2008. január 21., hétfő

Áll a bál

Áll a bál az ingatlanpiacon. Egyes ingatlanszakmai szervezetek vezetői gyűrik arcukat. Hogy is van az, mikor ők úgy hiszik ők a "szakma" és egyesek itt nyírbálják sólyomszárnyaikat? Hát igen. Egy dolog az érzelem és más az értelem. Egy dolog, amit hiszek és másik a törvény. A törvény ugyanis szabályozza a képviseletet. Ki kiket képviselhet! Drága nagyfiam - ma már - a Rahó utcai lakótelepen a nyolcvanas években felszalad a homokózóból és azt kérdezte: Ugye apa mi vagyunk közös képviselők? Nem mondtam apai bölcsességgel. A ház és a telep közös képviselője én - személyemben - vagyok fiam. Nem te. Nem a Máté öcséd és nem is anya. Bizony a népdalkincsünkben is ismerhető "bíró fia" szindróma megjelent. Sőt! Ma már ha népdalt írnánk már nem a bíró fiáról, hanem a politika fiáról is beszélhetnénk. Monnyuk a Fehér Ló fiát meg ne keverjük ide. Isten fiát meg végképp. :) Az hogy ki kinek a csókosa, nem mellőzhető - egy ilyen kis országban - ám hogy ma már van törvény, az sem mellékes. Ugye? :)
Dalban: Szent István eladtad néped
És az értelemnek szántan: Kvalifikációt
Melynek belső szubsztanciája: "Vallonok jobbra, flamandok balra. Ja hogy a belgák hová álljanak? Hát … talán a legjobb most, ha félre."

Nincsenek megjegyzések: