Munkáslakásokat a szociális bérlakások helyett!

Nem lehet cél a szociális bérlakások szaporítása

Újra és újra a köztudatba kerül, hogy Magyarországon úgymond csak 7-8 % a bérlakások aránya és hogy le vagyunk maradva Európától! Mintha a bérlakás a társadalmi fejlődés csimborasszója lenne. Mondjuk ki magyarul. A bérlakás szolgáltatás a zsellérsor.  A zsellér lét sosem volt célja a magyarnak. A magyar saját portáján maga szeret gazdálkodni. Arról nem is szólva hogy a tehermentes családi ház, lakás a családi vagyon. A magyar – nem ok nélkül – nem aranyban és részvényekben gyűjti a vagyonát. Ha van házad, van hiteled ugye? A mi földrajzi viszonyainkon ahol megterem a kocsonya, bizony lakni kell. Nem elég befeküdni a pálmafák, avagy a bádogvárosok árnyékéba.

Maga a természet alapesetben öngondoskodó. A gerincesek maguk alakítják ki almukat és fészküket, ahová lekölykeznek. Így hát mindazon élő mely más által megteremtett vacokba, fészekbe kölykezik az kakukkféle vagy parazita.  Erre talán többen felszisszennek – különösen az úgynevezett jogvédők – márpedig a természetben ez járja.

Más ugye az emberi társadalom. Ilyen-olyan meggondolásokból a hatalom át meg át ideologizálja a természet törvényeit és erővel érvényesíti is azokat. Mint például szociális bérlakások. A természetben nem látható olyan faj, amely önként más fajnak építene vackot, fészket. Láthatók viszont olyan fajok, melyek belepottyantanak más fészkébe. Például a kakukk a nádi poszátáéba.

Szociális bérlakások? 

A szociális bérlakások lényegében - azon alacsony, avagy jövedelem nélküli társadalmi rétegeknek, rászorultak államilag (önkormányzatilag) az adófizetők pénzén biztosított szolgáltatásnak tekinthetők.  Lehet-e cél ezek szaporítása?

Mi is következett be 1989 után, az úgynevezett piacgazdaság bevezetésével? 

Bizony az, hogy az alacsony jövedelműségbe, illetve jövedelem nélküliségbe szorított néprétegek az ősi túlélési stratégiát választották, nevezetesen a szaporodást. Ezt a stratégiát választotta a magyarság is az 1700 éveket követő időszakban is, mert ne feledjük, hogy a török kiűzését követően a magyar népesség mintegy 1,5 millióra volt tehető. ( A mátyási kor 5 millió magyarságát „ledarálták” 1,5 millióra.)  Mintegy 500 éve. A családi emlékezetekben – mi több az anyakönyvekben -  ott található a nagy család emlékezete, amikor a paraszti világban a magyarság soraiban a nők nem védekeztek uraik gerjedelme ellen, így 7-11 gyerek is született egy családban amiből 5 – 8 meg is maradt. Ezt viszont az akkori gazdasági viszonyok 1,5 milliós lélekszámról indulva lehetővé, illetve fenntarthatóvá is tették. A föld öngondoskodással el is tartotta a családokat. A parasztságot soha senki el nem tartotta, csak nyúzta.

Mi van - viszont  - ma? 

Nyugat-Európa öregedik, csökken a népessége és a megszokott életszínvonal fenntartásához  népesség-exporta szorult az elmúlt három négy generációban.  Lásd Anglia ( India, Pakisztán, Kelet-Európa), Franciaország (Arabok), Németország (Törökök) stb. a keleti és déli bevándorlókkal. Franciaország és Németország első emberei éppen a napjainkban mondták ki, hogy az USA által ideológiailag hirdetett multi kulturális modell csődöt mondott. (Beengedték ők is a „tótot” a házukba.) A jólét ára, mondhatnók. 

Lám a bevándorlók első nemzedéke még meghunyászkodott és alkalmazkodott a befogadó közösséghez, ám a következő nemzedékek melyek már a befogadók között – állampolgári jogokkal – születtek igényt formáltak és formálnak a jogok, a vagyon és a pénz együttesére, és ha ebben bármilyen okokból kifolyólag akadályoztatottak úgy ha arra mód és lehetőség nyílik megszerveződnek és messze nem utasítják el az erőszakot.

Mondjuk ki, ez az Észak-Dél konfliktus. 

A szapora déli populációk a szorgalmas északi területeken élő populációkba jutva arányos teljesítmény nélkül formálnak igényt a javakra, a további szaporodásuk érdekében. Ez zajlik jelenleg az USA-ban is, Európában is, sőt Ázsia egyes részein is. Nevezzük bátran a fenntarthatóságot veszélyeztető genetikai nyomásnak.

Tokkal vonóval

Ez tapasztalható hazánkban is, miután a roma népességet (magyarul cigányságot) a piacgazdaság bevezetése kivezette a munka világából.  És itt hagyta.

Még a múlt század ötvenes éveiben a magyar falvak el-el tartottak egy-egy cigány családot a faluvégen, melyek jól-rosszul ám még beintegráltnak voltak tekinthető a társadalom szövetébe, kondásként, teknővájóként, lakatosként, orsósként, kolompárként. Hordozzák is a mai roma családnevek ezen békeidőket. A csendőrség pedig jól kezelte, amint ezt a cigányviccek is ragyogóan mutatják.  ( Hova mész cigány? Miféle malacot?)

Későbbiekben az úgynevezett szocialista nagyipar és kisipar valamint mezőgazdaság - különösen az építőipar – a munka világán belül tartották ezt a népességet, hiszen mindenkinek kötelező volt a munkavégzés. Járt a Fekete vonat. ( Ajjaj fekete vonat, elvitted a páromat …)

Aztán a piacgazdaság bevezetésével a cigányság tokkal és vonóval ki lett téve a munka világából. Már a fekete vonat se jár. Nem csak nálunk! Hanem a post szocialista országok mindegyikében. Ez összességében 16 milliós roma népességet érint Európában.

Az USA – Soros -  által is finanszírozott jogvédő körök nagydolgozatokat írtak a politikának meg egymásnak a cigányprobléma megoldásáról, melyért jó pénzeket vettek fel kutatásra és propagandára, hogy „ismerjük meg a cigányságot”  (mert ha látjuk milyen szépen énekelnek, táncolnak, zenélnek megszeretjük és a nevünkre íratjuk őket és lakást illetve apanázst adunk nekik). Mindez hatalmas irritáló szélhámosság volt. Bizonyos értelmiségi elemek – nevezzük néven az úgynevezett jogvédők - jól éltek és élnek a mi pénzünkön a cigányságra, bocsánat a romaságra, bocsánat a szegénység mérséklésére hivatkozva. Hatalmas pénzösszegek mentek el és a helyzet nem hogy javult volna, hanem fokozatosan rosszabbodik. Drasztikusan változnak az etnikai arányok.

Miután a „jogvédők” áldásos tevékenységének köszönhetően – ideológiai okok miatt - nem készülhetnek valós felmérések, azaz a népszámlálás során nem állapítható meg az etnikum, botrányos módon Európában szinte csakis Magyarországon. Ezáltal – sajnos- mindez statisztikákkal nem igazolható és aki ilyenekről beszél, azt lerasszistázzák lefasisztázzák. Ez undorító, gyűlöletes és hungarofób megnyilvánulás. A helyzet persze meg csak romlik és romlik.

Gyerekszegénység? 

Lássuk csak ezt az új fogalmat,  hogy gyerekszegénység! A statisztikák  a mai magyar gyereknépesség 20 %-át jelölik meg, mely mélyszegénységben éhezik. Nos ez  ma 10 %-os roma népesség (etnikum) szaporulata, mely 30 évre elővetítve ( 2040-re) már akár 20 %- os roma etnikai összetételt jelenthet Magyarországon. Kinek jelent ez célt?

Ez a szaporulat viszont már nem is ismeri a munka világát. Nem látta iparkodni a szüleit. Ez a szaporulat Dél-Amerika, India jelentős néptömegeire hajaz, csak amíg ott nem fagy meg télen, a mi viszonyaink között viszont fűtött hajlékot igényel.

Mondjuk ki. mocsarasodik a társadalmunk. Egyre kevesebbeknek egyre többeket kell, kellene eltartanunk. Ez már most is nagyon nehezen megy és ez is egyik alapja az ország eladósodásának, annak hogy ma – ahogy most a miniszterelnök bejelentette - ma már minden magyar állampolgárra (a csecsemőkre is) 2 millió forint államadóság esik. Öt fős családnál ez 10 millió forint. Már a házunk sem a miénk? 

Vajon Csehországhoz képest miért hiányzik nálunk az egy milliós munkavállalói réteg? 

Azért mert döntően ők a munka világából kivezetett romák. A romák közt 80-90 %-os a munkanélküliség. Hasonlítsuk csak össze Csehország és Magyarország etnikai összetételét? Hány százalékos a csehországi  roma etnikum? Természetesen Délnek és Keletnek haladva ez a helyzet csak fokozódik. A balkáni államok „balkániságát” éppen hogy ez a körülmény adja, hogy növekszik a „cigányság” aránya. Ez ma Európában 16 milliós népességet jelent. A probléma tehát nem hungarikum.

A magyar családokban is természetesen jelen vannak a „messze nézők” akik gyerekes módon azt várják, hogy eltartsák őket, alanyi jogon. 
Gondoljunk csak napjaink jelenségére a „mamahotelek lakóira, a munkát nem találó fiatalokra” illetve a kredit rendszerben tíz éveket bolyongó diáktömegekre. (Mert bizony aki boldogulni akar, az kereset után megy, ezért is vannak fiatal kolóniáink Angliában, Írországban, Ausztriában.)

A jelenlegi politika jó irányt szabott a
- munkahelyteremtés
- öngondoskodás
főcsapás irányokkal.

Nem felszámolni kell a romatelepeket, hanem munkára és imára szorítani!

Dolgozhassanak, hogy munkájuk gyümölcséből lakást építhessenek és tarthassanak fenn. Embernek érezhessék magukat.  Nem halat kell osztani, hanem hálót szőni. Nem kívánatosak a halosztó, csodatévők. hamis próféták előadásai, hogyha más táncát látjuk menten bele is szeressünk és gyereket akarjunk tőle. Avagy el akarjuk tartani a kölykeit.

Nem lehet cél a szociális bérlakások szaporítása!

Nem kellenek az állami – önkormányzati bérlakások, ahol mint fialtatókban, inkubátorokban tovább szaporítjuk a nyomort és dél-amerikai irányába araszoljunk a globális felmelegedés során, hanem munka, munkahely és a munkahelyek melletti lakhatás biztosítás kell. Nem az iskola jár a gyerekbe, hanem a gyerek az iskolába. Termelő mezőgazdasági, ipari üzemek kellenek munkáslakásokkal. Az úgynevezett szociális bérlakás nem más, mint a nyomor szaporításának inkubátora. Nem lehet cél, ennek a szaporítása.  Ez pedig nem megy piackorlátozás nélkül, hiszen az itt termelődő javakat meg is kell ám venni. Ez a fenntarthatóság alapfeltétele. A nemzeti piacot védeni kell!

Nem lehet egyszerre dugni is, meg szűzen is maradni. 

Amíg a kereskedők – a globális pénztőke - hasznát hizlaló szabad-verseny monopóliumát csorbítatlanul fenntartjuk, addig a cigánynépesség tovább szaporodik – mert ez a túlélés stratégiájuk - egyre mélyebb és mélyebb szegénységbe süllyedve, ezzel mocsarasítva a magyar társadalmat. „Sok gyerek, szegénység” mondta Berg Lizi nagyanyám, nem áldás mint azt hamis próféták hirdetik, akik az isteni gondviselést nevezik meg erőforrásként. Ami működik is egy ideig, egy óráig a szeretet és a szolidaritás formájában, ám amikor túlcsordul a pohár, háború jön. Polgárháború, világháború.  

Mert száz szónak is egy a vége: Dolgozz és imádkozz! Európában az a boldogulás alapja ezer éve.