A Sasadi Zártosztályon bátor tűzoltó magatartásáért alkalmi tűzoltó érdemkeresztet kapott Egyeske. Az érdemkereszt odaitélését valamelyest rontja, hogy magát a díjat is Egyeske adományozta Egyeskének illetve magát a konyhai tüzet a kitüntetett idézte elő, olajspórolási ruhamában. Ahelyett hogy a krumplit a profi olajfritőzében akarta volna kisütni, 3,0 liter olaj ( á: 3* 500 Ft/l) ellenében, ő juszt is 0,5 litert kívánt felhasználni ( á: 150 Ft) spórolási célból. Az olajat a legnagyobb lángra tette, hogy az jól felforrósodjon. Majd ott hagyta csapot papot a számítógép mellé ült két ajtóval elválasztva. Célját elérte. Az olaj jól felforrósodott, annyira, hogy ki is gyulladt és égő fáklyává lépett elő. Egyesbe a pattogásra felfigyelve már az olajfáklyával kivilágított és feketes füstöt okádó konyhába nyithatott be. Hősies védekezés kezdődött kettő tálcával, három pokróccal. Elkeseredett dulakodás a gáztűzhely rácsával kombináltfogóval, mert onnan szívta a tűz a további oxigént. A harcok elültek. Egyeske csak öt újját égette a 20-ból. Az ápoló személyzet pokróchordásban és drukkolásban jeleskedett. A kárfelmérésre a Biztosító emberét várják az Osztályon. Konyhai olajtüzekkel kapcsolatosan egyébiránt a társadalmunknak már kellő tapasztalata és gyakorlata van. A helyreállítás költségein több száz liter olaj lett volna vásárolható. Így jár aki spórol. A katasztrófa turizmus már beindult. A pet palack golyvát növesztett, és két édesítőszer tartó műanyak pallack kérdésre nyújtotta a nyakát. A képen az átkormolt söröspohár gyűjtemány látható. Jöhet a napfogyatkozás. Bizony mondom nékte, komoly ellenfele az embernek a tűz na és a saját hülyesége. Hirtelen nem is tudom melyik a nagyobb.Képriport




"Hermész (görögül Έρμῆς; a rómaiaknál Mercurius, az etruszkoknál Turms) 






















Két menetben elolvastam Bérces László Cseh Tamással folytatott alkalmi beszélgetés sorának feljegyzéseit. Az alkalmat az adta, hogy Csehtamást is utolérte a rák. A tüdőrák. Az Indiánok - csapataink - harcban állnak és ha minden igaz kész az új csodafegyver is a "bikaistállóból átalakított sziú logisztikai központ". Csehtamásról én "A Dalok"-on keresztül tudtam. Vagy harminc éve. Azt is tudtam, hogy a dalszövegeket "Abereményi" írja. Bereményi Géza a lelki titkok tudója. Kettőjük ilyenirányú munkálkodását, szimbiózusok gyülölcseit minden különösebb pátosz nélkül nemes egyszerűséggel nemzeti kincsnek tartom. Bátyáimnak érzem őket. Nehézsorsú, dalaikban szimbióta bátyáimnak. Mert Géza nem sokra ment volna igaz dal ügyben (!) Tamás nélkül - anak ellenére, hogy jó úton jár a magyar shakespeareség irányába - s Tamás dalai is festett cifra húsvéti tojáshéjak maradtak volna Géza beltartalma nélkül. Ők is megélhették a Teremtő jóvoltából azt, amit nem sok kortársuk, hogy angyal szállt át a szobán. Amikor a Dalban - és csak az igaz dalban - ott rezeg a Teremtő, azaz jelen van. És megérték azt is - a Teremtő akaratából - hogy hét szűkös esztendőre Géza akaratából nem írtak dalokat. Mert már nem voltak akkorra "angyalok". Tamást behálózták a nagy nyálas hálók. Elhitte ahogy a közönség is, hogy a Dalok az ővék. Holott az Igaz Dal, az Ige olyan a szöveg nélkül, mint cifra kifújt tojáshéj. Tamást körbevette az akkori hatalmi elit édesnyálas kultúrgépezete. Ára lett a hírnévnek. Eltört az egyik angyalszárny. "Törött szárnyú angyalok" lettek a közs dalírásra. Az Ige hírdetésére.