Jól láthatóan eltérnek a nézőpontok a
deviza-elszámolású kölcsönszerződések dolgát illetően. A dráma, avagy a
tragikomédia szereplői:
- Bankrendszer
- Kormányzat
- Média
- Bírák
- Devizahitelesek / devizaadósok
- Társadalom
Sértetlenül beemelek ide egy írást, mint „állatorvosi beteg
lovat” és annak tartalmához rendelek pár gondolatot, felismerést.
2013.06.28.
11:22 Szarvas Norbert
„ – Úgy tudjuk, hogy a bírók is megosztottak a devizaalapú
hitelezéssel kapcsolatos kérdésekben, és a tárgyalást megelőzően volt egy
zártkörű bírói konferencia a problémakörről.
– Igen, azt beszélik, hogy nagy a vita a bírók között
arról, hogyan kellene dönteniük ebben az ügyben. Az már jó, ha vita van, csak
az nem jó, ha ez a vita a nyilvánosságtól elzártan folyik. Az elgondolkodtató,
hogy vannak olyan emberek a bírói karban, akik fontosabbnak tartják a
bankrendszer stabilitását, mint a jogrendszer kikényszerítését.” (Lázár Dénes)
Az igazi kérdés: a jog rendelkezik a bankrendszer és
ezáltal a pénz felett, vagy a pénz teszi lehetővé a jogot? [1]
A
jog betartható lenne, ha a gazdaság összeomlik, és az emberek éheznek? A jog
betartható volt a 90-es évek Argentínájában vagy Afrikában? Amikor a
hiperinfláció miatt a bankrendszer megsemmisül, és ezért elértéktelenedik a
pénz, akkor az emberek a saját erkölcsi győzelmüket kezdik el ünnepelni, vagy
egymásra támadnak az utolsó falat kenyérért? A jog rendfenntartói ilyenkor hol
lesznek? Családjukat mentik, vagy pedig a jogot próbálják fenntartani? [2]
Szeretjük
azt hinni, hogy a jog a legfontosabb (és valóban így van), de nem szabad
naivnak lennünk azzal kapcsolatban, hogy elhisszük: a jog képes a saját lábán
megállni. A jog ősidők óta a vagyont, a hatalmat követi, annak árnyékában jár.
A jog egy társadalom közös megegyezésének és szokásainak a lenyomata, amely nem
jöhetett volna létre anélkül, hogy a társadalom megalakult volna és működne. A
társadalom pedig minden esetben érdekek mentén szerveződik. [3]
A
21. század legnagyobb érdeke a pénz. A pénz az összetartó erő, a kényszerítő
erő, és az elrettentő erő. A pénz az egyetlen dolog, ami tökéletesen
összehasonlítható bármivel. Amint a pénz eltűnik (és megértjük, hogy mára
Magyarországon nem létezik cserekereskedelem, hiszen szolgáltató és kevésbé
termelő országként esélytelen is lenne), a jog is sérülni fog. Mert az addig
többé-kevésbé egységes társadalom összeomlik, és a közös érdek (pénz) helyett
mindenki a saját érdekét helyezi a társadalom érdeke fölé anélkül, hogy a jog
és annak manifesztálódott erői (jogalkotók, rendőrök, katonák) fellépő és
ellenőrző szerepet töltenének be, hiszen ezen szervek leginkább a pénz miatt
védik a jogot. [4]
A
pénz annyit ér, amennyire a társadalom azt taksálja. Azért védenek és
érvényesítenek, hogy cserébe rend legyen, pénzt kapjanak, és legyen lehetőségük
a pénzt élelemre és egyéb dolgokra elkölteni. Amint megszűnik a pénz, az a
kényes egyensúly is felbomlik, amelyik motiváló erőként hatott a
rendfenntartókra, és amelyik miatt a rendfenntartó is a társadalmi érdek fölé
helyezi a saját érdekét (családjának élete). [5]
A
devizahitelesek ügye pontosan azért veszélyes, mert most egy maroknyi ember
képes megrengetni a társadalmat saját érdeküket a társadalomé fölé helyezve. [6]
Akik
támogatják a devizahiteleseket – vagy akik ellenük vannak –, azok mind-mind a
saját érdekük szerint cselekednek, miközben a végleges döntések hatásainak
tudatában (ha a devizahitelesek nyernek, összeomlik a rendszer; ha a bankok
nyernek, összeomlik a társadalom) várják a jog végső ítéletét úgy az erkölcsi,
mint a gazdasági színtéren. Senki sincs felkészülve a vereségre, hiszen akkor
belátná, hogy egyik fél sem nyerhet. [7]
A kérdés tehát adott: a jog miért tartja
fontosnak döntésében a pénzt, miközben a pénz tartja el a jogot?
A fenti írás egyes tartalmi elemei felhasználásával igyekezünk a
továbbiakban rámutatni a „Vagy valami, vagy megy valahova” jelenség csoportra.
[1] Az
igazi kérdés: a jog rendelkezik a bankrendszer és ezáltal a pénz felett, vagy a
pénz teszi lehetővé a jogot?
Ad [1]: A szerző, már magában a kérdésben is kvázi állást foglal.
Úgy tűnik helyt ad annak, hogy vannak az érintettek, az érintetlenek, na és az
érinthetetlenek. A bankjainkkal fennálló
jogi –és elszámolási vitánkban, eleve lúzerek lennénk, hiszen az ellenérdekű
érinthetetlenek rendelik a zenét a cigányoknak, azaz kétség sem merülhet fel azt illetően,
hogy a bankrendszer vélt, avagy valós érdekei érvényesülnek-e. Lám csak: „A jog betartható lenne, ha a
gazdaság összeomlik, és az emberek éheznek?” Szerzőnk közvetlen összefüggésbe hozza a devizaadósok jog –és vagyontól
való megfosztásának vélt (!) szükségszerűségét a gazdaság összeomlásával. Ez bizony kapitális csúsztatás, közel azonos
szintű jól irányzott hazugság, mint a 2004. évi gyurcsányi vízió a kettős
állampolgársággal kapcsolatos vitában, mikor több millió román beáramlását
vizionálta az Öszödi Böszme. Ez gyilkos és ordas eszme! Alkalmas a bűnbakképzésre.
Tedd az áldozatot bűnbakká, ordas birodalmi praktika felújítása.
Leszögezzük újra és újra, hogy a
közjónak (hazai és európai) nem feltétele az, hogy a devizaadósokat megfosszák
otthonaiktól, autóiktól, mert Európa és Magyarország csak ennek árán maradhatna
meg. A bankrendszer nem omlik össze, ha a betervezett fosztogatások nem
valósulnak meg. ÚJATERVEZÉS! Ahogy a GPS mondja.
A betervezett – a szerződésekbe
kódolt - fosztogatásokkal, a
kényszer-értékesítésekkel érték nem jön létre. A materiális javak, úgymint
ingatlanok illetve gépjárművek tulajdonjogának tömeges ÁTRENDEZÉSE valósulhat
csupán meg. A Jog, azaz a Törvény minden
további – különösebb következmények - nélkül leállíthatja a banki ámokfutást
Magyarországon.
( Amit a hazánkban egzisztáló „leánykák”
előadnak, az hisztéria. Anyabankjaik pénz és profit éhségének igyekeznek az
utolsó töltényig eleget tenni. A pénzt a
király, avagy a császár bocsátja ki. Kérdés tehát az, hogy jelenleg ki a király,
avagy ki a császár? Az Európai Központi Bank? Aki az ő helytartóin, azaz az
úgynevezett nemzeti bankokon keresztül uralkodik? Avagy máshova futnak össze a
gyeplők? )
A kérdésre a válasz egyértelmű. A
Törvény hatálya alá tartozik a pénzrendszer is! Káosz, pusztulás akkor van, ha
nem a Törvény uralkodik. Az állam – így a békés társadalmi lét - alapja a
törvényes rend. El a kezekkel tehát a bíráktól, a bírói függetlenségtől!
[2] A jog betartható lenne, ha a
gazdaság összeomlik, és az emberek éheznek? A jog betartható volt a 90-es évek
Argentínájában vagy Afrikában? Amikor a hiperinfláció miatt a bankrendszer
megsemmisül, és ezért elértéktelenedik a pénz, akkor az emberek a saját
erkölcsi győzelmüket kezdik el ünnepelni, vagy egymásra támadnak az utolsó
falat kenyérért? A jog rendfenntartói ilyenkor hol lesznek? Családjukat mentik,
vagy pedig a jogot próbálják fenntartani?
Ad.[2.] Lám. Egy vízió. A 90-es évek Argentínáját illetve Afrikát
vizionálja ide szerzőnk.
Ezt
utálom személy szerint az „ifjú törökökben”. Magyarul a közgazdász palántákban.
Ezeknek az agyában a pénzrendszer természetéről tanultak egyszerűen elnyomják a
valóságot. Szögezzük le. Magyarország nem Argentína és nem egy Afrikai állam. Gyarmatosító,
rabszolgatartó körökben persze lehet ilyen nézőpont, nem vitatom. Ám ezt a
nézőpontot minden egészséges társadalom bünteti. Európában – hagyományosan - lámpavassal.
Teljesen más a magyar
társadalom történelme, társadalmi szerkezete, múltja, jelene és jövője, mint a
megnevezett példáké, így azoknak az érvelésben helyük nincs. A Törvény és a
Pénz szembeállítása elképesztő ostobaság. Ugyanis a Pénz is csak a törvényes
renden belül működik. Ugyanis, hogy működhessen, ahhoz azt el kell ismerni. A Pénz
elismertetését a Törvény szavatolja! A pénz használata, alkalmazása ugyanis
közmegegyezés. Az a Pénz, ami szemben áll a Törvénnyel, az a maffia pénz. Az a
hatalom, ami szemben áll a törvényes hatalommal, az a maffia.
[3] Szeretjük azt hinni, hogy a jog a legfontosabb (és valóban így van), de
nem szabad naivnak lennünk azzal kapcsolatban, hogy elhisszük: a jog képes a
saját lábán megállni. A jog ősidők óta a vagyont, a hatalmat követi, annak
árnyékában jár. A jog egy társadalom közös megegyezésének és szokásainak a
lenyomata, amely nem jöhetett volna létre anélkül, hogy a társadalom megalakult
volna és működne. A társadalom pedig minden esetben érdekek mentén szerveződik.
Ad.[2.] Az emberiség története kaotikus és
rendezett viszonyok egymás melletti, illetve egymást követő sora. A homo
sapiens életében a Pénz, mint olyan pár ezer éve hogy létezik A városiasodással
– termeléssel - jelent meg, mely folyamat a városállamokon keresztül a mai
nemzetállamok szövetségéhez ( EU ) illetve a birodalmakhoz USA, KÍNA stb.)
vezetett. Érdemes végig gondolni e folyamatokat, ugyanis világosan kivehető,
hogy a Hatalom és a Pénz szerves egységet alkot. A daliás időkben a király a
saját arcmásával verette a pénzt, melynek üzenete az volt, hogy az az alattvaló,
aki nem ezt használja a javak cseréjére, azt ő a király megbünteti, mert ugye
az adókat egyre inkább pénzben szedte be és szedi, ez képezi hatalma alapját.
Ahogy a piacok rendjét – a rablók távol tartását, a
törvénytelenségek felszámolását a piacon belül, a piacfelügyeletet - mindig
a király szavatolta és szavatolja ma is. Nem vagyunk naivak, tudjuk hogy az
emberi társadalmak az érdekek mentén működnek.
Éppen ezért azt is tudjuk, hogy a hazai pénzrendszer tömegesen
kötött meg olyan úgynevezett deviza-elszámolású kölcsönszerződéseket, amelyek a
számítási metodikájába PÉNZVÁLTÁST épített bele, annak érdekében, hogy a
PÉNZSZIVATTYÚT kénye-kedve szerint működtethesse. Az adósoktól „törvényes garanciák” (erőszak
szervek útján) alapján vonhassa el
jövedelmük egy bizonyos részét, és ha azok bármilyen ok miatt „nem teljesítenének”,
úgy ne vele, a bankrendszerrel folytassanak vitát a bíróságok előtt, hanem a
bíróságok megkerülésével a végrehajtók által legyenek fenyegettetve, a
rendőrséggel megtámogatva, azaz ERŐSZAKKAL (KÉNYSZER ÉRTÉKESÍTÉS) megfoszthatók
legyenek javaiktól, és nem csak a fedezetül felajánlott javaktól. ADÓS-RABSZOLGÁKKÁ tehetőkké váljanak. Erről
van szó Barátaim! Ez a tét. A devizahitelesek / devizaadósok JOGFOSZTOTTSÁGA.
[4] A 21. század
legnagyobb érdeke a pénz. A pénz az összetartó erő, a kényszerítő erő, és az
elrettentő erő. A pénz az egyetlen dolog, ami tökéletesen összehasonlítható
bármivel. Amint a pénz eltűnik (és megértjük, hogy mára Magyarországon nem
létezik cserekereskedelem, hiszen szolgáltató és kevésbé termelő országként
esélytelen is lenne), a jog is sérülni fog. Mert az addig többé-kevésbé
egységes társadalom összeomlik, és a közös érdek (pénz) helyett mindenki a
saját érdekét helyezi a társadalom érdeke fölé anélkül, hogy a jog és annak
manifesztálódott erői (jogalkotók, rendőrök, katonák) fellépő és ellenőrző
szerepet töltenének be, hiszen ezen szervek leginkább a pénz miatt védik a
jogot.
Ad. [4] Szerzőnk első mondatával leborul Mammon
oltáránál. Ad katedra kijelenti, a legnagyobb érdek a pénz. Nos az emberi gének
mintegy hatezer éve nem változtak. Így ami egyszer megtörtént, megtörténhet még
egyszer. Éppen az érdekek mentén. Ahogy a Názáreti kihajtotta a kufárokat a templomból,
ahogy egy bajszos diktátor kihajtotta a finánctőkét Európából és ahogy egy
másik bajszos diktátor, Sztálin kihajtott mindenkit, mindenhonnan, népeket
telepített ki és át. Szerzőnknek csak ennyit jelezhetünk, a pénz szükséges, ám
nem elégséges. Nem kevesen vannak a mi társadalmunkban sem olyanok, akik
nem tesznek meg mindent pénzért. Mondjuk a banki alkalmazottak, a közjegyzők,
illetve a végrehajtók tömegei bizony jól motiválhatók pénzzel, ám nem belőlük
áll a társadalom. A rabszolgák és a
szabad emberek mindig is szemben álltak az emberiség történelme során, és mindig
is szemben fognak állni. Esetünkben sincs ez másként. A rabszolgatartók és
rabszolgáik állnak az egyik oldalon, míg a családjaikat, otthonaikat, javaikat
és jogaikat védők – a nép - állnak a másik oldalon. De miért is? Azért bizony, mert
rossz szerződést kötöttek. Nem jók a játszma szabályai.
Igazat szól a szerző akkor, amikor a jogalkotók,
rendőrök, katonák dolgában azt szögezi le, hogy pénzért teszik, amit tesznek.
Egyet felejt viszont ki. Azt hogy ezen jogalkotók, rendőrök és katonák egyfelől
magyarok, másfelől soraikban ott vannak a devizahitelesek / devizaadósok. A
bírák között is. Tehát ők is „bennszülöttek”. Idegen csapatok nélkül egyetlen
emberi társadalom sem hagyja kifosztani magát. A magyar szabadságharcok
egyébiránt, mind erről szóltak. A parasztlázadást – amelyek nyilván mind
elbuktak - az különböztette meg mindig a történelem során az eredményes
szabadságharctól, hogy a szabadságharcokat már nemesek vezették. Szabadságharcainkat
mi magyarok ez idáig mindig megvívtuk, mégpedig eredménnyel – hiába szorítottak a birodalmak minket (is) a fegyverletételekre
– ugyanis az azok előtti és az azokat következő viszonyok, mindenkor lényegesen
megváltoztak. Nem voltak hiába valók az áldozatok, ahogy a rákövetkező
nemzedékek azok tapasztalatait őrzik.
Akkor tehát, amikor a devizahitelesek /
devizaadósok szervezetten a bíróságokra tartanak, avagy az utcára mennek, az a
devizahitelesek / devizaadósok szabadságharca. Polgárjogi küzdelem. És bármennyire is szeretnék összeugrasztani az
utcai harcosokat és a törvény útján haladókat, az nem fog menni, mert
ahogy holló hollónak nem vájja szemét, úgy nem megy szembe egymással az utcai
devizahiteles a törvény pajzsával menetelő devizaadóssal. Ha van veszély, ami
társadalmi robbanással fenyeget, akkor az éppen az, ha a becsült 1100 eddig
indított pert egy húzással elkaszálnák a bíróságok – a Kúria - mert akkor válna nyilvánvalóvá mindenki előtt,
hogy hazánkban nem a Törvényes rend uralkodik és ez esetben már senki nem fogja
betartani a törvényt.
A devizahiteles tömegeket utcára mozgató szervezett - radikális - erők
azért tudnak több embert az utcára vinni, mert az tűnik a könnyebb útnak a
devizahiteles / devizaadós társadalom többségének. Pereskedni senki nem szeret. Isten ne adja, hogy a törvényes utat járók útját
elrekesszék, mert akkor szabadulnak el igazán az indulatok, ha már a Törvényes Rendben
sem bízhatnak az emberek.
[5] A pénz annyit ér, amennyire a társadalom azt taksálja.
Azért védenek és érvényesítenek, hogy cserébe rend legyen, pénzt kapjanak, és
legyen lehetőségük a pénzt élelemre és egyéb dolgokra elkölteni. Amint
megszűnik a pénz, az a kényes egyensúly is felbomlik, amelyik motiváló erőként
hatott a rendfenntartókra, és amelyik miatt a rendfenntartó is a társadalmi
érdek fölé helyezi a saját érdekét (családjának élete).
Ad.5. Ilyet csak kizárólag tanulmányai
alapján kombináló fiatalember írhat le. Az
mellett tesz hitet, hogy a zsoldosok működnek csak hatékonyan. Valóban mára
Magyarországon a rendet – belőlünk szervezett - zsoldosok tartják fent. („Enkezével
kötött kéve.”) Már az APEH alkalmazottak száma is nagyobb, mint a hadseregünk létszáma
a Rendőrségről már nem is szólva. Ám
vajon milyen is e szervezeteken belül a morál? Nos a pénz nem szűnik meg. Mert ha eltűnik a
pengő, megjelenik a forint ugye?
(Önkéntes fegyveres szervezet
lényegében nincs is. Hol a huszárságunk? Ahol a szamurájok. Elárulok viszont szerzőnknek egy nyílt titkot.
Nem a véletlen műve az, hogy a római császároknak hun, illetve germán
testőrsége volt és hogy az egyiptomi fáraói trónon ülő görögöknek pedig
mamelukok néven kun eredetű testőrsége volt. Mindaddig tehát, amíg a
rendfenntartó erők nem idegenek, addig hazaküldhetők! Lásd a Munkásőrség
felszámolását anno. Hazaküldték ugye a fiúkat?)
Szerzőnk kvázi azt állítja, hogy a
rendfenntartók a társadalmi érdek alá rendelik életüket, boldogulásukat és
mindezt pénzért teszik. Hát hatalmasat téved. Nem olvasta a Mein Kampfot. Ami
nagy hiba. A hitleri gépezet vitathatatlan erejét többek között az garantálta,
hogy annak szerzőjében tudatosult, hogy pénzért halálba tömegeket nem leget
vezényelni, csakis eszmékkel és ideákkal. Szerzőnk tehát hatalmasat téved annak
a feltételezésével, hogy a pénz megszűnhet és hogy pénzért halálba lehet
vezényelni tömegeket. Mert bizony, ahonnan kimegy a pénz, oda mindig bemegy az
új pénz és tömegek pénzért nem indulnak halálba, mert a halál minden
anyaszültének a Teremtő által garantált.
[6] A devizahitelesek ügye pontosan azért veszélyes, mert
most egy maroknyi ember képes megrengetni a társadalmat saját érdeküket a
társadalomé fölé helyezve.
Ad.[6.] No szerzőnk
kinyilatkoztatásai közül ez a „legszebb”. „Egy maroknyi ember képes megrengetni a
társadalmat, saját érdeküket a társadalom fölél helyezve? „
Kezdjük azzal, hogy a társadalmat nem
egy maroknyi ember, hanem a deviza-elszámolású kölcsönök bevezetése és az ezzel
előálló jogviszonyok rengették meg. Az eladósítás. Az a nemzetközi méretű
csalás sorozat, mellyel a társadalom egy részét TÚLTERHELIK, azaz jövedelmeiket
oly mértékben vonják el, hogy az így előálló pénztelenségből fakadó viták
kapcsán családok tömegei bomlanak fel, emberek sokasága öngyilkosságba menekül
és folyamatosan képződik egy egyre növekvő eltartásra szoruló réteg,
betegekből, rokkantakból és munkanélküliekből. És miért is? Hogy a bankszektor „tervei”
teljesülhessenek?
Ma Magyarországon egy átlagos
ingatlanfedezetű devizahitel (a DÉSZ tagiainak adatszolgáltatása alapján) 11
millió forint. ( Ami egyezik a KSH szerinti lakás statisztikák érték adataival is.)
A deviza-elszámolású kölcsönszerződések
kezdő részlete átlagosan havi 70 ezer forint
volt, míg a 2012. évi átlagos havi
törlesztő részlet 140 ezer forint volt. Ezzel együtt az átlagos nettó jövedelem
hazánkban, 141 ezer forint havonta. Aki
ebből a négy adatból nem látja az összefüggést, az menjen orvoshoz. Vizsgáltassa
ki az agyát. Ez azt jelenti ugyanis, hogy csak és kizárólag egy kétkeresős
család képes ezeket a terheket viselni, úgy ahogy, a rezsi költségek mellett.
Egy olyan társadalomban, ahol a válások száma meghaladja az 50 %-ot? Nos ez feketén-fehéren azt mutatja, ezek az
állapotok fenntarthatatlanok.
Nem maroknyi emberről, hanem legalább
1,5 millió érintettről van szó. A teher nem azonos arányban nyom mindenkit.
Akiknek - ilyen viszonyok mellett, változtatás nélkül – a jövőképe a
kényszer értékesítés, fedezet elvonás, azaz az utcára kerülés, azok oda is
tartanak. Őket tudják mozgósítani a radikális - devizahiteleseket szervező - erők.
A radikálisan szervezettek nagyságrendje jelenleg 30 ezer családra tehető. A
bíróságra orientálódó szervezett erők mintegy 3000 családra tehető. Szó nincs
tehát a saját érdekeit a társadalom érdekei fölé emelő maroknyi emberről. Súlyos
társadalmi problémáról van szó, amely az erőszakos cselekmények megjelenését,
felszaporodását, eszkalálódását és akár a polgárháború rémét is előre
vetítheti, ha tovább radikalizálódik a helyzet.
[7] Akik támogatják a devizahiteleseket – vagy akik ellenük
vannak –, azok mind-mind a saját érdekük szerint cselekednek, miközben a
végleges döntések hatásainak tudatában (ha a devizahitelesek nyernek,
összeomlik a rendszer; ha a bankok nyernek, összeomlik a társadalom) várják a
jog végső ítéletét úgy az erkölcsi, mint a gazdasági színtéren. Senki sincs
felkészülve a vereségre, hiszen akkor belátná, hogy egyik fél sem nyerhet.
„Akik támogatják a devizahiteleseket
– vagy akik ellenük vannak …” Hümm-hümm. Akik ellenük vannak, akik ellenünk
vannak? Igen. Időszerű számba venni őket is. Ezzel folytatjuk. Mint a görög drámákban, vonuljanak fel hát az erők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése