Előzmények dióhéjban
A devizaadósok jog –és
vagyonvédelme, valamint a fogyasztóvédelem területére nézve az erővel és a
joggal való visszaéléssel szembeni küzdelmünk
- a médiában
- az utcán
- a
parlamentben
- a
bíróságokon
bontakozott ki, az elmúlt három-öt
évben. Egyéni jogvédők, fogyasztóvédők,
média személyiségek és szakemberek, bejegyzett és törvényes egyesületek,
alkalmi és az Interneten jelen lévő formációk léptek a színre egyben kezdték
meg tevékenységüket.
2004 és 2009 közötti időszakban
kialakult egy társadalmi réteg, melynek megélhetését, létét fenyegetik egyfelől
a bankrendszer, másfelől a magyar állam, az államhatalom az úgynevezett
deviza-nyilvántartású –és elszámolású kölcsönszerződésekből eredően.
A 2001. évet megelőzően
Magyarországon a hivatalos fizetőeszköz a forint volt, miáltal a kölcsönöket és
hiteleket forintban folyósították a pénzintézetek. A 2001. évi jelzáloghitel
rendszer bevezetésével a közelgő EU csatlakozás (2004) előkészítése
folyamatában, az úgynevezett jogharmonizáció során liberalizálták a deviza
kereskedelmet, így a törvényhozás lehetővé tette a devizában történő kölcsön és
hitelfolyósítást. Ennek jogosságát és szükségességét napjainkra többek között
az is igazolja, hogy mintegy 500 ezer magyar állampolgár devizában jut
jövedelméhez. Ezek az EU csatlakozás előtti folyamatok az úgynevezett
jogharmonizáció keretében a poszt szocialista országokban is lezajlottak.
Megjelentek tehát az EU-n belül is a devizahitelek, magyarul amikor a magyar
állampolgár devizában veszi fel a kölcsönt (hitelt) és devizában is törleszti.
Álljunk meg egy pillanatra. Vegyük újra.
2001-2004. évek között a
forintkölcsönök mellett az EU csatlakozás szerves részeként megjelentek a
devizakölcsönök. Így kettő kölcsönfajta nyert engedélyezést, legitimációt,
úgymint
-
forintkölcsön, amely esetében forintban vesszük fel a kölcsönösszeget és
forintban is törlesztjük,
-
devizakölcsön, amely esetében devizában vesszük fel a kölcsönösszeget és
devizában törlesztjük.
És ekkor jött (nem a Tenkes
kapitánya) a nevető harmadik, amit a bankok devizaalapú kölcsönnek titulálnak
(összemosva ezt a törvényes devizakölcsönökkel)
mi devizaadósok pedig deviza-nyilvántartású –és elszámolású kölcsönnek
nevesítünk, azaz különböztetünk meg az előző két kölcsöntípustól. Ebből a
körülményből fakadóan devizaadós az – definíciószerűen – aki ez utóbbi
„harmadik tipusú találkozás” szenvedő alanya lett, tehát deviza nyilvántartású
és elszámolású kölcsönszerződést kötött.
A banki adatszolgáltatás alapján
– mert ezt csak ők tudhatják pontosan – a médiában mintegy 720 ezer ilyen
kölcsönszerződésről beszélnek. A pártpolitikában ezt a számot durván kettővel
vagy hárommal szorozva 1,5 – 2,1 millió közvetlenül érintett emberről,
devizahitelesről beszélnek.
A közbeszédbe bekerült a „pórul
járt devizahitelesek”, „pórul járt devizaadósok” fogalmai, a politikai pártok
némelyike a választási küzdelemben a devizahitelesek és a devizaadósok
megmentőjeként adta elő magát. Van is mitől menteni ezeket a családokat, embereket
amelyek és akik élethelyzetében
drasztikus változások álltak elő a nevezett időszakban (2004-2010) hiszen a havi
törlesztő részleteket a bankok egyoldalú „szerződésmódosításokkal” átlagban a
kétszeresére, háromszorosára emelték, tehát kétszer, háromszor akkor havi
törlesztő részletek követeléséig jutottak el, úgy hogy a tisztességes
befizetések mellett pedig a nyilvántartott tartozás is emelkedett. Nevezzük
nemes egyszerűséggel ezt a helyzetet bátran világcsodájának. Ilyen a világon
nincs. (Vagy mégis?) Tudni érdemes azt, hogy például az ingatlanfedezetű
kölcsönöknél az átlag 10 milliós kölcsön összegnél a havi törlesztő részletek
átlag havi 70 ezer forintról 140 ezer forintra emelkedtek akkor, amikor a hazai
átlagos havi nettó jövedelem 145 ezer forint. Ami azt jelenti, hogy egy átlagos
két gyermekes család, két családfenntartója egyikének teljes jövedelmét viszi a
havi törlesztés és a másik kereső jövedelme kell fedezze a rezsit és a
megélhetést. Csodálkozik-e valaki ezek után, hogy a fiatalok nem vállalnak
gyereket?
Ez az anyagi –és pszichés
túlterhelés, erőszak (!) a devizaadós családokat különféle élethelyzetbe hozta.
A DÉSZ felmérései szerint beszélhetünk
(1)
Fizető és hitelképes devizaadósokról (átlag feletti
jövedelműek)
(2)
Bebuktatott devizaadósokról (átlagos jövedelműek)
(3)
Bebukott devizaadósokról (munkanélküliek, közmunkások,
átlag alatti jövedelműek)
Erre a jelenségre sem a magyar
jogrendszer, sem a magyar politikai rendszer és egyre inkább úgy tűnik, maga az
EU jogrendszere sem volt felkészülve. Az EU-ban sem fordult még elő olyan
kölcsöntípus, mely kölcsönügylet kapcsán egyre növekvő havi törlesztések
mellett egyre növekvő tartozás áll elő. Akkora, ami meghaladja a fedezet
értékét. Ez egy matematikai és gazdasági nonszensz. Olyan, mintha azt állítanánk,
hogy 2*2=6. (A legújabb információk szerint viszont ilyen jelenségek mind
Ausztráliában, mind Dél-Amerikában viszont már a nemzetközi bankrendszer
működése következtében előfordultak és tömegeket tettek nincstelenné. Erre
utalt egy parlamenti bizottság meghallgatásán – jegyzőkönyvbe rögzítve és a
City Bank tapasztalataira hivatkozva - Járai
Zsigmond ex jegybanki elnök)
Az EU jogrend szerint ilyen
helyzetet, azaz a kölcsönügylet kapcsán megjelenő jogokat és kötelezettségeket
a szerződő felek egymás közt rendezik a törvényi keretek között. Azaz a változásokat a szerződő felek
egyeztetik és együttes akarattal – ahogy a szerződést megkötötték – módosítják,
ha jogviszonyt fel kívánják tartani. Ha pedig vita támad köztük, úgy bírósághoz
fordulnak, mely a felek érdekeire egyaránt tekintve dönt, a szerződés
módosításáról, avagy megszüntetéséről, például az eredeti állapot
visszaállításáról.
A devizaadósok szerződésmódosításra
irányuló kezdeményezéseit a bankok sorra félresöpörték, majd szerződéseket
bontottak – fizetés elmaradás okán - és végrehajtásba adták a fedezeteket. Mindez
elérte azt a mértéket, hogy mintegy 170 ezer család kilakoltatással
fenyegetettségéről beszélhetünk. Mindez visszaidézi a „daliás” fasiszta és
kommunista időket, mikor stigmatizált magyar állampolgárokat KILAKOLTATTAK,
vagoníroztak, kitelepítettek, állampolgárságukat megváltoztatták és
áttelepítették őket.
Mára a devizahiteles / devizaadós
probléma súlyos társadalmi probléma Magyarországon. Többen többféleképen
értelmezik, nyilatkoznak róla, a helyzet pedig egyre romlik.
Mind a bankok, mind a törvényhozások
és kormányzatok a problémák észlelése során különféle lépéseket és
intézkedéseket tettek, amelyek úgymond „kezelték” a problémát. Melyekkel a
közvélemény előtt a médiában „el is számoltak” ám valami különös ok miatt ez a
probléma az helyett hogy csillapodna, inkább dagad. Érdemben a problémához
először a II. Orbán kormány nyúlt azzal, hogy kvázi megakadályozta az ilyen
„harmadik típusú” találkozások szaporodását. Olyan jogi környezetet teremtett,
hogy 2010-től ilyen típusú kontraktusok megkötésére ne is legyen lehetőség. Az
a vértelen etikai kódex a bankokra, amely a tigrisnek azt ajánlja legeljen,
ameddig a – bankrendszert elöl hátul kiszolgáló - szoclib kormányzatok
jutottak, csak rossz példaként említhető meg.
Ezen kormányzatok 2002-2010 közötti
regnálásának „köszönhető” hogy a gólem ekkorára növekedett. Mert bizony a
mindenkori magyar állam jogfolytonossága fennáll, miszerint a szoclib
kormányzatok és az általuk befolyásolt törvényhozásoknak felróható károkért a
rájuk következő kormányzatoknak, úgymint II. Orbán kormány, III. Orbán kormány
és az ő kétharmados törvényhozásaiknak kellett és kell helytállnia.
A III. Orbán kormány első érdemi
lépésére készül, a kilakoltatási moratórium határozatlan időre történő
meghosszabbítására – azaz az emberek utcára tételének megakadályozására – jelen
időszakban. Azért határozatlan idejű az intézkedés, mert nem konkrét dátumhoz,
hanem egy lényegileg meghatározatlan körülmény bekövetkezéséhez köti a
tervezett moratórium feloldását. Azonnal le is kell szögezzük, hogy ez a lépes
a devizaadósok érdekeinek érvényesítése és védelmének irányába mutató intézkedés. Hajrá
Magyarország!
A II. Orbán kormány minden eddigi
lépése, úgymint (1) Fix áron rögzítés, (2) Végtörlesztés, (3) Árfolyamgát, (4)
Ócsa, (5) Nemzeti Eszközkezelő parciális, tüneti és nem egy esetben erősen
kifogásolgató intézkedés volt. Mindegyik
lépés a devizaadósokkal az uzsora lenyeletésére irányult és a bankrendszer
túlhatalmát mutatta. Előttünk állt és áll az erővel való visszaélés és a kettős
mérce. A végtörlesztés – sajnálatos
módon - cinikus, a lényegileg a FIDESZ klientúra és a politikai elit – valamint
a pénzesek - kedvezményes kimentésére irányult az úgynevezett bankcsapdából.
Ócsa egy Patyomkin falú lett, míg az Eszközkezelő, ami a bebukott hitelesek kimentésére valós segítséget adhatna, igen
vékonyka, messze alatta van a szükségesnek. Bizony közmunka jövedelemből nem
lehet adósságot törleszteni. Munkahely –és egészség, munkaképesség vesztéstől
pedig nem csak a devizaadósok, hanem a forintadósok is egyaránt szenvednek. A
Nemzeti Eszközkezelő szükséges – ám nem elégséges - intézmény, melynek
megerősítése kívánatos. Egyik gátja a bebukott – önhibájukon kívül – hitelesek
utcára kerülésének és földönfutóvá tételének.
Maguk a devizaadósok a „Segíts magadon Isten is megsegít” elv
mentén már öt évvel ezelőtt megkezdték igazuk keresését a bíróságokon. AZÓTA
EGY PER SEM ZÁRULT MEGNYUGATATÓAN. Ez a magyar – avagy EU – jogrendszer
szegénységi bizonyítványa. Mi több összesen kettő per jutott ki az EU Bíróságra
öt év alatt! Ez a magyar jogrendszer tehetetlenségének bizonyítéka a devizaadós
probléma felszámolására nézve.
Ember nincs ebben az országban (Kivétel
az OBH elnöke) aki hitelesen tudná, egyáltalán hány és mire irányuló devizaadós
per van folyamatban, ahol a devizaadósok a bankokkal folytatott vitáikat
rendezni igyekeznek, avagy élet-halál harcot vívnak. Bizony az sem mindegy,
hogy a devizaadós a kölcsönszerződését támadja a tisztességes elszámolás
kikényszerítése érdekében, avagy az ellene indított végrehajtással szemben – a
földönfutóvá válás megelőzése érdekében - védekezik a bíróság előtt, ha még
védekezésre képes.
Mindaz az információ, ami tudható
– nyilvánosan - ezekről a perekről egy civil kezdeményezés a www.hitelsikerek.hu oldalról ismerhető
meg, mert azok az ellenmondásos és felületes, pongyola híradások, amelyek a
médiában a perekről megjelennek, minden egyébre (félelem keltés, a perekről
való elfordulás stb.) alkalmasak csak a hiteles tájékoztatásra nem. Jelenleg jó
ha kettő -háromszáz devizaadós perről lehet tudomásunk akkor, amikor a média
például az OBH-ra illetve becslésekre hivatkozva 1500 – 2500 - 5000 db pert is
bemond.
Kérdések Dr. Handó Tündének az OBH elnökének
A fentiek okán nagy tisztelettel
itt a nyilvánosság előtt fordulunk az illetékeshez, az ORSZÁGOS BÍRÓSÁGI
HIVATAL elnök asszonyához, Dr. Handó Tündéhez - aki tudhatja ezeket a
rejtelmeket (az adatokat és információkat) – tétesse közzé, milyen típusú (!)
és számosságú (!) devizaadós perek vannak folyamatban a bíróságokon? Úgymint,
egyéni, illetve pertársasági, közérdekű?
Ezek mire és milyen arányban irányulnak, a kölcsönszerződések
módosítására, illetve megszüntetésére, valamint a végrehajtások megszüntetésére
és felfüggesztésére? Hány devizaadós
kereset került benyújtásra és ebből mennyi nyert befogadást illetve került
elutasításra? A pártpolitikai sárdobálások az OBH elnök asszonyát sem kímélték
és kímélik. Csak remélhetjük – az igazukért bíróságok előtt küzdő devizaadós
tagjaink nevében – hogy az elnök asszony meghallja kérdéseinket, nem támadásnak
hanem jogos – és közérdekű - kérésnek ítéli meg, egyben eleget tesz annak.
/A szerző, a Devizaadósok
Szövetsége alapító elnöke www.devizaados.hu
/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése