A következő címkéjű bejegyzések mutatása: politika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: politika. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 23., hétfő

Anonimusz: Na, erre kössetek csomót!

Meghökkentő Líbia? Meghökkentő Líbia? . 
Az elolvasása után ki-ki eldöntheti, milyen volt az élet Kadhafi diktatúrájában.

16 dolog, amit a líbiaiak nem fognak tapasztalni a "NATO demokráciában": 

1. Líbiában mindenkinek állampolgári jogon jár az ingyenes elektromos áram, vagyis senki sem fizet villanyszámlát.
2. Líbiában a bank állami tulajdonban van, és 0% kamatot számít fel a líbiai állampolgároknak adott kölcsönök után,
3. A saját otthon alapvető emberi jog Líbiában.
4. Minden újdonsült házaspár 60 ezer Dínárt (kb. 50.000 USD) kap az államtól, hogy az első otthonukat megvehessék, és családot alapíthassanak.

5. Az oktatás és az egészségügyi ellátás teljesen ingyenes Líbiában.
Kadhafi "rémuralma" előtt a líbiaiak 25%-a tudott írni-olvasni, ma ez az arány 83%!

6. Ha egy líbiai állampolgár gazdálkodással szeretné megkeresni a kenyerét, akkor az államtól kap földterületet, házat, gazdasági épületeket, vetőmagot illetve az induló állatállományt. Mindezt természetesen ingyen!
7. Ha egy líbiai polgár nem talál az országon belül olyan oktatási intézményt, vagy egészségügyi ellátóhelyet amire szüksége van, az állam fizeti a külföldi tanulását vagy ellátását. Ezen kívül havonta 2300 USD ellátást biztosít lakhatásra és autókölcsönzésre.
8. Ha egy líbiai autót vásárol, az állam kifizeti a vételár felét.
9. Líbiában a benzin ára 0,14 USD literenként. Ez a mai magas USD/HUF árfolyammal számolva is csak 31 Ft.
10. Líbiának nincs külső adóssága, a háború nyomán a nemzetközi bankokban befagyasztott betéteinek összege hozzávetőleg 150 milliárd USD. Szerintem sosem fogják viszont látni.
11. Ha egy líbiai nem talál munkát a diplomája megszerzése után, az állam mindaddig fizeti neki az adott ágazatra jellemző átlagbérrel megegyező bérpótló támogatást, míg nem talál munkát.
12. A líbiai olajexportjából befolyó pénzek egy részét az állam közvetlenül a líbiai polgárok bankszámlájára utalja. Minden állampolgár részesedik tehát a nemzeti ásványkincsek értékesítéséből származó bevételekből.
13. Minden anya aki gyermeknek ad életet, 5000 USD-nek megfelelő összeget kap.
14. Az élelmiszereket ártámogatással lehet megvásárolni, 40 loave kenyér 0,15 USD vagyis kb.
34 Forint. Azt sajnos nem tudtam kideríteni, hogy hány kiló 40 loave..
15. A líbiaiak 25%-a rendelkezik egyetemi diplomával.
16. Kadhafi öntözési projektjének köszönhetően a sivatagi ország gyakorlatilag egész területe ellátott ivóvízzel. Megfeledkeztem róla, de most pótolom a mulasztásomat.

Néhány sor a líbiai adórendszerről: 
Líbiában minden jövedelem adóköteles.
Havi 1000 LD jövedelemhatárig (ez kb 189.000 Ft) 5 azaz ÖT % az adókulcs, e fölött 10% Mindenki fizet ezenkívül jövedelemtől függően 1-3% úgynevezett Dzsihad adót, és 3,75% nyugdíj járulékot.
Ezek önmagukban is barátságosnak tűnnek, főleg, ha beszámítjuk, hogy nincs villanyszámla, és évente mindenki kap állami támogatást (gondolom, ez az olajexportból származó juttatás), ami egyedülállóknak 1800 LD/év, házasoknak 2400 LD/év és még gyermekenként további 300 LD/év. Aki nem hiszi, járjon utána: http://www.worldwide-tax.com/libya/libya_tax_regime.asp még egy fontos dolog van, ami mindenképpen említést érdemel.
Mielőtt a NATO és az USA bombázni kezdte Líbiát és üldözni Kadhafi elnököt, az ENSZ egy díjat akart adományozni az ezredes részére, az emberi jogok területén elért eredményeiért.
Nem furcsa, hogy az az ember, akit az ENSZ márciusban még kitüntetéssel jutalmazna az emberi jogok területén elért eredményeiért, az őszre "brutális diktátor"-rá válik?
Nem meglepő, de elképesztő!
Itt olvasható az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének Emberi Jogi Tanácsa közgyűlésének jelentése: http://www2.ohchr.org/english/bodies/hrcouncil/docs/16session/A-HRC-16-15.pdf Egy mondatot lefordítottam azoknak, akik nem kívánják elolvasni az egész jelentést: "Több delegáció is elismeréssel vette tudomásul az ország (Líbya) elkötelezettségét az emberi jogok területén."

És most nézzük, hogy mely országok képviselői értettek egyet Kadhafi ezredes díjazásával (szintén a fenti dokumentumból derül ki): Dánia, Kína, Olaszország, Hollandia, Mauritánia, Szlovénia, Nicaragua, Oroszország, Spanyolország, Indonézia, Svédország, Norvégia, Ecuador, Magyarország, Dél-Afrika, a Fülöp-szigetek, Maldív-szigetek, Chile, Szingapúr, Németország, Ausztrália, Kazahsztán, Lettország , Angola, Nigéria, Kongó, Burundi, Zambia, Ruanda, Burkina Faso, Szenegál, Elefántcsontpart, Dzsibuti, Zimbabwe.

Ezen országok NATO képviselői a jelek szerint nem osztották ezt a véleményt. És bizony-bizony, Magyarország képviselője is egyetértett abban, hogy Kadhafi ezredes díjat érdemel.

Vajon melyik politikus "honfitársunknak" illett volna Kadhafi halálának napján szembeköpnie saját magát?

http://www.menszt.hu/a_tarsasagrol /magyar_ensz_kepviseletek_es_nemzeti_bizottsagok

Források:

http://nsnbc.wordpress.com/2011/11/01/un-report-offers-smoking-gun-proof-of-nato-and-us-lies-about-libya/ http://www.mathaba.net/news/?x=629174 Read more: http://www.emberiseg.hu/portal/blog/2011/11/meghokkento-libia/#ixzz1eTgiy8Ct

2011. augusztus 4., csütörtök

Izland- az elhallgatott polgári demokrácia győzelme.

Dátum: 2011. June 09. Thursday, 12:53

A médiák az utolsó részletekig tájékoztattak bennünket, az Egyiptomi és a Líbiai eseményekről. Mélyen hallgattak viszont a lázadásokról és a példaképes polgári forradalomról, amelyik két évvel ezelőtt zajlott le Izlandon, ahol a polgárok kikényszerítették a kormány távozását és az alkotmányuk átírását. Éppen azért, mert az Izlandi események a polgári forradalom modellje, volt az egész eset elhallgatva. Az Izlandi forradalom cenzúrája a legjobb bizonyíték arra, hogy hogyan kezelik az információkat, amelyek veszélyesek lehetnek a politikai és a gazdasági elitnek.

Az Izlandi nép lemondott a régi kormány bármilyen formájáról, a nagy bankok államosítva lettek, és népük nem fizeti meg az adósságot, amelyet a politikusok alakítottak ki, mert ez az ő rossz gazdasági politikájuknak a kérdése, és nem a népé.

Az új alkotmányban rögzítették, hogy a politikának a főszereplője a polgár, és nem a politikus.

Jelenleg Izland a legjobb példaképe a nép békés és tisztességes reakciójára a jelenlegi hatalom ellen, amelyik az országot és a világot a válságba vezette. Az Izlandi modell mutatja, hogy kell, hogy a politikusoknak félelmük legyen a nép reakciótól, ha nem a nép érdekében fognak tevékenykedni. De ne az életüket féltsék, hanem a politikai karrierjüket.

Elhallgatott tények Izlandról:

2008-ban államosították a legnagyobb bankot. A pénznemük összedőlt, és a piac összedőlt. Az ország csődbe ment.
2009-ben nagyszabású tüntetések voltak a parlament előtt, a nép lemondásra kényszerítette a kormányelnököt és az egész kormánykoalíciót. A politikusok követelik az adósság megfizetését Nagy Britanniának és Hollandiának, összesen 3.500 millió Euró, amelyet 15 év alatt kellet volna megfizetni 5,5% kamattal.

2010-ben a nép az utcára vonul, és kiharcolják maguknak az általános népszavazás törvényét. 
2010 januárjában a köztársasági elnök elutasítja ennek a törvénynek a ratifikálását, és bejelenti, hogy konzultálni fog az Európai unióval.
A nép ismét az utcára vonul. Márciusban népszavazás van, amelynek az eredménye, hogy a nép 93% elutasítja megfizetni az adósságot Nagy Britanniának és Hollandiának. A kormány rá volt kényszerítve, hogy elkezdje az állam képviselőinek kivizsgálását, hogy jogi felelősségre vonja őket a válságért.
Utána következett, egy néhány bankfőnök és menedzser bebörtönzése. Miután az Interpol kiadta a parancsot, minden résztvevő bankár elhagyja az országot. A nép alkotja az új alkotmányt, amelyik már nem a Dán alkotmányának másolata, amint ez idáig volt.
2011 februárjában összejött az alkotmányalkotó testület, amelyet a nép által közvetlen választott képviselők alkották, és elfogadásra előterjesztették az új alkotmányt, amelyik megállapodás alapján született.

Ez az Izlandi forradalom rövid történelme: az egész kormány lemondása, bankok államosítása, általános népszavazás, a válságért felelős emberek bebörtönözése és egyenesen a nép által átírt alkotmány elfogadása.

Az Izlandon történő események olyan politikusoknak volt a figyelmében, mint Merkel (német), Sárkozy (francia), Cameron (angol), Zapatero (spanyol), Berlusconi (olasz) és mások, akik gyorsan felismerték a veszélyt az ő korrupt rendszerükre.

Az Izlandon történő események bojkottálását szigorúan betartották az összes korporációs sajtónak, rádiónak és televíziónak tudósítóinak ezrei. Némelyik állam kiegyezői állítólag a médiáknak cserébe a hallgatásért, adókedvezményeket ígértek.

Mindennek ellenére az Izlandi forradalom eszméje terjed az egész Európában. Ellenálltak a korrupt és tarthatatlan rendszer ellen, és a világnak leckét adtak az igazi demokráciából. Azoknak a politikai és gazdasági elitek akarata ellenére, akik a világválságot okozták, korább vagy később, ez az egész világon ismeretes és értékelve lesz. A szabadság iránti vágynak nincs határa!

Fordította: Vajda Iván

Megjegyzés: Talán nem véletlen, hogy mindez Izlandban történt, ahol az újkori világ legrégibb parlamentje van az "Althinget", amelyik 930-ban alakult.



Egy adalék: a világ legelső alkotmánya az az Izlandi volt, a második a magyar

VL

2011. július 18., hétfő

Korsch Péter: Új törvény - itt vannak a SIT(H)-ek


A héten fogadta el a Parlament új, nagy játékosoknak szóló, a Szabályozott Ingatlanbefektetési Társaságok (SZIT) törvényét. Pénzügyi szolgáltató központtá szeretnénk válni, nem maradhatunk le. A történet azért érdekes a mi számunkra, mivel a hitelválság kapcsán piacra kerülő ingatlanok felszippantására kitűnően alkalmasak. Lássuk hogyan épül is fel a rendszer.

Portfólió írása alapján a SZIT-ek életrekeltése csak a komoly tőkehátterű személyeknek, cégeknek adatik meg. 10Mrd-os induló tőkével kell rendelkezniük. Nem nehéz rájönni, hogy itt eleve külföldiek helyzetbehozásáról van szó. Miután létrejön a társaság, kapaszkodjunk meg, társasági adó és iparűzési adó mentességet kap örökre, mivel annyira kívánatos a jelenléte hazánkban. 'Cserébe' vállalják, hogy nyereségüket 90%-ban kifizetik osztalékként évente. Ez azért érdekes, mert az egész kapitalista(pénz a lényeg nem az ember) kreálmányt tőzsdére kell vinni. Oda pedig akkor jönnek csak a spekulánsok(befektetők), ha nyerészkedhetnek, akik persze jórészt szintén külföldiek. Tehát aki részvényt vesz, az sok osztalékra számíthat, ha a társaság jó magas nyereséggel dolgozik. A gyakorlatban két helyről jöhet a pénz. 1. Ingatlan fejlesztés, 2. Ingatlan bérbeadás. Az ingatlanfejlesztés a vállalkozásokhoz köthető főleg, míg a bérbeadásnál a lakossági szegmens is erős lehet a válság hatására.
Mit jelent ez a magyar lakosság, és vállalkozások számára?
Nagyon egyszerű: teljes kiszolgáltatottságot. Nagy tőkével, kapcsolatokkal rendelkező társaságok megszerzik a tulajdonjogokat, a helyi lakosok, cégek csak bérelhetnek 'piaci áron'. A tőzsdei spekulánsok meg majd követelik a mind nagyobb nyereséget, ami egyben 'piaci ár' (bérleti díj) emelkedést is jelent. Így zárul a kapzsiság álkapcsa áldozata(rabszolgája) körül.
Nem is titkolják miről van szó. A tavaly tőzsdére vezetett Appeninn Holding vezetője a következőket nyilatkozta:" Szerinte ha a szit-sztori összefonódik időzítésében a KKV-szegmens dinamikus növekedésével, akkor aranykor következhet be az ingatlanpiacon és ez a külföldi befektetők érdeklődését ismét felénk fordíthatná."
Ügyesen ki van ez találva. A fiúk nem ma kezdték. A politikusok úgy sem értenek hozzá(máshoz sem nagyon), irányított kommunikációval, előkészített anyagokkal, fennséges tálalással felépíthető a segítő, előremutató megoldás illúziója. De ez akkor is csak egy illúzió marad, amit egy idő után bizonyosan kijózanodás követ.
Nekünk két feladatunk lehet ilyen esetekben, ami a 0. feladattal kezdődik: fel kell ismerni az illúziót! Utána 1. a jól működő gépezetbe homokszemeket tegyünk, vagy szórjunk, illetve 2. olyan alternatív megoldásokat dolgozzunk ki és vezessünk be, ahol ezek a gépezetek nem tudnak működni. Gondolok én itt ezen a területen pl. a helyi pénzek bevezetésére, támogatására. Az ad munkahelyet, munkát, finanszírozást, lokális közösséget. Ugyanis az ügy hátterében a tőkehiány, és a kamatos pénz áll, mivel az országnak nincs saját pénzkibocsátási lehetősége. Ezért amíg meg nem változik a helyzet a központban, helyben kell cselekedni.
Saját magunknak kell a sorsunkat a kezünkbe vennünk, mint a fenti példa mutatja a sokadik bankárkormányunkra sem számíthatunk.
Korsch Péter
Kommentár:  Nah. Gengsztereké ez a világ.  Az Állami Eszközkezelő majd csak akkor alakul meg, ha ,már megvannak a "orgazdák" akik felvásárolják a lopott holmit. 

2011. július 4., hétfő

Honnan fúj a pénz?

Katana


A szőrös-mancsú (Nem a Négy Mancs, hanem az Ezer Mancs) globálnyik-banker ország-nepperek valódi szándékairól rántom le most a leplet!
Évtizedek óta idegel a globál-bankerek óhéber rizsája, hogy "egészségtelen" a hazai lakás-tulajdonosi szerkezet, mert ez a fékje a munkaerő mobilitásnak kis hazánkban. Ez uszadék usa-duma. Magyarország durván 500 kilométer hosszában. Ha nincs munkahely, kavarhatsz ezen belül, akkor sem lesz. Ha meg 500 kilométeren túl mész, ott nem úgy beszélnek, ahogy te és mocskos idegen földönfutó vagy. Nem úgy az USA-ban. Ott ezer kilométereket is utazhatsz és ugyanazt a nyelvet beszélik. Keverik ezek az ország-nepperek a szezont a fazonnal. Mi meg hallghatunk, mint a sült hal. 
Mert miről beszélünk? Arról hogy a szőrős globálnyik-bankerek az otthonaink tulajdonjogából is ki akarnak forgatni minket. ( A nem lakás célját szolgáló ingatlanvagyont már lenyúlták. Övék a tulajdonjog!) Ezt - az otthonok tulajdonjogából való kiforgatást .- már meg is kezdték a devizaadóssá tétellel, azzal hogy a lakáshitelezést a szerencsejáték mocsarába rángatták. És a mainstram médiájuk meg is magyarázza. Sok baromarcó palimadár, meg még helyesel is, hogy igen ők voltak a hülyék mert belenyúltak, beleléptek. De ennyien Jómadárkáim??? Nem érzitek, hogy holnap más trükkel ti jöttök? Például a közműtartozásokkal? 
A még szomorúbb pedig az, hogy a történet hajadzik az 1240-es helyzetre a mai Dél-Orosz pusztákon (akkor Desti Kipcsak) , mikor Kötöny bátyánk, kun fejedelem kardszámlálást tartván mintegy 25 ezer kardot (japánul kanatát!) számlált, a hírek meg arról jöttek, hogy Batu nagykán mintegy 500 ezer katanával erre tart. És így is lett. Akkor mi magyarok mintegy 1,5 millió főről 600 ezer lélekre fogyatkoztunk, és bizony jól jött IV. Bélának az a 25 ezer kun katana, amely kikerülte a korabeli mainstreamot és a Duna-deltában húzta meg magát a mongol-tatár invázió idején.  
Hatalmas itt a szar. Itt nem az egyes emberrel, hanem a nemzetekkel packáznak és ickáznak. Hova menekülhetnénk? 

2011. július 1., péntek

Lehet kilakoltatni! Jönnek a bankok!

Fordulópont!
Százharmincezer devizahiteles van hátralékban. Indul a "példa statuálás"! A bankerek azt kommunikálják, hogy akik nem tudnak fizetni, az "pszichológia". Családpusztítók, nemzetrontók!
Mikor csukjuk már le azokat, akik ezt előidézték és fenntartják?


"Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké."

/Remenyik Sándor/

2011. június 17., péntek

Bekaptuk, majd megettük a répát, amit elültettünk.

Háborúban állunk!
Ezt kommunikálja,  mondja nekünk a kétharmados miniszterelnök! Ellenségünk az államadósság - fejenként két millió ugye - és annak növekedése, továbbá a munkanélküliség - mintegy egy millió munkahely hiánya - és az ebből eredő kilátástalanság. Van tehát ellenségképünk. Van mi ellen felsorakoznunk.

Kik vagyunk? 
Barátaim, mi - a magyarok - államilag eladósodott devizaadósok vagyunk. Rosszakaróink pedig azok, akik ide juttattak minket.  Azok, akik - helyettünk és nevünkben - felvették a fejenként kétmilliós államadósságot. Azok akik - helyettünk és nevünkben - felvették a devizahiteleket. Azok, akik elvesztették munkahelyeiket és egészségüket. Ezek ugye mi vagyunk? 

Jótevőink
Mert ugye, akik eladósítottak, tehát "adták" a magyar államnak a hiteleket, akik nekünk devizahiteleseknek "adták" a devizahitelt - egyben kisbetűvel ugyan de felhívták a kockázatra a figyelmünket - ők nem lehetnek az ellenségeink? Ők a jótevőink.



Bazdmeg! Te is devizaadós vagy!
Ám úgy tűnik, hogy mint egy idióta eb, csak a hurkot látjuk nem a sintért. Jó példa erre a "devizaadós". Azaz mi. Úgy teszünk, mintha csak a lakáshitelesek lennének a devizaadósok, akiket a kilakoltatás réme fenyeget az otthonainkból, holott kik tehették meg közülünk, hogy új autót készpénzért vásároltak és  nem lízingelik? Egyáltalán!  Minket nem fenyeget a hazánkból való kilakoltatás réme? 


A Háborúról Dr. Bogár László közgazdász. 

2011. június 16., csütörtök

A hazaszeretetről


"Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: 'Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.' A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem.
A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.
Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi mértékben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza végzet, személyesen is. Nem fontos, 'szereted'-e, vagy sem. Egyek vagytok.
De úgy látom és tapasztalom, hogy te - szóval ünnepélyesen, írásban és a dobogókon - inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást.
A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van.
De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha - férfiasan, kidüllesztett mellel - megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús.
 Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret.
Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered."

2011. június 14., kedd

Bíró Zoltán: Bauerék és a magyarok


Amikor egy régi eredetű és egyre inkább elfajuló jelenséget nevezek így: Bauerék és a magyarok, akkor nem az ávós Bauer apára és nem a család történetére utalok. Emlegették ezt már elégszer, elegen. Kétségtelen azonban, hogy a cím szerkezete már önmagában is szembenállást, de legalábbis erős különbségtételt jelez két fél között, mégpedig a magyarság és egy kisebbségi csoportosulás között. Ám arról sincs szó, hogy a „Bauerék” összefoglaló név alatt a hazai zsidóság egészére célozgatnék, hiszen tudom jól, hogy voltak is, élnek is köztünk jó magyarként zsidó származású, zsidó vallású emberek, akik méltán utasítanának el ilyen sértő általánosítást. Csupán arról van szó, hogy Bauer Tamás internetes elmélkedése a „hősök napja” és Trianon kapcsán nemcsak őt személy szerint jellemzi, hanem egy olyan csoportot, amely befészkelte magát a magyar életbe, és ebből a jól kibélelt fészekből rikoltozza mélységes lenézését és utálatát minden értékkel, érzelemmel szemben, ami magyar, ami a miénk.

Bő száz éve fészkelődnek itt úgy, hogy egyre tágabb teret nyissanak maguknak: ők akarják diktálni, milyennek lássuk magunkat, történelmünket, elődeinket, mit higgyünk, mit ne, mit tekintsünk jónak, mit szépnek. Bauerék szerint a magyarság hősei nem hősök, a magyar tragédiák nem tragédiák, a magyar fájdalom pedig nem fontos, provinciális, egyenesen nevetséges. Ami bajunk van, azt egyébként is csak magunknak köszönhetjük. Ezzel szemben ők nem követtek el bűnöket soha, az ő tragédiájukat mindig kizárólag mások okozták, nekik egyetemes értékű igazságaik és ügyeik vannak, ezért csak az ő történelmük, az ő tragé­diáik, az ő fájdalmaik fontosak. Ha mi hazát, nemzetet és jogot védünk, az ostoba, kirekesztő nacionalizmus, ha ők akár Izraelben, akár a diaszpórában támadnak, terjeszkednek mások rovására, az bölcs előrelátás és jogos önvédelem. Ha a magyarság mint államalapító nemzet – általában erőszak nélkül – asszimilált idegen ajkú népcsoportokat, az bűn. Ha Izrael állam fegyverrel űzi el a palesztin lakosságot, hogy elfoglalja a területeit, az nekik istentől való joguk.


Ez a Bauerék logikája. Bauer Tamás az interneten „különvéleményét” hangoztatva tagadja a nemzeti összetartozást úgy is, mint tényt, s úgy is, mint a magyarság természetes igényét. Érvei a tökéletes érzéketlenségét mutatják annak a népnek a sorsa iránt, amelynek a megcsonkított országában él. Úgy tesz, mint aki a legcsekélyebb mértékben sincs tisztában sem a tria­noni döntések körülményeivel, sem annak igazságtalanságát és ostobaságát elítélő olasz, francia, angol stb. véleményekkel, de ezek feltehetően nem is érdeklik. Bűnként tálalja, hogy a két világháború között határrevíziós törekvéseink voltak egy gyalázatos döntéssel szemben. Ezzel együtt persze azt is, hogy a németek oldalán beléptünk a háborúba, mintha fogalma sem lenne arról, milyen kényszerhelyzetben volt akkor az ország, éppen Trianon következményeképpen. Egészen odáig megy, hogy a mai kormányzat, élén Orbán Viktorral és vele együtt Tarlós István főpolgármesterrel, ma is lélekben a tengelyhatalmakhoz csatlakozik. „Szembefordulnak az antifasiszta koalícióval” – mondja, mert valóban: mi más lehetne a magyar, mint fasiszta. Ismerjük ezt már Rákosi Mátyás óta. Az sem zavarja, hogy nem létezik sem antifasiszta koalíció, sem tengelyhatalmak nincsenek ma a világban, hanem egészen másfajta hatalmak vannak, felszerelve világbíró bankokkal, atomfegyverekkel, nagyhatású médiumokkal, és azok veszélyeztetik ma a világ békéjét leginkább, akik szeretnek mindenkit lefasisztázni és leantiszemitázni, aki nem közéjük való. Nyilván a kollektív szürkeállomány szólal meg Bauer soraiban, és ez a sajátosan barázdált szürkeállomány hajlamos elhitetni minden tulajdonosával, hogy mindenki más hülye, de legalábbis mindenkiből hülyét lehet csinálni. Azokat különösen ide sorolja, akiknek van kötelességérze­tük a hazájuk iránt és vannak megkötő érzelmeik a magyarság tagjaiként. Azokat, akik akkor is a magyar nemzethez tartozónak tekintik magukat, ha erőszakkal kialakított államhatá­rok választják el őket nemzettársaiktól.


Végezetül Bauer Tamás azt állítja: „a magyar jobboldal semmit sem tanult az elmúlt száz évből”. Ennek persze érdemes lenne alaposabban utánanézni. Ám érdemes lenne annak is, vajon Bauerék – akik minden rendszerben, Rákosi-féle diktatúrában és plurális demokráciában is folyton ugyanazt rikoltozzák a fészekből rendszer-kompatibilis változatban – tanultak-e valamit a saját történetükből, pél­dául 1919-ből vagy az ötvenes évekből és 1956-ból. A szerző gondolatmenete alapján azt látjuk, a legfontosabbat nem tanulták meg: hogy a magyarság érdekeihez és érzelmeihez nekik kellene alkalmazkodni akkor is, ha lélekben más égtájon élnek. Persze csak addig, amíg ezt a fészket el nem hagyják melegebb égtájakra szállva.

Magyar Hírlap



Megjegyzés: Igen, ők azok akik lekommunistázták a kilencvenes években munkásőröket és lefasisztázták a kétezres években a gárdistákat. Ők azok akik élő pajzsként használják és gerjesztik ellenünk a cigányságot és megbújnak a magyar zsidóságban, élő pajzsként állítva szembe velünk - a torz eszmék síkján, értsd jobboldal baloldal - zsidó származású barátainkat.  Ők azok, akik lerasszistáznak minket. Ők azok a magyarul (is) beszélők, akik Németországban németek, Franciaországban franciák és Belgiumban a belgák. Ők a nemzetköziek. Akik az EU-ban és a világ minden táján a rossz hírünket keltik, a "baloldaliaknak" fasisztaként, a "jobboldaliaknak" kommunistaként aposztrofálva minket. Ők azok, akik sosem kerülnek a "transzportba", mert ők olvassák a listát és mindig és mindenhol, minden körülmények között az élre törnek. Az ő nagynénjük él Moszkvában és nagybátyjuk New Yorkban.  Ne "zsidózzunk" hát barátaim, hanem nevezzük néven mételyeinket: Bauerék. 

Az utolsó munkásőr (ismétlés)


RTL KLUB 2011-06-14 Kedd 23:20
A múlt század 1989-90 éveiben a volt Munkásőrség illetve a munkásőrök ellen intenzív lejáratókampányt folytattak ugyanazok, akik rá húsz évre a Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda, azaz a gárdisták ellen. Agy mosottaknak ellentmondásosnak tűnik a párhuzam, pedig ugyanarról volt és van szó. A globális pénzdiktatúra és a hálózatuk szorgos ügynökei - nevezzük őket egyszerűen csak Baueréknak - a "nemzetköziek" mindent elkövetnek annak érdekében, hogy önkéntes nemzeti szervezetek ne működjenek, főleg ha azok katonai, nemzetvédelmi -és rendvédelmi elhivatottságot éreznek, így ócska göbbelsi szisztémával vagy lekommunistázzák vagy lefasiztázzák azokat. Lám, a tömegkommunikációs eszközökkel a munkásőröket lekommunistázták, a gárdistákat lefasisztázták. Csírájában fojtottál el a Magyar Nemzeti Gárda megszervezését, mind 1989-ben, mind pedig 2009-ben. 
Az RTL Klub XXI. század műsora a Munkásőrség megszüntetése 20. évfordulóját követően (a titkosítások egy része feloldása után) az azóta felnőtt "parazita" nemzedékeknek a még élő tanúk illetve a téma kutatói megszólaltatásával rámutatott a jobb sorsra érdemes önkéntes szervezet egyes tagjai sorsán keresztül is a jelenségre és az eseményekre. A Munkásőrségre - a hatalom megszerzése érdekében jellemtelenül - kígyót békát ordító rendszerváltó pártok közül mind az SZDSZ, MDF, FKgP elnyerte a néptől méltó jutalmát. A nép kirakta őket a parlamentből, mint macskát szarni. Az akkori - 1989 - ifjú törökök, ma janicsárként ( EU helytartőként IMF ügynökként) a devizaadóssá tett tömegek kilakoltatásához asszisztáló fülkeforradalmárok még várhatják az elszámoltatást.  Isten nem ver bottal. Bizonyosan eljön annak is az ideje, amikor nem csak az Teremtő és az IMF, hanem a Nép előtt is el kell számolni a Nemzeti Vagyonnal, a nép Jogaival, Vagyonával és Pénzével. Mert ez, ami most van, hogy minden megszülető magyar gyermekre, leendő állampolgárra - az élők mellett - azonnal kettő millió forint - adóként behajtandó - tartozás esik, azaz gyermekeink, unokáink adósrabszolgának születnek, sokáig már nem tartható. 

2011. június 8., szerda

Gyertek írástudók és próféta tollnokok



Új idők váltják a régit
Bob Dylan – Dinnyés József

Most mindenki jöjjön, akármerre jár.
Ugye de nagy a víz és dagad az ár,
És ugye csurom víz mindenki már?
Ha az időtök valamit számít,
Tempózzatok különben lebuktok, mint a kő,
Mert új idők váltják a régit.

Gyertek írástudók, próféta tollnokok,
És figyeljetek, ilyet még nem láttatok,
De egy szót se míg a kerék forog,
Szerencsé érhet akárkit.
Az aki most veszít később még nyerni fog,
Mert új idők váltják a régit.

Gyertek képviselők és szenátorok,
És ne álljátok el a bejáratot,
Aki most gátol, majd eshet nagyot,
Nagy ütközet csata dühöng kinn,
S megreszket máris az ablakotok,
Mert új idők váltják a régit.

És anyák és apák is siessetek,
És ne bíráljátok, amit nem értetek,
Már úgyse fogad szót a gyermeketek,
A pályátok senkit sem csábít,
Hát félre az útból vagy segítsetek,
Mert új idők váltják a régit.

A türelem véges, az átok hathatós,
S felgyorsul majd az, aki lassú most,
Mire a mán a holnap túllapoz,
Ez a rend semmit sem számít.
Az elsőkből akkorra utolsó lesz,
Mert új idők váltják a régit.

Csórók vagyunk

Hitelcsapda

A svájcifrank-devizahitelesek kölcsönei „hírből sem látták” az alpesi valutát, amelyet az itteni pénzintézetek forintalapon folyósítanak. A bank csak azért találta ki a frankalapú hitelt, hogy annak árfolyamán megduplázhassa a korábban fizetett havi törlesztést – mondta tegnap Boros Imre közgazdász (képünkön). 

Róna Péter közgazdász kifejtette: ahelyett, hogy a kormány a bankadón keresztül kiveszi a hasznot a pénzintézetek zsebéből, inkább a svájcifrank-hitelesek kártérítését kellene szorgalmazni, akik ezután át tudnának váltani a forintalapú hitelezésre. Összeállításunkból kiderül, a frank árfolyamának elszabadulása óta ötszáz-hatszázezer jelzálogadós került hitelcsapdába, és nem csak azok, akik lakásuk elvesztésétől tartanak. Százezrével vannak olyanok is, akiknek autóikról kell lemondaniuk. 

2011. június 2., csütörtök

A népharagról

 "Lehet a népharag késik, ám nem múlik." /tlg/

Palimadarak, adófizetők

MTI hír: „A Nemzeti Eszközkezelő Társaság beindításának legnagyobb előnye lakóingatlan piaci szempontból pedig az OC szerint az, hogy az eszközkezelő által megvásárolt ingatlanok elkerülhetik a nyíltpiaci értékesítést, így ezek az ingatlanok sem erősítik az árakra ható nyomást.
Az állam, az eszközkezelőn keresztül kényszer bérlakás vásárlásba fog, ahol a megvásárolt ingatlanok kiválasztási szempontja nem az ingatlanok minősége, fenntartási költsége, elhelyezkedése lesz, hanem várhatóan a tulajdonosok szociális helyzete. Ráadásul ezen ingatlanok szétszórtan helyezkednek el, így üzemeltetésük drágább, mint az egy tömbben elhelyezkedő bérlakásoké. Ezért az OC jó ötletnek tartja, hogy az eszközkezelő zöldmezős lakásépítésekbe is belefog, mivel ezek a bérlakások korszerűbbek lesznek és nagy valószínűséggel egy tömbben fognak elhelyezkedni, alacsonyabb fenntartási költség, és olcsóbb üzemeltetés jellemezheti majd őket.
A beruházások megrendeléseket jelentenek az építőiparnak is, a kérdés "csupán" az, hogy milyen forrásból fog működni az eszközkezelő, és hogyan finanszírozza az állam a zöldmezős beruházásokat - áll az elemzésben.
Kényszermegoldások
Nincs új a nap alatt. A nemzetközi pénzpiaci spekulánsok arra kényszerítették a magyar államot, hogy olyan vállalkozásokba kezdjen, ami messze nem felel meg a szubszidiaritás elvének. Mind a devizahitelesek lakásainak a felvásárlása, majd visszabéreltetése, mind pedig a közmunka szervezés kényszermegoldások napjaink Magyarországán.
Bérlakás szektor hiánya?
Időről időre a tömegkommunikáció a köztudatba dobja, hogy Magyarországon „egészségtelen” a bérlakások és a lakók által tulajdonolt lakások aránya, mert míg például Németországban az 50 %-ot is meghaladja a bérlakások száma, addig hazánkban mindez jó ha 8 %. Vajon miért is nem alakult ki Magyarországon a némethez hasonló működő bérlakás szolgáltató szektor. A válasz nagyon egyszerű. Azért mert a mi viszonyaink között gazdaságilag nem éri meg felépíteni és fenntartani az ilyen portfóliókat, hiszen nincs rá fizetőképes kereslet. Magyarországon a bérek, azaz a kereset éppen ötöde németnek, a fejlesztési és fenntartási költségek meg közel azonosak. A bérlakás szolgáltató szektor működésének leghatalmasabb gátja tehát az alacsony keresetek és a magas lakásrezsi. Lám, vidéki nagyvárosainkban a panellakásokat még a rezsi összegéért sem lehet kiadni. Mindez az ország pénzügyi kifosztásának a következménye. Nincs alapja tehát a Nyugat-Európai viszonyokkal való összehasonlításnak. Ilyen alapon - enyhe túlzással - akár a mongol ingatlanpiaccal is hasonlítgathatnánk viszonyainkat.
Magánerős és értékesítési céllal épült lakásállomány
2001. évvel a jelzálog-hitelrendszer bevezetésével radikálisan megváltozott a hazai lakásépítési rendszere és a piac. Az új lakások piacán a magánerős építések visszaszorultak az értékesítési céllal épített lakásokhoz képest, megfordult az arány, miáltal a magánerős építési forma radikálisan visszaszorult. Így az a – nem lebecsülhető - teljesítmény, ami a magánerős építésben létezett kiesett a rendszerből.
Nincs a királynak új ruhája
A bankok egymással versengve szórták ki a jelzáloghiteleket, megjelent a szabad felhasználású jelzáloghitel is úgymond ingatlanfedezet mellett. Majd kiderült, a „királynak nincs új ruhája”. Tabunak számított és számít ma is annak a nyilvánvaló ténynek a nyilvánosságra hozása, miszerint Magyarország legalább felében nincs – számításba vehető - ingatlanpiac! Mindezt a körülményt ugyan 1999. évtől a KSH Ingatlanadattár feketén-fehéren igazolja, ám erről beszélni majdhogynem egyet jelentett a cigányozással és zsidózással.
Igen-igen. A Pénzdiktatúra, a bankok hallani sem akartak a válságig erről a körülményről. Ennek nyilvánvaló ténynek a tudatosítása egyfelől hatalmas társadalmi felhördüléssel járhatott, mert ugye egy ilyen kijelentés a települési önkormányzatok öntudatába gázol, másfelől súlyos korlátokat szabhat a vidéki hitelkihelyezéseknek, a pénzcsinálásnak. A valóság kimondása szinte senkinek nem állt érdekében.
No most ennek a „képmutatásnak” a levét isszuk. Így történhetett meg többek között az is, hogy a Fészekrakó program kapcsán kiáramló milliárdok - szinte teljesen, 97 %-ban - a piac szerinti ingatlanfedezettel (ingatlanforgalommal) nem rendelkező térségekbe vándoroltak. Kiemelt példája ennek Borsod-Abaúj– Zemplén megye és térsége. Ebben a menetben költöztek be „fedezet nélküli” hitelkihelyezéssel romák tömegei jelentős társadalmi feszültséget is okozva például Miskolcon az Avas lakótelepre.
Fészekrakó
Már 2005. évben többen láttuk és tátottuk a szánkat – amikor a Fészekrakó a médiában dübörgött – hogy a kihelyezett hitelállomány 3 %-a azaz három százaléka esett csak a Központi Régióra, ahol az ingatlanforgalom 60 %-a zajlott. Látni lehetett, hogy ennek a levét mi – adófizetők - fogjuk meginni, a javak elherdálást megfizetni, ugyanis a bankok nyeregben voltak, mert a magyar állam vállalta a bebukott hitelek utáni kezességet.
Bekövetkezett
Gyurcsány Ferencék az MSZP választási sikere érdekében hatalmas mennyiségű fedezetlen hitelt áramoltattak ki a bankrendszeren keresztül a Fészekrakó program kapcsán, ezzel keresve a szegénységben élő tömegek kegyeit. Meg is lett ugye az eredménye? A 2006. évi választásokat az MSZP megnyerte, mi pedig fizethetünk a bankoknak, akik kőkeményen védik ugye betéteseik (kik is a betéteseik?) érdekeit.
Mi is történt?
2001. évvel a jelzáloghitel rendszer bevezetésével jelentős külföldi tőke áramlott be a bankrendszeren keresztül a hazai lakásépítésre, mely megváltoztatta a lakásépítési szektor összetételét, lényegében kiesett a magánerős építésében megjelenő munkateljesítmény. Hatalmas túlkínálat alakult ki, például Budapesten az éves újlakás kínálat 6 ezerről 40 ezerre emelkedett 2001. évről 2006. évre. Ezt a kínálatot sem a bérlakás szektor sem a piac nem volt képes felszívni a hazai alacsony bérszínvonal miatt. (Melynek ugye oka az eladósodottság, az hogy a kamatokkal kiáramlik a pénz az országból). A bankok közötti hitel-kihelyezési versenyben a bankok éltek a politika feslettségével, azaz politikai tőkéje kovácsolása (osztogatás) érdekében a magyar állam nevében az MSZP kezességet vállalt, a fedezet nélküli hitelek kibocsátására. Ne feledjük, Magyarország felén nem volt és nincs is ingatlanpiac. Mert bizony nem az ingatlan a fedezet, hanem az eladható ingatlan! Jól mutatja ezt a jelenlegi helyzet, amikor az ingatlanokra terhelt hitel nagysága meghaladja az ingatlan piaci értékét. Magyarul kevesebbért lehet eladni – ha el lehet adni egyáltalán – az ingatlant, mint a rajta lévő hitel nagysága. Mondjuk ez a gépjárművek piacán már eddig is tapasztalható volt.
Erre aztán rátett a világválság, konkrétan a CHF és a forint értékarány radikális megváltozása.
Így jutottunk el a devizahitel adósok tömegeihez, akik nem képesek fizetni a törlesztő részleteket. Most aztán mi legyen?
A pénzszivattyú: Főszereplők az MSZP-SZDSZ, a bankok és a devizahitelesek
Ami itt bekövetkezett, az magyarul az az eset, mikor egyesek „jogszerűen” más nemi szervével verik a csalánt. A politika, a bankok és a társadalom egy szűk rétege (5 %) az adófizetők vérét szívják. Ezek együttese hozta létre ezt a helyzetet.
Mert az MSZP-SZDSZ nem fizet, a bankok nem akarnak, a devizahitelesek meg nem tudnak. Fizetni. Szép kis mutatvány ugye? A kezes a magyar állam. Az államnak pedig ugye nincs pénze, mert az a pénz amit az állam kezel, az az adóforint, amit mi adófizetők tulunk be a kasszába.
Palimadarak, adófizetők!
Megy a sírás-rívás, hiszen százezer családot fenyegeti az árverés réme. Szorul a nemzeti szív. Testvéreinket fenyegeti a kilakoltatás, a földönfutás réme.
Felvetődik ilyenkor persze a kérdés, hogy azok, akiket az árveréssel kitennének az otthonukból, hol laktak annak előtte, tehát az „eredeti állapot” visszaállítható-e? Tíz év hatalmas idő. Gyermekek születtek ezekbe az otthonokba, akik ugye nem kerülhetnek utcára. A kilakoltatás család és nemzet ellenes.
Kínjában a magyar államot, az adófizetőket képviselő új irányítás – a nemzeti kormányzat - kitalálja, hogy akkor megveszi ő ezeket az árverésre kerülő lakásokat, így a jelenlegi tulajdonosok bérlőként élhetik tovább életüket. De miből? 
Mekkora is az akkora?
Durva becsléssel azt mondhatjuk, hogy 100 ezer lakás 15 millió forint / lakás fajlagos értékkel
100.000 db * 15.000.000,- Ft/db. Ez 1.500.000.000.000,- Ft. Magyarul másfél billió forint. Fel tudja valaki fogni a másfél billió fogalmát?  (Ahogy Wágner Úr mondaná, ennyi pénz nincs is.)
Vajon mi adófizetők - Palimadarak - meg akartuk és tudjuk venni ezeket a lakásokat?

2011. június 1., szerda

Orbán beszéd és olvasata

Tetszett
A Viktor beszéde, úgy ahogy volt tetszett. Mert a hülye is tudja, hogy a második Orbán kormány - kétharmad ide vagy oda - egy nagy orrossal kezdte a kormányzást, melyet Brüsszelben kapott az úgynevezett hiánycél kapcsán, azaz rá lettek szorítva az úgynevezett nagy ellátórendszerekhez való hozzányúlásra. Szembe kellett nézni, sőt menni azzal, amit eleddig a gengszterváltás utáni valamennyi kormány elkerült, a "cuclizmus vívmányaival", az osztogatós ingyen ebédekkel, a nagy és fenntarthatatlan rendszerekkel. Azzal a sárkánnyal, mely most is láthatóan ott rágcsálja a Mediterránumot, Észak-Afrikát (az arab világot) és Dél-Európát (görögök, portugálok, spanyolok). 
Különösen tetszett, hogy Orbánnak újra van ellenségképe és az nem én vagyok, a lekommunistázható, az ánti rendszerben tehetsége folytán pozíciókat betöltő parasztivadék, a kisdobos, úttörő, KISZ-es és munkásőr, mára mindebbe belerokkant rezignált nyugger. Az ifjútörökökről - értsd Jobbik - mindez még messze el nem mondható, ugyanazokba a szaros tócsákba lépnek őszinte kék szemekkel szellemi és politikai rövidnadrágosként, amibe anno a fidesz politikai tojáshájjal a seggén. Mondhatnók életkori sajátosságnak is mindezt, ha atyaként adhatnók két egyforma pofont nekik, hogy tanuljanak. 
Igen. Magyarországon a belső ellenség a félelmetesebb és a hatalmasabb most, nem a külső. (Mert már a spájzban vannak.) 
Orbán szerint az ellenség az, aki ha nem mi győzzük le, úgy ő győz le minket. Igazat szól. 
Eladósodottság
Név szerint az eladósodottság (ami persze a külső és belső ellenfelek rafkós munkásságának hozadéka, itt vannak a spájzunkban és lassan ők adják ki a nyíregyházi nagymama befőttjeit is kölcsönbe), az adósrabszolgaság, mely a nemzeti és családi létet veszélyezteti. Megnyilvánulási formái elsőként az államadósság ( 2 milla per kop). Lám-lám. A görögök vagyonát a gyarmatosítók most akarják elhappolni az államadósságuk fejében.  Nálunk pedig a devizahitelesek, a közműtartozók egyre növekvő tömegei vagyonkája elárverezése a tét. Ám ne felejtsük a barrikád két oldalát sem. Vannak az eladósítók és eladósodók. Akik a mi bránerünkkel vernék a csalánt! Akik az egymásnak okozott kár megtérítését tőlünk követelnék. Kapja is meg mindenki azt, ami neki jár!
Munkanélküliség
Másik hatalmas ellenségünk a munkanélküliség. Bizony termelés és szolgáltatás, azaz munka nélkül nincs boldogulás. A munka világa, a boldogulás útja. Alternatívája az eladósodottság, az adósrabszolgaság, mind a családjainknak mind a nemzetnek. Lehet választani. 
Két millió koldus országa? 
A proletár létbe, zsellérsorba  süllyedő egy millió és a társadalmon kívüliségbe (a munka és településeink világán kívülre) szoruló roma tömegek, a másik egy millió. Két millió koldus országa! Bizony itt már a "lét a tét". A család és a nemzet léte. Egy nemzetet leigázni fegyverrel és adóssággal lehet. Nekünk a adósság tőrét szorítják a torkunkhoz. Bizony. A Moszkvai "nagynéni" tankkal, az amerikai "nagybácsi" bankkal jött. Gyarmatosítani. Hej indiánok, hej bennszülöttek!
Politikai ellenfelek
A politikai ellenfelekkel szőr mentén bánt Viktor. Nem nevezte nevén sem a zsidó paranoját (fasisztázást, rasszistázást, holokausztozást) mely folyamatosan és rendszeresen nemzetárulásba torkollott és torkollik a magyar történelem során. Ugyanazok - ugyanaz a jellem - voltak a habsburg, a szovjet és most az euro-atlanti elnyomók - és kizsákmányolók kiszolgálói, csatlósai, pribékjei e honban.  Ők a Buzgó Mócsingjaink. Igazi Trebitscheink. Hiszen a magát különállónak (sőt kiválasztottnak és különbnek) definiáló kisebbség törvényszerűen és tömegesen - megkülönböztetett tisztelet a kivételnek - a mindenkor aktuális birodalom ölébe ugrik és ott dorombol, felfele nyal és lefelé tapos. Az ilyen - felfoghatatlan és undorító módon - felfele nyal a lágy meleg szarig és lefele tapos a betonba. Ám legyünk igazságosak, nem csak a zsidó, hanem az összes hungarofób, az összes kebelünkön melengetett kígyó. Nem mellékesen e kígyók állnak minden nemzetközi (és globális) megtévesztő mód baloldalinak avagy liberálisnak hazudott szerveződés és szervezkedés mögött nem csak Európában, hanem a világon. E kígyóknak Négy Mancsa is van. E kígyók az úgynevezett nemzetközi jogvédő szervezetek hazai aktivistái. 
Nyilván a másik komoly ellenfél saját radikális hülyeségünk. Türelmetlenségünk, a kapkodó és igazságkereső élni akarásunk. Az önsors rontó radikalizmusunk. Kevélységünk és türelmetlenségünk, mely minden ifjú nemzedékünk jussa:: a hozzá nem értés bátorsága. Mert hol is menetelnek, masíroznak önkénteseink, fiaink? Jobbak kihúztak Nyugatnak pénzt keresni. Dokik most készülnek tömegesen és szervezetten. Aki meg nem tud kimenni az ugye a cigánysoron? Az apró garázdákat, a kis tolvajokat, a szerencsétlen megélhetésieket szuttyogatják - akik ugyanúgy áldozatai a gyarmatosítóknak - és nem a bankokat veszik békésen körbe, kerítik be, ezzel is előnyösebbé téve a magyar kormány tárgyalásait az adósságcsapdáról és az eladósításról. Lám, az IMF nagy hatalmú főnökét is lecsukták! Pedig ugyan mi volt az az afro-amerikai nyújorki szobalányon megvalósított kettő orális és egy anális aktus ahhoz képest, amit most százezreinkkel tesznek itt minálunk? 
Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

2011. május 29., vasárnap

A roma integráció 10 közös alapelve:

1. Konstruktív, gyakorlatias és diszkriminációmentes politikák

2. Kifejezett, de nem kizárólagos célba vétel

3. Interkulturális megközelítés

4. Törekvés a főáram irányába

5. A nemi vonatkozás figyelembevétele

6. A tényeken alapuló szakpolitikák átültetése

7. A közösségi eszközök használata

8. A regionális és helyi önkormányzatok bevonása

9. A civil társadalom részvétele

10. A romák aktív részvétele

Forrás: http://fidesz.hu/index.php?Cikk=163171

2011. május 23., hétfő

Roma migráció


A Kárpát-medence történelme során nem ismeretlen a népek, népcsoportok be és kitelepülése, a be és kitelepítések. A népesség mozgását tágabb értelemben migrációnak nevezzük. Vajon hogy nevezhetjük - szabatosan - az úgynevezett roma integráció kapcsán, a romatelepek (cigánytelepek) felszámolása során a roma népesség nem romák lakta utcákba, házakba költöztetését?

A beköltöztetések nem ritkán a környezet tiltakozásával, ellenállásával járnak. Nevezhetjük persze ezt előítéletességnek, intolarenciának Ezzel együtt, az ilyen esetekben a lakóingatlan-piacon az ingatlanárak jelentős mértékű csökkenése is tapasztalható. Ez – logikusan - azt jelenti, hogy az ilyen irányú intézkedések a lakóingatlanok vagyoni értékének csökkenésével járhatnak, eladhatatlanná válnak, avagy csak mélyen eredeti érték alatti eladásra kerülhet sor. Így a beköltöztetések vagyoni károkozással is járhatnak.
Kérdések:
Ki okozza, okozta a vagyoni kárt?
Ki a károsult és mi a módja a kárpótlásnak?
Magyarországon a lakóingatlanok piaci értéke a lakóingatlan-piacon alakul ki és egyben mérhető is. A piaci árszínvonal területi eloszlását az úgynevezett értéktérképek rögzítik, melyeken időről időre egy-egy konkrét terminusra megállapítható az uralkodó négyzetméterár, jelen fogalmaink szerint a helyérték.
Normál piaci ügyletek esetében az eladó és a vevő megállapodása alakítja ki az árat. Egy-egy térség helyértékét jelentős mértékben befolyásolja az infrakstruktúra fejlesztése és az új lakások építése is. Ezek többnyire négyzetméterár, azaz helyérték növekedéssel járnak. Az ilyen értéknövekedésnek a környezet örül. Szemben az érték csökkentő hatásokkal.
A roma közösségek nem roma közegbe telepítése vajon normál piaci ügyletnek tekinthető-e?
Tegyük fel hogy a csoportos betelepülés általában véve normál piaci kategória, mert például a lakóparkok is csoportos betelepülésekkel járnak. Sőt a honvédség, a rendőrség is vásárolt a piacon lakásokat, lakótömböket és oda katonákat, rendőröket költöztettek.
A kérdés tehát csak az, hogy a csoportos betelepülések milyen jellegű változásokkal járnak, ezek kimutathatók-e és ha kimutathatók, úgy bíróság előtt konkrét esetekben bizonyítható-e az ebből fakadó árszínvonal csökkenés és az ezzel előálló vagyoni kár.
Ha a vagyoni kár bizonyítható és a károkozó is azonosítható, úgy elvileg kártérítésre is sor kerülhet, ugyanis hazánkban a lakóingatlan értékének, a meglévő lakóingatlanok értékcsökkenésnek a megállapítása vita esetében a bíróság hatáskörébe tartozik, ahogy az kiderült az úgynevezett ingatlanadó körüli huzavonák kapcsán, hiszen a NAV által is megállapított adóalap független bíróság előtt támadható.
Ezeknek a dolgoknak a szakmai tisztázása különösen fontos az EU romastratégiájának tükrében, ugyanis a romák Európa számos országában mint kisebbség vannak jelen és az úgynevezett integrálásuk migrációval is jár.
Legutóbb az EU-n belüli roma migrációra Olaszország és Franciaország különös választ adott, nevezetesen a „One Way Ticket” fogalom szerint, kitoloncolta őket, az EU állampolgárait, az útiköltséget térítve.
Magyarországon ugye ilyen „megoldásokra” nincs mód, ugyanis a magyarországi romák magyar állampolgárok.
Lássuk tehát a tágabb környezetet, a roma népesség eloszlását Európában a Wikipédiából.
Forrás: Romák /Wikipédia/

A magyarországi roma népesség elhelyezkedése
Folytatjuk a Roma tényező és a helyérték

2011. május 18., szerda

A fogvatartott: Leszalámizzák az embert


Budaházy György
1990-ben kezdett érdeklődni a politika iránt, amikor is a taxisblokád idején többször fellépett az akkori jobboldali Antall-kormány ellen tüntető taxisok ellen. 1992-ben belépett az MDF-be, de ott pozíciót sohasem vállalt, és az 1990-es évek második felére gyakorlatilag kikopott a pártból. Közéleti szerepe 2001-ben kezdődött, amikor néhány társával Magyar Revíziós Mozgalom néven irredenta szervezetet alapított, és utcai figyelemfelhívó demonstrációkat szerveztek a trianoni békeszerződés ellen. Országosan ismertté a 2002-es „Erzsébet hídi blokád” tette, melynek szinte emblematikus figurájává vált. Innentől kezdve jellemzően a jelenkori politikai rendszer irányvonalával ellentétes oldalon találjuk, részt vett többek között a Magyarország európai uniós csatlakozását ellenző kampányban is. Ismert még a Szabadság téri szovjet emlékmű lebontásáért és a tér eredeti állapotának helyreállításáért folytatott harca is. 2006 ősze – az általa felkelésnek nevezett események – óta a szerveződő a radikálisok által „nemzeti”-nek nevezett ellenállás egyik ismert figurája. 2009-ben többek közt ő robbantotta ki a sukorói botrányt az általa létrehozott "Razzia" csoporthoz tett bejelentés alapján.[2] Továbbiak ...