A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Romák. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Romák. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. március 9., hétfő

A gyarmatosítás: Koszovó példája, a demográfiai fegyver

Koszovó példája
Forrása: http://lmv.hu/node/3629
Koszovó történetén jól áttekinthető a folyamat, mivel ott gyorsítva és leplezetlenül hajtották végre.
A Balkán jövőjének kiszemelt vezetői a blagojevgrádi amerikai egyetemen, a budapesti CEU-n vagy Oxfordban tanultak. Ma a tartomány javai – a lignit- és ércbányák, valamint az ipari üzemek – 100%-ban külföldi érdekeltségek tulajdonában vannak.
A kormány egy csempész és terrorista múlttal rendelkező kormányfő és hadserege irányítása alatt áll.
A szerb lakosság zömét elűzték, az amerikaiak háttértámogatását élvező albán lakosság nagy termékenységi rátája lassan, de folyamatosan masszív többséget eredményezett.
A módszer egyik fontos eleme a demográfiai fegyver, melyet lehet – a háttérből vagy nyíltan – tudatos népesedési politikával támogatni bizonyos célok érdekében. Ezt a fegyvert alkalmazták a trianoni szerződés után a Magyarországgal szomszédos országok többségében, elsősorban Romániában és Csehszlovákiában, az ottrekedt magyar nemzeti kisebbség visszaszorítására. A demográfiai fegyvert lehet önvédelemből is használni: itt említhetjük az íreket – akik például nem agresszív területszerző politika eszközeként alkalmazzák a demográfiai fegyvert. Az Észak-Írország visszaszerzéséért folytatott küzdelem során a népszaporulattal lassan többségbe kerülnek, ezért jó ideje beszüntették a fegyveres harcot, hisz a többség meglétével egy népszavazás már elegendő a változáshoz. Ugyanez érvényes a palesztinokra. Az Izraelben élő zsidók népesedési rátája alacsony, a palesztinoké viszont magas. A területért folyó harcot nem a fegyverek fogják eldönteni, hanem az idő.
A magyar verzió
Az itthon zajló folyamatok eredőjét szemlélve Makovecz Imrét kell idézzük: ami itt történt, az nem hiba, hanem eredmény. Magyarország újabb gyarmatosítása már megtörtént, csak utómunkálatok vannak hátra. A veszély azonban állandóan fennáll, hogy a kifosztott embereken nem hat tökéletesen a manipuláció – és fellázadnak. A szociális feszültség egyre nő, és a robbanás veszélye közeli. Hogy a hatalmat meg lehessen őrizni egy válsághelyzetben, a feszültség levezetésének és a figyelem elterelésének bevált, végső módszere a háború. Mi lehet a casus belli? Hogyan lehet sakkban tartani az országot, hiszen a szomszédos országok nyelvét beszélő kisebbségek száma elenyésző, nemzetiségi konfliktusok nincsenek? Az antiszemitizmus kártyáját természetesen ki lehet játszani, de hatása csekély, valós alapja nincs.
A ketyegő bomba a cigányság.
A cigányság – vagy hivatalos nevén a roma társadalom – évszázadok óta együtt él a magyarsággal és az itt élő valamennyi néppel. Sajátos életformájukkal nem asszimilálódtak, de megtalálták helyüket, kapcsolódási pontjaikat a többségi társadalomhoz, vajdáikkal önigazgató belső rendet működtetnek. Megszenvedték közös történelmünket, sokan közülük haláltáborban végezték. Ha a magyarságot veszély fenyegette, a mi oldalunkra álltak – akár 1956-ra vagy az 1990-es marosvásárhelyi véres magyarverésre gondolunk. Többségük vallásos; hagyományos mesterségeikkel jelen voltak az ország életében, az utóbbi évtizedekben főleg az építőiparban. A rendszerváltással hagyományos helyzetük megingott, az egyfelől túlszabályozott, másrészt gátlástalan kapitalizmus viszonyai közt és az ország romló gazdasági teljesítménye következtében kiszorultak a foglalkoztatottak köréből. A másfél millió megszűnt munkahely magában foglalja szinte a teljes munkaképes cigányságot. A munkát, felemelkedést segítő programok kirakatjellegűek maradtak és elégtelennek bizonyultak. A munkanélküliség általánossá vált, ezzel együtt a bűnözés is eluralkodott. A cigányság a züllés útjára lett taszítva. Egyik kormány sem léptetett életbe a helyzetükön érdemben változtató intézkedéseket. A mulasztások és koncepciótlanság közepette azonban jól körvonalazható egy határozott szándék és eredmény.
Romapolitika és manipuláció
A negatív eredményeket hozó romapolitika az SZDSZ-hez köthető. Ez a politika néhány jól definiálható pillérre épül, melyek összessége éri el a kívánt hatást. Az első pillér az a szociális segélyezési rendszer, mely a segélyezetteket nem kényszeríti munka keresésére, mert megélhetésük – ha szerény körülmények közt is – biztosított, sőt azt fekete munkával ki is egészíthetik. Ez a rendszer életformává tette a segélyből élést, cinikusan szembeállítva a segélyezetteket a munkából élőkkel, hisz gyakran a segélyek megközelítik a minimálbér mértékét, fekete munkával kiegészítve meg is haladják azt. A segélyezési rendszer a szavazatvásárlás központi elemévé vált.A romapolitika következő eleme a családtámogatási rendszer. Ami a többségi társadalom számára a gyermekneveléshez elégtelen (családi pótlék, gyed, gyes) vagy legalábbis szűkös egy a nyomorszintet meghaladó életszínvonal fenntartásához, és ezért a családokat munkavégzésre készteti, az a roma társadalom számára megszokott, alacsonyabb életszínvonal eléréséhez éppen elegendő. Hasonlóan működik a lakásépítési támogatás, a szocpol, melynek összege nem elegendő egy előírásoknak megfelelő lakóépület megépítéséhez, azonban egy alacsony igényszintű kvázi lakóházhoz igen. A két utóbbi rendszer a gyermeknemzést megélhetési célú tevékenységgé teszi, abszurd következményekkel. A sokgyermekes roma családok segélyekből származó jövedelme magasabb, mint a munkából élők legális jövedelme. Ez szociális feszültségek forrása a vidék falvaiban. A rendszer eredménye a romák növekvő és a többségi nemzet csökkenő létszáma.Hogy a gyermekek világrahozatala a romák nagy része számára nem megfontolt és felelős döntés, de legalábbis alázatos elfogadás eredménye, hanem megélhetést szolgál, azt igazolja az a tény, hogy sok gyermek állami gondozásba kerül, mivel családja nem vállalja felnevelését. Ha pedig vállalja, sok esetben nem teljesíti azt. A romáknál általános adottságként megfigyelhető korai nemi érés, a megfelelő erkölcsi és általános nevelés elégtelen volta következtében gyakori a kiskorú terhesség, legutóbb egy 11 éves kislány példája döbbentette meg a közvéleményt.
A különböző népek temperamentumával, karakterével való visszaélés, manipuláció régóta eszköze az angolszász világpolitikának. Ennek lepárolt és helyi adottságokra alkalmazott változata az SZDSZ által közvetített és a szocialistákkal közösen végrehajtott magyarországi romapolitika. A roma nép sajátos temperamentummal, szokásokkal bír. Gyermeki lelkületű, hiszékeny, érzelmei, indulatai könnyen elragadják. Kevés kivételtől eltekintve képtelen bánni a pénzzel, ezért a hagyományos együttélés során a munkadíj kifizetésének ehhez a népi karakterhez idomuló formái alakultak ki: a természetbeni juttatás és a napi vagy heti fizetés, illetve a kizárólag alapvető fogyasztási cikkekre beváltható utalvány. Ezekkel az eszközökkel lehet elkerülni, hogy a kereset a fizetésnapon a kocsmában landoljon, mert a roma ember számára a fizetés ünnep. A szociális segélyezési rendszerből ez az elem hiányzik, legfeljebb az önkormányzatok egyedi rendelkezések által részesíthetik természetbeni juttatásban az érintett családokat – gyermekeket. A pénzzel való bánásmódra való képesség hiánya nyit teret az uzsorakölcsönök elterjedésének, melyet bűnözői csoportok vezényelnek, adósságcsapdába hajtva és félelemben tartva a romákat.A romák többsége nincs a rendszeres munkához szokva, az időbeni tervezés képességét közülük kevesen sajátították el. Lassan egy generáció nő föl, aki sohasem dolgozott, esélye sem volt rá, hogy e képességet elsajátítsa. Csoportlélek által összefogott közösségben léteznek, melyből a kiszakadás számukra elviselhetetlen. Éntudata csak kevesüknek fejlett – azoknak, akik kiszakadtak a közösségből. Az individualizációs folyamat, mely az európai népek többségénél az elmúlt évszázadok alatt túlnyomórészt lezajlott, náluk még alig kezdődött el, szinte megrekedt egy archaikus közösség formájában, legyen az a család vagy egy bűnözői csoport.A roma gyermekek fogékonyak, képesek a tanulásra, azonban amint visszakerülnek a tanulást nem inspiráló otthoni környezetbe, a szerzett tudás gyorsan elillan. A tartós tudás megszerzéséhez megfelelő iskolák kellenek. Ha nincs meg az otthoni háttér az iskola elvégzéséhez, ha eleve nem járnak iskolába, vagy ha csak adminisztratív kényszer hatására járnak is, az oktatás eredménytelen. Tartós eredményre ez esetben csak bentlakásos iskola által lehet jutni. Azon túl, hogy e véleményt osztják a cigány tanulókkal foglalkozó pedagógusok, bizonyító erejűek Böjte atya bentlakásos iskolájának eredményei. Magyarországon nincsenek vándorcigányok, azonban többségük nem képes a lakhatás szokványos formáit gyakorolni, egy épületet megfelelően megépíteni és fenntartani. Alacsonyabb komforttal is megelégszenek, ami azonban az érvényes hatósági-közegészségügyi előírásokkal ellentétes. Mivel ezek a körülmények is feszültség forrását képezik a szomszédos, nem roma lakosság körében, újabb eszköz az intoleranciával vádaskodók számára, ha a helybeliek ódzkodnak a roma szomszédságtól.Ezt a gyermeki lelkületet ki lehet használni választási ígéretekkel, szavazataikat fillérekért meg lehet vásárolni. Mivel a bűnözésbe a roma társadalom jelentős része a munkalehetőségek hiányában belekényszerül, a romapolitika következő pillére a megélhetési bűnözés kategóriájának bevezetése (a fogalom Kuncze Gábor volt SZDSZ-es belügyminiszterhez köthető), mely burkolt morális felmentést ad a lopás, rablás alól. Ezt a szemléletet egészíti ki a pozitív diszkrimináció gyakorlata és a kisebbségvédelem retorikája, mely féket tesz az igazságszolgáltatás és a rendőrség kezére egyfelől, a háttértámogatást érezve azonban felerősíti a közmorál és a törvények ellen vétők hangját. Ennek eredménye a segélyekért a hivatalokban követelődzők magabiztos hangja, a növekvő erőszak, a mindennapos lopások, betörések, a többségi lakosság fenyegetettsége, a visszaeső bűnözés és a közlekedési baleseteket követő, már sorozatossá vált lincselések (Olaszliszka, Mezőfalva). És ide köthető a cigány maffia kiépülése is, mely az uzsorakölcsönök rendszerét, a kábítószer-kereskedelmet, a prostitúció egy részét és a színesfémlopásokat irányítja. A rendőrség nem tölti be feladatát, az állampolgárok védelmét. A bűnözők társadalmi csoportján belül jól elkülöníthető csoportok vannak világszerte, akikkel a rendőrségen belül speciálisan felkészült apparátusok foglalkoznak. Más módszereket és szakismereteket igényel a szervezett bűnözésen belül az ukrán, a kínai vagy az olasz maffia. A cigány származású bűnözőkkel összefüggésben is vannak jól elkülöníthető ismeretek, bűnfelderítési technikák. A „cigánybűnözés” kifejezés, sőt újabban a „cigány” származásra való utalás azonban varázseszközként működik. Aki bűnözőkkel összefüggésben használja ezek bármelyikét, az magára vonja a rasszizmus vádját,1 hogy ti. nem lehet általánosítani, a cigány származást a bűnözéssel azonosítani. Valóban, a cigány kifejezés nem válhat a bűnözés szinonimájává, a cigányok elleni gyűlölet szítása pedig veszélyes játék. A csúsztatás azonban jól megragadható, ahogy a mögötte álló szándék is. A módszer mára az abszurditásig fokozódott: jogvédők kifogásolták egy bűnözői csoport személyleírásában a már amúgy is virágnyelven megfogalmazott jellemzőket: sötét bőrszín, „cigány jellegű megjelenés”. A manipuláció e szélsőséges formája a roma bűnözőket a rendőrök számára érinthetetlen és veszélyes elemekké tették, nem csoda, ha vonakodnak intézkedni, mert testi épségük és állásuk egyaránt veszélybe kerülhet. Ezen a helyzeten az a jogos törekvés sem segít, hogy megindult a roma származású rendőrök képzése. A rendőrség kiemelése a politikai befolyás alól, tekintélyének helyreállítása és alkalmassá tétele feladatainak ellátására továbbra sincs napirenden.A többségi társadalomban növekvő feszültségek készítik elő a terepet a következő lépésekhez. A roma népesség szaporodási rátája igen magas. A statisztikák ellentmondóak, létszámukat 600 000-re becsülik, de forgalomban vannak az egymillió főt is meghaladó becslések. Mindennél beszédesebb az a tény, hogy az öt év alatti korcsoport 50%-a roma. Akármennyi is a létszámuk, a tendencia egyértelmű. Belátható időn belül döntő tényezővé válnak. Ha politikai manipuláció eszközeivé teszik őket, bármi elképzelhető, ami a háttérből irányítók számára kívánatos cél vagy eszköz.
Forrás és teljes változat: http://lmv.hu/node/3629

2008. szeptember 9., kedd

Békeharc

Békeharc = fából vaskarika. Nem más mint a "Divide et impera" római praktika működtetése. Kékek és zöldek, homoúzionok, homoiúzionok. A friss hírek szerint a romákat mozgósítják a mire is? A megfoghatatlan "gyűlölet keltés" elleni demonstrációra? Mert az így szokás Nyugaton is. Jöttek a melegek (magyarul buzik), most jönnek a romák. Kik jönnek még? Őrület Abszurdisztánban. Akció reakció. A Magyar Gárda szerveződik a vidéken élő magyarság megélhetését veszélyeztető tolvajlások, lopások ellen. Ez lényegében egy polgárvédelem, miután a jogállam nem képes szavatolni a tulajdonhoz való jogot. Gyenge, harmatos és lehet eszköztelen a hatalom az EU jogharmonizáció kapcsán? No a romaság egyes képviselői (magyarul cigányság) mit tesznek. Demonstrációt szerveznek a "gyűlöletkeltés" ellen, magyarul a tolvajlások lopások eltűrésének fenntartása mellett? Ha tolvajt kiáltasz, gyűlöletet keltesz, mert ugye gyűlöl a tolvaj mert beavatkozol az üzletébe?
Természetesen "mindkét fél" békét és nyugalmat akar az országban. És mi áll ténylegesen a háttérben?
Bizony az ország EU jogszabályok alapján történő kifosztása a "versenyképesek" által. Miért nincs a romáknak munkahely, a megélhetést a foglalkoztatást szolgáló munka? Miért kell lézengeni nyomorban a romák tömegeinek vidéken? Miért kell lopniuk egyszerűen az élelmük megszerzéséhez? Bizony Testvéreim azért, mert nem "gazdaságos" a romák által elvégezhető munka, azaz nem "versenyképes" a roma munka. Valakiknek "nem gazdaságos" az, ha a romák önfenntartók, azaz nem segélyekből élnek. Miért gazdaságosak Izraelben a kibucok? Miért nem termelhetik meg például roma parasztgazdaságokban legalább a saját megélhetésüket szolgáló élelmet, energiát vidéken a romák? Ezek az alapkérdések. Ezekre kell választ adnia a társadalomnak.
A helyesnek tűnő válasz a "Veled Európa ám nélküled EU!"
Dalban
Cseh-Bereményi Kék Páviánok
Cseh-Bereményi Demokrácia

2008. április 8., kedd

Romák és székelyek

Az úgynevezett "romakérdést" a média és a politika nagyon rosszul kezeli. Egy időzített bombán ülünk, hiszen máris adagolja a média hogy a Ratkó korosztálynak mintegy 200 ezer embernek, amely végig dolgozta az életét nem jut nyugdíj. Jut viszont munka nélküli segély közel 200 ezer romának, a rendszerváltás utáni új nemzedéknek, akik életükben nem dolgoztak. Aki szóba meri hozni ezt a skandallumot, a problémákat akár csak megoldást keresve az egyre gyűlő soaréra, azt lerasszistázzák az úgynevezett "jogvédő" gengszterek. Hogy lehet másként is kezelni a problémákat arra álljon itt az Interneten természetesen névtelenül terjedő írás:

Anonimusz: "Elég sűrűn járok Erdélybe, és ottani cigó tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek.. A csíki területet járom rendszeresen, számos ottani barátom véleménye azonos ebben a kérdésben.

A cigók szisztémája nagyban azonos a magyarországival, viszont az ottani "kezelési módszerek" sokkal ésszerűbbek, és célravezetőbbek mint nálunk. Az eredményt ott is az összetartás hozta meg, -mármint a székelyek összetartása- és következetessége a parazitákkal szemben.
Minap történt egy kis csíki faluban, hogy jártunkban-keltünkben többször is belebotlottunk a helyi önkormányzat teherautójába, mely a cigány portákon végig haladva, itt is ott is "letett" egy kupac tüzelőt. Kérdeztem helyi barátomat, hogy mi ez? Mire mosolyogva elmondta, hogy tudod...nálunk más a cigányok segélyezése mint nálatok. Itt pl. pénzt egyáltalán nem kapnak, csak ha családi szinten 180 nap munkaviszonyt fel tudnak mutatni. A 180 napot összehordhatják többen egy háztartásból, de ez a minimum követelmény, hogy egyáltalán kaphassanak valamit. Így aztán amikor az idénymunkák elkezdődnek a földeken, a cigók szépen elindulnak napszámba, mint a többi rendes, dolgos emberke, és a cselekvőképességüket kiélik a földeken.
Ott nincs tele a kocsma, léhűtő, segílykéből játékgépező, késelő cigányokkal, hanem a kocsma a falusi kultúra, beszélgetős, társadalmi színhelye ma is, ahogy rendesen volt. A székelyek bölcsessége megmutatkozik abban is, hogy a cigók életmódját nem csak tétlenül szemlélik, hanem annak sajátosságaiból le is vonják a helyes következtetést, és nem engednek teret a szélsőséges, deviáns, agresszív megnyilvánulásoknak.
Például, ha a cigány elköti a székely ember biciklijét a templom elől, akkor a székely ember 3-4 vagy 5-10 -amennyi szükséges-komájával bemegy a cigány portájára. A minimum az, hogy elhozza a biciklijét, de ha szükséges, úgy elverik a cigányokat, mint szódás a lovát. Halmazati büntetésként feljelenti, 5-10 tanúval alátámasztva) és elmegy a "híre", hogy a cigány lopott a székely embertől, aminek következtében a székelyek olyan terrorba részesítik az érintett családját, hogy az eget is nagybőgőnek nézik. Alap, hogy munkát senkitől se kap, ugrik a 180 nap, nulla segély. Ennyi. Lehet cihelődni.
Tetszik a polgármesterek hozzáállása is. Mivel a falu pénzéről és adójáról van szó, nem engedik azt elherdálni. Az említett tüzelő szállítmány is a segélyezés része volt, de barátom szerint akár naponta is kaphatnak valamit a cigók, de Szigorúan csak "természetben". Egyik nap kenyér, másik nap cukor-liszt, harmadnap egy zsák pityóka, utána meg beváltható tej, tészta, vagy konzerv jegy. Pénz nuku. Pénz akkor van, ha dolgoznak. Az önkormányzat is ellátja munkával a cigókat, és azok szorgalmasan festik is az iskolát, takarítják az árkokat, gereblyéznek a templom kertben, amiért persze fizetést kapnak, és egy igazolást a kiskönyvbe, hogy aznap dolgoztak. A pénzből kifizetik a villanyszámlájukat, mint más tisztességes ember.
Saját szememmel láttam. hogy a helyi cigók lovakat tartanak, szekerekkel bér fuvaroznak, és használják a kerti pottyantóst. Alapvetően másként néznek ki, mint az itteni züllött fajtársaik. Nem mondom, hogy "tiszta udvar, rendes ház" de legalább nem ér derékig a sz@r a portájukon. Amit még tapasztaltam, hogy a megfelelő bánásmód miatt, sokkal udvariasabbak, például tudnak köszönni, ha bemennek barátom boltjába, és lássatok csodát, nem mernek a boltban lopni!!! Az egész faluban 2-3 élelmiszerbolt van, a kapott jegyeket ezekben lehet beváltani. Kivéve, ha tolvaj az illető. Egyébként lehet sétálni a szomszéd faluba 5-8 kilométert, de ha ott is kitelik a becsület, akkor gáz van.
Persze a boltosok is összetartanak. A polgármesterek pedig beérik az adott szóval, hogy a cigó a kajajegyért nem fog mást kapni, csak azt ami rája vagyon írva. Nagyon tetszik ez a rendszer.
Tetszik mert értelmes.
Tetszik mert igazságos.
Tetszik mert humánus.
Tetszik mert láthatóan eredményes.
Láttam a cigány gyerekeket suliba menet. Hógolyóztak a többiekkel. Láttam cigányt templomba menni. Láttam karácsony előtt, ahogy a tüzelős kocsi karácsonyfát dobott be minden portára. Magyarnak, cigánynak egyaránt. Ott ezt is megoldották. Tellett rá. Mert nem hagyják, hogy ellopják a köz vagyonát. Látom az összetartás erejét, és látom az egészséges életösztönt, hogyan rendezi okosan, tevékenyen egy közösség az életét.
Látnám nálunk is. Példának biztos hogy nem rossz. Ha már mi vagyunk itthon 1-2 ezer éve.
Szebb Jövőt! És ha belegondolsz... ha sikerül átnevelni ezt a nem kis réteget, lehet hogy a nyugdíjadat is kitermeli, de ha nem, legalább nem pocsékolja el."
Bizony nem a magyarsággal, avagy általában a romákkal van itt a baj, hanem a politikával, törvényhozással, a médiával na és az "újmagyarokkal" - a szörnyecskékkel - akik életükben még nem dolgoztak, de máris pusztítják életünket - lopnak, rabolnak - és szaporodnak. "Aki nem dolgozik, az ne is egyék!" szól elődeink üzenete. Dolgozzanak tehát a "szörnyecskék" is és kapnak enni. Csak nekünk nincs ingyen ebéd?
Dal Sebestyén Márta: Hidegen fújnak a szelek