1730. Április 11. Kötcse és a "Sváb Törökország"

A falut - Kötcse - a XVIII. század elején alapították. Egyike volt - együtt Felső Mocsoláddal -  két legkorábbi német lakta településnek Somogy Megye északi régiójában a török kiűzését  követően a területről. 

A családok névjegyzékét  legkorábbi telepesek elöljárója állította össze 1730. Április 11-én. 

A listán  ötvennégy német háztartás (család) szerepelt, kik németföldről  Hesse és a Pfalz.területéről érkeztek.  Az egyházi dokumentumok szerint, a telepesek a Dunán érkeztek Régensburgból Paksra, ahonnan  szekéren  vitték éket a későbbi vasúti vonalak nyomvonalán. Kötcse ebben az időben - 1723-ban - úgy nézett ki, mint egy préri, egy vadon. Az ötvennégy család mindegyike protestáns, melyből negyvenhét volt lutheránus és a többi hét is református. Ezek a reformátusok Hanau környékéről érkeztek. (Nevük Adam Felde, Heinrich Felde, Wilhelm Felde, Johann Ferber, Kilián Ferber, Martin Ferber és Johann Weghmann. 

Az evangélikus családlista: Kaspar Aumann, Johann Aumann, Balthasar Becker, Andreas Berner, Johann Georg Bender, Johann Fleisch, Friedrich Gaspari, Heinrich Göbel, Johann Heinrich Gebel, Johann Gutmann vezető, Hieronymus Haas, Johann Haas, Heinrich Hertling, Friedrich Hozner, Heinrich Juke, Johann Kerber, Jakob Knoch, Johann Kruts, Nikolaus Kurtz, Stefan Landek, Jakob Loser, Geroge Heinrich Lux, Johann Georg Müller, Jakob Rummer, Hartmann Reichert, Adam Reichert, Jakob Roos, Adam Raab, Jakob Raab, Friedrich Schunck , Konrad Starck, Peter Starck, Josef Tekmann, Konrad Tefner, Johann Friedrich, Konrad Friedrich, Johann Nepomuk Friedrich, Georg Till, Matthias Trimmel, Paul Ulrich, Josef Weiss, Stefan Werbach, Georg Wiandt, Jakob Wiandt, Johann Wiandt. A következő - feltalált - információk az egyházi feljegyzésekből származnak 1783/1784 évekből - ötven évre rá - mikorra Kötcse  egészében magyar nyelvűvé vált, így az. 1800-as évekre csak a falu régi népe  beszélt németül. Később, a következő évszázadban a gyülekezeteket magyar lelkipásztorok vezették, ezáltal a családnevek szempontjából a helyesírás és a kiejtés sérült,  ám  amikor egy látogató érkezik Kötcsére, és  a régi temetőbe látogat majd  elolvassa a sírkövek feliratait, a következő neveket: Aumann, Bloch, Hedrich, Hartmann, Knoch, Kurtz, Kerber, Fleisch, Ferber, Bruder, Landek, Tilk, Tekkmann, May, Lohr, Reichert, Tefner, Lamman, Schilling, stb családnévvel találkozik. Utódaik könnyen nyomon követhetők, és megtalálhatók számos később létrejött "külső" közösségben,  úgymint Bonnya, Raksi, Gadács, Vámos, Ecsény és Döröschke. Sok nagycsalád tartotta a kapcsolatot a Döröschke és Felsömocsolád anyafalvakkal. 

Forrás: 
Sváb Törökország

Dunauswaben
Kettős identitás, avagy nómen est ómen

A magyarországi svábság - A Sváb Törökörszág - illetve a magyarság sorsa és a mai népesség kialakulása között szerves a kapcsolat. A Tilk családból csak a családnevek egy része mutat Hesse és Pfalz területére a feljövők kirajzására nézve. (Hesse történelmére nézve az 1710 évektől egészen az 1730-as évekig jelentős kirajzás látható a világ számos pontjára, Angliába, az USA-ba, Ausztráliába no és a "Sváb Törökörszágba" a történelmi Magyarországra.)
A Berg familia például dédapám - Berg János - szóbeli közlése szerint Eisenbergből érkeztek és ki tudja honnan érkeztek a Kakstetterek, a Walterek, a Rófritsok, a Starkok? Na és a Puller Pintérek, akik eredetileg Binderek kellett legyenek. (Talán hamarosan itt az internet világában ahogy az egyházi irattárak tartalma felkerül ezekre a kérdésekre is kaphatunk választ.)
Tilk János nagyapám sommás üzenete számomra - rajongva szeretett első fiúunokája számára - ez volt: "Harc az élet." Nem hazudott a Tilk papa. (Aki mára én vagyok, a Tilk papa, becézve Laci papa.) Apám Tilk Géza üzenete: "Fiam mi német származásúak vagyunk eredetileg és azért kellett eljönnünk, mert nekünk ott már nem volt helyünk, megélhetésünk, akkora volt a szegénység. Ez a nép - a magyar - fogadott be minket és eggyé vált a sorsunk. Mi magyarok vagyunk fiam. Átlagék." És megint igaza volt a "Tilk papának", ahogy olvasom HESSE illetve PFALZ történetét az 1710-1730 közötti időszakra nézve. Ezzel együtt ezzel az "átlagék" és hogy ettől lennénk magyarok, messze nem értettem egyet, már gyerek fejjel sem. Én tudtam, hogy magyar vagyok, mert anyám megmondta. Sőt egyben kun, szigorú avagy büszke Kun Bertalan nagyapám után, ki a vaji várban cseperedett és huszár volt. Anyám gyakran mondta: Fiam, téged nem féltelek, mert te én vagyok. Márpedig ugye, ha én ő vagyok, akkor magyar és a büszke kunok ivadéka vagyok, hun, han, kun, kán szán. :) Huszárgyerek. Bizony ez a kettős identitás. 
"Tilk papa" dala, a Sufnidal:

Mit is mesélt apám? "Fiam mi német származásúak vagyunk eredetileg és azért kellett eljönnünk, mert nekünk ott már nem volt megélhetésünk, akkora volt a szegénység. Igen, a szegény német palatinesek leszármazottja is vagyunk. 
Szegény "Palatines": Az egész az úgynevezett kilencéves háború (1688-1697), valamint a spanyol örökösödési háború (1701-1714) következménye. Az ismétlődő támadásokkal a francia hadsereg elpusztította a területet a mai Délnyugat-Németországban. A francia hadsereg és a pusztítása számos városban (főként a Pfalz )  hozott létre gazdasági nehézségeket a régió a lakosságának, amelyet tovább súlyosbít a kemény tél és a gyenge termés, amely éhínséget idézett elő Németországban és Északnyugat-Európában. Ez tömeges kivándorlást idézett elő 1709-ben. Az elszegényedett emberek számára az Angol korona ígért szabad földterületet - megélhetést -  az amerikai gyarmatokon. Például 1711-ben,  Carolina tartomány ügynökei Frankfurt körüli parasztok között toboroztak  a  szabad kitelepülésre az emerikai ültetvényekre. Több ezer német család a Rajnán keresztül Angliába, és az Újvilágba települt. 
No és nem csak a Rajnán, hanem a Dunán keresztül is keresték a megélhetést - az új világot - az éhező német kivándorlók, feljövőink egy része. Mit is mondott nagyapám? "Harc az élet?"