2010. február 12., péntek
2010. február 11., csütörtök
Budapest ostroma 1945.02.11
"Két pogány közt egy hazáért"
"A második világháború legkegyetlenebb, legvéresebb leghosszabb ideig tartó várostroma - Sztálingrád - után Budapest bevétele volt. Az 1944. december 26-tól 1945. február 13-ig tartó harc folyamatában csak a várnegyed bevétele majdnem hét hétig tartott. Utánpótlás hiányában a védők nem tudták tovább tartani a Várat a túlerővel szemben, megadásról szó sem lehetett. Két választás állt előttük, vagy megvárják, amíg a betóduló orosz horda valamennyiüket lemészárolja, vagy megpróbálkoznak kitörni az orosz vonalakon át. Amikor a szovjet csapatok már a Széll Kálmán és a Széna téren voltak, a parancsnokság elhatározta a kitörést. Február 11-én este 8 órakor megindult a rohamozók első hulláma, aztán a többi. A kitörés óriási áldozatokat követelt, csak néhány száz magyar katona élte túl a poklot." /Franka Tibor/ Továbbiak ...
Kommentár:
"Egy hegy megy. Szembe jön egy másik hegy.
Üvöltenek farkasok, össze ne tapossatok!
Én is hegy, te is hegy, nekünk ugyan egyre megy."
"Egy szög miatt, a patkó elveszett.
A patkó miatt a ló elveszett.
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett.
A csata miatt az ország elveszett.
Hát jól verd be, azt a patkószeget!"
"A második világháború legkegyetlenebb, legvéresebb leghosszabb ideig tartó várostroma - Sztálingrád - után Budapest bevétele volt. Az 1944. december 26-tól 1945. február 13-ig tartó harc folyamatában csak a várnegyed bevétele majdnem hét hétig tartott. Utánpótlás hiányában a védők nem tudták tovább tartani a Várat a túlerővel szemben, megadásról szó sem lehetett. Két választás állt előttük, vagy megvárják, amíg a betóduló orosz horda valamennyiüket lemészárolja, vagy megpróbálkoznak kitörni az orosz vonalakon át. Amikor a szovjet csapatok már a Széll Kálmán és a Széna téren voltak, a parancsnokság elhatározta a kitörést. Február 11-én este 8 órakor megindult a rohamozók első hulláma, aztán a többi. A kitörés óriási áldozatokat követelt, csak néhány száz magyar katona élte túl a poklot." /Franka Tibor/ Továbbiak ...
Kommentár:
"Egy hegy megy. Szembe jön egy másik hegy.
Üvöltenek farkasok, össze ne tapossatok!
Én is hegy, te is hegy, nekünk ugyan egyre megy."
"Egy szög miatt, a patkó elveszett.
A patkó miatt a ló elveszett.
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett.
A csata miatt az ország elveszett.
Hát jól verd be, azt a patkószeget!"
2010. február 10., szerda
2010. február 9., kedd
Ha az isten nyulat adott ...
Néhai Végh Antal "népi" író könycímét kölcsönzöm. Mikor nyulat főzök - természetesen nyúlpaprikás - a krumplit mindig hosszában szeletelem. Ilyenkor itt van velem drága nagyanyám, ő vezeti a kezem, a Lizi. Látom Lizi nagylábosát, mert ő abban csinálta. Nem is tudom, mintha ezt se ette volna. Rossebes egy gyomra volt. Marhát nem is főzött. A szőlőt is gondozta, ám nem itta a bort sem, ám egy kis sósborszesz mindig volt a kászliban a spór mellett kockacukorral, meghűlés, nátha esetére. Csak a "sunkát", meg a paprikát, paradicsomot szerette. Azt kérte elesettségében. Na meg a kokast. Az volt az ünnepi eledel számára. "Gyurkánktól kaptam kokast". Cseng a fülemben. Szolgáljon e mai nyúlpaprikás Lizi emlékének, aki a Műegyetem alulájában egy hátsó oszlop mellé húzódva - ne keveredjen ő a nadrágos emberekkel - kis kásmír fejkendője csücskét csavargatva leste az ő Lacikáját a diplomaosztón, párás szemmel arra gondolva, igen, én tanítottam imádkozni és verseket mondani. Az én Lacikám. Fiam. Szóljon egy dal a Kormorántól, a Szeret Hídjai c. albumáról ami számomra csak a Lizi hídja címre hallgat.
"Hajdinedinedi, hoppondáréhopphopphopp."
Kormorán: Az Úr sorsot rendelt ...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)