Lépcsőházi hasmánt vaslétrával

Most már biztos, hogy az Úrnak további szándékai vannak személyemmel. Jól igazolja ezt a vélelmet az alábbi eset, ami tegnap délután esett meg velem. Esetleírás Skypen párbeszéd formában. Szendi a lépcsőházi kiskerti törpe a tanúm:

[2010.10.21. 22:34:02] Tilk Gergely: Hogy vagy? Hallottam a létrás mutatványodról....

[2010.10.21. 22:34:42] Tilk László Géza: Bizony. A nagy létrás-lépcsős vetődés egy fél szinten. Hatalmas mázlim volt. Hanyatt indultam a vaslétrával, mert nem tudtam lelépni.

Ádikánk már azóta megtanácsolt, hogy csak az első fokra lépjek, mert onnan kisebbet lehet esni.  

[2010.10.21. 22:36:29] Tilk Gergely: Hát Papi. Rád vigyáz valaki fentről

[2010.10.21. 22:37:08] Tilk László Géza: Működhetett az őrző angyalom. Ugyanis hanyatt indultam. A második fokról. Kidőlt a létra mikor le akartam ereszkedni. Reflex szerűen vettem egy félcsavart  és így én kerültem felülre. ( Nemhiába voltam a gimiben országos magasugró bajnokcsapat tagja, flop stílussal és kiváló légmunkával. :) ) Egy ipont még menet közben kiosztottam magamnak a levegőben a vaslétrán végrehajtott mögé kerülésért. Lebirkóztam - mintegy két vállra fektetve -  a vaslétrát, ami a korlátnak koccanva a lépcsőn megindult lefelé velem. Én jajjintottam - érdekes anya nem hallotta - csak a nagy dübörgést. Létra a jobbomon alul, én meg megérkeztem Kareszék ajtaja elé hason. Na egyből megjelenik az ajtójukban Karesz ( és Ellike) és mit látnak? Én ott hasalok, mint valami kispap az avatáson a küszöbük előtt. Ott nyöszörgök, mintha bebocsájtásért esedeznék.

[2010.10.21. 22:41:03] Tilk Gergely: Bocs...de nem bírtam ki nevetés nélkül...utólag vicces.

[2010.10.21. 22:41:37] Tilk László Géza: Mondjuk egyből fel sem bírtam állni, Karesz ígérgette, hogy felemel. Erra Karesz felesége Ellike meg én csak legyintettünk. Hasmánt közöltem száz (kiló) felett vagyok, meg se próbálja. Ezzel Ellike egyetértett. Közben anya is megjelent - fent -  rémülten, hogy jaj mi van. Látni nem láttam, csak hallottam.  Mondtam semmi baj. Mindjárt felállok én magamtól is. Úgy érzem semmim nem tört.

[2010.10.21. 22:43:05] Tilk Gergely: Ejjj

[2010.10.21. 22:44:45] Tilk László Géza: Ezt meg is tettem. Na a kékeszöld nyári nadrágom a bal térdnél kirepedt. Felhúztam a nadrágszárat és akkor láttam, hogy a bal térdemen a bőr megnyúzódott cseppet és a jobb lábamon is a térd alatt két 100 forintos nagyságú nyúzott-zúzott seb látható. De egyik sem vérzik. Ezen a két sérülésen kívül semmi mást nem észleltem. Azóta sem. Nem tudom hogy csináltam.

[2010.10.21. 22:45:44] Tilk Gergely: Nagy túlélő vagy. Ezt tudtam már eddig is

[2010.10.21. 22:45:58] Tilk László Géza: Mondtam is Karesznak, hogy sajnálom, de élőben még egyszer ezt a mutatványt nem tudom előadni. Már hogy láthassa is valaki. :) ( Ugyanis a lépcsőházban az esetkor csak én voltam egyedül. Jó még Szendi a lépcsőházi kiskerti törpe is ott volt, ám ő nem kompetens. Már befüttyögni sem tud az előtte elmenőknek, mert gallyra ment az elektronikája.) Miután éppen fürdés után voltam és a gatyóm se volt piszkos, habbal lekezeltem a sebeket és a nap folyamán nyitva volt. Most meg elalvás előtt mechanikai védelemként "bekötöztem" őket. Nem fájnak. És szerencse a szerencsében, a sebek egyike sem esik a „cukros halódó bórcsizmámra”, így bízom abban, hogy nem lesz baj a gyógyulással. Szóval ennyi. Ádi fiad - a háztartási-lépcsőházi balesetemet követően nem sokkal megérkezett és mamitól egyből értesült az aktuális eseményről.  Nagyon aranyosan - helyből - osztotta is nekem az észt. :)

[2010.10.21. 22:49:02] Tilk Gergely: Nagy tudor

[2010.10.21. 22:49:10] Tilk László Géza: Látszott rajta a nagyfokú szolidaritás. „Máskor ne menj a létrára papi, hogy ne ess le. Vagy ha mész, akkor csak az első fokra, mert onnan kisebbet lehet esni.” Távozáskor: „Gyorsan gyógyulj meg papi, hogy amikor jövök ne kelljen látnom a sebeket."
Hát holnapra csak úgy tudok megfelelni az igénynek, ha bekötöm őket, úgy nem látja. Na egyébként amikor felálltam, utána ketten Karesszal, visszatettük a helyére a vaslétrát és én mégiscsak - anélkül hogy újra felmásznék - hozzárögzítettem a futóvirág sudarát. (Ezzel Szendi is, a lépcsőházi törpénk is egyetértett, mert egy virág se legyen pacuha.)  Nem úgy van az, hogy hagyom magam szimpla vaslétrától a lépcsőházunk légterében eltéríteni. :) Tanulság: Nem veszélytelen a lépcsőházi kertészkedés sem. Főleg vaslétrával. :)