Repeta

Még 1973 nyarán történhetett az arcpirító eset. Volt menyasszony jelöltemmel - ma Édes Pici Párom - az azóta megszüntetett Kaposvár-Szigetvár vasútvonalon utaztunk mihozzánk Szigetvár mellé Somogyhárságyra. Egyszer csak egy pepita zakós vidám figura lépett hozzánk és boldogan felismert: Szervusz Tilklaci! Hát sose felejtelek el! Mikor a kollégium ebédlőjében az adagok kicsiségét te a repetasorban pótoltad. Villámgyorsan belapátoltad az első adagot, majd ott áltál a repetasor elején és mikor megkaptad a második adagot, már be is álltál a repetasor végére és ott etted, második repeta átvételéig. Így ettél három adagot.

Én elressteltem magam. A mitől is? Nem arra emlékezett hogy egyike voltam a ritka kitűnő tanulóknak. Arra sem hogy mi nyertük a magasugró csapattal az országos középiskolás bajnokságot. Hát igen. Arra emlékezett hogy volt eset mikor én nyilvánosan három adaghoz is hozzájutottam a darástésztából.

Bizony ettünk ott vagy négyszázan, több turnusban Pécsett, az Asztalos János Fiúkollégiumban. Talán kétszáz fős lehetett az ebédlő. A konyhások lopták is a nyersanyagot, ahogy az a "cuclizmusban" szokás volt, csak úgy lógtak ki a kolbászok a szatyraikból, amivel minket rövidítettek. Kajasztrájkot a gimiben - illetve a koleszban - még nem tudtunk szervezni, hogy a "megélhetési tolvajok" agyarait hátrébb szorítsuk. (Erre később Debrecenben került sor.) Bizony az akkor és ott élő 14-18 éves fiúkorosztály - a fejlődésben lévők zöme - gondolom a háromszorosát is megette volna az adagoknak. Ezek szerint én éhségemben kitaláltam repetasorban evést, avagy én is mástól láthattam? Sorakozva, menet közben is ettem. Ez ugyan nem volt tilos, ám volt aki figyelt. Istenem.

Így ma nem is cicóztam. Öreg vagyok én már a sorban menet közbeni evéshez. Egyből rátettem három adag tésztát a nagytányéromra. Egy mákosat, egy diósat és egy grízeset. Ezeket szeretem. Ma még megtehettem.