2011. január 27., csütörtök

Facebook bejegyzésem

Összeraktam "Sorsom Kápolnáját". Az elmúlt évtizedekben írt dalaimat, illetve mások által írt, ám általam - eléggé el nem ítélhető módon - ferdített dalokat egy video-füzérbe raktam, miután még régebben felénekeltem azokat és videoklippeket csináltam belőlük. Így állt össze a munkanéven 63'-nek címzett hangzó-látvány.
Sok kívánnivalót hagy még maga után a mű, ám már így is látható, hogy az ami.
Most ráadásul még az egyes klippeket is kommentáltam is. Először azt hittem ez eredeti dolog, de nem, mert az élő előadások során is mondtam, mondunk a dalokhoz mindig valamit. Szóval a legnagyobb író és rendező a valóság.
Nos ez a hatvanhárom percnyi hangzó-látvány az én kultúrám. Mert a kultúra a legtágabb értelemben véve nem más, mint amit érzünk, gondolunk, mondunk és teszünk. Ez a mű tehát személyiségem és sorsom lenyomata, mint a meztelen csiga csíkja a kútgyűrűkön. Egy életérzés. Hatvanhárom perc lelki élet.
Elsősorban az ötven felettieknek ajánlom, mert ugyan sokban különbözünk egymástól, de legalább annyiban hasonlítunk is.
"Kinek szép lelkében az ének, az hallja csak mások énekét is szépnek."
Hiszem, hogy ezzel az őszinteséggel is örömöt szerezhettem barátaimnak, az embereknek. Majd még reformálom - stúdióminőség - és csiszolgatom a klippeket.
Érdekes dolog ez a saját mű kommentálás. A verselemzésekre gondolok, mikor a magyar irodalom tanárnők azt firtatták, mire is gondolhatott a szerző. Jókat kacarásztunk az értelemzéseken, amelyekről Arany János elhíresült summázata szedte le a keresztvizet, a "Gondolta a fene" tőmondatával. Itt viszont akasztjuk a hóhért, ha túl komolyan vesszük. Mert ha az ember verset, avagy dalszöveget írt, akkor mi a búbánatnak magyarázza meg. :) Ám ha nem vesszük túlkomolyan, akkor sztendaposan lehet hozzábrekegni.
Ez egy meghívó a szobaszínpadomra és "házividejóimra" , ahol Illetékes Bajtárs, Pampalíni, Palimadár és Tilk mester alakokban adom elő dalaimat, vázlat szinten. A dalfüzér munkacíme: 63'
Évekkel ezelőtt Sándor György - saját bevallása szerint humoralista - fellépésén voltunk a Szamos Marcipán egy tiszta tükör termében. Már vagy 15-20 perc eltelt - a meghírdetett időponthoz lépest - mikor a Mester a fal mellett belúdtalpalt, majd jól hallható zavart hangon ezt kérdezte: Már elkezdődött?
Hát ez a szobaszínpad is ilyen. Ha a szerző-előadó nem érkezne meg - mert magán kívül van - a 63' akkor is egy kattintással elindítható. Mi több, a dalok át is ugorhatók és ki is kapcsolható a dalfüzér.

Nincsenek megjegyzések: