Én vagyok az, aki nem jó ...

Hejce 2013.07.06

"Vannak emberek, akiket egy időre AJÁNDÉKBA kapunk, hogy elkísérjük életük egy szakaszán.Nem azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette és nem is azért, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Csak azért, hogy szeressük és menjünk mellette és boldogok legyünk amiatt, hogy Ő a világon van...., gondolhatunk rá....
Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál.Ugyanarra a dalra rezdülünk.
Érezzük egymást.
Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni.
És ez igazából nem is szenvedés,mert jó, hogy eszeveszetten hiányzik.
Jó,hogy ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban... hogy újra találkozhassak vele.
Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben.
Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa.
Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan és mély szövedékével,hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."
Bandit ajándékba kaptam. És köszönöm anyukájának. Az Angyalnak. Angyal Magdolnának.

Akkor mi is a tét? 1. rész.

Jól láthatóan eltérnek a nézőpontok a deviza-elszámolású kölcsönszerződések dolgát illetően. A dráma, avagy a tragikomédia szereplői:

- Bankrendszer

- Kormányzat

- Média

- Bírák

- Devizahitelesek / devizaadósok

- Társadalom

Sértetlenül beemelek ide egy írást, mint „állatorvosi beteg lovat” és annak tartalmához rendelek pár gondolatot, felismerést.

Jog, bankrendszer, devizahitel

2013.06.28. 11:22 Szarvas Norbert

„ – Úgy tudjuk, hogy a bírók is megosztottak a devizaalapú hitelezéssel kapcsolatos kérdésekben, és a tárgyalást megelőzően volt egy zártkörű bírói konferencia a problémakörről.

– Igen, azt beszélik, hogy nagy a vita a bírók között arról, hogyan kellene dönteniük ebben az ügyben. Az már jó, ha vita van, csak az nem jó, ha ez a vita a nyilvánosságtól elzártan folyik. Az elgondolkodtató, hogy vannak olyan emberek a bírói karban, akik fontosabbnak tartják a bankrendszer stabilitását, mint a jogrendszer kikényszerítését.” (Lázár Dénes)

Az igazi kérdés: a jog rendelkezik a bankrendszer és ezáltal a pénz felett, vagy a pénz teszi lehetővé a jogot? [1]

A jog betartható lenne, ha a gazdaság összeomlik, és az emberek éheznek? A jog betartható volt a 90-es évek Argentínájában vagy Afrikában? Amikor a hiperinfláció miatt a bankrendszer megsemmisül, és ezért elértéktelenedik a pénz, akkor az emberek a saját erkölcsi győzelmüket kezdik el ünnepelni, vagy egymásra támadnak az utolsó falat kenyérért? A jog rendfenntartói ilyenkor hol lesznek? Családjukat mentik, vagy pedig a jogot próbálják fenntartani? [2]

Szeretjük azt hinni, hogy a jog a legfontosabb (és valóban így van), de nem szabad naivnak lennünk azzal kapcsolatban, hogy elhisszük: a jog képes a saját lábán megállni. A jog ősidők óta a vagyont, a hatalmat követi, annak árnyékában jár. A jog egy társadalom közös megegyezésének és szokásainak a lenyomata, amely nem jöhetett volna létre anélkül, hogy a társadalom megalakult volna és működne. A társadalom pedig minden esetben érdekek mentén szerveződik.  [3]

A 21. század legnagyobb érdeke a pénz. A pénz az összetartó erő, a kényszerítő erő, és az elrettentő erő. A pénz az egyetlen dolog, ami tökéletesen összehasonlítható bármivel. Amint a pénz eltűnik (és megértjük, hogy mára Magyarországon nem létezik cserekereskedelem, hiszen szolgáltató és kevésbé termelő országként esélytelen is lenne), a jog is sérülni fog. Mert az addig többé-kevésbé egységes társadalom összeomlik, és a közös érdek (pénz) helyett mindenki a saját érdekét helyezi a társadalom érdeke fölé anélkül, hogy a jog és annak manifesztálódott erői (jogalkotók, rendőrök, katonák) fellépő és ellenőrző szerepet töltenének be, hiszen ezen szervek leginkább a pénz miatt védik a jogot.  [4]

A pénz annyit ér, amennyire a társadalom azt taksálja. Azért védenek és érvényesítenek, hogy cserébe rend legyen, pénzt kapjanak, és legyen lehetőségük a pénzt élelemre és egyéb dolgokra elkölteni. Amint megszűnik a pénz, az a kényes egyensúly is felbomlik, amelyik motiváló erőként hatott a rendfenntartókra, és amelyik miatt a rendfenntartó is a társadalmi érdek fölé helyezi a saját érdekét (családjának élete). [5]

A devizahitelesek ügye pontosan azért veszélyes, mert most egy maroknyi ember képes megrengetni a társadalmat saját érdeküket a társadalomé fölé helyezve. [6]

Akik támogatják a devizahiteleseket – vagy akik ellenük vannak –, azok mind-mind a saját érdekük szerint cselekednek, miközben a végleges döntések hatásainak tudatában (ha a devizahitelesek nyernek, összeomlik a rendszer; ha a bankok nyernek, összeomlik a társadalom) várják a jog végső ítéletét úgy az erkölcsi, mint a gazdasági színtéren. Senki sincs felkészülve a vereségre, hiszen akkor belátná, hogy egyik fél sem nyerhet. [7]

A kérdés tehát adott: a jog miért tartja fontosnak döntésében a pénzt, miközben a pénz tartja el a jogot?

A fenti írás egyes tartalmi elemei felhasználásával igyekezünk a továbbiakban rámutatni a „Vagy valami, vagy megy valahova” jelenség csoportra.

[1] Az igazi kérdés: a jog rendelkezik a bankrendszer és ezáltal a pénz felett, vagy a pénz teszi lehetővé a jogot?

Ad [1]: A szerző, már magában a kérdésben is kvázi állást foglal. Úgy tűnik helyt ad annak, hogy vannak az érintettek, az érintetlenek, na és az érinthetetlenek.  A bankjainkkal fennálló jogi –és elszámolási vitánkban, eleve lúzerek lennénk, hiszen az ellenérdekű érinthetetlenek rendelik a zenét a cigányoknak,  azaz kétség sem merülhet fel azt illetően, hogy a bankrendszer vélt, avagy valós érdekei érvényesülnek-e. Lám csak: „A jog betartható lenne, ha a gazdaság összeomlik, és az emberek éheznek?” Szerzőnk közvetlen összefüggésbe hozza a devizaadósok jog –és vagyontól való megfosztásának vélt (!) szükségszerűségét a gazdaság összeomlásával.  Ez bizony kapitális csúsztatás, közel azonos szintű jól irányzott hazugság, mint a 2004. évi gyurcsányi vízió a kettős állampolgársággal kapcsolatos vitában, mikor több millió román beáramlását vizionálta az Öszödi Böszme. Ez gyilkos és ordas eszme! Alkalmas a bűnbakképzésre. Tedd az áldozatot bűnbakká, ordas birodalmi praktika felújítása.

Leszögezzük újra és újra, hogy a közjónak (hazai és európai) nem feltétele az, hogy a devizaadósokat megfosszák otthonaiktól, autóiktól, mert Európa és Magyarország csak ennek árán maradhatna meg. A bankrendszer nem omlik össze, ha a betervezett fosztogatások nem valósulnak meg. ÚJATERVEZÉS! Ahogy a GPS mondja.

A betervezett – a szerződésekbe kódolt -  fosztogatásokkal, a kényszer-értékesítésekkel érték nem jön létre. A materiális javak, úgymint ingatlanok illetve gépjárművek tulajdonjogának tömeges ÁTRENDEZÉSE valósulhat csupán meg.  A Jog, azaz a Törvény minden további – különösebb következmények - nélkül leállíthatja a banki ámokfutást Magyarországon.

( Amit a hazánkban egzisztáló „leánykák” előadnak, az hisztéria. Anyabankjaik pénz és profit éhségének igyekeznek az utolsó töltényig eleget tenni.  A pénzt a király, avagy a császár bocsátja ki. Kérdés tehát az, hogy jelenleg ki a király, avagy ki a császár? Az Európai Központi Bank? Aki az ő helytartóin, azaz az úgynevezett nemzeti bankokon keresztül uralkodik? Avagy máshova futnak össze a gyeplők? )

A kérdésre a válasz egyértelmű. A Törvény hatálya alá tartozik a pénzrendszer is! Káosz, pusztulás akkor van, ha nem a Törvény uralkodik. Az állam – így a békés társadalmi lét - alapja a törvényes rend.  El a kezekkel tehát a bíráktól, a bírói függetlenségtől!

[2] A jog betartható lenne, ha a gazdaság összeomlik, és az emberek éheznek? A jog betartható volt a 90-es évek Argentínájában vagy Afrikában? Amikor a hiperinfláció miatt a bankrendszer megsemmisül, és ezért elértéktelenedik a pénz, akkor az emberek a saját erkölcsi győzelmüket kezdik el ünnepelni, vagy egymásra támadnak az utolsó falat kenyérért? A jog rendfenntartói ilyenkor hol lesznek? Családjukat mentik, vagy pedig a jogot próbálják fenntartani?

Ad.[2.] Lám. Egy vízió.  A 90-es évek Argentínáját illetve Afrikát vizionálja ide szerzőnk.  

Ezt utálom személy szerint az „ifjú törökökben”. Magyarul a közgazdász palántákban. Ezeknek az agyában a pénzrendszer természetéről tanultak egyszerűen elnyomják a valóságot. Szögezzük le. Magyarország nem Argentína és nem egy Afrikai állam. Gyarmatosító, rabszolgatartó körökben persze lehet ilyen nézőpont, nem vitatom. Ám ezt a nézőpontot minden egészséges társadalom bünteti. Európában – hagyományosan - lámpavassal.

Teljesen más a magyar társadalom történelme, társadalmi szerkezete, múltja, jelene és jövője, mint a megnevezett példáké, így azoknak az érvelésben helyük nincs. A Törvény és a Pénz szembeállítása elképesztő ostobaság. Ugyanis a Pénz is csak a törvényes renden belül működik. Ugyanis, hogy működhessen, ahhoz azt el kell ismerni. A Pénz elismertetését a Törvény szavatolja! A pénz használata, alkalmazása ugyanis közmegegyezés. Az a Pénz, ami szemben áll a Törvénnyel, az a maffia pénz. Az a hatalom, ami szemben áll a törvényes hatalommal, az a maffia.

[3] Szeretjük azt hinni, hogy a jog a legfontosabb (és valóban így van), de nem szabad naivnak lennünk azzal kapcsolatban, hogy elhisszük: a jog képes a saját lábán megállni. A jog ősidők óta a vagyont, a hatalmat követi, annak árnyékában jár. A jog egy társadalom közös megegyezésének és szokásainak a lenyomata, amely nem jöhetett volna létre anélkül, hogy a társadalom megalakult volna és működne. A társadalom pedig minden esetben érdekek mentén szerveződik.

Ad.[2.] Az emberiség története kaotikus és rendezett viszonyok egymás melletti, illetve egymást követő sora. A homo sapiens életében a Pénz, mint olyan pár ezer éve hogy létezik A városiasodással – termeléssel - jelent meg, mely folyamat a városállamokon keresztül a mai nemzetállamok szövetségéhez ( EU ) illetve a birodalmakhoz USA, KÍNA stb.) vezetett. Érdemes végig gondolni e folyamatokat, ugyanis világosan kivehető, hogy a Hatalom és a Pénz szerves egységet alkot. A daliás időkben a király a saját arcmásával verette a pénzt, melynek üzenete az volt, hogy az az alattvaló, aki nem ezt használja a javak cseréjére, azt ő a király megbünteti, mert ugye az adókat egyre inkább pénzben szedte be és szedi, ez képezi hatalma alapját.

Ahogy a piacok rendjét – a rablók távol tartását, a törvénytelenségek felszámolását a piacon belül, a piacfelügyeletet  -  mindig a király szavatolta és szavatolja ma is. Nem vagyunk naivak, tudjuk hogy az emberi társadalmak az érdekek mentén működnek.  

Éppen ezért azt is tudjuk, hogy a hazai pénzrendszer tömegesen kötött meg olyan úgynevezett deviza-elszámolású kölcsönszerződéseket, amelyek a számítási metodikájába PÉNZVÁLTÁST épített bele, annak érdekében, hogy a PÉNZSZIVATTYÚT kénye-kedve szerint működtethesse.   Az adósoktól „törvényes garanciák” (erőszak szervek útján)  alapján vonhassa el jövedelmük egy bizonyos részét, és ha azok bármilyen ok miatt „nem teljesítenének”, úgy ne vele, a bankrendszerrel folytassanak vitát a bíróságok előtt, hanem a bíróságok megkerülésével a végrehajtók által legyenek fenyegettetve, a rendőrséggel megtámogatva, azaz ERŐSZAKKAL (KÉNYSZER ÉRTÉKESÍTÉS) megfoszthatók legyenek javaiktól, és nem csak a fedezetül felajánlott javaktól.  ADÓS-RABSZOLGÁKKÁ tehetőkké váljanak. Erről van szó Barátaim! Ez a tét. A devizahitelesek / devizaadósok JOGFOSZTOTTSÁGA.

[4]  A 21. század legnagyobb érdeke a pénz. A pénz az összetartó erő, a kényszerítő erő, és az elrettentő erő. A pénz az egyetlen dolog, ami tökéletesen összehasonlítható bármivel. Amint a pénz eltűnik (és megértjük, hogy mára Magyarországon nem létezik cserekereskedelem, hiszen szolgáltató és kevésbé termelő országként esélytelen is lenne), a jog is sérülni fog. Mert az addig többé-kevésbé egységes társadalom összeomlik, és a közös érdek (pénz) helyett mindenki a saját érdekét helyezi a társadalom érdeke fölé anélkül, hogy a jog és annak manifesztálódott erői (jogalkotók, rendőrök, katonák) fellépő és ellenőrző szerepet töltenének be, hiszen ezen szervek leginkább a pénz miatt védik a jogot.  

Ad. [4] Szerzőnk első mondatával leborul Mammon oltáránál. Ad katedra kijelenti, a legnagyobb érdek a pénz. Nos az emberi gének mintegy hatezer éve nem változtak. Így ami egyszer megtörtént, megtörténhet még egyszer. Éppen az érdekek mentén. Ahogy a Názáreti kihajtotta a kufárokat a templomból, ahogy egy bajszos diktátor kihajtotta a finánctőkét Európából és ahogy egy másik bajszos diktátor, Sztálin kihajtott mindenkit, mindenhonnan, népeket telepített ki és át. Szerzőnknek csak ennyit jelezhetünk,  a pénz szükséges, ám nem elégséges. Nem kevesen vannak a mi társadalmunkban sem olyanok, akik nem tesznek meg mindent pénzért. Mondjuk a banki alkalmazottak, a közjegyzők, illetve a végrehajtók tömegei bizony jól motiválhatók pénzzel, ám nem belőlük áll a társadalom.  A rabszolgák és a szabad emberek mindig is szemben álltak az emberiség történelme során, és mindig is szemben fognak állni. Esetünkben sincs ez másként. A rabszolgatartók és rabszolgáik állnak az egyik oldalon, míg a családjaikat, otthonaikat, javaikat és jogaikat védők – a nép - állnak a másik oldalon. De miért is? Azért bizony, mert rossz szerződést kötöttek. Nem jók a játszma szabályai. 

Igazat szól a szerző akkor, amikor a jogalkotók, rendőrök, katonák dolgában azt szögezi le, hogy pénzért teszik, amit tesznek. Egyet felejt viszont ki. Azt hogy ezen jogalkotók, rendőrök és katonák egyfelől magyarok, másfelől soraikban ott vannak a devizahitelesek / devizaadósok. A bírák között is. Tehát ők is „bennszülöttek”. Idegen csapatok nélkül egyetlen emberi társadalom sem hagyja kifosztani magát. A magyar szabadságharcok egyébiránt, mind erről szóltak. A parasztlázadást – amelyek nyilván mind elbuktak - az különböztette meg mindig a történelem során az eredményes szabadságharctól, hogy a szabadságharcokat már nemesek vezették. Szabadságharcainkat mi magyarok ez idáig mindig megvívtuk, mégpedig eredménnyel – hiába  szorítottak a birodalmak minket (is) a fegyverletételekre – ugyanis az azok előtti és az azokat következő viszonyok, mindenkor lényegesen megváltoztak. Nem voltak hiába valók az áldozatok, ahogy a rákövetkező nemzedékek azok tapasztalatait őrzik.

Akkor tehát, amikor a devizahitelesek / devizaadósok szervezetten a bíróságokra tartanak, avagy az utcára mennek, az a devizahitelesek / devizaadósok szabadságharca. Polgárjogi küzdelem.  És bármennyire is szeretnék összeugrasztani az utcai harcosokat és a törvény útján haladókat, az nem fog menni, mert ahogy holló hollónak nem vájja szemét, úgy nem megy szembe egymással az utcai devizahiteles a törvény  pajzsával menetelő devizaadóssal. Ha van veszély, ami társadalmi robbanással fenyeget, akkor az éppen az, ha a becsült 1100 eddig indított pert egy húzással elkaszálnák a bíróságok – a Kúria -  mert akkor válna nyilvánvalóvá mindenki előtt, hogy hazánkban nem a Törvényes rend uralkodik és ez esetben már senki nem fogja betartani a törvényt.

A devizahiteles tömegeket utcára mozgató szervezett - radikális - erők azért tudnak több embert az utcára vinni, mert az tűnik a könnyebb útnak a devizahiteles / devizaadós társadalom többségének. Pereskedni senki nem szeret. Isten ne adja, hogy a törvényes utat járók útját elrekesszék, mert akkor szabadulnak el igazán az indulatok, ha már a Törvényes Rendben sem bízhatnak az emberek.

[5] A pénz annyit ér, amennyire a társadalom azt taksálja. Azért védenek és érvényesítenek, hogy cserébe rend legyen, pénzt kapjanak, és legyen lehetőségük a pénzt élelemre és egyéb dolgokra elkölteni. Amint megszűnik a pénz, az a kényes egyensúly is felbomlik, amelyik motiváló erőként hatott a rendfenntartókra, és amelyik miatt a rendfenntartó is a társadalmi érdek fölé helyezi a saját érdekét (családjának élete).

Ad.5. Ilyet csak kizárólag tanulmányai alapján kombináló fiatalember írhat le.  Az mellett tesz hitet, hogy a zsoldosok működnek csak hatékonyan. Valóban mára Magyarországon a rendet – belőlünk szervezett - zsoldosok tartják fent. („Enkezével kötött kéve.”) Már az APEH alkalmazottak száma is nagyobb, mint a hadseregünk létszáma a Rendőrségről már nem is szólva.  Ám vajon milyen is e szervezeteken belül a morál?  Nos a pénz nem szűnik meg. Mert ha eltűnik a pengő, megjelenik a forint ugye?

(Önkéntes fegyveres szervezet lényegében nincs is. Hol a huszárságunk? Ahol a szamurájok.  Elárulok viszont szerzőnknek egy nyílt titkot. Nem a véletlen műve az, hogy a római császároknak hun, illetve germán testőrsége volt és hogy az egyiptomi fáraói trónon ülő görögöknek pedig mamelukok néven kun eredetű testőrsége volt. Mindaddig tehát, amíg a rendfenntartó erők nem idegenek, addig hazaküldhetők! Lásd a Munkásőrség felszámolását anno. Hazaküldték ugye a fiúkat?)

Szerzőnk kvázi azt állítja, hogy a rendfenntartók a társadalmi érdek alá rendelik életüket, boldogulásukat és mindezt pénzért teszik. Hát hatalmasat téved. Nem olvasta a Mein Kampfot. Ami nagy hiba. A hitleri gépezet vitathatatlan erejét többek között az garantálta, hogy annak szerzőjében tudatosult, hogy pénzért halálba tömegeket nem leget vezényelni, csakis eszmékkel és ideákkal. Szerzőnk tehát hatalmasat téved annak a feltételezésével, hogy a pénz megszűnhet és hogy pénzért halálba lehet vezényelni tömegeket. Mert bizony, ahonnan kimegy a pénz, oda mindig bemegy az új pénz és tömegek pénzért nem indulnak halálba, mert a halál minden anyaszültének a Teremtő által garantált.

[6] A devizahitelesek ügye pontosan azért veszélyes, mert most egy maroknyi ember képes megrengetni a társadalmat saját érdeküket a társadalomé fölé helyezve.

Ad.[6.] No szerzőnk kinyilatkoztatásai közül ez a „legszebb”.  „Egy maroknyi ember képes megrengetni a társadalmat, saját érdeküket a társadalom fölél helyezve? „

Kezdjük azzal, hogy a társadalmat nem egy maroknyi ember, hanem a deviza-elszámolású kölcsönök bevezetése és az ezzel előálló jogviszonyok rengették meg. Az eladósítás. Az a nemzetközi méretű csalás sorozat, mellyel a társadalom egy részét TÚLTERHELIK, azaz jövedelmeiket oly mértékben vonják el, hogy az így előálló pénztelenségből fakadó viták kapcsán családok tömegei bomlanak fel, emberek sokasága öngyilkosságba menekül és folyamatosan képződik egy egyre növekvő eltartásra szoruló réteg, betegekből, rokkantakból és munkanélküliekből. És miért is? Hogy a bankszektor „tervei” teljesülhessenek?

Ma Magyarországon egy átlagos ingatlanfedezetű devizahitel (a DÉSZ tagiainak adatszolgáltatása alapján) 11 millió forint. ( Ami egyezik a KSH szerinti lakás statisztikák érték adataival is.)  A deviza-elszámolású kölcsönszerződések kezdő részlete átlagosan  havi 70 ezer forint  volt, míg a 2012. évi átlagos havi törlesztő részlet 140 ezer forint volt. Ezzel együtt az átlagos nettó jövedelem hazánkban, 141 ezer forint havonta.  Aki ebből a négy adatból nem látja az összefüggést, az menjen orvoshoz. Vizsgáltassa ki az agyát. Ez azt jelenti ugyanis, hogy csak és kizárólag egy kétkeresős család képes ezeket a terheket viselni, úgy ahogy, a rezsi költségek mellett. Egy olyan társadalomban, ahol a válások száma meghaladja az 50 %-ot?  Nos ez feketén-fehéren azt mutatja, ezek az állapotok fenntarthatatlanok.

Nem maroknyi emberről, hanem legalább 1,5 millió érintettről van szó. A teher nem azonos arányban nyom mindenkit. Akiknek - ilyen viszonyok mellett, változtatás nélkül – a jövőképe a kényszer értékesítés, fedezet elvonás, azaz az utcára kerülés, azok oda is tartanak. Őket tudják mozgósítani a radikális - devizahiteleseket szervező - erők. A radikálisan szervezettek nagyságrendje jelenleg 30 ezer családra tehető. A bíróságra orientálódó szervezett erők mintegy 3000 családra tehető. Szó nincs tehát a saját érdekeit a társadalom érdekei fölé emelő maroknyi emberről. Súlyos társadalmi problémáról van szó, amely az erőszakos cselekmények megjelenését, felszaporodását, eszkalálódását és akár a polgárháború rémét is előre vetítheti, ha tovább radikalizálódik a helyzet.

[7] Akik támogatják a devizahiteleseket – vagy akik ellenük vannak –, azok mind-mind a saját érdekük szerint cselekednek, miközben a végleges döntések hatásainak tudatában (ha a devizahitelesek nyernek, összeomlik a rendszer; ha a bankok nyernek, összeomlik a társadalom) várják a jog végső ítéletét úgy az erkölcsi, mint a gazdasági színtéren. Senki sincs felkészülve a vereségre, hiszen akkor belátná, hogy egyik fél sem nyerhet. 

„Akik támogatják a devizahiteleseket – vagy akik ellenük vannak …” Hümm-hümm. Akik ellenük vannak, akik ellenünk vannak? Igen. Időszerű számba venni őket is.  Ezzel folytatjuk. Mint a görög drámákban, vonuljanak fel hát az erők.