A cigi

Unokámmal Ádival nagyokat játszunk. Mikor nálunk van - hálaisten hetente minimum kétszer és ebből nem ritkán itt alvós - megy a játék. Zenekarozás (hangszerrel vonulás), előadás a közönségnek ( Tevéknek, maciknak és egyéb plüssöknek), éneklés, meseolvasás, festés, szerelés, konyhai elkövetések és egyebek. Szeretünk együtt lenni. De.
Szenvedélyes dohányos vagyok, így a játékot sajnos meg-meg kell szakítani. Ilyenkor bejövök a kijelölt dohányzóhelyemre, a nappali-dolgozóba. Ajtó zárva.
Ádi szívem - ahogy a korosztályából egy kisebbség - szintén harcban áll. A cumi és a pelusba kakálás. Pedig most kezdte az ovit és ott ugye ezek főbenjárók.

Ennyit az előzményekről.
Bevonulok a nappali-dolgozó-kijelölt dohányzóba és rágyújtok. Ám nyílik az ajtó.
- Papi gyere játszani.
- Ádikám nekem most cigarettáznom kell.
- Ne cigarettáz papi. Tedd le és gyere játszani.
- Kicsi kincsem, az nekem olyan, mint neked a cumi. Megnyugtat.
- Jó papi. Szívd el, de utána gyere játszani.