Varga B. Tamást nem ismerem személyesen. Az Interneten - a YouTube zenei portálon - bukkantam véletlenül - bár talán mégsem véletlenül ( "A lombot összesodorja a szél.") - dalaira.
A Mi lesz ha vége c. Cseh Tamás emlékezetére írt dala fogott meg. A szerző így talált szólni: "Az égig érek, simítom Isten homlokát". Nekem az ilyen nagyon tetszik, miután magam is tizenhat éves korom óta érzek itt belül, amolyan kisprófétai dühöt, indulatot. Küldetéstudatot? (Nem véletlen az sem, hogy 1971-től napjainkig megszültem vagy harminchárom - általam jegyzett - dalt. Épp a héten rendeztem ezeket - miután rájöttem, hogy lehet ilyet csinálni - a 63' munkanév alá a YouTubon..)
A videofelvételen a koma profin énekelt és nekem tetsző igéket hintett, jókedvvel bőséggel. Mondok magamnak, erre a csókára érdemes figyelni. Ebből még lehet valaki. Aztán bekúszott a képbe a MASZOP himnusza, amelyen hatalmasat nyerítettem. Nem humoristák által gitáron elkalimpált vitriolos humor, hanem valódi ütős. Voga processzor jutott eszembe még a nyolcvanas évekből, ők tudtak ilyeneket mutatni a publikumnak. Ez pofa tud zenélni és humora is van könyveltem le magamban. Mi több jól oda is teszi. Ez a VBT DALNOK, összegeztem tapasztalataimat. Ekkor már utánamentem a weben, mert én a dalnokot egy külön - szeretetre méltó, legyen kicsi avagy nagy - állatfajnak tartom. Megtaláltam a honlapját is.. Volt időm, elolvasgattam. Egyből feltűnt nekem, hogy nem vagyunk egy korosztály és nem is azonosan szocializálódtunk. (Aki kíváncsi a szocializálódási különbségekre járjon utána. Az Interneten minden fent van.) Küldtem is neki egy e-mailt, melyben megmutattam, hogy én is bibelődtem - és még ma is - ha megszáll az ihlet - dalnoksággal. Szolid amatőrként. Nem pénzért. Csak "az jó hírért névért, az szép tisztességért ..."
Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy radikálisnak tartja magát, ami - valljuk be - manapság sem kifizetődő sport. No a Pribéknyi sanzon - az mellett, hogy marhára tetszett - már belelógott az öncenzúrámba, egyik legjobb barátomnak - aki szintén zenész, vagy inkább ő az mint én - meg sem mertem mutatni, mert nagyon szigorú, oly annyira hogy Bródy János, Zorán és egyéb ... le sem merem írni a nevét, a múltban nevet szerzett szerző előadó belinkelésénél egyszerűen lelkileg megzsarol, hogy akkor ő nem is olvassa a blogomat, amit pedig neki is írok, nem csak magamnak Mit meg nem tesz - ugye - az ember a barátaiért? Így tényleg - ha tudom - mellőzöm is a nevezett szerzők blogomba linkelését. Most persze le fogok bukni, mert itt rá lehet linkel a sanzonra aztán ... ajaj mit kapok?
A sanzonban mondjuk tényleg elég nagy merészség "lezsidóbérencezni" a miniszterelnököt, a kétharmados párt elnökét, ráadásul egy jó dallal és klippel, ami terjedhet is. Ám "mindenki maga sorsa pogácsa", ahogy azt a klasszikusok ...
Na ettől kezdve már - igaz kicsit később a dalélmények után - a Facebookon is bejelöltem VBT-t. El is fogadta, így rálátásom nyílt igyekezetére. (Én régi motoros vagyok bizonyos ügyekben, csináltam és működtettem ötezres levelezőlistát is, mi több az ingatlanszakma első levelezőlistáját 1999-ben, éppen hogy én indítottam. Mondhatnók nálam tanulták - lesték - a csíziót a maiak. :) )
Mert ugye az a fiú, aki a húszas éveire nem lesz erős, a harmincas éveire nem lesz okos, a negyvenes éveire nem lesz tehetős (gazdag) és az ötvenes éveire nem lesz bölcs, az a büdös életben nem lesz erős, okos, gazdag és bölcs. ( Ezt a fatertól tanultam.) Van benne valami ugye?
Ebben a hónapban én az 57. életévemet is betöltöttem - amit tíz évvel ezelőtt nehezen hittem volna el az intenzíven - így már tudom, a bölcsesség sem más, mint hormonhiány, hiszen a Teremtő a hormonokkal irányítja érzelmi életünket. Így aztán szögezzük is le nyomban, hogy a hazaszeretet, a hazafiság az érzés. Érzelem, ami mint tudjuk hormonális és szoros összefüggésbe hozható a génekkel is, bár utóbbit sokan vitatják.
VBT-nél így a radikalizmust - megbocsátólag - hormontúltengésnek véltem és vélem, ami dalaiban és különösen a szerény hajkoronájában mutatkozik meg. (Többen állítják azt is, hogy a fiatalkori kopaszodás a férfi hormon túltengés egyik jele. Aminek persze számos előnye és hátránya is lehet egyaránt. :) )
Ez volt a felvezetés. Mert az apropó az, hogy egy DALNOK valóban kiállt. Kiállt a Parlament elé a Kossuth térre, hogy a néma "szemben állással" nemtetszését fejezze ki, az úgynevezett politikai elit viselt dolgaival szemben.
Úgy vélhette- talán tesztelte is - lesznek jó páran mellette, miután a Facebook - a hírek szerint - szervező erő. Lásd Egyiptomot. Az adott napon és időszakban ez történt (VBT olvasatában):
"Nyavalyás kormány, fordulj" címmel.
Elolvastam és tanulságosnak találtam. Ajánlom mindenkinek.
"Nyavalyás kormány, fordulj" címmel.
Elolvastam és tanulságosnak találtam. Ajánlom mindenkinek.
Ennek kapcsán egy régi vicc - inkább adoma? - ugrott be:
Valaha az idők mélységében egy uralkodó az Iszlám Birodalomban, hogy mutassa erejét, beimportált Indiából egy hatalmas hímelefántot. Ám ugye a kincstárnokok mindig spórolnak, így az elefánt gondozója szolgálataira nem tartottak igény, miáltal a királyi hímelefánt szabadon kószált a fővárosban. Hamar megtalálta a piacot. Volt is nagy riadalom, miután átrendezte azt. A riadalmat a károk felmérésével hatalmas felháborodás követte, különösen az árusok körében, mely aztán oda vezetett, hogy megfogalmazódott a közös akarat is, miszerint az uralkodónak tudomására kell hozni hogy meddig az addig! Méltósággal népes küldöttséget választottak, mely megválasztotta a vezetőjét is, majd haladéktalanul elindult a Piacról a Palotába. A küldöttség vezetőjének feltűnt, ahogy a Palota felé haladnak, a küldöttség egyre apad. Oly annyira, amikor a Palota kapujához értek és bebocsátást kérve hátrapillantott, már csak hárman követték. A Trónterem ajtajánál megint hátratekintett és már senkit sem látott maga mögött. Talán meg is torpant volna, ha az ajtónállók nem nyitják az ajtót és penderítik be a Trónterembe az uralkodó színe elé.
A teremben minden, ahogy kell.. Uralkodó a trónuson, mögötte a vallási vezetők. mellette a csatlósok. Sugárzott az erő. Ennek ellenére az uralkodó szelíden nevén szólítja a küldöttségvezetőt, hogy ő már tud róla, a küldöttségről, az eseményekről és nagy érdeklődéssel várja, hogy a nép szószólója előadja mondandóját.
A vezető - felmérve a helyzetet - mélyen meghajolva a keleti nyelvnek megfelelően hosszan sorolta az uralkodó címeit rangjait, majd a lényegre térve megerősítette, ő a nép akaratából van itt és azt az üzenetet hozta, hogy való igaz, az uralkodó hatalmához illő ez a hatalmas és csodálatos elefánt, de most már talán kellene neki egy nőstény is.
Talán ide illik még egy gondolatsor, no nem tőlem, hanem Wass Albert találó szavai a háromféle magyarról
Háromféle ember van ebben az országban, háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.
Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.
Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.
Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.
Hát? Hogy a fentiek szerint van-e, avagy sem, azt ki-ki döntse el saját tapasztalatai alapján.
Személy szerint csak egyet hiányolok a fenti wassalberti tanításból. A Mester elfeledte megnevezni az arányokat, a három csoportra nézve, ami hatalmas mulasztás. Eddigi - tapasztalatom az, hogy "aki verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett." az a radikális. E nemesi jellem viszont maximum 5 %-a a társadalmunknak is. Ez elgondolkodtató. Nem? Hibahatáron belül.
Személy szerint csak egyet hiányolok a fenti wassalberti tanításból. A Mester elfeledte megnevezni az arányokat, a három csoportra nézve, ami hatalmas mulasztás. Eddigi - tapasztalatom az, hogy "aki verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett." az a radikális. E nemesi jellem viszont maximum 5 %-a a társadalmunknak is. Ez elgondolkodtató. Nem? Hibahatáron belül.
Összegezve: Egy dalnok kiállt ott. Egy dalnok kiáltott!
Meghallottam. Éljenek az igazmondók! Éljenek a dalnokok! Hogy VBT élhessen meg is rendeltem tőle, mind a két CD-jét és dedikációt is kértem, imigyen: Illetékes Bajtársnak.
