A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye.
Magyarországon összesen legalább 195 szobor áll 183 településen. Felvidék szlovákiai részén 8, ukrajnai részén 5; Erdélyben 32,Partiumban 16, Délvidéken 7 szobor áll legalább. Az ausztriai Burgenlandban Rábakeresztúron van az egyetlen turulszobor. Nálam Sasadon a Hauser rádió tetején áll és az alatta lévő repülőtisztő tőr markolatán és tokján jelenik meg. Számomra a huszár szellem, a nemzeti érzés - az összetartozás és védelem - szimbóluma.
Háromféle magyar
Háromféle ember van ebben az országban,.. háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.
Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.
Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.
Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.
(Wass Albert)
2 megjegyzés:
Három megjegyzés:
1. Wass Albert kategorizálása nagyon tetszik Főszerkesztő Uramnak, ismét megjelenik a blogban. Fokozódik Wass A. gondolatainak megismertetése.
2. Már meg sem merem kérdezni Főszerkesztő Uramat, mert egy ártatlan megjegyzésemért néhány napos csenddel büntetett, de azért legyen: a munkásőrök mire vadásztak a turullal?
3. a magyar igazság
A solymászatot a Habsburg ház az 1700-as években betiltotta. Ahogy a tárogatót is. Ahogy nézem nagy az érdeklődés a volt munkásőrség iránt. Vadászat dolgában elterjedt a munkásőrökről, hogy helikopterrel és géppisztollyal, tehát nem turullal. Ez természetesen a szabad demokraták által művelt városi legendák között szerepelt, mint a bemocskolás oly sok gyöngyszeme. Úgymint mucsa és lábszag, bőgatya, rasszista, fasiszta stb. A magva a dolognak az, hogy Cinegéék valóban csináltak egy ilyen vadászatot ahol Borbály Sándor volt gazdpol titkár - majd az őrség parancsnoka - is jelen volt.
Szívesen mesélek azon volt munkásőrökről, akik önkéntes fegyveres szolgálattal is szolgálták a hazát és akkori szinten mintegy 4 milliárd forint értékű vagyonvédelmi munkát végeztek. Persze akik a rendőröket ostoba zsarunak, a büntetés végrehajtás dolgozóit smasszernek tartották, azok joggal és okkal tarthattak tőlük és tarthatnak ma is.
Megjegyzés küldése