2008. augusztus 28., csütörtök

Viszonyrendszerünk

Életünk során óhatatlanul ketegórizáljuk azokat az embereket, akiket ismerünk, akikkel kapcsolatot létesítünk és tartunk. Mintegy 1-5 baráttal, 20-40 rokonnal, 200-300 ismerőssel, üzleti partnerrel tartunk kapcsolatot és mindössze mintegy 5000 embert tudunk megjegyezni, megkülönböztetni. Bizony így lettünk "méretezve". Erre képes az emberi memóriánk általánosságban.
(Más a helyzet a tömegkommunikációval. Ott folyamatos képmutatás zajlik, azaz bemutatnak nekünk mesterségesen kialakított személyiségképeket, többnyire azzal a céllal, hogy megszeressük őket, rájuk halgassunk. Kövessük őket a vásárlásban, rájuk szavazzuk. Ugye ezek a reklám, illetve a politikai kampányolás, amiről a tömegkommunikáció szól. Ez a magva, azaz a motovációja a tömegkommunikációnak, ugyanis a kommunikátorokat a médiában a reklámtermékek gyártói, szolgáltatói, illetve a politikusok finanszírozzák közvetelenül, az ő kezükből kapják persze a mi pénzünket. :) )

A fenti embercsoportokat pedig differenciáljuk:
/Márai Sándor nyomán/

- Barátra, Barátokra, akikkel szoros érzelmi kapcsolatot tartunk. Akiknek vágyunk a társaságára és akiknek - szinte - feltétel nélkül nyújtunk támogatást a viszonosság alapján. Nyilvánvaló saját normáink szerint, mert azért a baráts em kérhet mindent és vica versa.
- Szövetségesekre, együttműködőkre, akikkel szimpatizálunk, akiket elfogadunk, akikkel bizalmas iszonyban vagyunk. Akikről feltételezzük, hogy nem rontanak ránk, akik feltételezhetően betartják a közsö játékszabályokat és a normarenszert.
- Közömbösökre, semlegesekre, akik nem akarnak nekünk se jót, se rosszat. Akik sem érzelmileg, sem az érdekviszonyokban nem kerülnek utunkba, azaz nem jönnek szembe.
- Ellenfelekre, akik a megélhetés, az önkiteljesítés során szembe jönnek, mert konkurensek, avagy ellenérdekeltek, esetleg egyszerűen nem szimpatizálnak személyünkkel, törekvéseinkkel.
- Ellenségre, ellenségeinkre, akik érzelmileg azt kívánják, bárcsak ne is lennénk avagy tűnnénk el a látókörükból, esetleg magából a létből is.
A fenti kategóriákról Márai Sándor írt mélyreható gondolatokat.
Ismereteink szerint az általános emberi kategóriák viszonyainkra. ( A szerelem az más, az külön főkategória és nem tárgya bejegyzésemnek.) Ugye milyen érdekes, a politikában - azaz a tömegkommunikációban - is valamilyen szinten megjelennek ugyan ezek a fogalmak, ezzel együtt mégiscsak két fő kategóriát súlykolnak a médiában, a jó és rossz fiúk kategóriáját, méghozzá jobbról, avagy balról nézve. Bizony már a rómaiak is így szavaztak egyébiránt, aki valamivel egyetért álljon jobbra, ha nem álljon balra. Végül is ez a "jobb és baloldalazás" a DÖNTÉS-re van kihegyezve. Az igen-nem kérdések eldöntésére. Bármennyire is nem tetszik sokunknak ez a helyzet.
Döntéskényszerek között bukdácsolunk. Néhai Karácsony László mérnök alezredes nyugtatgatott szólásával: "Jobban jársz ha beletörődsz, hogy a döntéseket mindig a laikusok hozzák. " (Végülis így is van azért mozgástér, ha van javaslattételre, befolyásolásra esély. Ekkor ugyanis lehet olyan változatokat is betolni döntésre, amelyek mindegyike racionális, igazságos, pozitív. Az persze más kérdés hogy az ellenfeleknek és az ellenségeknek is áll ez a zászló a jogállamban. ) Meg kell barátkozzunk a gondolattal, hogy meg kell tanuljuk a jobb és baloldal, illetve a mérleg nyelve szisztémájának alkalmazását, hiszen az emberek többsége csak a végeredményre kíváncsi, az adott dolog jó, avagy rosz neki. És sajnos az EU is így működik.
Nem kell gyermeki csodálozással segtségkérően az égre nézni, mikor egy jól irányzott hazugság, porba dönti a igazságunkat. A másik oldalra löki barátainkat, szövetségeseinket. Amikor a másik gyerek elveszi a homokozóban a kislapátunkat, mert neki jobban kell az.
Ellenfelet, ellenséget minimum a saját fegyverével illik fogadni. És akár egy két megelőző lépés sem haszontalan, ha tudható mire készül. :) Akár a sakkban. Mert az élet is játszma, bár néha vérre megy.

Dalban Bereményi-Cseh: Demokrácia

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Cseh Tamás - Bereményi Géza: Demokrácia - dalszöveg

Midőn eljő majd az a fényteli nap,
Midőn népünk nagy hirtelen színt vall,
Vajon mely jegyben megyünk urna elé
Borítékba bezárt szavazattal?

Vajon mely jegyben,
Csak ezt kérdezem én,
S fejem nem szűnik dróton forogni,
S bármi felvillan csak úgy távlatilag,
Szemrevételezem azt, hogy az mi.

Jöhet északról némi északi fény,
De belenyúlhat a rusz medve mancsa,
És a germánság, ma már ténybeli tény,
Csak a telkem és házam akarja.

No de mely jegyben?
Csak ezt kérdezem én,
Amíg tombol az önazonosság.
S közben távolról a jövő szelei
Csak az alvadó vérszagot hozzák.

Midőn szél támad,
Égbe fúr be az orr,
Vajon merre van szélnek forrása.
És a méltóság, amivel szavazol.
Elönt úgy, mint a hébert az árja.

Egy választás mely sorsdöntő,
Mert vissza nem vonható.
Tőled úgy félek, hogy elrontod,
Te marha magyar szavazó.
Tőled úgy félek, hogy elrontod,
Te marha magyar szavazó.

Vajon mit hoz majd
Az a fényteli nap,
Midőn népünk majd színt vall, mint villám.
Borítékba bezárt szavazatjaival,
Félő hogy hideg éj sziszeg aztán.

Jöhet északról némi északi fény,
De belenyúlhat a rusz medve mancsa,
És a fuldokló európai kéz
Netán végleges mélybe ragadja.

Egész országunk, amely dróton forog,
És nem hajlik emerre amarra,
Pedig több vas kéne, a tűz ha lobog,
Ha már védtelen nép, aki tartja.

No de mely vas lesz az a tűzbeli vas,
Kérdem,
Ha népünk majd hirtelen színt vall?
Vajon mely jegyben megyünk urna elé,
Borítékba zárt tébolyainkkal?

Egy választás mely sorsdöntő,
Mert vissza nem vonható.
Tőled úgy félek, hogy elrontod,
Te marha magyar szavazó.
Tőled úgy félek, hogy elrontod,
Te marha magyar szavazó.

Midőn eljő majd az a fényteli nap,
Midőn népünk nagy hirtelen színt vall,
Vajon mely jegyben megyünk urna elé
Borítékba zárt tébolyainkkal?

Unknown írta...

"Jellemet nem lehet pótolni. Erkölcsöt nem lehet mesterséges átültetéssel eljuttatni egyik embertől a másikhoz."
/Márai Sándor:Eszter hagyatéka/