"Fiam. Az a fiú ki a huszas éveire nem erős, a harmincas éveire nem okos és a negyvenes éveire nem gazdag, az a büdös életben nem lesz erős, okos és gazdag. Az ér a patakba, a patak a folyóba, a folyó a folyamba, a folyam a tengerbe ömlik." Többek között ezeket a felismeréseket tartotta fontosnak édesapám közölni velem. Na és nyilván még igen sok mindent, ami beépült a tudatomba és ma már nem is tudom hogy tőle származik. "Fiam mi magyarok vagyunk, annak ellenére hogy őseink német földről érkeztek ide, ugyanis ahonnan ők jöttek, ott egyáltalán nem volt szükség rájuk. Ez a nép az, aki befogadott és a megélhetés lehetőségét biztosította, amely sorsát osztotta meg velünk." (És én? Csak ostobán magamban kimosolyogtam, mert én anyámtól pontosan tudtam, hogy én bizony magyar vagyok.) Bizony fiaim és unokám, így szól az üzenet. Ez a jel. Apám születésnapján jó ideje - halála óta - belerévedek az idő mély kútjába és kutatom az ősök sorsát. Miért is? Mert ismernem kéne, tudnom kéne magam és magunk miatt. Születésnapi ajándékként apámnak (és anyámnak) álljon itt leszármazottjaik számára egy összefoglaló írásom és a családfánk:
Gyermekeim! Hallgassátok, olvassátok apátok (atyáitok) üzenetét, mert ez az a föld, ahol szinte nemzedékenként a hivatalos ideológiában "mindig kiderül" hogy az apák mégsem egészen jól tették azt, amit tettek. Ám ti idegen birodalmak ideológiáinak ne higyjetek! Ti, csak azért lehettek, mert az atyák azt tették, amit tettek. És mi atyák csak azt tettük, ami szükséges és lehetséges volt a család, a haza, a nemzet, az isten nevében és érdekében. Ó istenem! Hányszor szálltunk szembe az elnyomással, a kizsákmánysolással, a lehetetlennel is.