jellemezte. Úgy a kommunizmusnak, mint az 1989 után üzemelő kapitalizmusnak erős átfedési pontjai vannak:
• kitartó munkával próbáltak és próbálnak megsemmisíteni és az emberek elméjéből kiiktatni mindenféle istenképet
• cél a társadalom immunrendszerének, ellenállóképességének meggyengítése minden szinten: leginkább a család teljes kiszolgáltatottsága
• a félelem érzése állandósult az egyénekben: félni kellett és kell mindentől, bizalmatlannak kellett és kell lenni mindenkivel
• az anyagi javakért cserébe az “égieket” fel kellett / kell áldozni, amit a modern erdélyi ember – idegösszeomlások között – jószántából tesz meg. A társadalmat mozgató létroncsoló erők annak alapján engednek a hatalomból és az anyagiakból részesedni, amennyire az ember képes az “üdvét”, vagyis a szakrális életterét feláldozni
• bizalmatlanság erősítése és propagálása a bizalom helyett – egy „normális”, működő társadalom alapja CSAKIS a bizalom lehet.
A minden szinten történő agymosás következtében Erdélyben is létrejött a modern ember karikatúrája: a fogyasztói idióta. A plázákra, bevásárlóközpontokba szoktatott „minimál én” tömegesen atomizálódott és eladósodott. Eltávolodott mindazon értékektől, amelyek történelmének a fénykorát jellemezték, amelyek töltetet adtak politikai és társadalmi szervezkedésének. A modern kreatúra legfőbb jellemvonása: értéktelen, hazug, megbízhatatlan. Miközben a homo sapiens, mely homo politicus is kellene legyen (vagyis aktív meghatározója jelenének és jövőjének), átalakul homo videns-szé, egy olyan emberronccsá, amely már nem néz, csak bámul (leggyakrabban a televízió képernyőjét), azalatt a társadalmi folyamatok reális és objektív intézményesített elemzése, értelmezése és megértése a háttérbe szorult. Az új embernek, ennek a homo videns-nek, amely elözönlötte Erdély elitjét is, nincs ideje már semmire, csak önmaga ámítására és butítására. „Amit ma hazudhatsz, ne halaszd holnapra”: ez a szlogen Kelet-Európában a társadalmat működtető alapnormává válik – úgymond társadalmi keresztmetszetté, és lassan mindenki meg akar felelni ennek a normának. Ennek következtében vészreflex alakul ki a társadalom nagy részében: ez rövidtávú gondolkodást, demotivációt, állandó nyugtalanságot eredményez, csökkenti úgy az érzelmi intelligenciát, mint a szociális érzékenységet.
Modern erdélyi társadalmunkban a „lényeg” irtózatosan eltolódott: a szakrális tényezők teljesen háttérbe szorultak. Az embereket fárasztják a szakrális témák (pl. kultikus helyek, istenkép, vallási szimbólumok), de annál kaphatóbbak:
• MLM (multi-level-marketing) rendszerek „profitabilitásának” a szajkózására (1),
• veszélyes értékesítési csatornáknak a reklámozására még családon, baráti körön belül is (2),
• az eladósodási lehetőségek, bankok akcióinak az istenítésére (3).
Ideillő a csiga és a teknősbéka sétájáról szóló vicc: a csiga és a teknősbéka egymás mellett mennek. Egyszer csak megszólal a csiga: „Te teknős, milyen jó, hogy lassan megyünk”. Mennek tovább, de alig telik el öt perc, a csiga újra megszólal: „Te teknős, milyen jó, hogy lassan megyünk”. Bandukolnak tovább, mire a csiga újabb öt perc után ismét megszólal: „Te teknős, milyen jó, hogy lassan megyünk”. A teknősbéka most már megkérdezi: „Mondd csiga, miért mondod ilyen gyakran, hogy milyen jó, hogy lassan megyünk?” „Azért kedves teknős – felelte a csiga – mert rossz irányba haladunk...”
A társadalmunk létválságba került.
Társadalmunk lerázta magáról a szakralitás béklyóknak hitt megtartó erejét és közben a legsötétebb modern babonák áldozatává lett. Ahogy Bogár Laszló közgazdász fogalmaz: a modernitás valójában új babonarendszert hozott létre, melynek valami módon mindannyian az áldozatai vagyunk.
Melyek ezek a babonák, amelyekről a társadalom vezetői sem akarnak kellőképpen kommunikálni?
1. A felvilágosodástól kezdődően az emberi élet alapja a materializmus lett. A szellemi erők helyett a – szakrális jellegétől megfosztott – anyag került a központba. Nem fontos az élet üdvtörténeti beágyazottsága, hanem csakis a nyers élvezetek halmozása. A kényelem és a biztonság megdöbbentő felértékelődésének lehetünk tanúi.
2. A végtelen fejlődés és végtelen haladás elmélete egy újabb babona. Feltételezzük, ha nem is tudatosan, hogy a minket körülvevő anyag kihasználása a végtelenségig fokozható. Erre nagyszerű ellenpélda a rákos daganat és annak hatalmas térnyerése. A korlátos létkeretek között korlátlan fejlődésről álmodozni az önmegsemmisítés biztos útja. Ahogy a rákos daganat tönkreteheti az emberi testet, ugyanúgy a végtelen fejlődés babonája megsemmisítheti az ember életterét.
3. A harmadik babona az a téves „hittétel”, hogy a tudományok a maguk eszközeivel és kutatási eredményeikkel választ tudnak adni mindenre, amire pedig mégsem, az nem is létezik. A technológia pedig minden problémát „megold” és figyelmen kívül hagyja a kényes szellemi, erkölcsi, valamint etikai kérdéseket. Így problémamentesen gyárthatjuk le az emberek tömegeinek megsemmisítésére alkalmazott bombákat, tervelhetjük ki a profitorientált háborúkat, halmozhatjuk a profitot a társadalom többségének a rovására.
4. Az egyenlőség és a demokrácia babonája az orwelli állatfarmot juttatja eszembe: „mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek”. Kelet Európában a demokráciák mutatványos bódéként üzemelnek, közben állandóan azt szajkózzák, hogy mindenki egyenlő. Ez az ámokfutó „egyenlőség” aztán megszünteti a „beavatás” hierarchikus rendjét és egy olyan negatív folyamatot működtet, amelyet „kiavatásként” lehet leginkább megnevezni.
Egyetlen megoldásunk van: visszatérés a szakrális létmódhoz. Csíksomlyó, mint a magyar élettér legfontosabb kultikus helye tevékenységét a következő vízióra kell felépítse: vallási (zarándokközpont programokkal), és szellemi (felnőttképzés, szellemi programok) fellegvárként kell üzemeljen, amely a szakralitás talapzatán tudja összevonni a magyar élettér társadalmi és vallási erőinek a segítőkészségét. A magyar-magyar kapcsolatokat elemzi és értelmezi, és olyan felelősségteljes kommunikációt biztosít, amely Csíksomlyót a belső és külső magyar-magyar kommunikációban az élvonalba emeli. Mivel Csíksomlyón valóban egy isteni „brand” működik, mondhatjuk úgy is, hogy az ég jobban összenő a földdel, feladatunk, hogy ezt a lehetőségünket ne csak „őrlángon” működtessük, hanem egy valódi, életképes, nemzetstratégiai helyet hívjunk életre. Egy olyan központra van szükségünk, amely felhívja a társadalom figyelmét a pusztító modern babonákra, az egyre erősödő modern rabszolgatartó társadalom kialakulására – továbbá érti, értelmezi és elemzi a társadalmi negatív folyamatokat, kimozdul a jól bevált passzivitásból az aktív, cselekvő állapotba – hiszen Krisztus mindannyiunkat cselekvő létre hívott meg.
Évekkel ezelőtt azt üzente egy középszerű politikus a Magyar Parlamentből, hogy „merjünk kicsik lenni”. Nem hiszem, hogy ez lenne a mai erdélyi társadalomnak a legfontosabb víziója.
A magyar-magyar kapcsolatok kulcskérdése, hogy mennyire tudjuk kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket, hiszen a jövő csakis szövetségekre, szövetségesekre és szervezett kapcsolattartásra épül. Hogy megfelelően kimozduljunk a társadalmat butító folyamatokból, értelmezhessük a jelenünket és megoldásokat keressünk a jövőnkre nézve, a magyar-magyar összefogás sürgetőbb létszükséglet most, mint bármikor eddigi történelmünkben. Az erőforrásaink okos és logikus kiaknázása nagymértékben kommunikáció kérdése. Csíksomlyó segíthet abban, hogy megértsük Marcus Aurelius gondolatát: „az, hogy közösségre születtünk, régen bebizonyított tétel”. De ez a közösség, amely „lelki impériumként” határok felett átível, csakis akkor tud gyümölcsöt hozni jelenünkre és jövőnkre, ha sikerül félretegyünk egyéni érdekeinket és egy kidolgozott stratégia mentén – szakrális erőterünk segítségével – valóban képesek leszünk jövőt formáló tervek kidolgozására és megvalósítására: reszakralizáció, népnevelés, beavatás.
Ne feledjük: a szomszédos kultúrában a vallás politikai fegyverként üzemel.
„Nyelvében él a nemzet”... Ha a következő évtizedeket át akarjuk vészelni, mindenképpen tegyük hozzá: egy egészséges társadalom (legyen az az erdélyi magyarság) nyelvében (1), szimbólumaiban (2), hagyományőrzésében (3), és kapcsolataiban (4) él. Ez utóbbit nemzetstratégiai szemszögből kell egyre inkább kezeljük, és megvalósítsuk a magyar-magyar viszonyban. Az erdélyi magyarság önrendelkezésének hosszú története van – fedezzük fel újra jelent alkotó és jövőt megálmodó képességeinket.
Dr. Szakács Ferenc Sándor
Csíksomlyó – Gyergyóditró, 2011.09.12.
2011. szeptember 18., vasárnap
Devizaadósok Szövetsége: Itt tartunk 2011.09.18-án
Számláló állása: 123 szerződés. Potenciális növekedés lehetősége cca. 100 ezer. Jövünk! Tömeges és szervezett banki pereket akarunk!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)