Samson G-Track

"Ez az ami kell nekem"

A piros lámpa

A helyértéket és a helyérték trendet be kívánom tolni a köztudatba!

Téged is kérlek terjeszd a helyérték és a helyérték trend fogalmát. Mi húzzuk meg a mércét, a vonalat az értékeinket illetően. És mutassunk rá mindenféle kifosztásra, fosztogatásra, így a devizahitellel történő fosztogatásra is.

Kérded:  Meg fogják érteni? (ha igen, akkor cselekvési terv is kellene..)

Az otthon nem bugyi, amit naponta cserélnek.Nyelvet, lakhelyet lehet lecserélni, ám a géneket nem.

Kérded: Meg fogják érteni? 

Meg, ha elmagyarázzuk.Tudja meg mit kockáztat, az a házas ember ...aki jelzálogkölcsönnel terheli meg az otthonát! Tudja meg mi az értéke az otthonának. Mi a vagyoni értéke és mi a használati értéke. Lássa meg a társadalom milyen mértékű fosztogatás a deviza alapú jelzáloghitelekkel generált árvereztetés.

Ez a Lakásmaffia!

Mondod: ez

Nem a piti kis csalók az elesetteken, akik a joghézagokat használták ki. Ez az Igazi Lakásmaffia.

És itt léphetnek színre az ingatlanos szakemberek. A Biblia a Helyértékternd 1997-2009 Magyarország. Amit az ingatlanos szakemberek terjesztenek és magyaráznak. Ahol Magyarország minden városára megmutatjuk a piaci vagyoni árszínvonalat. Ami alatt eladni, avagy elvinni az otthont a családok vesztesége. Magyarul családellenes. Ami családellenes, az nemzetellenes.

A helyérték alapján az azonosítás egy szorzás. Annak bizonyítása pedig a független értékbecslés.

Bíróság előtt is helytálló ingatlanvagyon-értékelés.

Hiába folyamadott az ingatlanszakma húsz éve a forgalmi adatok megfelelő szintű megismeréséért. Miért is? Azért hogy a valós piaci viszonyokat összefüggéseiben megismerhesse. Miért nem jut hozzá? Azért nem mert a mindenkori politikai elitnek az mindeddig nem állt érdekében, ugyanis így a pártkasszákat feltöltő ingatlanpanamák napvilágra kerülhetnének. Most viszont már nagy a szar, ugyanis ezen a korrupció televényen kifejlődütt az Igazi Lakásmaffia. Bizopnyíték erre a 100 ezer árverés előtt álló otthon.

Pár ezer szenvedélybeteg és kiszolgáltatott lehúzása, lakásaikból kiforgatása a joghézagok, korrupt hivatalnokok és ügyvédek közreműködésével létező és egyben undorító pattanás a társadalom testén. Ám mindez, amit Lakásmaffiának keresztelt a nép, smafu az Igazi Lakásmaffiához képest, ahol 100 ezrek állnak az árvereztetés előtt.

Milyen jogrend az, ahol ilyen jelenségek megjelenhetnek?

Vajon miért lázadnak Algériában és Tunéziában?

Hogy néz ki a helyértéktrend? 

Mi az üzenete? 
Az hogy a vörös vonal alatt eladni, elvenni disznóság, kifosztása valakiknek! Mert az otthon nem bugyi és a haza nem eladó. 

Az ördögi kör

A szegény ember attól szegény, mert buta, ám azért buta, mert szegény.

Nem a multik a bűnösök, hanem mi magunk. A multi csak él azzal a lehetőséggel, hogy felszabadítottuk  - úgymond liberalizáltuk - a piacainkat (mintha otthonainkból átjáró házat csináltunk volna).

Jól megversenyezteti a termelőket és a szolgáltatókat a világban és az ebből a versenyből származó termékeket, szolgáltatásokat teríti jó haszonnal. Az se feledjük, a multik is versenyeznek egymással.

Ostobaságunk – nyomorunk alapja - abban áll, hogy nem tudatosul bennünk az, hogy ha a testvér, a szomszéd nem termelhet, szolgáltathat úgy segélyre szorul, mely segélyt nekünk kéne kitermelni, szolgáltatni. Ám hogy termeljük ki, szolgáltassunk, ha ki vagyunk szorítva még saját piacainkról is? Így kölcsönöket veszünk fel a segélyezésre, amit egyre inkább nem tudunk kifizetni.

Paradoxonnak tűnik a tétel, de igaz:  Az olcsó, többe kerül. 

Ha ugyanis megvesszük az olcsóbb idegen árut, úgy azt a pénzt (is) elvettük testvérünktől, szomszédunktól. Ő így nem termelhet, nem szolgáltathat, így az ő segélyét és nekünk kell előteremteni.

A bűn – a parttalan vágy - bennünk van, ami nem más, mint az egyéni önzés és kapzsiság. Ezt használják ki a multik, amikor - hogy „mi jobban járjunk” - tönkre tesszük testvéreinket azzal, hogy az „olcsó” idegen árut vásároljuk meg.

Az egy millió munkahelyet csak úgy teremthetjük meg, ha piacainkon helyet is csinálunk az egymillió termelő árujának és szolgáltatásnak. Helyet szorítunk, azaz visszaszerezzük ennek a termelő és szolgáltató körnek a piacokat. A német ezt úgy mondja: Ein stand!

Apám mondogatta és én viccnek véltem: „Fiam, nem vagyunk mi ahhoz elég gazdagok, hogy az olcsó és silány árut vásároljunk.”

BOJKOTTFELHÍVÁS A MAGYAR VÁSÁRLÓKHOZ!

Civilek a multinacionális cégek indokolt és igazságos megadóztatásáért 

Alulírottak 34-en, mint akik az ország jelenéért és jövőjéért feltétlen felelősséget érzünk, tűrhetetlennek tartjuk, hogy hazánkban emberek százai fagynak meg a fűtetlen lakásokban, hogy gyerekek ezrei nélkülöznek és éheznek, hogy családok százezrei süllyednek nyomorba, és emberek milliói nyögik a növekvő banki adósságokat, miközben a multinacionális cégek egy része mindent megtesz azért, hogy kivonja magát a közteherviselés alól.

Teljes mértékben támogatjuk az Orbán-kormánynak azt a törekvését, hogy az extraprofit haszonra szert tett magyar és külhoni nagyvállalkozások fizessenek „különadót”, és ragaszkodunk a „különadó” maradéktalan behajtásához.

Határozottan elítéljük azt a 13 külföldi - osztrák, német, holland és francia - céget, melyek az Európai Unió brüsszeli központjához fordultak azzal, hogy diszkriminatívnak tartják a „különadó” megfizetését. Ezek a multinacionális energetikai-, szolgáltató- és biztosító cégek éveken keresztül privilegizált helyzetben voltak, és óriási extraprofitot vittek ki hazánkból, amely után nem, vagy csak csökkentett mértékben fizettek adót. Most viszont – a magyar vállalkozásoktól eltérően - nem akarják kivenni a részüket a globális válság elviselhetetlenné nőtt lokális terheiből, a hozzájuk hasonló cégek által okozott válság következményeit teljes mértékben a magyar emberekre akarják hárítani. De ebből elég volt!

Ezúton országos bojkott-felhívással fordulunk a tudatos magyar vásárlókhoz. Kérjük, hogy amennyiben lehetőségük van rá, a magyar érdekekkel ellenkező magatartásuk miatt bojkottálják a 13 multi-céget, de közülük legalább egyet zárjanak ki eddigi üzleti partnereik sorából, vagy csökkentsék a minimálisra a vele való kapcsolatot. Ne vásároljanak tőlük, ne vegyék igénybe szolgáltatásaikat, ne tartsák náluk pénzüket, amíg Brüsszelbe és a nyugati médiához szaladnak saját anyagi érdekeik védelméért.

Íme a 13 cég név szerint:

Szolgáltató szektor: Baumax, Spar, Rewe Csoport, Deutsche Telekom AG;

Bank-szektor: Allianz Csoport, Aegon Group, Axa Biztosító, Ing Bank.
Energia-szektor:OMW, E-ON AG, RWE AG, EnBW Energie, Cez Csoport.

Kezdeményezésünkhöz várjuk egyének és civil szervezetek csatlakozását:
info@polgarinfo.hu
www.polgarinfo.hu


Budapest, 2011. január 14.

Aláíró kezdeményezők:

1. Báthory János szociológus
2. Bogár László közgazdász
3. Czakó Gábor író, közíró
4. Csath Magdolna közgazdász
5. Csurgai Zita táplálkozási szakértő
6. Dabasi Tamás civil jogvédő
7. Gazsó Ferenc egyetemi tanár
8. Harnócz Sándor dokumentumfilmes
9. Hoffer Barna autószerelő
10. Huszár Szabolcs web-szerkesztő
11. Kondor Katalin újságíró
12. Lóránt Károly közgazdász
13. M. Bíró Liza szerkesztő riporter
14. M. Szabó Imre újságíró
15. Magyar János civil jogvédő
16. Morvay Miklós jogász
17. Náray-Szabó Gábor egyetemi tanár
18. Novák Andrea jogász
19. Országbíró Zoltán vezető jogvédő
20. Pankucsi Márta jogász-szociológus
21. Péterfia Béla író, főszerkesztő
22. Piukovics Gábor vállalkozó
23. Pokol Béla egyetemi tanár
24. Pozsgay Imre egyetemi tanár
25. Puhola Józsefné civil jogvédő
26. Samu Mihály egyetemi tanár
27. Simó Endre újságíró
28. Simon Attila repp-zeneszerző
29. Simon János politológus
30. Szabó Tibor politikai filozófus
31. Szigeti Tóth János szociológus
32. Törőcsik Attila főiskolai tanár
33. Varga László közíró
34. Zétényi Zsolt jogász

Itt csatlakozhatsz!

1024 irányítószám körzet helyértéktrend

Ádiváró káposztás-krumplis

Álszent japán egyszerűség

A feladat

Emlékezzünk: A doni hadsereg

Részlet egy figyelemre méltó blogbejegyzésből: 
"Remélem, eljön az idő, amikor a Don-kanyar hőseiről méltóképp emlékezik meg Magyarország, úgy az oktatásban, mint a médiában vagy a közbeszédben.  ... Vitéz Somogyváry Gyula, akit a Gestapo elhurcolt a mauthauseni koncentrációs táborba, onnan hazajövet írta meg az első regényt a Don-kanyarról. Azonban az élet ugyanolyan hazugul, igazságtalanul és kegyetlenül bánt el vele, mint a doni hősökkel. Az ÁVO elhurcolta és internálta, ami következtében Somogyváry életét is vesztette. A kommunisták őt is lefasiztázták, műveit betiltották, így a Vihar a levelet… című regénye is csak 2003-ban jelent meg először. Sajnos nagyon nehéz hozzájutni, pedig az alábbi idézet is úgy gondolom élesen, tisztán és világosan mutat rá a félremagyarázott, besározott és hazugságokkal terhelt történetre.":

"Lélekbúvárok azt mondják, hogy az öngyilkosok jó része azoknak a sorából kerül ki, akik úgy vélik: értelmetlenné vált számukra a küzdelem. Mivel pedig az élet maga is küzdelem – az életüket minősítik értelmetlennek.

Arra már nem válaszolnak a pszichiáterek, mi történik akkor, ha az ember az életet nagyon is értelmesnek, kívánatosnak, nagyon is tudja, mire valónak tartja, de a benne való küzdelem – értelmetlen.

Ilyenféle lelkiállapot volt bennünk, a szerencsétlen második honvédhadseregben, amelynek ki kellett mennie Oroszországba. Minden józan ösztönünk azt súgta, hogy olyan háborúban kell verekednünk, amelyhez végeredményben semmi közünk sincs, amelyen semmit nem nyerhetünk, de mindent elveszthetünk, s amelyet a németek a tiszták szemű emberek meggyőződése szerint, már akkor elvesztettek, amikor azt megindították.

Ám a németeknek – akár hittek a győzelemben, akár nem – avval a ténnyel, hogy elindították, szívügyükké, élet-halál kérdéssé vált, míg mi a középkori, pusztán zsoldért harcoló bérkatonák meggyőződéséig sem tudtuk erőltetni a magunk lelkiállapotát.

Ha valamennyiünkben tiszta és világos lett volna az a tudat, hogy azért kell mutatványszámnak, bizonyítéknak kimennünk, mert csak így háríthatja el Magyarország a különben haladéktalan német megszállást – s evvel egyfelől ugyancsak a haladéktalan bombáztatásnak veszedelmét, másfelől pedig az államfő és a kormányfő eltávolítatását, valamint a totális háború magyar őrültjeinek uralomra juttatását, vagyis az egész magyar férfinemzedék kíméletlen harcba vetését és elvéreztetését –, akkor  még lett volna némi egység legalább a hadsereg morális harcértékében. Akkor tudtuk volna, hogy az egész magyar nemzet megmentésének utolsó kísérlete érdekében kell föláldoznunk magunkat. A honfoglalás korabeli magyar taktika, amely gyengébb erőt, úgynevezett martalékot dobott az ellenség torkába, hogy a győzelemben felbomló ellenség azután a zöm – akkori szóval tartalék – áldozatául essék, éppúgy ismerte a kisebb rész kockáztatásának a nagyobb rész érdekében való alkalmazó elvét, mint a modern korok harcászata és hadászata. Elvégre a mindenkori biztosító csapatok, főként az utóvédek feladata is ez. Elvben: föl kell áldoznunk magunkat a zöm érdekében. Katonai szempontból tehát semmi új nem volt ebben a szerepben. Meg kellett kísérelni Magyarországnak az azonnali legnagyobb rossztól való megmentését, a kisebb rossz elvállalásával, a honvédség negyed- vagy ötödrésze kockáztatása, esetleg feláldozása árán.

Ha ezt a könyörtelen szükségszerűséget nyíltan meg lehetett volna magyarázni a magyar nemzetnek, alkalmasint sokan akadtak volna maguk, akik önként vállalták volna ezt a Dugovics Titusz szerepet. S akkor jórészt olyan hadsereg ment volna ki a második hadsereg kötelékeiben, amely átérezte volna mártír-misszióját, ebben a felismerésben és önkéntes elszánásban megtalálta volna az önfeláldozásnak heroikus lelki erőforrásait is. S akkor azok, akik e hadseregből elestek, nem haltak volna meg a céltalan, haszontalan, tehát ostoba elvérzés vigasztalan gondolatával.

A baj az volt – mint már említettem –, hogy mindezeket nem lehetett megmagyarázni sem nyíltan, sem titokban, nem lehetett megmagyarázni már ezerkilencszáznegyvenegyben sem, hát még ezerkilencszáznegyvenkettőben. Sem a nemzetnek, sem a második hadsereg katonáinak. Hiszen a magyarázat egyúttal leleplezése lett volna a magyar államvezetés kétségbeesett próbálkozásának, amely már csak e kis rész kockára vetésével tudta elhárítani a nagyobb rész – az egész – feje fölött lógó veszedelmet.

Még jó szerencsének látszott, hogy a teljes magyar haderő harcba vetése ellen elég komoly és helytálló kifogásokkal, mentségekkel és ürügyekkel élhetett a magyar kormányzat. Avval, hogy egyetlen gyönge hadseregnél többet még mindig nem tudunk kielégítően felszerelni. Trianon katonai korlátozottságunk föloldása óta alig három év telt el. Ennyi idő alatt pedig képtelenség volt húsz esztendő katonai negatívumait pótolni. Képtelenség lett volna akkor is, ha a három és a világbéke jegyében múlott volna el, s mindenféle hadianyag, fegyver és felszerelés bőven állott volna rendelkezésre a világpiacokon. Ám a tíz éve folyt német fegyverkezés maga fölszívott mindent, mielőtt mások észbe kaphattak volna.

Ez az érv – fölkészületlenségünk kétségtelen ténye – ez alkalommal is meghajlásra kéztette a különben ellentmondást nem tűrő német követelődzést is. Megelégedtek a gyönge erő kiküldésével is. Romániát azonban – amelyet mi sem korlátozott az elmúlt húsz év alatt haderejének korszerű szinten való fejlesztésében – már ezerkilencszáznegyvenegyben beleszorították a totális részvételbe. Harminckét hadműveleti egységéből huszonhetet nyomban harcba kellett vetnie. Mivel a kegyesen elengedett, s így otthon maradt öt hadműveleti egységben már csak a póttartalékok póttartaléka volt, és végeredményben harmadrendűvé avult fegyverzettel ellátott csapatokból állott: Románia lényegében egész hadseregével vonult föl már a keleti háború elején a németek oldalán. 

Mi tehát még negyvenkettőben is csak a honvédség egyharmadát – valójában talán csak egyötödét – bocsátottuk rendelkezésre ádáz „szövetségesünknek”.

De ki látott annak idején a világtörténelem vagy csak a szegény kis Magyarország kártyái mögé is?

Azok a csapatok, amelyek akkor keserves nótázással elindultak, hogy hetekkel utóbb, távol orosz földön, Kurksz környékén gyülekezzenek, mindezekből csak azt látták, hogy Nagy Péternek meg még tíz másik legénynek el kell mennie a faluból, Kis Jánosnak és más ötvennek – nem. Horváth Mihálynak két lovát elviszik, Tóth Imréét meg ötven másik gazdáét nem. 

- Hol itt az igazság? – dohogott a lelkek mélyén a kérdés. – Miért kell nekünk esetleg ott döglenünk ebben a koszos háborúban, míg mások otthon szánthatnak, vethetnek, gyarapodhatnak, vagy a nóta szerint: ölelik a göndör hajú babájukat? És ha már oda kell valakinek vesznie, miért éppen én!?

Ezekre a kérdésekre még akkor sem tudtunk volna felelni, ha valamennyien tisztában lettünk volna a dolgokkal. Méghozzá a „barátaink” miatt nem felelhettünk volna. De nem is igen voltunk tisztában a hátborzongató kártyajátékkal. Melynek kisebb tétjei országok, főtétjei világrészek voltak.

Azokat is, amiket az imént mondottam, először csak attól a vezérkari őrnagytól tudtuk meg, aki Kijevtől kezdve csatlakozott a szállítmányunkhoz. Ez a fiatal, nyílt eszű s bizony keserű hangulatú tiszt, a legutóbbi időkig – ha jól emlékszem – a legfelsőbb honvédelmi tanács irodájában szolgált, s a maga szemével nézhetett bele a magyarság élet-halál dilemmájába. Abba a tébolyító örvénybe, amelyet Teleki Pál is csak a maga személyére nézve, s így is csupán annak feláldozásával tudott megoldani.

Valahogy így volt ezzel az őrnagy is. Ha valaki, hát ő érezte, hogy a negyvenkettőbeli dilemmát magyar lélekkel csak ilyen módon lehet megoldani. És ez se több, mint elodázás, de legalább időnyerés. Ám ez az úgynevezett megoldás, az egyéni igazság szempontjából: menthetetlenül és csúnyán sántít. Péternek mennie kell, Pálnak és még négy-öt szomszédjának nem. És Péter sohase érti majd meg – mert még elmagyarázni sem lehet neki: – Miért kellett éppen őneki elmennie? Miért csak neki háború ez a háború, a többieknek meg nem? Mikor neki éppen úgy nincs semmi köze az egészhez, mint Pálnak és társainak. Hát akkor ki követelheti és miért, hogy ő vérezzen s talán meghalljon, holott a többi tovább él békességben?

A Péterek sorsa fölött való döntés szívszorongató problémája késztette ki ezt a kis őrnagyot a frontra! Ő is ott volt a döntésnél, és látta a gyötrődéstől kisajtolt verítékcsöppöket az ország élén állók homlokán. 

És otthagyván a Budai Várat, kijött, hogy ő is osztozzék a Péterek sorsában. A lelke nyomásától akart szabadulni. Lássák a Péterek, hogy nem volt más út.

Nyilvánvalóan ugyanez késztette öreg kormányzónk elsőszülött fiát, a nemrég kormányzóhelyettessé választott ifjabb Horthy Istvánt is arra, hogy ugyancsak kijöjjön a frontra. Száz oka is lehetett volna az otthonmaradásra, hiszen nem azért választották kormányzóhelyettessé, hogy idekint kergetőzzék mint vadászrepülő főhadnagy az orsoz Rata-gépekkel, mégis kijött.

Azért, hogy Péter ne érezze magát kitaszított mostohagyereknek."

Forrás és továbbiak ...




Kommentár: "Kommunista, fasiszta egykutya. Rossz iparos." Egyik sem szavahihető. Bár a történelmet a győztesek írják, ám míg írmag marad, az igazság felszínre tör és napvilágra kerülnek a "győztesek" hazugságai is.  "Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában."

Felvidék

A tanító bemutatkozik az első osztályos gyerekeknek és megmagyarázza nekik, hogy ő szlovák.
Kéri az osztályt, hogy emelje fel a kezét, aki szintén szlovák.
Nem értik a kérdést, kedvezni akarnak a tanítónak, mindegyik nyújtja a karját, kivéve egy kislányt.
A tanító megkérdezi a gyereket, hogy ő miért nem csatlakozik a többiekhez.
- Mert én nem vagyok szlovák - feleli a gyerek.
- Én magyar vagyok - mondja büszkén.
A tanár zavarban van, kipirosodik az arca és kérdőre fogja a gyereket, hogy miért vallja magát magyarnak.
- Apám, anyám magyar, tehát én is magyar vagyok - válaszolja.
A tanár még mérgesebb és kérdezi:
- Ha apád szarházi lenne, anyád szarházi lenne akkor te is szarházi lennél?
- Nem akkor szlovák lennék..

Az igazi én

Seregek közt

Változnak az idők

A Tékozló Fiú Dala

Zuschlag a szoci belső szubsztancia

Ez kész

Megszülettünk

"Mint rozsdás szög, a romos falban, valahogy mégis megmaradtam". Volt idő - 1999-ben és az utána következő években -  mikor elképzelni sem tudtam a mai napot, az 57. születésnapomat. Ilyenkor égetően hiányzik, a tettestárs, azaz szegény anyám. 1995 előtt hosszú évekig - a családtól történő elköltözésemet  követően - vele együtt ünnepeltük az eseményt, hogy ideszült erre a világra. 

Mérleget illene vonnom talán, az elmúlt 57 évről. Ezzel egyenlőre még adós maradok, hiszen -  1999-ben a kórházi ágyakon kézzel írt - önéletírásomat sem billentyűztem még be. Úgy vélem a mérleg megvonására akkor nyílik mód, ha legalább az akkori feljegyzéseimet újra gondolom. 

Egy bizonyos, az én időmben is hatalmasat változott a világ. Itt a születésnapom előestéjén a Duna TV-n megnéztem a Gorbacsovról készített összeállítást, mely mélyen elgondolkodtatott. mivé foszlik a világ dicsősége?

Bizony - a nemzedékem tagjai így én is - nem igazán voltunk felkészültek ezekre az 1985-ben induló  változásokra, egy kifejezéssel aposztrofálva az "egzisztenciális bizonytalanságra". Ahogy nyilván feljövőim sem az első és a második világháborúkra.

Visszatekintve feljövőim életére - már amit meg tudtam ismerni ezekből a sorsokból - annyit azért megállapíthatok, hogy sorsom eddigi alakulása nem volt rosszabb, mint az övék, tehát a Teremtővel való elszámolásban nem állunk rosszul. 

Hány családom van? Kettő. Milyenek a kilátásaik? Jobbak, mint az őket megelőző családok sorsai. Akár elégedett is lehetnék? Igen-igen, ha nem nyomnának a betegségeim és a pénztelenség Ám én is azt hiszem, hogy a lét, akár betegen is szebb és jobb, mint ellenkezője, a nemlét. Már nem félek a haláltól, ahogy gyermek és ifjú koromban, illetve gyermekeim - Gergő és Máté - felnevelése, illetve szárnyra bocsátása időszakában. No nem is óhajtom különösebben, nagyon nem szívesen hagynám hátra egyedül páromat, Mártit. Mi több! Vannak még vágyaim és céljaim. Jelenlegi legelső vágyam az, hogy megírjam, elkészítsem a Helyértéktrend I. kötet Budapest 1996-2010, Helyértéktrend II. kötet Magyarország 1997 -2009 c. műveimet. Ez a munka rám vár és egyre inkább hiszem azt, hogy többek között ezért is tartott - és tart még - itt e világban a Teremtő. Megértem unokáim - Ádi, Zsófi - születését, kik bearanyozzák napjaim, egyben erős várakozás él a további unokák születése dolgában bennem.
Abban már bizonytalanabb vagyok, hogy rokonaimnak és barátaimnak további örömére és hasznára lehetek, ahogy az eddig lehetett, mert bizony kapacitásaim nem növekednek, hiszen "gyengül ami erős és erős lesz az, ami gyenge volt azelőtt". Ám, ahogy csökkenek az anyagi, fizikális, hogy úgy ne mondjam a kézzel (is) fogható erőforrásaim, úgy növekedik a szellemi, spirituális erőforrásom, a hitem. "Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában."

Szülinapi menü: Apám kedvence a toroskáposzta

Ezt a receptet disznóvágáskor készítik, ezért a mennyiség nincs ki dekázva. Tetszés szerint készítheted, akármekkora adagban. A húst, szalonnát felaprítod kis kockákra. A szalonnát kisütöd, és kiszeded a zsírból. A zsírba aprított hagymát teszel, megdinszteled, belerakod a kockára vágott húst, felpirítod, fűszerezed (só, pirospaprika, babérlevél), felöntöd vízzel és főzöd. Amikor már félig megfőtt a hús, hozzáadod a szalonnát, a savanyú káposztát és készre főzöd. Ha szükséges, a káposztát mosd át, hogy ne legyen nagyon savanyú. ( Forrás )

hozzávalók 8 főre 

• 70 dkg sertéscomb / sertéslapocka
• 60 dkg savanyú káposzta
• 2 nagy fej vöröshagyma
• 3 ek zsír
• 2 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• pirospaprika
• babérlevél

Jó kívánság

Nappal is este

Régi mániám

Egy közülünk

Zoli bátyja 2002.05.17

Lám az én jobbik részemnek köszönhetően meglett a fotó, amire előző bejegyzésemben áhítoztam. Itt még Zoli bátyja épségben, egészségben látható.

Meghalt Zoli bátyja

Életének 66. évében nehezen viselt érrendszeri betegségben elhunyt Bierer Zoltán, az én Zoli bátyám. Édes Istenem! Mennek hozzád, mennek el mellőlünk életünk részei. 

Somogyvámoson ő volt a szomszéd nagyfiú, aki szóba állt velem. Nem hogy szóba állt, hanem játszott is és tanítgatott is a minket körülvevő világra. Bizony, Zoli bátyámhoz kötődik nekem a malomjáték. Babszemekkel játszottuk.
A Tilk és Bierer családi porták egymással szomszédosak voltak Vámoson és bizony hagyományos volt az átjárás a nemzedékek között. Zoli bátyám apámhoz járt át játszani a negyvenes-ötvenes években, én pedig Zoli bátyjához az ötvenes hatvanas években. Távoli rokonok is voltunk, nagyanyám Berg Lizi, Bierer ágáról. Apámmal második unokatestvérek voltak.

"Héj Tilkek, héj Bergek, Biererek, Meisingerek. Walterek és Rófritsok, Starkok és Kakstetterek." Hej drága telepes véreim!
Nagy az én szomorúságom. Nem mutatja meg már nekem Zoli bátyja, nagyapám volt borospincéjét, melyet 1963 óta nem láthattam Vámoson. Lehet már nem is áll.

Zoli bátyja Somogyváron élt, ott nevelte fel Marikával két fiát és bizony mi a térségben járva, nem mulasztottuk el látogatását, ahogy ő is gyakran meg-megjelent Bogláron Bözsi nénéméknél. Vidám, dalos kedvű ember volt. Hozzánk ide Sasadra (Budapestre) Gyurka bátyám kórházi kezelése kapcsán jutott el és de jó lenne megtalálni azt a fotót, amelyet itt a nagy faragott íróasztal mellett készítettem róla. Ám mindenki addig él, amíg emlékeznek rá. 

Munkasör

Megszületett az egyezség önmagammal. A motiváció a munkasör.  Egy helyérték diagramm és trendfüggvény egy sör.

Leffe

Valaha a tatárjárás idején ( 1452)  a német-alföldön ( ma Belgium) egy kolostorban sört főztek és rögzítették a receptet, hogy ez jó lesz. Azóta is jónak tartják sokan ... Vajon ki lehetett az a régi barátom, akinek jó ízlése volt és igénye is ?

Cigányáldás

Itt kattansz rá!

A pörkölt

Miért undorodtam meg a hvg-től?

Ilyenek miatt:

Schmitt-beszéd: rossz helyre tették az EU-s zászlót

2011. január 04., kedd, 16:20 • Utolsó frissítés: 13 órája

Szerző: hvg.hu

Kevésbé volt hiteles Schmitt Pál újévi beszéde azáltal, hogy az államfő sétálva, rutintalanul olvasta a súgógépet, ráadásul nemcsak a nyelvtant, de a protokollt is sikerült „forradalmasítani” a Sándor-palotában.

Orbán Viktor új politikai rendszert épít, de nemcsak a kormányfő tapos ki új ösvényeket, hanem láthatóan Schmitt Pál köztársasági elnök is. Az államfő nemcsak abban különbözik elődjeitől, hogy minden elé kerülő törvényt szó nélkül aláír. Újítása más területen is érzékelhető. Jó példa erre újévi beszéde, ami leginkább azért került reflektorfénybe január első napjaiban, mert hemzsegett a helyesírási hibáktól.

Schmitt újévi beszédének legfeltűnőbb újítása volt, hogy az államfő ezúttal nem egy helyben, hanem mozgásban mondta el szövegét. Ez azonban nem sült el valami jól, az ilyen típusú szereplésben még rutintalan államfő – egy hvg.hu-nak nyilatkozó kommunikációs szakember szerint – ugyanis kénytelen volt a súgógépre tapadni, ami miatt csoszogó, esetlen, természetellenes lett a mozgása. Márpedig ez kihatással volt a szöveg tartalmára is, ami így kevésbé volt hiteles. „Az Egyesült Államokben ezt ügyesen megoldották. Barack Obamának például két oldalon helyeznek el plexiüvegre tett szöveget, így természetesnek tűnik a beszéde, hiszen ha oldalra néz, akkor is látja a szöveget” – magyarázta a szakember.

Hasonlóan nyilatkozott a Schmitt-beszéddel kapcsolatban Görög Ibolya protokollszakértő is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a mozgással elterelték a nézők figyelmét a szövegről. „A nézők egyfajta idegenvezetést láthattak a televízióban. Ha a dinamikát akarták volna kommunikálni, akkor sem sétáltatni kellett volna az államfőt, sétálva ugyanis az ember nem beszél egy másik emberhez, legfeljebb beszélget” – magyarázta a szakember, aki 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollfőosztályát vezette.

Görög Ibolya elmondta azt is, hogy a Sándor-palotában az EU-zászlót rossz helyre tették. „Az uniós zászlót a házigazda magyar zászlótól jobbra kellett volna elhelyezni, nem pedig a bal oldalára” – mutatott rá, hozzátéve: ez valószínűleg puszta hanyagságból történhetett meg, éppen úgy, ahogy a szövegben hagyott helyesírási hibák is.

Utóbbival kapcsolatban egy professzionális beszédíró azt mondta: bár azt állítja a KEH, hogy a beszédet maga Schmitt Pál írta, ezt fenntartással kell kezelni. „A politikai beszédírást alapvető szemérmesség lengi körül, a politikusok pedig általában igyekeznek azt állítani, ők maguk írják beszédeiket, pedig ez – egy-két kivételtől eltekintve – nem így van”. Mint mondta, az ilyen szövegeket általában szövegíró írja, akinek a felettese is átnézi, jóváhagyja a szöveget. „Komoly humánerőforrás-problémákra utal, hogy már másodszor fordult elő hasonló helyesírási baki a KEH-ben” – mondta, hozzátéve: valószínűleg Schmitt Pál maga is hozzáírhatott ezt-azt a szöveghez.

Szerinte alapvetően jó ötlet volt, hogy Schmitt újévi beszédét szilveszter éjjel sugározták, szakítva ezzel az előd, Sólyom László szokásával, aki mindig másnap, január elsején beszélt. „Sólyom László e tekintetben konzervatívabb volt és sokkal hosszabban beszélt. Schmitt ugyanakkor rövidre fogta, ami előnye is volt a szövegnek, hiszen így nem untatta azokat, akik éppen egy szilveszteri bulit szakítottak meg azért, hogy meghallgassák.”

Csakhogy kizárólag a rövidsége volt az egyetlen előnye a beszédnek, ami a hvg.hu-nak nyilatkozó beszédíró szerint lapos és unalmas, üzenet nélküli volt. „Nem volt úgynevezett sound bite-ja, üzenetdarabkája. A sound bite azért fontos, hogy idézhető legyen a szöveg a sajtóban, legyen valami benne, ami jó, figyelemfelhívó újságcím lehet” – magyarázta a szakember. Hozzátette: sokat rontott a beszéden, hogy az "emberek emberének" szerepébe helyezett Schmitt Pál nem természetes nyelven, az emberek nyelvén beszélt. A szöveg tele volt pátosszal, sok helyen archaizáló, atyáskodó a stílusa.

Kommentár: Az arctalan szerzők - a globális pénztőke ügynökei - újra és újra hungarofób írásokkal szennyezik a magyar nyelvű köztudatot. Osztják az észt. Itt speciel egy "protokollszakértő" szájába adták ... bezzeg Barack Obama ...

Adjon Isten ...

Ott fenn a dal körbejár

A sarkon

Talpra agyar! A Népszabadság meg a Népszava bejelentette hogy kimúlt a sajtószabadság.

A Múzeum lépcsőjén - a  rendezői balon - a Népszabadság és a Népszava úgy bepörgött az új magyar médiatörvénytól, hogy tiltakozásul benzinnel lelocsolták egymást és felgyújtották.  Hasonló eset csak egy volt, amikor egy baloldali ventillátor úgy bepörgött, hogy kihúzta magát a konnektorból. Ez aztán ki is verte a biztosítékot. Ez az eset is azt igazolja baj van a néppel, különösen ha a szabadságáról meg az adott szaváról van szó.A nevezett sajtóorgánumok, üresnek nevezett címlappall álltak, melyen 23 nyelven egyik azt hirdette, vége a világnak. Többen úgy vélték, ezt a jó szokást a nevezett lapok beltartalmára is ki lehetne terjeszteni, úgymint huszonhárom nyelven üres lapoldalakkal jelenljenek meg a jövőben a "hazudtunk eleget - éjjel nappal - hazudjon már más is" mozgalom jegyében.

Kommentár: Itt van mindjárt ez a Népszabadság. "Én már annyi hazugságot megéltem kedvesem, hogy ez nekem már egy nudli." Tudjuk kik ők, tudjuk mik ők. Mégsem sül le a pofájukról a bőr, nem szakad le a plafon és nem szakad be a föld alattuk.

Az ellenségről

Vannak a közömbösek, a barátok, az ellenfelek, akik valamely eszme vagy meggyőződés, vagy érdek parancsszavára harcolnak ellened. Ez az emberi élet rendje, csak így van szép feszültsége az életnek: barátok és ellenfelek között, a közömbösök nagy tömegében. S aztán van az ellenség. Nem ellenfél ő, több annál. Mintha a végzet kijelölt volna kettőtöket egy párharcra, melynek nincs oka, sem értelme. Tudsz róla, ahogy ő is tud felőled, noha az élet, a pálya semmilyen területén nem keresztezted útját. Gyűlöl téged, kenyeredre, életedre tör: soha nem vétettél ellene. Egy életen át kerülitek és keresitek egymást. Mit is tehetsz ellene? Mindenekelőtt iparkodj megérteni. Ő az ellensúly életedben. Máskülönben suta és balog lenne életed küzdelme. Szükséged van reá. Le kell győznöd magad, hogy őt legyőzhesd. Meg kell ismerned az igazságot, hogy igazad legyen vele szemben. Jobbnak kell lenned, mert ő gonosznak hisz és hirdet téged. Isten őt jelölte ki társadul a földön. Közös vállalkozásotok van, mint a bajvívóknak. Ne döfd le idő előtt; egyáltalán ne döfd le. Ő tanít meg élni, harcolni, védekezni. Tudjad, hogy szükséged van reá. /Márai Sándor: Füveskönyv/

Ingatlanadó fülkeforradalom előtt és után

barikad.hu
„Az adórendszer terheinek csökkentésével és az adóbürokrácia egyszerűsítésével szövetséget kínálunk a polgároknak.”

Ez a mondat a Fidesz programjából származik. Ezt ígérték a választási kampány hevében, no persze átgondoltan és határozottan.

2009 májusában még a Fidesz mérhetetlenül igazságtalannak titulálta az ingatlanadó 2010-re tervezett bevezetését. Akkori ígéretük szerint amennyiben a Fidesz 2010-ben kormányra kerül, eltörli ezt az adót. „Az államigazgatás nincs felkészülve az ingatlanadó bevezetésére, ráadásul nincs is rá feltétlenül szükség” - mondta akkor Kósa Lajos.  Felháborítónak tartották, hogy a lakók által felújított, így értékesebbé váló egykori állami bérlakásokat az állam már a magasabb értéken kívánja megadóztatni. A politikus aggályosnak nevezte, hogy a nyugdíjasok által be nem fizetett ingatlanadót a házra, vagy lakásra jelzálogként terheli rá az állam.

Az akkori elképzelések szerint az önkormányzatok maguk jelölnék ki az övezethatárokat. Kósa Lajos azonban abszurdnak tartotta, hogy a települések elöljárói saját választóikat hozzák nehéz helyzetbe.

Ehhez képest 2011-ben, a fülkeforradalom után, változott az építményadó maximálisan kivethető mértéke: hasznos alapterület alapján történő számítás esetén négyzetméterenként 900 forintról 1100 forintra, míg a korrigált forgalmi érték alapján számított adó esetén 3-ról 3,6 százalékra.

Nyilván tudjuk, hogy sok ígéret elhangzott, amely ígéret is marad, a szegény magyarnak nincsenek már illúziói. Ám amikor az ígéretnek szöges ellentéte a meghozott törvény, az már mélységesen felháborító.

Mi a megoldás?

„Eladhatja vagy kisebbe költözhet az, aki nem tudja fenntartani ingatlanját . Aki munkaképes korú és sokkal nagyobb házban lakik, mint amit fenn tud tartani, ott valami probléma van. Lesz majd méltányosság az ingatlanadónál, amelyet a rászorulók kérhetnek, illetve a nyugdíjasok külön elbánásra számíthatnak.”

Kitől is származik a fenti ötlet? Bár kísérteties a hasonlóság, Bajnai Gordon mondta ezt 2009-ben az ingatlanadó kapcsán.

Vajon hány meglepetést tartogat még az amúgy is megkínzott zsebünknek a tisztelt kormány?

Kommentár: Ingatlanadó = építményadó, telekadó. " A kutya megdöglött, ám a lánc megmaradt."

Isiász szindróma

Az ülőideg, a nervus ischiadicus (iszkiadikus) szervezetünk leghosszabb idege. A medencéből a csípő-fartájon át fut le a combokban. A térdhajlatban két ágra oszlik (nervus peroneus és nervus tibialis). Az ülőideg számos izmot mozgat, és gondoskodik a combok, alszárak és lábak érző beidegződéséről.

Működési zavara sokszínű tünetegyüttest okozhat, az enyhe érzéskieséstől a teljes bénulásig. Az isiász nem önálló betegség, hanem számos egyéb betegség következménye. Az isiászos fájdalom többnyire spontán is oldódik, kb. hat hét alatt. Ez idő alatt az orvos feladata gondoskodni a fájdalomcsillapításról, az idegműködés mielőbbi rendeződéséről és a bénulás megelőzéséről. Bizonyos esetekben csak műtéttel lehet biztosítani az ideg túlélését.

Továbbiak ...

2011 a krumplispogácsa éve

Hangoljunk

A 2010. év arca

Na, mi van? 

Mi négyen

Farok szögön

2011