Részlet: http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyv2/jeretyanad.htm
Még tanulmányunk elején szó volt arról, hogy a besenyő támadás okozta szétszakadáskor a levediai magyarság közel egyenlő számú két részre szakadt. Más szóval a mi honfoglalóink nagyjában ugyanannyian voltak, mint a Kaukázus alján visszamaradt kumai magyarok. A kumaiak Szubutáj hadjáratáig - mai ismereteink szerint - nyugalmasabb évszázadokat éltek meg, mint mi, tehát a XIV. század végén legalább olyan lélekszámú nép lehettek, mint ugyanakkor a pannóniai magyarság volt.
El lehet-e képzelni, hogy ekkora népet egyik napról a másikra nyom nélkül el lehessen tüntetni, ki lehessen irtani, szét lehessen szórni, még ha Timurlenk vállalkozott is erre a feladatra
Ahogy nálunk a mongol seregek közeledtének hírére az erdőkbe, mocsarak közé és a hegyekbe menekült, aki csak tudott, a kumaiak is bizonnyal ugyanezt csinálták a szorongattatások idején. Ők még a XIV. század végén sem voltak teljesen megtelepült nép, sőt a lakósság nagyobb része még sátoros-pásztor életmódot folytatott. Tudjuk, hogy a kumaiak között igen vagyonos családok is voltak. Ezek állatainak száma (hisz az állatállomány jelentette a vagyont!), nem egy esetben a húsz ötvenezret is megközelítette. Ekkora nyájakkal, gulyákkal, ménesekkel nehéz a menekülés, de nem is szabad fejvesztett rohanásra gondolnunk. A mongol előnyomulás, a politikai nyomás növekedése, az iszlám fokozódó türelmetlensége, lassan érlelődő jelenségek voltak. Erre vall például az, hogy a magyari püspökséget szinte észrevétlenül, zökkenő nélkül sikerült a Kaukázus bérceibe átmenteni, Ugyanilyen lassú elszivárgási folyamat lehetett a kumai magyarságnak a hegyekbe húzódása is. Oda kellett menekülniük, a természetes bástyára, fel a havasi legelőkre, mert más mentség nem kínálkozhatott számukra. Nem menekülhettek az orosz puszták felé, mert akkor a kipcsaki hordák állták volna útjukat, sem Perzsiába, mert már Sirvánban, vagy Daghesztánban Timur karjaiba jutottak volna. Az egyetlen hely, ahol megmaradásukat remélhették, az Elbrusz környéke, a Kuma, Kubán, Malka és Terek forrásvidéke volt.
Valóban, a hegyi lakók között itt is, ott is él olyan hagyomány, amely szerint ők a kumai magyaroknak, vagy kifejezetten Magyar város egykori lakósainak leszármazottjai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése