Sablon rajz

A társulat és dalai

Micimackó - Pál Kata Péter jó reggelt

Kisfarkas - Tavaszi szél

Kisvakond - Házasodik a tücsök

Lovacska - Lipem-lopom a szőlőt

Jegesmaci - Én elmentem a vásárba

Teve - Hol jársz Szent Erzsébet asszony

Brumimaci - Kiskarácsony

Pandamaci - Jaj de pompás fa

Cicu - Mennyből az angyal

Pingvin - Hajlik a meggyfa

Kistehán - Erdő mellett estvéledtem

Rendezte: Tilk Ádám Gergely

1952-53 Leander mellett

Szüleim, Kun Margit és Tilk Géza pécsi főiskolai időszakban, talán az eljegyzési avagy esküvői fotó?

1943 Magyarboly, Kun lányok

Magyarország

Munkáslakásokat a szociális bérlakások helyett!

Nem lehet cél a szociális bérlakások szaporítása

Újra és újra a köztudatba kerül, hogy Magyarországon úgymond csak 7-8 % a bérlakások aránya és hogy le vagyunk maradva Európától! Mintha a bérlakás a társadalmi fejlődés csimborasszója lenne. Mondjuk ki magyarul. A bérlakás szolgáltatás a zsellérsor.  A zsellér lét sosem volt célja a magyarnak. A magyar saját portáján maga szeret gazdálkodni. Arról nem is szólva hogy a tehermentes családi ház, lakás a családi vagyon. A magyar – nem ok nélkül – nem aranyban és részvényekben gyűjti a vagyonát. Ha van házad, van hiteled ugye? A mi földrajzi viszonyainkon ahol megterem a kocsonya, bizony lakni kell. Nem elég befeküdni a pálmafák, avagy a bádogvárosok árnyékéba.

Maga a természet alapesetben öngondoskodó. A gerincesek maguk alakítják ki almukat és fészküket, ahová lekölykeznek. Így hát mindazon élő mely más által megteremtett vacokba, fészekbe kölykezik az kakukkféle vagy parazita.  Erre talán többen felszisszennek – különösen az úgynevezett jogvédők – márpedig a természetben ez járja.

Más ugye az emberi társadalom. Ilyen-olyan meggondolásokból a hatalom át meg át ideologizálja a természet törvényeit és erővel érvényesíti is azokat. Mint például szociális bérlakások. A természetben nem látható olyan faj, amely önként más fajnak építene vackot, fészket. Láthatók viszont olyan fajok, melyek belepottyantanak más fészkébe. Például a kakukk a nádi poszátáéba.

Szociális bérlakások? 

A szociális bérlakások lényegében - azon alacsony, avagy jövedelem nélküli társadalmi rétegeknek, rászorultak államilag (önkormányzatilag) az adófizetők pénzén biztosított szolgáltatásnak tekinthetők.  Lehet-e cél ezek szaporítása?

Mi is következett be 1989 után, az úgynevezett piacgazdaság bevezetésével? 

Bizony az, hogy az alacsony jövedelműségbe, illetve jövedelem nélküliségbe szorított néprétegek az ősi túlélési stratégiát választották, nevezetesen a szaporodást. Ezt a stratégiát választotta a magyarság is az 1700 éveket követő időszakban is, mert ne feledjük, hogy a török kiűzését követően a magyar népesség mintegy 1,5 millióra volt tehető. ( A mátyási kor 5 millió magyarságát „ledarálták” 1,5 millióra.)  Mintegy 500 éve. A családi emlékezetekben – mi több az anyakönyvekben -  ott található a nagy család emlékezete, amikor a paraszti világban a magyarság soraiban a nők nem védekeztek uraik gerjedelme ellen, így 7-11 gyerek is született egy családban amiből 5 – 8 meg is maradt. Ezt viszont az akkori gazdasági viszonyok 1,5 milliós lélekszámról indulva lehetővé, illetve fenntarthatóvá is tették. A föld öngondoskodással el is tartotta a családokat. A parasztságot soha senki el nem tartotta, csak nyúzta.

Mi van - viszont  - ma? 

Nyugat-Európa öregedik, csökken a népessége és a megszokott életszínvonal fenntartásához  népesség-exporta szorult az elmúlt három négy generációban.  Lásd Anglia ( India, Pakisztán, Kelet-Európa), Franciaország (Arabok), Németország (Törökök) stb. a keleti és déli bevándorlókkal. Franciaország és Németország első emberei éppen a napjainkban mondták ki, hogy az USA által ideológiailag hirdetett multi kulturális modell csődöt mondott. (Beengedték ők is a „tótot” a házukba.) A jólét ára, mondhatnók. 

Lám a bevándorlók első nemzedéke még meghunyászkodott és alkalmazkodott a befogadó közösséghez, ám a következő nemzedékek melyek már a befogadók között – állampolgári jogokkal – születtek igényt formáltak és formálnak a jogok, a vagyon és a pénz együttesére, és ha ebben bármilyen okokból kifolyólag akadályoztatottak úgy ha arra mód és lehetőség nyílik megszerveződnek és messze nem utasítják el az erőszakot.

Mondjuk ki, ez az Észak-Dél konfliktus. 

A szapora déli populációk a szorgalmas északi területeken élő populációkba jutva arányos teljesítmény nélkül formálnak igényt a javakra, a további szaporodásuk érdekében. Ez zajlik jelenleg az USA-ban is, Európában is, sőt Ázsia egyes részein is. Nevezzük bátran a fenntarthatóságot veszélyeztető genetikai nyomásnak.

Tokkal vonóval

Ez tapasztalható hazánkban is, miután a roma népességet (magyarul cigányságot) a piacgazdaság bevezetése kivezette a munka világából.  És itt hagyta.

Még a múlt század ötvenes éveiben a magyar falvak el-el tartottak egy-egy cigány családot a faluvégen, melyek jól-rosszul ám még beintegráltnak voltak tekinthető a társadalom szövetébe, kondásként, teknővájóként, lakatosként, orsósként, kolompárként. Hordozzák is a mai roma családnevek ezen békeidőket. A csendőrség pedig jól kezelte, amint ezt a cigányviccek is ragyogóan mutatják.  ( Hova mész cigány? Miféle malacot?)

Későbbiekben az úgynevezett szocialista nagyipar és kisipar valamint mezőgazdaság - különösen az építőipar – a munka világán belül tartották ezt a népességet, hiszen mindenkinek kötelező volt a munkavégzés. Járt a Fekete vonat. ( Ajjaj fekete vonat, elvitted a páromat …)

Aztán a piacgazdaság bevezetésével a cigányság tokkal és vonóval ki lett téve a munka világából. Már a fekete vonat se jár. Nem csak nálunk! Hanem a post szocialista országok mindegyikében. Ez összességében 16 milliós roma népességet érint Európában.

Az USA – Soros -  által is finanszírozott jogvédő körök nagydolgozatokat írtak a politikának meg egymásnak a cigányprobléma megoldásáról, melyért jó pénzeket vettek fel kutatásra és propagandára, hogy „ismerjük meg a cigányságot”  (mert ha látjuk milyen szépen énekelnek, táncolnak, zenélnek megszeretjük és a nevünkre íratjuk őket és lakást illetve apanázst adunk nekik). Mindez hatalmas irritáló szélhámosság volt. Bizonyos értelmiségi elemek – nevezzük néven az úgynevezett jogvédők - jól éltek és élnek a mi pénzünkön a cigányságra, bocsánat a romaságra, bocsánat a szegénység mérséklésére hivatkozva. Hatalmas pénzösszegek mentek el és a helyzet nem hogy javult volna, hanem fokozatosan rosszabbodik. Drasztikusan változnak az etnikai arányok.

Miután a „jogvédők” áldásos tevékenységének köszönhetően – ideológiai okok miatt - nem készülhetnek valós felmérések, azaz a népszámlálás során nem állapítható meg az etnikum, botrányos módon Európában szinte csakis Magyarországon. Ezáltal – sajnos- mindez statisztikákkal nem igazolható és aki ilyenekről beszél, azt lerasszistázzák lefasisztázzák. Ez undorító, gyűlöletes és hungarofób megnyilvánulás. A helyzet persze meg csak romlik és romlik.

Gyerekszegénység? 

Lássuk csak ezt az új fogalmat,  hogy gyerekszegénység! A statisztikák  a mai magyar gyereknépesség 20 %-át jelölik meg, mely mélyszegénységben éhezik. Nos ez  ma 10 %-os roma népesség (etnikum) szaporulata, mely 30 évre elővetítve ( 2040-re) már akár 20 %- os roma etnikai összetételt jelenthet Magyarországon. Kinek jelent ez célt?

Ez a szaporulat viszont már nem is ismeri a munka világát. Nem látta iparkodni a szüleit. Ez a szaporulat Dél-Amerika, India jelentős néptömegeire hajaz, csak amíg ott nem fagy meg télen, a mi viszonyaink között viszont fűtött hajlékot igényel.

Mondjuk ki. mocsarasodik a társadalmunk. Egyre kevesebbeknek egyre többeket kell, kellene eltartanunk. Ez már most is nagyon nehezen megy és ez is egyik alapja az ország eladósodásának, annak hogy ma – ahogy most a miniszterelnök bejelentette - ma már minden magyar állampolgárra (a csecsemőkre is) 2 millió forint államadóság esik. Öt fős családnál ez 10 millió forint. Már a házunk sem a miénk? 

Vajon Csehországhoz képest miért hiányzik nálunk az egy milliós munkavállalói réteg? 

Azért mert döntően ők a munka világából kivezetett romák. A romák közt 80-90 %-os a munkanélküliség. Hasonlítsuk csak össze Csehország és Magyarország etnikai összetételét? Hány százalékos a csehországi  roma etnikum? Természetesen Délnek és Keletnek haladva ez a helyzet csak fokozódik. A balkáni államok „balkániságát” éppen hogy ez a körülmény adja, hogy növekszik a „cigányság” aránya. Ez ma Európában 16 milliós népességet jelent. A probléma tehát nem hungarikum.

A magyar családokban is természetesen jelen vannak a „messze nézők” akik gyerekes módon azt várják, hogy eltartsák őket, alanyi jogon. 
Gondoljunk csak napjaink jelenségére a „mamahotelek lakóira, a munkát nem találó fiatalokra” illetve a kredit rendszerben tíz éveket bolyongó diáktömegekre. (Mert bizony aki boldogulni akar, az kereset után megy, ezért is vannak fiatal kolóniáink Angliában, Írországban, Ausztriában.)

A jelenlegi politika jó irányt szabott a
- munkahelyteremtés
- öngondoskodás
főcsapás irányokkal.

Nem felszámolni kell a romatelepeket, hanem munkára és imára szorítani!

Dolgozhassanak, hogy munkájuk gyümölcséből lakást építhessenek és tarthassanak fenn. Embernek érezhessék magukat.  Nem halat kell osztani, hanem hálót szőni. Nem kívánatosak a halosztó, csodatévők. hamis próféták előadásai, hogyha más táncát látjuk menten bele is szeressünk és gyereket akarjunk tőle. Avagy el akarjuk tartani a kölykeit.

Nem lehet cél a szociális bérlakások szaporítása!

Nem kellenek az állami – önkormányzati bérlakások, ahol mint fialtatókban, inkubátorokban tovább szaporítjuk a nyomort és dél-amerikai irányába araszoljunk a globális felmelegedés során, hanem munka, munkahely és a munkahelyek melletti lakhatás biztosítás kell. Nem az iskola jár a gyerekbe, hanem a gyerek az iskolába. Termelő mezőgazdasági, ipari üzemek kellenek munkáslakásokkal. Az úgynevezett szociális bérlakás nem más, mint a nyomor szaporításának inkubátora. Nem lehet cél, ennek a szaporítása.  Ez pedig nem megy piackorlátozás nélkül, hiszen az itt termelődő javakat meg is kell ám venni. Ez a fenntarthatóság alapfeltétele. A nemzeti piacot védeni kell!

Nem lehet egyszerre dugni is, meg szűzen is maradni. 

Amíg a kereskedők – a globális pénztőke - hasznát hizlaló szabad-verseny monopóliumát csorbítatlanul fenntartjuk, addig a cigánynépesség tovább szaporodik – mert ez a túlélés stratégiájuk - egyre mélyebb és mélyebb szegénységbe süllyedve, ezzel mocsarasítva a magyar társadalmat. „Sok gyerek, szegénység” mondta Berg Lizi nagyanyám, nem áldás mint azt hamis próféták hirdetik, akik az isteni gondviselést nevezik meg erőforrásként. Ami működik is egy ideig, egy óráig a szeretet és a szolidaritás formájában, ám amikor túlcsordul a pohár, háború jön. Polgárháború, világháború.  

Mert száz szónak is egy a vége: Dolgozz és imádkozz! Európában az a boldogulás alapja ezer éve. 

Pulykamáj-pástétom

Csaba vezér

Olyan magyar államra van szükség, amely nem rombolja, hanem óvja magyar nemzetét, olyan társadalomra van szükség, amely átérzi a történelmi sorsközösségét a Kárpát-medence és a nagyvilág minden magyar közösségével - mondta szombaton Nyárádszeredán Kövér László.
Kommentár: Ebben nincs hiba. Mü es egyet értünk. Mert nyelvet lehet cserélni, ám géneket nem. Miáltal kutyából nem lesz szalonna. A Teremtő akaratából a hősök és a költők újra születnek, így él a (hun-han-kun-szan) azaz magyar úrság-szellem. Hajrá Magyar Úrság, hajrá Magyarország. 
Lássátok szömtükkel ...

Turul

 

A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye.

Magyarországon összesen legalább 195 szobor áll 183 településen. Felvidék szlovákiai részén 8, ukrajnai részén 5; Erdélyben 32,Partiumban 16, Délvidéken 7 szobor áll legalább. Az ausztriai Burgenlandban Rábakeresztúron van az egyetlen turulszobor. Nálam Sasadon a Hauser rádió tetején áll és az alatta lévő repülőtisztő tőr markolatán és tokján jelenik meg. Számomra a huszár szellem, a nemzeti érzés - az összetartozás és védelem - szimbóluma. 

Lássátok szömtükkel

Háromféle magyar

Háromféle ember van ebben az országban,.. háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.

Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.

(Wass Albert)