Oszkó Péter pénzügyminiszter úr – HVG - nyilatkozata margójáraInterjú részlet
Forrás
HVG: Az ingatlanadóval kapcsolatban kiindulópontnak tekinthetjük azt a korábbi kalkulációt, hogy 30 milliós értékhatár fölött 1 százalék lenne a kulcs?
O. P.: Nem lesz annyi. A Reformszövetségnél egy nagyon konzervatív számítást végeztünk arra vonatkozóan, hogy ingatlanadóból mennyi költségvetési bevétel folyhat be, és egy olyan százalékot akartunk ideilleszteni, ami biztosan garantálja azt. A részletes számítások alapján ma az látszik, hogy ugyanaz a költségvetési bevétel lényegesen alacsonyabb kulccsal is elérhető.
HVG: Mekkora lesz tehát az a bizonyos alacsonyabb kulcs?
O. P.: Épp csak megkezdtük a számításokat, lineáris kulcs vagy sávos adóztatás egyaránt elképzelhető. A pontos számokon még dolgozunk. A lakások árát valószínűleg az értékövezetbe sorolás határozza majd meg, de ellenbizonyítás is lehetséges lesz.
Margó jegyzet:
Övezeti besorolás?
A „lakások árát” az – azaz az adóalapot - értékövezetbe sorolás határozza meg? És mi van, ha ez az értékövezetbe besorolás nem felel meg a független magyar bíróság előtt is megálló piaci tényeknek? Mert ugyan olyan hiteltelen lesz, mint a luxusadónál?
Ellenbizonyítás?
Az Alkotmánybíróság döntése alapján lehetséges kell legyen az ellenbizonyítás. Mi van ha az ingatlanpiaci szakemberek - sorra és rendre tömegesen bebizonyítják - annak megalapozatlanságát?
Mi van, ha nem fizet az ingatlanadó alanya a per le nem zártáig?
A luxusadó blődsége és ennek kapcsán az adóelkerülők „sikere”, az övezetbe sorolások vitathatósága megingatják az adóalap számításba vetett bizalmat (ugyan miként lehet az áttekinthetetlenbe bízni?) és ezáltal szinte mindenki, azaz minden ingatlanadó alany fellebbez, és bizonyítani akarja, hogy neki nem annyit kell fizetnie?
Mocsárra építkezni?
Magyarország döntő részén nincs ingatlanforgalom, így nincs alapja a piaci értékalapú ingatlanadó számításnak, mert nincs bizonyítható adóalap! Fordítva! Független bíróság előtt bizonyítható az adóalap számítás valótlansága.
Pénz az ablakban?
Vajon úgy lesz ez is, mint háborúban a hülye paranccsal? Előbb végrehajtjuk, aztán majd ha megdöglöttünk bizonyíthatunk, hogy a parancsnok úr hibázott? Tényleg. Mi is van a luxusadóra „törvénytelenül” befizetett pénzekkel? Eltörölték a luxusadót! Mi van a befizetett pénzzel? Mikor kapják vissza a törvénykövetők a pénzüket? Vagy már megint az járt jól, aki elkerülte? Ez az üzenet bizony arra hajlamosítja az adóalanyok tömegeit, hogy fellebbezzenek, pereljenek és ne fizessenek. Időt nyerjenek. Majd jön ugyanis a FIDESZ Orbán programjával, úgymint:
1. romeltakarítás,
2. a bizalom helyreállítása: számonkérés
3. újjáépítés
Valami bűzlik Dániában!
Ahogy Dániában, kis hazánkban is perek sokasága várható éppen az adóalap, azaz az ingatlan vagyon-értéke vitathatósága okán. Az adóztatási célú ingatlanvagyon-értékelés alapszámítását ugyanis társadalmilag el kellene talán fogadtatni. Elsőként a szakemberekkel, akik elmagyarázhatnák az istenadta adóalanynak, hogy higgye már el, az tényleg úgy van. A lakóingatlana tényleg annyit ér. ( Mondjuk ilyen válságos árveréses időszakban mondjuk ez is szinte leányálom.) Nyilván az adóalapra vetett százalékhoz az ingatlanpiaci szakember sem tud hozzászólni, mert ugye az pontosan akkora, amekkora összegre szüksége van a kormányzatnak ezen a címen és úgy vélik - akik a számokat bűvölik- hogy azzal be is folyhat. Ennek bizony már „validitása” egyben hatalmas kockázata van. Félelmetesen nagy a kockázat a társadalmi elfogadtatás hiánya miatt! Társadalmi elfogadottság nélkül - ahogy a luxusadónál - innen sem lesz pénze a költségvetésnek, ám övig állunk a perekben?
Ez Európa!
Lényeges körülmény – majdhogynem demokratikus vívmány - a luxusadós korszakhoz képest, hogy az adóalap nem megfelelőségének ellenbizonyítási jogát az Alkotmánybíróság már biztosította az adóalanyoknak. Bizony ez Európa!
A másik a parton?
A kormányzat azzal, hogy az ingatlanadó előkészítési munkái során magát a gyakorló ingatlanvagyon-értékelő szakembereket – azok képviselőit - nem vonta be az előkészítés folyamatába jól láthatóan - megfosztva magát a piaci tisztánlátástól - a perek esetére óhatatlanul az ellenérdekű fél – az adóalany - oldalára szorítja. A szakemberek pedig a független magyar bíróság előtt bizony bebizonyíthatják esetenként, hogy az övezeti besorolás nem felel meg a piaci tényeknek, ha olyan lesz az övezeti besorolás mint a luxusadónál az tapasztalható volt. Nyilván lesz olyan eset – ahogy a luxusadónál is – ahol a piaci tények alapján kevesebbet kell fizetni. Ilyen esetben ugye – népszokásainkkal egyezően - hülye lenne fellebbezni az adóalany. Legfeljebb a csórója nem fizet – mert van neki devizahitele - és várja a megváltó FIDESZ-t.
Tömegével lehetséges viszont olyan, ahol az adóalanynak - számára - elviselhetetlenül sokat kell fizetni – devizahitele ugyan nincs - és bizony az adóalap számítás megtámadható. Meg is támadja az adóalapot szakemberekkel és megnyeri a pert. Meg is érte neki. Ám ki fizeti ilyenkor a perköltségeket? Illetve mikorra zárulnak a perek?
„Ments meg Uram! De mitől is?” Kiktől is?
A „lakások árát” az – azaz az adóalapot - értékövezetbe sorolás határozza meg? És mi van, ha ez az értékövezetbe besorolás nem felel meg a független magyar bíróság előtt is megálló piaci tényeknek? Mert ugyan olyan hiteltelen lesz, mint a luxusadónál?
Ellenbizonyítás?
Az Alkotmánybíróság döntése alapján lehetséges kell legyen az ellenbizonyítás. Mi van ha az ingatlanpiaci szakemberek - sorra és rendre tömegesen bebizonyítják - annak megalapozatlanságát?
Mi van, ha nem fizet az ingatlanadó alanya a per le nem zártáig?
A luxusadó blődsége és ennek kapcsán az adóelkerülők „sikere”, az övezetbe sorolások vitathatósága megingatják az adóalap számításba vetett bizalmat (ugyan miként lehet az áttekinthetetlenbe bízni?) és ezáltal szinte mindenki, azaz minden ingatlanadó alany fellebbez, és bizonyítani akarja, hogy neki nem annyit kell fizetnie?
Mocsárra építkezni?
Magyarország döntő részén nincs ingatlanforgalom, így nincs alapja a piaci értékalapú ingatlanadó számításnak, mert nincs bizonyítható adóalap! Fordítva! Független bíróság előtt bizonyítható az adóalap számítás valótlansága.
Pénz az ablakban?
Vajon úgy lesz ez is, mint háborúban a hülye paranccsal? Előbb végrehajtjuk, aztán majd ha megdöglöttünk bizonyíthatunk, hogy a parancsnok úr hibázott? Tényleg. Mi is van a luxusadóra „törvénytelenül” befizetett pénzekkel? Eltörölték a luxusadót! Mi van a befizetett pénzzel? Mikor kapják vissza a törvénykövetők a pénzüket? Vagy már megint az járt jól, aki elkerülte? Ez az üzenet bizony arra hajlamosítja az adóalanyok tömegeit, hogy fellebbezzenek, pereljenek és ne fizessenek. Időt nyerjenek. Majd jön ugyanis a FIDESZ Orbán programjával, úgymint:
1. romeltakarítás,
2. a bizalom helyreállítása: számonkérés
3. újjáépítés
Valami bűzlik Dániában!
Ahogy Dániában, kis hazánkban is perek sokasága várható éppen az adóalap, azaz az ingatlan vagyon-értéke vitathatósága okán. Az adóztatási célú ingatlanvagyon-értékelés alapszámítását ugyanis társadalmilag el kellene talán fogadtatni. Elsőként a szakemberekkel, akik elmagyarázhatnák az istenadta adóalanynak, hogy higgye már el, az tényleg úgy van. A lakóingatlana tényleg annyit ér. ( Mondjuk ilyen válságos árveréses időszakban mondjuk ez is szinte leányálom.) Nyilván az adóalapra vetett százalékhoz az ingatlanpiaci szakember sem tud hozzászólni, mert ugye az pontosan akkora, amekkora összegre szüksége van a kormányzatnak ezen a címen és úgy vélik - akik a számokat bűvölik- hogy azzal be is folyhat. Ennek bizony már „validitása” egyben hatalmas kockázata van. Félelmetesen nagy a kockázat a társadalmi elfogadtatás hiánya miatt! Társadalmi elfogadottság nélkül - ahogy a luxusadónál - innen sem lesz pénze a költségvetésnek, ám övig állunk a perekben?
Ez Európa!
Lényeges körülmény – majdhogynem demokratikus vívmány - a luxusadós korszakhoz képest, hogy az adóalap nem megfelelőségének ellenbizonyítási jogát az Alkotmánybíróság már biztosította az adóalanyoknak. Bizony ez Európa!
A másik a parton?
A kormányzat azzal, hogy az ingatlanadó előkészítési munkái során magát a gyakorló ingatlanvagyon-értékelő szakembereket – azok képviselőit - nem vonta be az előkészítés folyamatába jól láthatóan - megfosztva magát a piaci tisztánlátástól - a perek esetére óhatatlanul az ellenérdekű fél – az adóalany - oldalára szorítja. A szakemberek pedig a független magyar bíróság előtt bizony bebizonyíthatják esetenként, hogy az övezeti besorolás nem felel meg a piaci tényeknek, ha olyan lesz az övezeti besorolás mint a luxusadónál az tapasztalható volt. Nyilván lesz olyan eset – ahogy a luxusadónál is – ahol a piaci tények alapján kevesebbet kell fizetni. Ilyen esetben ugye – népszokásainkkal egyezően - hülye lenne fellebbezni az adóalany. Legfeljebb a csórója nem fizet – mert van neki devizahitele - és várja a megváltó FIDESZ-t.
Tömegével lehetséges viszont olyan, ahol az adóalanynak - számára - elviselhetetlenül sokat kell fizetni – devizahitele ugyan nincs - és bizony az adóalap számítás megtámadható. Meg is támadja az adóalapot szakemberekkel és megnyeri a pert. Meg is érte neki. Ám ki fizeti ilyenkor a perköltségeket? Illetve mikorra zárulnak a perek?
„Ments meg Uram! De mitől is?” Kiktől is?
Így ingatlanadózunk mi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése