2009. október 3., szombat

1931. Október 3.

Tilk Géza születésnapja
"Fiam. Az a fiú ki a huszas éveire nem erős, a harmincas éveire nem okos és a negyvenes éveire nem gazdag, az a büdös életben nem lesz erős, okos és gazdag. Az ér a patakba, a patak a folyóba, a folyó a folyamba, a folyam a tengerbe ömlik."  Többek között ezeket a felismeréseket tartotta fontosnak édesapám közölni velem. Na és nyilván még igen sok mindent, ami beépült a tudatomba és ma már nem is tudom hogy tőle származik. "Fiam mi magyarok vagyunk, annak ellenére hogy őseink német földről érkeztek ide, ugyanis ahonnan ők jöttek, ott egyáltalán nem volt szükség rájuk. Ez a nép az, aki befogadott és a megélhetés lehetőségét biztosította, amely sorsát osztotta meg velünk." (És én? Csak ostobán magamban kimosolyogtam, mert én anyámtól pontosan tudtam, hogy én bizony magyar vagyok.) Bizony fiaim és unokám, így szól az üzenet. Ez a jel. Apám születésnapján jó ideje - halála óta - belerévedek az idő mély kútjába és kutatom az ősök sorsát. Miért is? Mert ismernem kéne, tudnom kéne magam és magunk miatt. Születésnapi ajándékként apámnak (és anyámnak) álljon itt leszármazottjaik számára  egy összefoglaló írásom és a családfánk:
Gyermekeim! Hallgassátok, olvassátok apátok (atyáitok) üzenetét, mert ez az a föld, ahol szinte nemzedékenként a hivatalos ideológiában "mindig kiderül" hogy az apák mégsem egészen jól tették azt, amit tettek. Ám ti idegen birodalmak ideológiáinak ne higyjetek! Ti, csak azért lehettek, mert az atyák azt tették, amit tettek. És mi atyák csak azt tettük, ami szükséges és lehetséges volt a család, a haza, a nemzet, az isten nevében és érdekében. Ó istenem! Hányszor szálltunk szembe az elnyomással, a kizsákmánysolással, a lehetetlennel is.


2009. október 1., csütörtök

Egy székely Pesten

Látogatóm: A cinke

Ma arra ébredtem, hogy egy kis cinke repdes a hálószobában. Pedig nem is rendeltem cinkés ébresztőt. Ezt üzenetnek,  Isten újjának vettem, hiszen innen a Zártosztályról a Fedézetről nem gyakran látogatom a természetetet. És lám. Ha én nem megyek a természetbe, ő látogat meg.  Fogadalmat is tettem. Ilyen is már régen volt. :)

Mai magyar abszurd: Igazságos Kádár János

Abszurd világban élünk. A magyar abszurd kiemelkedő alakja Rejtő Jenő, ám vele nem zárult ez a műfaj. Mert ha a világ úgy akarja - azaz szerzői igény van rá - megjelennek úgy gyöngyöző verejtékcseppek a "magyar városi szellem homlokán". (Ne feledjük Shwajda Rátóti legényanyáját sem ... ) Íme egy hangoskönyv, a választékból:
"A hangoskönyv Kádár Jánost, a huszadik századi kispolgár első titkárát mutatja be. Fekete humor, szatíra, irónia, kovácselvtársi vágyak, megszállottak, géppisztollyal vadászó honvédelmi miniszter, telefonba recsegő szovjet első tikár és világforradalmi küzdelmek a fineszes Kádár János elvtárs - aki néha-néha eltűnik az őt védő titkosrendőrök elől, hogy a sarki kiskocsmában megehessen egy pörköltet - országában."


Tartalom:

„Ismerős vagyok nekik, mosolygott Kádár János, csak nem tudnak hova tenni, mert a Kádár Jánost mindig gondterheltnek látják, amint éppen országos vagy nemzetközi ügyekkel bajlódik. Bárcsak, gondolják, ilyen vidám lenne a Kádár János, gondolta a Kádár János. Ez azt jelentené, hogy nincs baj.” – olvashatjuk a regényben, amint a munkások egy büfében mustrálgatják – az éppen a nép közt elvegyülő – Kádár Jánost, hogy ki is ez az ember valójában.

Milyen volt Kádár János és az ő országlása? Hogyan élte a nép egyszerű fiaként a Párt első titkárának egyszerű életét? Miért maradt velünk, ha egyszer letűnt a Kádár-világ? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Csaplár Vilmos: Igazságos Kádár János című nagysikerű regénye.

A mű a közelmúltban hangzott el a Magyar Rádióban 13 részben. A könyv a regény harmadik kiadása.

subscribe - The weight of oneness

2009. szeptember 29., kedd

Zám Papi 60. szülinapjára

Kittyéknél