Koszovó történetén jól áttekinthető a folyamat, mivel ott gyorsítva és leplezetlenül hajtották végre.
A Balkán jövőjének kiszemelt vezetői a blagojevgrádi amerikai egyetemen, a budapesti CEU-n vagy Oxfordban tanultak. Ma a tartomány javai – a lignit- és ércbányák, valamint az ipari üzemek – 100%-ban külföldi érdekeltségek tulajdonában vannak.
A kormány egy csempész és terrorista múlttal rendelkező kormányfő és hadserege irányítása alatt áll.
A szerb lakosság zömét elűzték, az amerikaiak háttértámogatását élvező albán lakosság nagy termékenységi rátája lassan, de folyamatosan masszív többséget eredményezett.
A módszer egyik fontos eleme a demográfiai fegyver, melyet lehet – a háttérből vagy nyíltan – tudatos népesedési politikával támogatni bizonyos célok érdekében. Ezt a fegyvert alkalmazták a trianoni szerződés után a Magyarországgal szomszédos országok többségében, elsősorban Romániában és Csehszlovákiában, az ottrekedt magyar nemzeti kisebbség visszaszorítására. A demográfiai fegyvert lehet önvédelemből is használni: itt említhetjük az íreket – akik például nem agresszív területszerző politika eszközeként alkalmazzák a demográfiai fegyvert. Az Észak-Írország visszaszerzéséért folytatott küzdelem során a népszaporulattal lassan többségbe kerülnek, ezért jó ideje beszüntették a fegyveres harcot, hisz a többség meglétével egy népszavazás már elegendő a változáshoz. Ugyanez érvényes a palesztinokra. Az Izraelben élő zsidók népesedési rátája alacsony, a palesztinoké viszont magas. A területért folyó harcot nem a fegyverek fogják eldönteni, hanem az idő.
A magyar verzió
Az itthon zajló folyamatok eredőjét szemlélve Makovecz Imrét kell idézzük: ami itt történt, az nem hiba, hanem eredmény. Magyarország újabb gyarmatosítása már megtörtént, csak utómunkálatok vannak hátra. A veszély azonban állandóan fennáll, hogy a kifosztott embereken nem hat tökéletesen a manipuláció – és fellázadnak. A szociális feszültség egyre nő, és a robbanás veszélye közeli. Hogy a hatalmat meg lehessen őrizni egy válsághelyzetben, a feszültség levezetésének és a figyelem elterelésének bevált, végső módszere a háború. Mi lehet a casus belli? Hogyan lehet sakkban tartani az országot, hiszen a szomszédos országok nyelvét beszélő kisebbségek száma elenyésző, nemzetiségi konfliktusok nincsenek? Az antiszemitizmus kártyáját természetesen ki lehet játszani, de hatása csekély, valós alapja nincs.
Az itthon zajló folyamatok eredőjét szemlélve Makovecz Imrét kell idézzük: ami itt történt, az nem hiba, hanem eredmény. Magyarország újabb gyarmatosítása már megtörtént, csak utómunkálatok vannak hátra. A veszély azonban állandóan fennáll, hogy a kifosztott embereken nem hat tökéletesen a manipuláció – és fellázadnak. A szociális feszültség egyre nő, és a robbanás veszélye közeli. Hogy a hatalmat meg lehessen őrizni egy válsághelyzetben, a feszültség levezetésének és a figyelem elterelésének bevált, végső módszere a háború. Mi lehet a casus belli? Hogyan lehet sakkban tartani az országot, hiszen a szomszédos országok nyelvét beszélő kisebbségek száma elenyésző, nemzetiségi konfliktusok nincsenek? Az antiszemitizmus kártyáját természetesen ki lehet játszani, de hatása csekély, valós alapja nincs.
A ketyegő bomba a cigányság.
A cigányság – vagy hivatalos nevén a roma társadalom – évszázadok óta együtt él a magyarsággal és az itt élő valamennyi néppel. Sajátos életformájukkal nem asszimilálódtak, de megtalálták helyüket, kapcsolódási pontjaikat a többségi társadalomhoz, vajdáikkal önigazgató belső rendet működtetnek. Megszenvedték közös történelmünket, sokan közülük haláltáborban végezték. Ha a magyarságot veszély fenyegette, a mi oldalunkra álltak – akár 1956-ra vagy az 1990-es marosvásárhelyi véres magyarverésre gondolunk. Többségük vallásos; hagyományos mesterségeikkel jelen voltak az ország életében, az utóbbi évtizedekben főleg az építőiparban. A rendszerváltással hagyományos helyzetük megingott, az egyfelől túlszabályozott, másrészt gátlástalan kapitalizmus viszonyai közt és az ország romló gazdasági teljesítménye következtében kiszorultak a foglalkoztatottak köréből. A másfél millió megszűnt munkahely magában foglalja szinte a teljes munkaképes cigányságot. A munkát, felemelkedést segítő programok kirakatjellegűek maradtak és elégtelennek bizonyultak. A munkanélküliség általánossá vált, ezzel együtt a bűnözés is eluralkodott. A cigányság a züllés útjára lett taszítva. Egyik kormány sem léptetett életbe a helyzetükön érdemben változtató intézkedéseket. A mulasztások és koncepciótlanság közepette azonban jól körvonalazható egy határozott szándék és eredmény.
Romapolitika és manipuláció
A negatív eredményeket hozó romapolitika az SZDSZ-hez köthető. Ez a politika néhány jól definiálható pillérre épül, melyek összessége éri el a kívánt hatást. Az első pillér az a szociális segélyezési rendszer, mely a segélyezetteket nem kényszeríti munka keresésére, mert megélhetésük – ha szerény körülmények közt is – biztosított, sőt azt fekete munkával ki is egészíthetik. Ez a rendszer életformává tette a segélyből élést, cinikusan szembeállítva a segélyezetteket a munkából élőkkel, hisz gyakran a segélyek megközelítik a minimálbér mértékét, fekete munkával kiegészítve meg is haladják azt. A segélyezési rendszer a szavazatvásárlás központi elemévé vált.A romapolitika következő eleme a családtámogatási rendszer. Ami a többségi társadalom számára a gyermekneveléshez elégtelen (családi pótlék, gyed, gyes) vagy legalábbis szűkös egy a nyomorszintet meghaladó életszínvonal fenntartásához, és ezért a családokat munkavégzésre készteti, az a roma társadalom számára megszokott, alacsonyabb életszínvonal eléréséhez éppen elegendő. Hasonlóan működik a lakásépítési támogatás, a szocpol, melynek összege nem elegendő egy előírásoknak megfelelő lakóépület megépítéséhez, azonban egy alacsony igényszintű kvázi lakóházhoz igen. A két utóbbi rendszer a gyermeknemzést megélhetési célú tevékenységgé teszi, abszurd következményekkel. A sokgyermekes roma családok segélyekből származó jövedelme magasabb, mint a munkából élők legális jövedelme. Ez szociális feszültségek forrása a vidék falvaiban. A rendszer eredménye a romák növekvő és a többségi nemzet csökkenő létszáma.Hogy a gyermekek világrahozatala a romák nagy része számára nem megfontolt és felelős döntés, de legalábbis alázatos elfogadás eredménye, hanem megélhetést szolgál, azt igazolja az a tény, hogy sok gyermek állami gondozásba kerül, mivel családja nem vállalja felnevelését. Ha pedig vállalja, sok esetben nem teljesíti azt. A romáknál általános adottságként megfigyelhető korai nemi érés, a megfelelő erkölcsi és általános nevelés elégtelen volta következtében gyakori a kiskorú terhesség, legutóbb egy 11 éves kislány példája döbbentette meg a közvéleményt.
A negatív eredményeket hozó romapolitika az SZDSZ-hez köthető. Ez a politika néhány jól definiálható pillérre épül, melyek összessége éri el a kívánt hatást. Az első pillér az a szociális segélyezési rendszer, mely a segélyezetteket nem kényszeríti munka keresésére, mert megélhetésük – ha szerény körülmények közt is – biztosított, sőt azt fekete munkával ki is egészíthetik. Ez a rendszer életformává tette a segélyből élést, cinikusan szembeállítva a segélyezetteket a munkából élőkkel, hisz gyakran a segélyek megközelítik a minimálbér mértékét, fekete munkával kiegészítve meg is haladják azt. A segélyezési rendszer a szavazatvásárlás központi elemévé vált.A romapolitika következő eleme a családtámogatási rendszer. Ami a többségi társadalom számára a gyermekneveléshez elégtelen (családi pótlék, gyed, gyes) vagy legalábbis szűkös egy a nyomorszintet meghaladó életszínvonal fenntartásához, és ezért a családokat munkavégzésre készteti, az a roma társadalom számára megszokott, alacsonyabb életszínvonal eléréséhez éppen elegendő. Hasonlóan működik a lakásépítési támogatás, a szocpol, melynek összege nem elegendő egy előírásoknak megfelelő lakóépület megépítéséhez, azonban egy alacsony igényszintű kvázi lakóházhoz igen. A két utóbbi rendszer a gyermeknemzést megélhetési célú tevékenységgé teszi, abszurd következményekkel. A sokgyermekes roma családok segélyekből származó jövedelme magasabb, mint a munkából élők legális jövedelme. Ez szociális feszültségek forrása a vidék falvaiban. A rendszer eredménye a romák növekvő és a többségi nemzet csökkenő létszáma.Hogy a gyermekek világrahozatala a romák nagy része számára nem megfontolt és felelős döntés, de legalábbis alázatos elfogadás eredménye, hanem megélhetést szolgál, azt igazolja az a tény, hogy sok gyermek állami gondozásba kerül, mivel családja nem vállalja felnevelését. Ha pedig vállalja, sok esetben nem teljesíti azt. A romáknál általános adottságként megfigyelhető korai nemi érés, a megfelelő erkölcsi és általános nevelés elégtelen volta következtében gyakori a kiskorú terhesség, legutóbb egy 11 éves kislány példája döbbentette meg a közvéleményt.
A különböző népek temperamentumával, karakterével való visszaélés, manipuláció régóta eszköze az angolszász világpolitikának. Ennek lepárolt és helyi adottságokra alkalmazott változata az SZDSZ által közvetített és a szocialistákkal közösen végrehajtott magyarországi romapolitika. A roma nép sajátos temperamentummal, szokásokkal bír. Gyermeki lelkületű, hiszékeny, érzelmei, indulatai könnyen elragadják. Kevés kivételtől eltekintve képtelen bánni a pénzzel, ezért a hagyományos együttélés során a munkadíj kifizetésének ehhez a népi karakterhez idomuló formái alakultak ki: a természetbeni juttatás és a napi vagy heti fizetés, illetve a kizárólag alapvető fogyasztási cikkekre beváltható utalvány. Ezekkel az eszközökkel lehet elkerülni, hogy a kereset a fizetésnapon a kocsmában landoljon, mert a roma ember számára a fizetés ünnep. A szociális segélyezési rendszerből ez az elem hiányzik, legfeljebb az önkormányzatok egyedi rendelkezések által részesíthetik természetbeni juttatásban az érintett családokat – gyermekeket. A pénzzel való bánásmódra való képesség hiánya nyit teret az uzsorakölcsönök elterjedésének, melyet bűnözői csoportok vezényelnek, adósságcsapdába hajtva és félelemben tartva a romákat.A romák többsége nincs a rendszeres munkához szokva, az időbeni tervezés képességét közülük kevesen sajátították el. Lassan egy generáció nő föl, aki sohasem dolgozott, esélye sem volt rá, hogy e képességet elsajátítsa. Csoportlélek által összefogott közösségben léteznek, melyből a kiszakadás számukra elviselhetetlen. Éntudata csak kevesüknek fejlett – azoknak, akik kiszakadtak a közösségből. Az individualizációs folyamat, mely az európai népek többségénél az elmúlt évszázadok alatt túlnyomórészt lezajlott, náluk még alig kezdődött el, szinte megrekedt egy archaikus közösség formájában, legyen az a család vagy egy bűnözői csoport.A roma gyermekek fogékonyak, képesek a tanulásra, azonban amint visszakerülnek a tanulást nem inspiráló otthoni környezetbe, a szerzett tudás gyorsan elillan. A tartós tudás megszerzéséhez megfelelő iskolák kellenek. Ha nincs meg az otthoni háttér az iskola elvégzéséhez, ha eleve nem járnak iskolába, vagy ha csak adminisztratív kényszer hatására járnak is, az oktatás eredménytelen. Tartós eredményre ez esetben csak bentlakásos iskola által lehet jutni. Azon túl, hogy e véleményt osztják a cigány tanulókkal foglalkozó pedagógusok, bizonyító erejűek Böjte atya bentlakásos iskolájának eredményei. Magyarországon nincsenek vándorcigányok, azonban többségük nem képes a lakhatás szokványos formáit gyakorolni, egy épületet megfelelően megépíteni és fenntartani. Alacsonyabb komforttal is megelégszenek, ami azonban az érvényes hatósági-közegészségügyi előírásokkal ellentétes. Mivel ezek a körülmények is feszültség forrását képezik a szomszédos, nem roma lakosság körében, újabb eszköz az intoleranciával vádaskodók számára, ha a helybeliek ódzkodnak a roma szomszédságtól.Ezt a gyermeki lelkületet ki lehet használni választási ígéretekkel, szavazataikat fillérekért meg lehet vásárolni. Mivel a bűnözésbe a roma társadalom jelentős része a munkalehetőségek hiányában belekényszerül, a romapolitika következő pillére a megélhetési bűnözés kategóriájának bevezetése (a fogalom Kuncze Gábor volt SZDSZ-es belügyminiszterhez köthető), mely burkolt morális felmentést ad a lopás, rablás alól. Ezt a szemléletet egészíti ki a pozitív diszkrimináció gyakorlata és a kisebbségvédelem retorikája, mely féket tesz az igazságszolgáltatás és a rendőrség kezére egyfelől, a háttértámogatást érezve azonban felerősíti a közmorál és a törvények ellen vétők hangját. Ennek eredménye a segélyekért a hivatalokban követelődzők magabiztos hangja, a növekvő erőszak, a mindennapos lopások, betörések, a többségi lakosság fenyegetettsége, a visszaeső bűnözés és a közlekedési baleseteket követő, már sorozatossá vált lincselések (Olaszliszka, Mezőfalva). És ide köthető a cigány maffia kiépülése is, mely az uzsorakölcsönök rendszerét, a kábítószer-kereskedelmet, a prostitúció egy részét és a színesfémlopásokat irányítja. A rendőrség nem tölti be feladatát, az állampolgárok védelmét. A bűnözők társadalmi csoportján belül jól elkülöníthető csoportok vannak világszerte, akikkel a rendőrségen belül speciálisan felkészült apparátusok foglalkoznak. Más módszereket és szakismereteket igényel a szervezett bűnözésen belül az ukrán, a kínai vagy az olasz maffia. A cigány származású bűnözőkkel összefüggésben is vannak jól elkülöníthető ismeretek, bűnfelderítési technikák. A „cigánybűnözés” kifejezés, sőt újabban a „cigány” származásra való utalás azonban varázseszközként működik. Aki bűnözőkkel összefüggésben használja ezek bármelyikét, az magára vonja a rasszizmus vádját,1 hogy ti. nem lehet általánosítani, a cigány származást a bűnözéssel azonosítani. Valóban, a cigány kifejezés nem válhat a bűnözés szinonimájává, a cigányok elleni gyűlölet szítása pedig veszélyes játék. A csúsztatás azonban jól megragadható, ahogy a mögötte álló szándék is. A módszer mára az abszurditásig fokozódott: jogvédők kifogásolták egy bűnözői csoport személyleírásában a már amúgy is virágnyelven megfogalmazott jellemzőket: sötét bőrszín, „cigány jellegű megjelenés”. A manipuláció e szélsőséges formája a roma bűnözőket a rendőrök számára érinthetetlen és veszélyes elemekké tették, nem csoda, ha vonakodnak intézkedni, mert testi épségük és állásuk egyaránt veszélybe kerülhet. Ezen a helyzeten az a jogos törekvés sem segít, hogy megindult a roma származású rendőrök képzése. A rendőrség kiemelése a politikai befolyás alól, tekintélyének helyreállítása és alkalmassá tétele feladatainak ellátására továbbra sincs napirenden.A többségi társadalomban növekvő feszültségek készítik elő a terepet a következő lépésekhez. A roma népesség szaporodási rátája igen magas. A statisztikák ellentmondóak, létszámukat 600 000-re becsülik, de forgalomban vannak az egymillió főt is meghaladó becslések. Mindennél beszédesebb az a tény, hogy az öt év alatti korcsoport 50%-a roma. Akármennyi is a létszámuk, a tendencia egyértelmű. Belátható időn belül döntő tényezővé válnak. Ha politikai manipuláció eszközeivé teszik őket, bármi elképzelhető, ami a háttérből irányítók számára kívánatos cél vagy eszköz.
Forrás és teljes változat: http://lmv.hu/node/3629
