Vannak a
- szenvedélyesek
- normálisok (átlagosok)
- szenvtelenek.
Az átlag felől nézve a szélsőségesek ugye a szenvedélyesek és a szenvtelenek. Mindegyik élethelyzetnek megvannak az előnyei és a hátrányai. A szenvedélyesek képesek csak mélységében és magasságában, a teljes színskálán megélni az életet, azaz élményeket szerezni. Ennek is ára van. Ahogy ára van a szenvtelenségnek is, ugyanis az egy hiányosság, hiszen az ember nem képes felfogni magának az élménynek a jelentőségét, nem képes differenciálni. Ez esetben a jó és a rossz oly közel van egymáshoz, hogy gyakran össze is téveszthető. A normálisnak (átlagosnak) pedig jut ebből is, abból is, miáltal mer kicsi lenni. Elég neki a kicsi is, rosszból is jóból is egyaránt. Úgymond mértékkel. Avagy korláttal?
Itt van a dohányzás. Én szenvedélyes lélek lévén természetesen láncdohányos vagyok. Meg voltam sértődve a világra – pedig az úgy néz vissza rád, ahogy te nézed – hogy a családi költségvetésből „nem jut” az egyre szűkülő anyagiak okán a cigarettára. Ám ez butaság. Mert jut. A problémát nem megoldani kell, hanem kiélvezni. És lám. Áttértem a cigarettatöltésre. Kihívásként fogtam fel, megtanultam cigarettát tölteni. Csiszolgattam, csiszolgatom a technikámat. Itt van mindjárt, a mivel, miből és hogyan kérdés sor.
Jelen állás szerint a költségek közel felére csökkenthetők. Jó, aki százezrekből gazdálkodik - havonta - gunyorosan mosolyoghat a pitiségen, kicsinyességen, hogy a drága szabadidőt ilyenre? Ám ő akkor sem tud cigit tölteni, míg én már tudok. J Ja, hogy nem is dohányzik? Helyes. Óvja csak az egészségét ezen a módon is, ám a stresszt akkor sem tudja kivédeni, míg engem a stressz-kezelésben a dohányzás segít, nyugtat. Sőt! Miután én speciel fizikailag nem vagyok terhelhető, a súlyom megtartásában is segít. Ha nem dohányoznék, akkor bizony már túl lennék a 120 kg-os méréshatáron.
Akkor most kinek van igaza? Mindenkinek. Már csak az a kérdés, mire megy vele. A bősz dohányzástiltók például arra mennek erőszakosságukkal, hogy szívből utálom máris őket. Amikor más betegség – avagy akár a tüdőrák - elviszi őket, már majdnem dörzsölöm a markom. Csúnya dolog ugye? Ám ők kezdték! Én rejtői módon mindenhová azt tábláznám ki, hogy: A hülyeség megbetegít, az igazságtalanság pedig öl.
