Ötszáz év magyar történelme: Dalokban

Hajnali ének

Solaris

Hej Öreg Tranburínos

Líberó kalandja a Velencei tónál 1.

Mai magyar népmesénk forrása: Független Újságírók Szövetsége
Aki még nem tudna róla... 70 hektár az 700 000 négyzetméter. 0,7 négyzetkilométer. Vízparton még értékesebb. A Velencei-tó partján pedig egyenesen aranyat ér. Íme a remek földterület, Sukoró, az M7-es autópálya és a Velencei-tó között. "Március végén áll a nyilvánosság elé a részletekkel az az amerikai, izraeli, német és magyar üzletemberekből álló befektetőcsoport, amely 2011-re Kings City (Királyok városa) néven egy gigantikus idegenforgalmi komplexumot kíván megépíteni a Velencei-tó északi partján.

A kiszivárgott hírek szerint a beruházás összértéke meghaladja a másfél milliárd eurót, a hetvenhektáros területen szállodák és éttermek épülnének, valamint élményfürdő, golfpálya, kaszinó, továbbá egy szórakoztató-központ is helyet kapna." De mindehhez kell egy jó helyen lévő telek, hiszen az Isten háta mögé mégsem épülhet a Királyok Városa. Autópálya és vízpart. Kevés az ilyen hely, főleg, hogy a Balaton déli partján szinte egybeérnek a települések. 70 üres hektárt vízparton elég nehéz találni, így szinte ez volt az egyetlen potenciális szóba jöhető terület. No igen ám, de a terület Sukoróhoz tartozik közigazgatásilag, így nem olyan könnyű megszerezni...

Hol volt, hol nem volt egy izraeli-magyar kettős állampolgárságú üzletember, Joáv Blum. Joáv nagy álma volt a Királyok Városa, hogy hasznot hozzon a befektetőcsoportnak és megajándékozza Magyarországot valami naggyal... Egy gyönyörű szép napon, még 2007-ben, mikor a csillogó szemű Kóka János volt a gazdasági miniszter, Joáv szerzett magának (vagy kapott) egy belsős információt, mégpedig hogy a tervezés előtt álló M4-es autópálya nyomvonala merre is fog haladni pontosan. A térképet bogarászva Joáv úgy döntött, hogy a magyar gyümölcsnél nincs finomabb egész Európában, ezért úgy döntött, beruház egy magyar gyümölcsösbe. Vett is 183 hektár gyümölcsöst Albertirsa és Pilis között.

Teltek-múltak a napok, hetek, Joáv fáradságos munkával kapálgatta, metszette 2007 őszén a frissen megszerzett kicsinyke gyümölcsösét, amikor nagy döbbenésre levelet kapott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től: "A betyárját, vajon mit akarhat tőlem az állam?!" - tépte fel kapától megkérgesedett kezével Joáv izgatottan a levelet gyümölcsösében. "Tisztelt Joáv Blum! Az M4-es autópálya nyomvonala a legnagyobb sajnálatunkra az Ön gyönyörű gyümölcsösén halad át, emiatt a Magyar Állam igényt tart az birtokában lévő 183 hektárra! Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt."2008 tavaszára fordult az idő, az első rügyek megjelentek Joáv szeretett gyümölcsösében. Hosszan tanakodott, hogy mitévő is legyen? Végül nagy-nagy elhatározásara jutott: váratlanul bejelentkezett Sukoróra és helyi lakos lett! Másrészt pedig elutazott Budapestre, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, és közölte, hogy szívesen lemond a 183 hektár gyümölcsösről Magyarország fejlődése érdekében, de... de cserébe szeretné megkapni a 70 hektárt Sukoró és a Velencei-tó között. A Nemzeti Vagyonkezelő közölte, hogy szívesen megvennék vagy kisajátítanák ezt a 183 hektárt, de Joáv kötötte az ebet a karóhoz, hogy csak a csere jöhet egyedül szóba.

A Nemzeti Vagyonkezelőnél kiszámolták, hogy a 183 hektár gyümölcsös 800 millió forintot ér (4,3 millió / hektár), míg a kért 70 hektár vízparti telek 1,1 milliárd forintot (15,7 millió / hektár, vagyis 1570 forint / négyzetméter). De sajnos akadt még egy fránya szabály, amely Joáv és a Nagy Projekt útjában állt. Kis értékű ingatlanok esetében 15 százalékot meghaladó értékkülönbözet fölött nem lehet végrehajtani a területcserét, pályázatot kell kiírni az ingatlan értékesítésére, ám a különösen nagy értékű ingatlanok cseréje közvetlenül az MNV Zrt. vezetésének, illetve a vagyongazdálkodási tanácsnak a hatáskörébe tartozik.

Joávra és a Projektre ismét rámosolyogtak az égiek. Pusztán a szerencse folytán, mindenfajta külső ráhatás nélkül a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsot nem érdekelte a min. 27%-os értékkülönbség, és 2008. július 30-án jóváhagyta a cserét. Az aznap tárgyalt 25 ügylet között kis hírecske volt ez a csere: "Hozzájárult a Tanács a későbbiekben építendő M4 autópálya nyomvonala számára szükséges területek cseréjéhez. A döntés értelmében a Magyar Állam tulajdonát képező, Sukoró külterületén található ingatlanokat Pilis külterületén valamint Albertirsa külterületén lévő ingatlanokra cserélik."Joáv 183 hektár albertirsai homokos talajú gyümölcsöséből így lett 70 hektár vízparti telek a Velencei-tó partján... A 300 milliós különbözetet Joáv-nak sajnos be kell fizetnie az államkasszába. Sőt, még így is nagyon jól járt, mert egyes vélemények kicsit drágállják a 800 milliós árat a 183 hektár gyümölcsösért... "Amennyire utána tudtam nézni, egy jó infrastruktúrával rendelkező, kiépített felvevőpiaccal rendelkező gyümölcsös Pest megye ominózus részén jóval olcsóbb. Blum úr gyümölcsösei (élek a gyanúperrel, hogy az adott terület valójában susnyást jelöl, de ne legyen igazam) méretarányosan átszámítva kb. 4-500 millió Ft-ot értek legfeljeb" - írta az egyik kommentelő a nol.hu-n.

Itt lesz majd a magyar Las Vegas "Bajnai Gordon gazdasági miniszter levélben kérte, hogy a megyei közgyűlés a rendezési tervben nyilvánítsa beépíthető területté a Velencei-tó északi partrészét, egy 2003-as sukorói rendeletre hivatkozva. Ellenkező esetben kártérítés fizetésére kötelezné a testületet, mondván, meghiúsul a munkahelyteremtő beruházás. Felháborító eljárás" - mondta a Fejér megyei közgyűlés alelnöke. Illetve még hozzá kell tenni, hogy kerek egész legyen a történet, hogy Joáv Blum úgy juthatott - a törvény szerint - a sukorói területhez, hogy ha településen életvitelszerűen lakik. Ezért lett sukorói lakos még a csereüzlet előtt...

A sukoróiak és a környezetvédők most lázadoznak, hogy a gigaberuházás elzárja előlük és mindenki elől a Velencei tavat, de meg lett mindenki nyugtatva, hogy egy 10 méter (!) part menti sáv állami tulajdonban maradt ... a polgármester mellesleg a Projekt nagy-nagy támogatója. Biztos imád kaszinózni. Hab a tortán, hogy Magyarországon nem lehet csak úgy kaszinót nyitni és üzemeltetni.

Mit ad Isten, hogy-hogy nem, a szerencsés véletlenek összjátéka, hogy 2009. február 19-én a Pénzügyminisztérium koncessziós pályázatot hirdetett a Közép-Dunántúl régióban létesítendő, első kategóriába sorolható játékkaszinó létesítésére és üzemeltetésére. A nyertesnek évi legkevesebb 900 millió forintot kell fizetnie az államnak. A szerződést húsz évre kötnék... A Királyok Városa pont a Közép-Dunántúl régióban lenne.

Nahát... Bajnai miniszterelnökként hasonló gondossággal fog eljárni az ország érdekében? A Velencei-tó északi partjának a 2/3-áról van szó! Melyik másik európai ország engené ezt meg? A Balaton még megvan?

Polgári Hírszemle

Kepes interjú Commandante Chicoval

Líberó, a hupikék szellem

A későbbiekben mai népmesék sorozatot indítok Liberó kalandjai címmel, melynek főhőse Líbero, a hupikék szellem, aki belga. Líbero szelleme közöttünk él és az erőszakos liberalizációban testesül meg. Imerkedjünk hát meg hupikékékkel.

A Törpök nevei.

Repeta

Még 1973 nyarán történhetett az arcpirító eset. Volt menyasszony jelöltemmel - ma Édes Pici Párom - az azóta megszüntetett Kaposvár-Szigetvár vasútvonalon utaztunk mihozzánk Szigetvár mellé Somogyhárságyra. Egyszer csak egy pepita zakós vidám figura lépett hozzánk és boldogan felismert: Szervusz Tilklaci! Hát sose felejtelek el! Mikor a kollégium ebédlőjében az adagok kicsiségét te a repetasorban pótoltad. Villámgyorsan belapátoltad az első adagot, majd ott áltál a repetasor elején és mikor megkaptad a második adagot, már be is álltál a repetasor végére és ott etted, második repeta átvételéig. Így ettél három adagot.

Én elressteltem magam. A mitől is? Nem arra emlékezett hogy egyike voltam a ritka kitűnő tanulóknak. Arra sem hogy mi nyertük a magasugró csapattal az országos középiskolás bajnokságot. Hát igen. Arra emlékezett hogy volt eset mikor én nyilvánosan három adaghoz is hozzájutottam a darástésztából.

Bizony ettünk ott vagy négyszázan, több turnusban Pécsett, az Asztalos János Fiúkollégiumban. Talán kétszáz fős lehetett az ebédlő. A konyhások lopták is a nyersanyagot, ahogy az a "cuclizmusban" szokás volt, csak úgy lógtak ki a kolbászok a szatyraikból, amivel minket rövidítettek. Kajasztrájkot a gimiben - illetve a koleszban - még nem tudtunk szervezni, hogy a "megélhetési tolvajok" agyarait hátrébb szorítsuk. (Erre később Debrecenben került sor.) Bizony az akkor és ott élő 14-18 éves fiúkorosztály - a fejlődésben lévők zöme - gondolom a háromszorosát is megette volna az adagoknak. Ezek szerint én éhségemben kitaláltam repetasorban evést, avagy én is mástól láthattam? Sorakozva, menet közben is ettem. Ez ugyan nem volt tilos, ám volt aki figyelt. Istenem.

Így ma nem is cicóztam. Öreg vagyok én már a sorban menet közbeni evéshez. Egyből rátettem három adag tésztát a nagytányéromra. Egy mákosat, egy diósat és egy grízeset. Ezeket szeretem. Ma még megtehettem.

Tűzzel-Vassal

1999-ben készült lengyel film címe. Megrendeltem az Interneten. Ennek kapcsán "nóme est ómen" kettő a tárgykörhöz tartozó bejegyzést teszek:
1.) "Tűzzelvassal Fesztivál" késesek, kovácsok és fegyverművesek V. országos találkozója 2009.jinius 20.
2. Sütődiszkosz a Mátrai favágók sütőeszköze

A Mérnök Bosszúja

Internetes Anonímusz forrásból összetákoltam egy kis könnyed zenés prezentációt, főleg jogász és közgazdász barátoknak. Ha valaki az összeállítás logikáját az adórendszerhez, esetleg a tervezett ingatlanadóhoz hasonlítáná, az csak a véletlen műve.

Seres Mária parlamenti beszámolója

Vannak napok, amiket be sem kell jelölni a naptáramban, hisz úgysem fogom soha elfelejteni. Ilyen lesz április 14. Szűk két órát töltöttem a Parlamentben. Tanulságos volt. Egyedül mentem - egyedül képviseltem 605 ezer embert. Először vettem részt parlamenti ülésen. A díszpáholyban biztosítottak helyet nekem, mint a népszavazás kezdeményezőjének. Ez a páholy közvetlenül a képviselői széksorok mögött van, tehát közelről szemlélhettem és hallhattam a nívós képviselői munkát, és ízelítőt kaptam az ülés közbeni - elnézést a szóért de nem találok jobbat helyette - primitív szóbeli és egyéb megnyilvánulásokból is.

Az első döbbenetet az ülésterem zaja okozta. Alig hallottam mit mond a szónok. A képviselők beszélgettek, telefonáltak, ki-be járkáltak, újságot olvastak. Felnevettek egy-egy nyelvbotláson, felhördültek egy-egy bevállalós mondaton. Így viselkedik a politikai elit?! Úgy éreztem magam mint egy sportmérkőzésen: van két csapat, két ellenfél - de a szurkolókat már nem a játék szépsége érdekli, hanem egymás hergelése. A saját csapatnak elnézik a botladozását is, de az ellenfél nem tud olyan bravúrt végrehajtani, amire ne acsarkodással vagy gúnnyal reagálnának.

Abban a zűrzavarban figyelni sem lehet. Ha szavazásra kerül sor először csengetnek, hogy mindenki bejöjjön a folyosóról, a büféből. Következik a gomb-nyomás. Tisztelet a kivételnek, de a többségnek fogalma sem lehet miről is van szó, ám a frakció-vezér elkiáltja magát hogy IGEN vagy NEM és akkor azt a gombot nyomják. Ezt hívják úgy, hogy frakciófegyelem - no meg persze demokráciának is. Szégyen! Nincs odafigyelés, egyéni vélemény, saját lelkiismereti döntés, netán a választók érdekének szem előtt tartása vagy bármilyen mérlegelési szempont. És így a szavazási eredményt mutató tábla sem okoz senkinek meglepetést.

Azt sejtettem, hogy nem leszek túl népszerű a 386 képviselő körében. Miért is lennék? Viszont 605 ezer ember - mit ember: választó! - véleményét azért mégis csak illene tiszteletben tartani éppen nekik, mint bennünket képviselőknek. Hogy engem Gyurcsány-bérencnek nevezzenek és azt mondják, bravó, így kell kilopni 4 milliárdot az ország zsebéből, azt nem személyeskedésnek
tekintettem, hanem a sok százezer emberrel szembeni ostoba tiszteletlenségnek. Az, hogy rám megvető pillantásokat tesznek, gúnyosan elhúzzák a szájukat vagy a hátam mögött cinikus és gusztustalan megjegyzéseket tesznek az sem érdekelt, de hogy egy képviselő ebből az egész népszavazásból csak annyit szűrjön le, hogy, idézem: Az kéne hogy ingyen dolgozzunk, mi!? - ez már kiverte nálam a biztosítékot. Nem, nem kell ingyen dolgozni. Csak dolgozni. De amit láttam, azt ennek semmiképpen nem lehet nevezni.

Akadtak olyan képviselők is, akik gratuláltak. Pontosan négyen, és őszintének tűntek. Ki is fejtették, minek köszönhetem az elismerésüket. A parlamenti hangvételről is egyezett a véleményünk: ez a stílus immár totális kudarc. Amikor arra sem hajlandóak, hogy meghallgassák a másik véleményét, hisz már a mondandója első pillanatában tudják, hogy le fogják szavazni, csak azért mert ő mondja, akkor elvárható hogy ő majd figyelemmel lesz a másik álláspontjára? Úgy gondolom, naivitás lenne azt képzelni, hogy ezek a pártok valaha is megtalálják a közös hangot (szerintem nem is keresik). De azt is, hogy képesek lennének bármit is megoldani...

A népszavazásról végül határozatot hoztak. Előtte egyetlen frakcióvezető sem élt a megszólalás lehetőségével. Fel sem merült az EP választással együtt történő lebonyolítás, pedig ígérték, hogy a frakciók egyeztetnek. Minden frakció vezére az IGEN szót kiáltotta, így azt a gombot nyomták. A képviselők tehát népszavazást "akarnak" a saját költségtérítésükről. Hárman tartózkodtak. És már megvan az is, mennyibe kerüljön a procedúra: maximum 3,9 milliárdba.

Közben odakint zajlott a civilnek egyáltalán nem nevezhető tüntetés. Furcsa volt látni, ahogy a képviselők a parlamenti folyosón sétálva kipillantottak a térre: ugyan mi zajlik odakint. Feszültségnek, bizonytalanságnak nyomát sem lehetett érezni. Védve voltak. Az egész teret lezárta a rendőri kordon, csak a térbe torkolló utcákon gyülekezhettek az emberek.

Amikor kiléptem a Parlamentből szónokok mikrofonba kiáltott szavainak foszlányát fújta a szél. Érteni semmit nem lehetett belőle. A tömeg hangja meg el sem jutott az Ország Házáig.
Furcsa érzés volt lépkedi a kiürített téren. Egyik oldalon a szigorúan védett "elit", a kordonon túl pedig az elégedetlen felhergelt tömeg. Én meg ott sétáltam közöttük, középen, egyedül. Kicsit elméláztam ezen a szimbolikus helyzeten, de hirtelen kaptam egy kijózanító jégesőt a nyakamba.

És végül innen üzenném az előttem helyet foglaló képviselőknek, hogy nem attól leszek boldog, ha hozzák a villamosjegyüket elszámolni, hanem ha nem kell majd nekik több jegyet váltani. Legalábbis a Kossuth térre nem.

Seres Mária weboldala