Szülinapi partyt adott a Főnök.
Miért adtuk elő első gitárral kisért dalainkat angolul a hetvenes években? Miért ordítanak, rockolnak a fiaink angolul manapság? Miért írja a barátom ma is angolul a dalszövegeit? Erre a kérdésre már 1979-ben Bereményi és Cseh szerzőkettős megadta a pszichológiai választ:
Mondta Csongor Bálint, a SUBSCRIBE hyperaktív társénekese, a Fonogram díjátadón - később megmászta a lámpatartó állványokat és simogatta a közönséget - mikor Máté fiam társénekes a banda nevében kézhez vette a díjat. Máté meg vigyorgott. Már kicsi korában is ilyen volt, ha zavarba jött. És minden oka megvolt rá most. Igen! A modern rock katagóriában 2008-ban a SUBSCRIBE nyert. Ez egy fátum. A gén. Én az atya 18 évesen lettem sportban és csapatban országos bajnok. Atlétikában. (Országos Középiskolai Bajnokság Kecskeméten, a pécsi Széchenyi István Gimnázium színeiben.) Szakmában 53 évesen nyertem el a szakmai életműdíjat. Máté bátyja Gergő csapatban kétszer is országos bajnok lett kosárlabdában a MAFC színeiben. A MAFC persze bejátszott ide is, mert ott kosaraztak együtt a szólógitáros Attilával és ugye kellett egy énekes a THC-be. Így bizony rá maradt a teher - tilkileg - hogy csapatban és a szakmában 25 évesen országos bajnok legyen. Igen. Vágytam. És ezt nem érhették meg a nagyszülők az én ágamról. :( Igen. A 2008. évi Fonogram Díjat modern rock kategóriában a SUBSCRIBE nyerte. Ergo: Éljen a hűség, a szorgalom, az odaadás, az önfeláldozás! Ami nélkül teljesítmény, és valódi elismerhető siker nem létezhet. Éljen a csapatmunka és a barátság. Na és a tehetség, ami persze genetikai. Miből fakadóan a feljövők is benne élnek. A teljesítményben és a sikerben. Boldog vagyok. 
Dr. Szakács Ferenc Sándor (Sándorom)
Különleges nap a mai. Ádi ma egy éves és Máté nagybácsija a bandájával - SUBSCRIBE - ott áll a modern rock kategóriában a Fonogram versenyében. Minden kornak megvannak az örömei. Tele a szívem az atyai és nagyatyai örömökkel. De szép is lenne nekem az, ha Ádi első szülinapján Mátéék kilenc év kemény munkájának szakmai és társadalmi elismerése bejönne ezen a módon is. Bizony ezek a skacok - SUBSCRIBE - kilenc éve heti két próba és hétvégi koncertek sorozataként nagy utat tettek meg. Ha kreditben kiszámolom a ráfordított időt, ez már felér egy egyetemmel. Ádi szülinapja legalább tuti. Mamikája járt tegnap is nála és - tudósítása szerint - úgy működik ez a gyerek mint az óra. Ahogy illik, egy évesen már önállóan jár kel.
Áll a bál az ingatlanpiacon. Egyes ingatlanszakmai szervezetek vezetői gyűrik arcukat. Hogy is van az, mikor ők úgy hiszik ők a "szakma" és egyesek itt nyírbálják sólyomszárnyaikat? Hát igen. Egy dolog az érzelem és más az értelem. Egy dolog, amit hiszek és másik a törvény. A törvény ugyanis szabályozza a képviseletet. Ki kiket képviselhet! Drága nagyfiam - ma már - a Rahó utcai lakótelepen a nyolcvanas években felszalad a homokózóból és azt kérdezte: Ugye apa mi vagyunk közös képviselők? Nem mondtam apai bölcsességgel. A ház és a telep közös képviselője én - személyemben - vagyok fiam. Nem te. Nem a Máté öcséd és nem is anya. Bizony a népdalkincsünkben is ismerhető "bíró fia" szindróma megjelent. Sőt! Ma már ha népdalt írnánk már nem a bíró fiáról, hanem a politika fiáról is beszélhetnénk. Monnyuk a Fehér Ló fiát meg ne keverjük ide. Isten fiát meg végképp. :) Az hogy ki kinek a csókosa, nem mellőzhető - egy ilyen kis országban - ám hogy ma már van törvény, az sem mellékes. Ugye? :) 
A pörkölthúst, azaz a kecskegida húsát tavaly nyáron kaptunk Zsolt barátunktól Mogyoródról. (Azóta nekem unokám, neki fia született.) Tudjuk tehát honnan való a hús. Hát a krumpliról ez már nem mondható el. Nem túl gyakran eszünk kecskehúst. Én szoktam ilyenekkel próbálkozni. A másik combot amikor megsütöttem, éreztem rajta egy kecskegida ízt, amihez én sem vagyok szokva. Ezt most ezért csináltam pörköltnek. Bár most is érzem a jellegzetes és szokatlan ízt, ám csípős paprikával ellensúlyozhatom. Volt itthon aprószemű krumli, így héjában főtt burgonya mellett döntöttem a garnirung dolgában. Ma azt is megtudtam, hogy a krumpli szavunk is német eredetű. :) Kedvemre elbibelődtem a menüvel.
Ezt a fotót a webkamerával készítettem. Elég gyenge minőség. Ezzel együtt mégis fantasztikus, hogy több ezer kilóméterre távol lévő ember - aki rendelkezik hasonló eszközökkel - láthat minket és viszont. Kezdek érdeklődni a képalkotó és video eszközök irányába. :) Egy dalt is csatolok ezekhez a gondolatokhoz.
Alig szólnak ezek skacok magyarul, de most már kilenc év után rátalálnak néhány magyar szóra. Ez a jelenség engem nagyon elgondolkodtat. Főleg azért is mert 1970 magasságában az első "nyilvánosan" előadott dalomat én is angolul írtam, "My little bird" címmel és a girl, bird, pearl szavak kiejtése hasonlóságát használtam fel egy gimis csaj ügyében. A dalban a szerző kifejti vonzalmát és érdeklődését Erikának, angolul, mintegy húsz szóban. Akár minimalistának is nevezhetném ezt a dalszövegemet. Magyar olvasata kábé annyi, hogy ne szeressen engem, mert rossz fiú vagyok, ám ha mégis úgy gondolnád ... :) Nem értem Máté fiam bandája dalszövegeit. Mikor ezt reklamáltam, persze nem magamra hivatkozva hanem, arra hogy anyja se érti szavát Máté lakonikusan csak ennyit szólt: Talán néha jobb is. Hm ...
Bekövetkezett, hogy én is elmentem újra egy SUBCRIBE koncetre. Tartottam tőle, hogy viselem a körülményeket. Kiderült jól. Végigálltam a "legrosszabb" helyen a koncertet. Jól tolták a skacok. Jó közönségük van. Lehettek vagy 500-600-an. Ennyi embert tudnak bevinni egy hodályba. Tele volt a nagyterem és a sz
ínpadon ott álltak a varázslók. Ezeken a koncerteken az a szokás hogy a színpadról többen beugrálnak a tömegbe. Találkoztunk olyan kiscsajjal is, aki elvesztette a cipőjét ugrás közben. A barátja engedélyt kért, hogy a Tilk Máté szüleit, azaz minket engem és az Én Édes Pici Páromat lefotózza. Hát ilyen egy rocksztár szülőjének lenni. Hát a hajó se piskóta. Páromat levettem bárban a kapcsolózterem előtt. Ahogy illik.
Most 23-án leszek egy éves nagypapa, pontosan a Főnök első születésnapján. Naná, hogy a kettő között szoros az összefüggés. :) Most Pénteken az A38 hajóra menet fogadott bennünket a Főnök. Kettő, három lépéssel. Megindult saját két lábán a legényke és máris itt lábatlankodik a lábaink között. Most kis videofelvételeket készítettem a digitális fényképezőgépemmel, csapnivaló minőségben. Lassan igényem támad egy rendes videofelvevőre. Más ugye az igény és más a lehetőség. Majd meglátjuk.
