Márta dalcsokor. Az önzés virágai.
majd 38 év múltán
A mai Köszöntő-Műsorhoz tartozom még ennek a le -és feljátszásával.
Lám a lokálpatrióta liberalizmus dala. (Szemben a nemzetközi liberalizmussal, sőt a konzervatív liberalizmussal, ami fából vaskarika) A szeretet hatalmának dala. (A nemzeti érzés, ami nem azonos a hatalom szeretetével, sem az urak, sem a proletárok hatalmával. Mert mi is a nemzet? Amit egy-egy férfi és nő nemzett! Egy meg egy, egy újabb egyed. Hány családod van?)
Dalcsokrom, életem párjának, jobbik részemnek 57. születésnapjára
A szerző-dalnoknak feltűnik Végzete Asszonya Debrecenbe költözködésének első napján. Ám ez a felismerés csak kicsit később tudatosul, azaz válik dallá.
A szerző-dalnok elköszön egyéb női jelöltektől, mert tisztességes és hűséges szeretne lenni a Végzet Asszonyához.
A szerző-dalnok szexuális felfűtöttségében égető hiányát érzi párjának a vágyak redőzte álmok lepedőjén.
A szerző-dalnok rádöbben rabságára, hogy behálózták, ezer szállal.
majd 38 év múltán
A szerző-dalnok készül a halálra, ám meggondolja magát, mert itthon a család.
A szerző-dalnok – míg ág már alig reccsen - elmereng egy hajnalon, a teremtés csodáján és ódát zeng párjához.
Az emberiség tengerének cseppje az EMBER. Az emberi társadalom tengerének cseppje a CSALÁD, egy férfi és egy nő, szerelme, szövetsége, életközössége. Végzetesen egymásra vagyunk utalva, mi férfiak és nők.
A Végzet Asszonya, az én végzetem, jobbik részem Németh Márta. Így köszöntöm dalcsokrommal – a neki írt dalaimmal – 57. születésnapján.
Továbbra is időszerű - és napjainkban is aktuális - viszont még egy neki írt dal, így "esmétlés onnat hogy":
Nézd fenn az égen
Nézd fenn az égen, hogy tűz a Nap.
Mégsem láthatod, az igaz utakat.
Felettünk felhőt, kerget a Szél,
Hideget ont és mi, nem állunk elé.
Nézd fenn az égen, a sápadt Hold virít,
Láthatod a Sárga Rózsa szirmait,
De itt nem találod, mert kavarog a Fény
A Fagy foga oly kemény, kemény.
Mondd Kedvesem, miért élsz? Erőt adj nekem,
Hogy a Sárga Rózsa szirmait a Kertbe szétvigyem,
Hol sok ember vár s kókadt minden virág,
Várják az Urat, tán majd ad csodát.
A mai Köszöntő-Műsorhoz tartozom még ennek a le -és feljátszásával.
Lám a lokálpatrióta liberalizmus dala. (Szemben a nemzetközi liberalizmussal, sőt a konzervatív liberalizmussal, ami fából vaskarika) A szeretet hatalmának dala. (A nemzeti érzés, ami nem azonos a hatalom szeretetével, sem az urak, sem a proletárok hatalmával. Mert mi is a nemzet? Amit egy-egy férfi és nő nemzett! Egy meg egy, egy újabb egyed. Hány családod van?)
2 megjegyzés:
T.bácsi: a szerződ-dalnok bemutatja a tér-idő folytonosságot, az igazi érzéseket, a tartós kötődést. Nagyon szép összeállítás. Sok puszi Mártinak, sok boldogságot születésnapjára.
T.bácsi: a Városon átsuhanból kimaradt egy versszak! Hiányzik! Kár érte, bízzunk abban, hogy ez a kihagyás nem tart örökre.
Konkrétabban:
"Elküldöm hozzád, mert úgy szeret,
Tudod, akkor én is vele megyek,
öleld át és úgy szeresd,
rólam fest néked álomképeket."
Megjegyzés küldése