Megszülettünk

"Mint rozsdás szög, a romos falban, valahogy mégis megmaradtam". Volt idő - 1999-ben és az utána következő években -  mikor elképzelni sem tudtam a mai napot, az 57. születésnapomat. Ilyenkor égetően hiányzik, a tettestárs, azaz szegény anyám. 1995 előtt hosszú évekig - a családtól történő elköltözésemet  követően - vele együtt ünnepeltük az eseményt, hogy ideszült erre a világra. 

Mérleget illene vonnom talán, az elmúlt 57 évről. Ezzel egyenlőre még adós maradok, hiszen -  1999-ben a kórházi ágyakon kézzel írt - önéletírásomat sem billentyűztem még be. Úgy vélem a mérleg megvonására akkor nyílik mód, ha legalább az akkori feljegyzéseimet újra gondolom. 

Egy bizonyos, az én időmben is hatalmasat változott a világ. Itt a születésnapom előestéjén a Duna TV-n megnéztem a Gorbacsovról készített összeállítást, mely mélyen elgondolkodtatott. mivé foszlik a világ dicsősége?

Bizony - a nemzedékem tagjai így én is - nem igazán voltunk felkészültek ezekre az 1985-ben induló  változásokra, egy kifejezéssel aposztrofálva az "egzisztenciális bizonytalanságra". Ahogy nyilván feljövőim sem az első és a második világháborúkra.

Visszatekintve feljövőim életére - már amit meg tudtam ismerni ezekből a sorsokból - annyit azért megállapíthatok, hogy sorsom eddigi alakulása nem volt rosszabb, mint az övék, tehát a Teremtővel való elszámolásban nem állunk rosszul. 

Hány családom van? Kettő. Milyenek a kilátásaik? Jobbak, mint az őket megelőző családok sorsai. Akár elégedett is lehetnék? Igen-igen, ha nem nyomnának a betegségeim és a pénztelenség Ám én is azt hiszem, hogy a lét, akár betegen is szebb és jobb, mint ellenkezője, a nemlét. Már nem félek a haláltól, ahogy gyermek és ifjú koromban, illetve gyermekeim - Gergő és Máté - felnevelése, illetve szárnyra bocsátása időszakában. No nem is óhajtom különösebben, nagyon nem szívesen hagynám hátra egyedül páromat, Mártit. Mi több! Vannak még vágyaim és céljaim. Jelenlegi legelső vágyam az, hogy megírjam, elkészítsem a Helyértéktrend I. kötet Budapest 1996-2010, Helyértéktrend II. kötet Magyarország 1997 -2009 c. műveimet. Ez a munka rám vár és egyre inkább hiszem azt, hogy többek között ezért is tartott - és tart még - itt e világban a Teremtő. Megértem unokáim - Ádi, Zsófi - születését, kik bearanyozzák napjaim, egyben erős várakozás él a további unokák születése dolgában bennem.
Abban már bizonytalanabb vagyok, hogy rokonaimnak és barátaimnak további örömére és hasznára lehetek, ahogy az eddig lehetett, mert bizony kapacitásaim nem növekednek, hiszen "gyengül ami erős és erős lesz az, ami gyenge volt azelőtt". Ám, ahogy csökkenek az anyagi, fizikális, hogy úgy ne mondjam a kézzel (is) fogható erőforrásaim, úgy növekedik a szellemi, spirituális erőforrásom, a hitem. "Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában."