Nyugger dal
Há’ mit tagadjam, rezignált nyugger vagyok,
Örülni kell már annak is, hogy a szívem még dobog,
De jól esik, ha úgy érzem, hogy van aki még szeret,
Hát ne mondd azt, hogy nekem má’nem lehet.
Iszamos gyorsan teltek az évek, s az idő most is rohan,
Csodálkozom, hogy még mindig élek, és tolom nektek magam.
S néha még egy angyal hm .. Meglátogat,
Ne mondd azt, hogy nekem má’ nem szabad …
Jól áll még a kezemben, bár csak lazán markolom,
De tud még örömet szerezni, ha jól behangolom,
Egyre jobban hatnak rám, az érzelmes dalok,
Nincs miért szégyenkeznem, nyugger vagyok
Én jól emlékszem, milyen volt, az a régi maszkabál,
És ezt is ami most van, mintha láttam volna már,
Hát bocsásd meg, ha néha még, az indulat elragad,
S ne mond azt, hogy nekem má’ nem szabad .
Tudom, hogy minket má’ leírtak rég, a tévéhirdetők,
De a Fészbukon még megtalálnak, ó a régi nők.
S ha választok, hát meggondolom kiket lájkolok,
Nincs miért szégyenkeznem, nyugger vagyok.
S ha néha napján összejön még a baráti társaság,
Sírva nevetve meséljük újra a kalandjaink sorát
És mindig van, ki dédelget még újabb terveket,
Hát ne mondd azt, hogy nekem má’ nem lehet.
Hiszen jól áll még a gitár, de már csak lazán markolom,
S tud még örömet szerezni, ha jól behangolom,
S filléres emlékeim őrzik a dallamot,
Nincs miért szégyenkeznem, nyugger vagyok.
S ha meghalok, hát mennybe visznek majd az angyalok,
Nincs miért szégyenkeznem, nyugger vagyok.
"Persze egy nyugger csak maradjon nyugodtan, ne tomboljon, mint kádárproli- balhívő, ingyenélő here. Már amúgy sincs annyi ideje hátra, mint amennyi letelt." /Adorján György Aladár/
Tini bá nem hazudtolta meg magát. A hetvenes évek ( Illés, Fonográf) ifjúságának egyik ikonja lazán vállalja a nyugger lét megpróbáltatásait is és kiáll.
Kiált. Bródy kiáll. Kiált. A miért is? Bizony-bizony illúziókért.
Megtudhatjuk persze azt is, hogy jól áll még a kezében ( a gitár) és tud még örömet szerezni, ha néha egy angyal meglátogatja. Na és a Fészbukon is meggondolja kiket lájklol. Nem keresi a politikát, de az megtalálja, ahogy most is a Kossuth díj kapcsán, és a szájába adják ... ugye a rejtett üzenetet, a félelmet, ki tudja meddig utazhat ingyen még, mint nyugger.
Egyre inkább igazolódni látszik egy debreceni filozófia tanáromtól hallott tétel, a dolgok és az események kimenetelére vonatkozóan:
Egyik így akarja, a másik úgy akarja és úgy lesz, ahogy egyik sem akarja. A dalszöveg viszont könnyed, laza, kedves. Néhányan magukra ismerhetnek benne. Ám kik is a nyuggerek? Egy új - politikai - osztály, avagy az emelkedő léghajó ballasztanyaga?
