A víz egyszerű, de a földi élet fenntartásához nélkülözhetetlen anyag. Óriási mennyiségben található földünkön, mégsem dúskálhatunk: nagy baj ugyanis, hogy a vízkészleteknek mindössze néhány százaléka iható, a többi sós, nehezen kiaknázható vagy fertőzött. Némely földrészen rendkívül kevés van belőle, ennek következtében évente többmilliónyian pusztulnak el vagy betegednek meg.A vonatkozó ENSZ-normatíva szerint Magyarország egész területe aszállyal sújtott térségnek tekintendő. Hazánk mégis aránylag jól áll a víz dolgában, de ez sajnos a mostani kormányzat intézkedései nyománminden bizonnyal hamarosan megváltozik.
A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a láthatatlan világkormány hihetetlenül nagyhatalmú, látható tagjai célul tűzték az ivóvízkincs privatizálását. A fokozódó lakossági ellenállást figyelembe sem veszik. A Világbank következetesen kényszeríti a kölcsönért folyamodóországokat a vízművek privatizálására. 2004-ben például négymilliárd dollárt irányoztak elő a privatizáló óriáscégek támogatására. Akölcsönt vissza kell fizetni, tehát a privatizáló cégek minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt felhasználnak a haszonszerzésre.
Működőképes vízfegyver
Feltételezhető, sőt majdnem biztosra vehető, hogy a jelenlegikormánynak nyújtott hitel egyik feltétele a magyar vízművekprivatizációjának elősegítése volt. Ennek előszele már javában fújdogál. Máris napirenden van az öt állami tulajdonú regionális vízműösszevonása és a tőzsdei bevezetésre való előkészítése - ez pedig aprivatizálás a \"hátsó ajtón\" vagy a \"kutya lukán\" keresztül.
Hazánkban nincs annyi tőke, amennyi a felvásárlásukra kellene. Tehát ha a részvények megjelennek a piacon, a Bechtel vagy egy másik cég bejön,fillérekért megveszi a részvényeket, és ezzel a mai államvezetés megint hozzájut kéthavi pazarlás fedezetéhez. A pécsi önkormányzat is előkészületeket tesz vízműveinek eladására. Sajnos a polgároknak - sem ott, sem máshol - fogalmuk sincs arról, mi vár rájuk, milyen gyalázatos kizsákmányolás elszenvedői lehetnek. A \"négy nagy\" gigahatalma.
Amint említettük, a Világbank óriási összegeket tett félre a világvízműveinek magánkézbe kényszerítése céljából. Ennek persze több oka lehet, de először nézzük meg, mit jelent ez nekünk, fogyasztóknak. Először is magasabb árat. Ki az a bolond, aki hatalmas összegeketfektetne be - hacsak nem volna lehetősége a garantált nagyhaszonszerzésre. Ez a vadkapitalizmus lényege. Azaz a legkevesebbbefektetéssel a legnagyobb haszon elérése. Ha pedig monopolhelyzetbe kerül egy vállalat, ki akadályozhatja meg a lehető legnagyobb haszon kisajtolásában?
Mostanában nagyjából négy óriáscég uralja ezt a területet: a francia Suez és Vivendi (amely újabban Veolia Environment névre hallgat), a Német RWE-AG és az angol Thames Water, a Bechtel-United Utilities tulajdona. Ezek szolgáltatják a vizet, és kezelik a szennyvizet száz országban - majdnem háromszázmillió fogyasztónak. Ha minden a terveik szerint teljesül, tíz éven belül a fogyasztók hetvenszázaléka a markukba kerül.
Mivel jár a víz privatizációja?
Magasabb árakkal és gyengeszolgáltatásokkal - mint a világ számos táján tapasztalható.
Ausztrália: 1998-ban a vizet giardia és ryptosporidium parazitákfertőzték meg a privatizáció után.
Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.
Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette avízműveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minősége pedigromlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert afogyasztók megtagadták a számla kifizetését.
Anglia: 1989 és 1995 között a víz ára 67 százalékkal emelkedett. Sokan nem tudták megfizetni a magas árat, és a vállalat elzárta a csapokat.
Új-Zéland: a lakosság az utcán tüntetett a vízművek privatizációja ellen.
Dél-Afrika: a víz drágult, hozzáférhetetlen lett, minősége csökkent,miután a Suez Lyonnaise des Eaux Johannesburgban átvette a vízműveket. Kolera terjedt el.
Egyesült Államok, Felton, Kalifornia: a város 2008. május 30-ánünnepelte a vízművek privatizálása elleni győzelmét. \"Ez óriásigyőzelem Felton város lakóinak - mondták -, és jó példa más városoknakis, hogy szembeszálljanak a magántársaságokkal, amelyek óriásihaszonra tesznek szert, emelik a víz árát, és nincsenek tekintettel avízlelő helyek sebezhetőségére.\"
Franciaország: ott már régen folyik a vízháború. Számos nagyvároskirúgta a nyerészkedő vállalatokat, és visszavette a vízművekkezelését.
Párizs: amikor a polgármestert újraválasztották, a szavazókfelhatalmazták a vízművek visszaszerzésére. A választási ígéretet azemelkedő vízárak kényszerítették ki. 2008 júniusában a polgármesterhivatala közleményben jelentette be, hogy teljesítik a visszavásárlásiígéretet. Az 1985-ben privatizált vízműveket egy városi vállalat, az Eau de Paris veszi kezelésbe.
Kanada: 2004-ben Hamilton város polgárságának tízéves küzdelmevégződött teljes sikerrel. A városi tanács megszavazta a vízművekvisszavételét. Ezzel véget ért egy hosszú, küzdelmes időszak, amelyeta folyamatos titkolózás jellemzett - állandóan váltogatták azvállalkozókat, igyekeztek eltitkolni a rosszul működő gépi felszerelésmiatt keletkezett szennyvízkiömléseket stb.
A 21. század biznisze
A felsorolást hosszan folytatnánk. Ha valaki el akar mélyedni etémában, pötyögtesse be ezeket a szavakat a Google keresőbe: waterprivatization. Annyi adat jön elő, hogy nem győzi feldolgozni őket. A Fortune magazin szerint a víz \"...a világ egyik legnagyobb üzletilehetősége. A víz lesz az az üzlet a 21. században, amely az olaj volta 20.-ban. Az elmúlt tíz évben három óriásvállalat csendben megszerezte mintegy háromszázmillió ember vízellátásának jogát az egész világon.\"Kanada, Egyesült Államok, Európa, Ázsia és Dél-Amerika újságíróinak tizenkét hónapos nyomozása, az erről készült jelentés szerint a jövő a kétségestől a katasztrofálisig minősíthető.
Amerikai és kanadai vizsgálatok szerint a jóhiszemű önkormányzatok az óriásvállalatok nagyrábeszélő technikája által sebezhetők. A létünket fenyegető veszélynek óriási irodalma van a világban.
Talán a legkiemelkedőbb elemzés a Polaris Institute oldalain jelent meg 2004 januárjában Maude Barlow és Tony Clarke tollából A vízprivatizáció a Világbank legújabb piacfantáziája címmel (Water Privatization: The World Bank\'s LatestMarket Fantasy). Ha mindez nem elég a tömegek megmozgatására, gondoljunk a világhatalmak küzdelmeire. Egy kialakulóban lévő világkormány által mozgatott világcég a karmaiba került vízműveken keresztül teljesen megváltoztathatja az erőviszonyokat - a lakosság élni akarásának, azaz életösztönének mesterséges csökkentésével. Nem kell hozzá más, csak az ivóvízbe juttatott, agyműködést befolyásoló kémiai vegyület. Ilyenekmár ma is léteznek. Lehet, hogy máris alkalmazzák ezeket?Fantáziajáték vagy valóság - ez a kérdés.
A vízműveken keresztül baktériumok, vírusok bevetésével országrészek megbénítása, lakóinak kiirtása is lehetséges. Nyugodtan mondhatjuk: akié a víz, azé a világuralom. A víz sokkal fontosabb, mint az olaj, hiszen az utóbbit ki lehetváltani más energiaforrásokkal, de a vizet semmivel sem lehet pótolni.
A mai magyar kormány ezzel nem igen törődik. A teljes nemzeti vagyontjórészt elkótyavetyélték - mára alig maradt más, mint a föld és a víz. Elszántságukból nyilvánvaló: ezek feláldozására is hajlandók a hatalom megtartása érdekében. Ha ez sikerül nekik, megérdemeljük.
Magyaródy Szabolcs író, könyvkiadó (Hamilton, Kanada) "Jöjjön el a te országod..."
