Csóri Csicsó

Megszorító intézkedések és ingatlanadó, márpedig nincsenek.
Amiről a nagy érdemű publikum úgy vélné, hogy kacsa, az nem kacsa, hiába hápog, totyog és néz ki úgy mint egy kacsa. Ő Csóri Csicsó, az a kacsának látszó lény, aki kutyának képzeli magát. Mert neki van identitása.
Barátaim a lakóingatlanok négyzetméterére kivethető adó, nem ingatlanadó, csak annak látszó tárgy. Vagy kocka, vagy kalapács, ami el van vetve. Majd kikel, mint az Auchan hörcsögök répája.

A 168 óra leszoktató cumija

Van hogy az ember rosszat kérdez. Magam is jártam már így. Kérdez valamit az ember és nem azt a választ kapja, amit várna. Feltehető így járt a 168 óra online is, amikor azt a kérdést találta feltenni olvasóinak, hogy

"Egyetért-e azzal, hogy Orbán azonosítja magát Magyarországgal?"

Kedvem szottyant egyet kattintani nekem is, mert kíváncsi lettem az eredményre. És volt is eredmény. Kínos, arra nézve, amit a kérdező sugallt Gyurcsány blogjának idézésével, ahol Fletó - nem sül le a pofájáról a bőr - tovább osztja az észt. 

Ehhez ugye nem kell kommentár?

Talpra agyar! A Népszabadság meg a Népszava bejelentette hogy kimúlt a sajtószabadság.

A Múzeum lépcsőjén - a  rendezői balon - a Népszabadság és a Népszava úgy bepörgött az új magyar médiatörvénytól, hogy tiltakozásul benzinnel lelocsolták egymást és felgyújtották.  Hasonló eset csak egy volt, amikor egy baloldali ventillátor úgy bepörgött, hogy kihúzta magát a konnektorból. Ez aztán ki is verte a biztosítékot. Ez az eset is azt igazolja baj van a néppel, különösen ha a szabadságáról meg az adott szaváról van szó.A nevezett sajtóorgánumok, üresnek nevezett címlappall álltak, melyen 23 nyelven egyik azt hirdette, vége a világnak. Többen úgy vélték, ezt a jó szokást a nevezett lapok beltartalmára is ki lehetne terjeszteni, úgymint huszonhárom nyelven üres lapoldalakkal jelenljenek meg a jövőben a "hazudtunk eleget - éjjel nappal - hazudjon már más is" mozgalom jegyében.

Kommentár: Itt van mindjárt ez a Népszabadság. "Én már annyi hazugságot megéltem kedvesem, hogy ez nekem már egy nudli." Tudjuk kik ők, tudjuk mik ők. Mégsem sül le a pofájukról a bőr, nem szakad le a plafon és nem szakad be a föld alattuk.

Az ellenségről

Vannak a közömbösek, a barátok, az ellenfelek, akik valamely eszme vagy meggyőződés, vagy érdek parancsszavára harcolnak ellened. Ez az emberi élet rendje, csak így van szép feszültsége az életnek: barátok és ellenfelek között, a közömbösök nagy tömegében. S aztán van az ellenség. Nem ellenfél ő, több annál. Mintha a végzet kijelölt volna kettőtöket egy párharcra, melynek nincs oka, sem értelme. Tudsz róla, ahogy ő is tud felőled, noha az élet, a pálya semmilyen területén nem keresztezted útját. Gyűlöl téged, kenyeredre, életedre tör: soha nem vétettél ellene. Egy életen át kerülitek és keresitek egymást. Mit is tehetsz ellene? Mindenekelőtt iparkodj megérteni. Ő az ellensúly életedben. Máskülönben suta és balog lenne életed küzdelme. Szükséged van reá. Le kell győznöd magad, hogy őt legyőzhesd. Meg kell ismerned az igazságot, hogy igazad legyen vele szemben. Jobbnak kell lenned, mert ő gonosznak hisz és hirdet téged. Isten őt jelölte ki társadul a földön. Közös vállalkozásotok van, mint a bajvívóknak. Ne döfd le idő előtt; egyáltalán ne döfd le. Ő tanít meg élni, harcolni, védekezni. Tudjad, hogy szükséged van reá. /Márai Sándor: Füveskönyv/

Kommancsok és dakoták: Lajáratósdi

Az Interneten kering az alábbi humorba csomagolt lejárató tartalmú üzenet. Tipikus példája a féligazságokra épített érzelmi ellenhangolásnak. Olyan, mint a finggal töltött színes léggömb. Ebben a műfajban az "elvtársak" különösen a verbális szárny hatalmas gyakorlatra tett szert.

-Lenne rám néhány perce?

-Hát hogyne lenne, Jánosom! Te vagy a mi frakcióvezetőnk, hogy a bánatba ne lenne terád időm!

-Köszönöm, elnök úr!

Hagyd már ezt az elnökurazást, Jánosom! Szólíts te is úgy, ahogyan a többiek.

-Köszönöm. Szóval, Viktátor...

Viktátor? Hát ez meg mi a fene, Jánosom?

-Bocsánat, Viktort akartam mondani. 

Na, ki vele Jánosom, mi a pálya?

- A végkielégítések visszamenőleges megadóztatásáról lenne szó.

Ez jó, Jánosom, nekem is tetszik. Láttad a kommancsok pofáját a parlamenti vita közben? Majd behaltam a röhögéstől, ahogy néztem a savanyú képüket.

-Tényleg nagyon mókás volt. Hanem lenne itt valami.

Mondjad Jánosom, megoldjuk.

-Tegnap benn voltam az egyik kereskedelmi tévében, ott kérdezte a riporter, hogy miért éppen öt évre visszamenőleg kell a végkielégítések után adót fizetni. Amikor pedig, így a riporter, az első Orbán-kormány távozó miniszterei és államtitkárai is nagy végkielégítéseket vettek föl.

És te? Mit mondtál annak a firkásznak Jánosom?

- Szó szerint azt, hogy senki nem tiltja meg nekik, hogy ezt visszafizessék. Én azt gondolom, hogy ez lelkiismeret kérdése is alapvetően. És, ezt mondtam a kamerák előtt, meg fogok keresni minden érintettet, és jelzem nekik, hogy a frakció álláspontja szerint ez helyes.

Nagyon jól mondtad, Jánosom.

- Hát most itt vagyok, Viktor.

Látom, Jánosom, hogy itt vagy. Elmondanád, hogy miben segíthetek? Tudod, sok a dolgom...

- Amikor 2002-ben távoztál a kormányfői székből... és ellenzékbe került a haza...

.akkor te, Viktor, 5 597 000 ezer forintot vettél fel. Ebből 3 525 000 ezret kellene visszaadni. 

Három és fél milliót? Már miért kellene visszaadnom? Az a pénz nekem járt.

- A törvény szerint, Viktor, tényleg járt. A jó erkölcs szerint viszont...

Tudom, Jánosom, hogy mi a jó erkölcs, a Szijjártó is mindig elmondja a tévében: visszaszerezzük a pofátlanul magas végkielégítéséket. Te, Jánosom, megfigyelted, hogy milyen mulatságosan mondja ezt a Szijjártó? Tőle tudom, hogy két napig gyakorolta a tükör előtt. Először mindig elröhögte magát, de végül sikerült neki. Ügyes fiú a Péter, lehet, valamikor őt nevezem ki utódomnak...De mondd, Jánosom, miről akartál velem beszélni?

- A három és félmillióról, Viktor. Hogy vissza kellene fizetned.

A Fletó már visszaadta a pénzt? Vagy az a másik... a Bajnai.

- Ők egy forintért voltak miniszterelnökök, Viktor.

De végkielégítést kaptak!

Kaptak, de nem vették föl. Továbbutalták valamilyen gyerekeket segítő alapítványnak.

Na, és azoktól nem lehet ezt a pénzt visszavenni?

Viktor, nem tetszene az embereknek. Éhes és beteg gyerekektől visszavenni a pénzt...

Jó, Jánosom, de áruld már el, tulajdonképpen mit akarsz te tőlem?

Mondtam már, Viktor. Vissza kellene fizetned a 3 és félmilliót. Tudod, a jó erkölcs, amiről mindig papolunk.

Miből, Jánosom, mondd meg nekem, miből fizessem vissza? Nagy a család, öt gyereket kell eltartani, tavaly Anikóval Mexikóban voltunk.

Értem, Viktor. Tehát nem fizeted vissza a három és félmilliót?

Most nézz meg alaposan Jánosom, madár vagyok én? Szőrös a hátam?

Nem tudom Viktor, még sosem zuhanyoztunk együtt...

Na, jól van, ezt megbeszéltük, Jánosom. Van még valami?

Nincs más, Elnök úr. Ennyi lett volna.

Szólíts csak nyugodtan Viktornak. Tudod, hogy nem szeretem a csendőrpertut.

Kommentár: Bökjük csak meg ezt a finggal töltött színes kis lufit!

Hát igen, a testbeszéd. Istenem hány ilyen alakzat és figura volt, van és lesz is még  ebben az országban no és a világon. Lám csak ugyanazt kommancs módon itt balra. 

A téma padig megér egy misét nekünk is. A végkielégítések. Akik gallyra vitték - eladósították a saját hatalmuk fenntartása és pénzük érdekében, röviden a politikai elit - az országot, azok bizony, nem öt éve működnek, nem is nyolc, nem is húsz, hanem ötszáz éve. Vagyont e honban 1989-ig törvényesen nem lehetett gyűjteni. Logikus tehát hogy a "jó erkölcs nevében" elmúlt húsz évvel kellene és lehetne elszámoltatni az "urakat". Olyan ez az öt évre visszamenő elszámoltatósdi, mint a gőzben a szemérmetes egy kötényke. Elöl még takar, ám hátul?
Természetesen az egyforintos miniszterelnököket, az offshore lovagokat és holdudvarukat  is el kellene számoltatni.  Csak ugye a "hatalomnak" nem szokása elszámolni a néppel. Hány ezer éve is? 

A nép egyszerű gyermekének a százezres "végkielégítés" is sok, így alig tesz különbséget három millió, harminc millió, háromszáz millió, három milliárd, harminc milliárd, háromszáz milliárd és háromezer milliárd között ugye? Wágner Úr veretes szavaival élve: annyi pénz nincs.
Vajon mennyi is, mekkora az egyforintos kommancs öszödi böszme ex miniszterelnök vörösiszapos vagyona? Azt pedig hogy és miként, na és főként honnan szerezte? Hol is az a fránya származás-tanúsítvány? Humoralistánk például e felett az analógia felett rezzenéstelen orrszarvúbőr páncélozta arccal áttekint . Olvasóközönsége feledékenységben felmutatott erényeire penget, elég csak végigtekinteni az elmúlt húsz év szavazásain.  

Humoralistánk veszi a bátorságot és feldobja a labdát - finggal töltött kis színes lufiját -  hogy - zanzásítva - a beteg gyerekektől is vissza akarnák venni a pénzt a dakoták, miközben Mexikóba utazgatnak.
Így terjednek az álhírek testvéreim, melyben London, Washington és Tel Aviv egyaránt dobogós, bár Moszkva és Peking sem kutya. Bizony, a szó veszélyes fegyver. 

Sam sem, nincs egy vasam sem

Gárdababa

na és a mindennapjai. 

Troppauer Hümér: Óda Valóság Nagybátyánkhoz

A szavazófülkékben

Szövetség született,

A jómódúak és a

szegényebb sorsúak között.

Minden illúziót és utópiát megdöntve,

ma már a valóság indián lova dübörög,

nem csak holmi öszödi böszme ökör,

avagy illuzórikus Pannon puma,

Kik hazudtak éjjel, hazudtak nappal,

Ide s tova.

Mit csak a valóságig?

De még azon is túl vágtat,

Orbán indián lova.

Mert lóval háton úszva,

a folyón átkelni,

Ahhoz oda is kell érni.

Ideért a Táltos, s lásd most:

Jövőre 2.858 milliárdot,

2013-ban több mint háromezermilliárd forintot

Fizethetünk, és ez a jó nekünk

Egyben mily remek annak tudása,

hogy a magyar valuta árfolyamára

a magyar kormánynak és a jegybanknak

"csekély" a befolyása.
Valóság Nagybátyánk,
Köszönjük néked,
Újra ragad a bélyeg,
ha nyaljuk ...

Budapest, 2010-09-08

Hümér legutóbbi verse itt olvasható

Analóg

Fürge róka lábak