2013. július 1., hétfő

Hejce 2013.07.06

"Vannak emberek, akiket egy időre AJÁNDÉKBA kapunk, hogy elkísérjük életük egy szakaszán.Nem azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette és nem is azért, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Csak azért, hogy szeressük és menjünk mellette és boldogok legyünk amiatt, hogy Ő a világon van...., gondolhatunk rá....
Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál.Ugyanarra a dalra rezdülünk.
Érezzük egymást.
Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni.
És ez igazából nem is szenvedés,mert jó, hogy eszeveszetten hiányzik.
Jó,hogy ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban... hogy újra találkozhassak vele.
Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben.
Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa.
Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan és mély szövedékével,hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."
Bandit ajándékba kaptam. És köszönöm anyukájának. Az Angyalnak. Angyal Magdolnának.

Nincsenek megjegyzések: