Az alábbi sorok kószálnak az interneten:Én Kovács Alajos Géza egyszerű munkás,- régen gyári, mióta nincs gyár, egyszerű - figyelve a híradásokat és elolvasva a gárdaper ítéletének indoklását, kijelenthetem, hogy megértem a cigányokat, akik megrettentek a gárda csúnya fekete mellényétől.
Elhiszem, hogy a cigányasszonyok álmukban már azt látják, hogy a gyerekeik fején egy fekete mellényes gárdista ugrál.
Bár a gárda semmi törvénytelent nem tett, de a bíróság helyesen döntött.
Igenis egy ruhadarab is megrettentheti az embert.
Én már tapasztaltam.
Velem az öltöny és a nyakkendő tette ugyanezt.
Tegnap álmomban öltönyösök hada uralta a világot, ahol éltem.
Ott voltak mindenhol, ahol valami rossz történt.
Csináltak valami gazdasági válságot, ami okán nekem, a családomnak, a barátaimnak, a hozzám hasonló egyszerű munkásoknak, nagyon nehéz lett az élete.
Előtte ugye jól éltünk azért, volt miből... Kaptunk kölcsönt dögivel, vehettünk mindent.
A kölcsönt is öltönyösök adták, akkor még azt hittem ezek rendesek.
Aztán ott ültek a parlamentben, ahol az országot igazgatják.
Mind – mind öltönyben Ennyi öltönyös egy helyen.
Egy beszélt a többi meg bambán nézte, vagy olvasott, vagy telefonált.
Aztán mikor szavaztak, mindig úgy csinálták, hogy nekem ne legyen jó.
Ott voltak a TV-ben bárhova kapcsoltam sehol nem találtam egy jó kis relaliti vagy mi a fene sót, csak mindenhol az öltönyösök magyarázták, hogy én rosszul látom és az ami a parlamentben történik az nekem jó.
El is hittem, meg már nem is érdekelt. A Mónikát akartam inkább látni a TV-ben.
Húúú de borzasztó rémálom volt ez az egész, de a java még csak most jött.
Kopogtattak és mikor kinyitottam az ajtót ott állt a két fő öltönyös a parlamentből.
A Kóka aki valami pannon pumát vezetett pórázon, meg a Gyurcsány akit, meg valami Apró lányka – később kiderült, hogy Klárinak hívják-, vezetett szintén pórázon.
Mondták, hogy hozzám jöttek, mert ők a szívükön viselik a nép sorsát, és mivel én is a néphez tartozom, hát meglátogattak.
A Ferinek egy kicsit rángatózott a feje és furcsa grimaszokat vágott, először azt hittem a póráztól de aztán rájöttem, hogy nála ez természetes jelenség.
A Kóka meg furcsán beszélt, mert a felső fogsora előrébb volt, mint az orra.
Elkezdték magyarázni, hogy tudják milyen nehéz de, én csak dolgozzak, amíg van munkám és fizessem a számlákat meg a részleteket és meglátom röpke öt év alatt minden jóra fordul.
Ők meg addig megvédenek engem minden szélsőségtől, hogy én nyugodt legyek.
Ha kell, hívnak barátokat is valami szent helyről, jönnek majd sokan és együtt nagyon - nagyon jól fogunk élni.
Megnyugtattak, hogy ha itt lesznek a barátaik én, akkor is nagyon sokat dolgozhatok, még a mostaninál is sokkal többet.
Azt is mondták, hogy kibékítenek engem a cigányokkal és majd egy fedél alatt, élhetek velük, mint egy nagycsalád, és ha van kedvem helyettük is, dolgozhatok.
Már épp kezdtem megnyugodni és örülni a biztos jövőnek, de azt vettem észre, hogy amíg ezek beszéltek közben megették az összes kajánkat, ami még itthon volt és a Kóka épp az utolsó sörömet nyitja a sörnyitóval...
Felébredtem.
A saját izzadságomban feküdtem a rémálom hatására.
Az orromig felhúztam a takarót és remegve vártam, hogy mikor veti rám magát egy öltönyös, hogy a fejemen ugráljon.
Percekig tartott, míg magamhoz tértem.
Fellélegeztem.
De jó, hogy én nem egy ilyen öltönyösök uralta világban élek.
Azóta rettegek, ha meglátok egy öltönyöst, inkább átmegyek, előlük az utca másik oldalára vagy bebújok a kapualjba.
Várjunk csak egy kicsit...
Most így végig gondolva...
Lehet, hogy nem is volt olyan jó ez a bírósági döntés?
Lehet, hogy jobb lenne egy mellényes, mint az öltönyös világ?
Lehet, megint úgy csinálták, hogy nekem ne legyen jó?
Lehet, hogy megint az öltönyösök csinálták és az álom valóság lesz?
Lehet, hogy még csak most kezdek felébredni...?
Blog tulajdonosi bejegyzés: Mindez csak egy hagymázos álom. Mindaz, aki a valósággal összetéveszti az jelentse fel Csurka írói munkásságát, avagy Marxot aki újra divatba jött. Esetelen a Bánk Bánkot. vagy Petúrt.
